Hazamegyünk

Mindjárt Karácsony... Holnap, péntek reggel haza utazunk Magyarországra. Otthon is maradunk Újévig. Először Anyuékhoz megyünk Kőbányára, majd Budakeszin is eltöltünk pár napot. Próbálok majd írni folyamatosan, mert különben nagyon sok lenne utólag megírni mindent...meglátjuk, hogy sikerül. Lesz sok-sok program a családdal, barátokkal...fiúk is nagyon várják már a Jézuskát! Bocsánat előre is, ha egy kis szünetet tapasztaltok. :) Mindenkinek Békés, Áldott, és Nagyon Boldog Karácsonyt kívánunk! :)

Baráti látogatás, készülődés és a téliszalámi

Az elmúlt hétvégén újabb vendégek érkeztek. Jó sűrű lett ez a december ilyen szempontból, de hát valahol számítottam rá... Nem bánom, direkt élvezem, ha vannak nálunk, sőt, most is mondom/írom mindenkinek, hogy bármikor szívesen látjuk a családot, barátokat, csak szóljatok időben! Akinek kedve támad egy hétvégét síelni, lehet nálunk aludni, és kiruccanni a közeli síterepekre... Vagy csak úgy, síelés, meg minden nélkül is. :)

Most ismét Gábor egyik régi barátja és a barátnője jöttek Bécsbe Adventezni, Bajkay Péter és Juli. Pénteken későn érkeztek, szegények, jó kis szélviharban autóztak Bécsig, majd vasárnap mentek haza. Első este csokifondü-vel vártuk őket, és megengedtük a fiúknak, hogy ők is fenn maradjanak tovább, aztán alig bírtuk ágyba dugni őket 10 óra körül. Vagy még később...? Édesek voltak, mert mikor Péterék megérkeztek, épp szedtem őket ki a kádból, és hirtelen ez nagyon izgalmas lett, hogy jön megint valaki! Martin nagyon szaladt, de aztán meggondolta magát, és előbb inkább elbújt a kamraajtónál (mivel ismeretlenek voltak nekik) és jól megnézte őket. Aztán a fiúk hamar összebarátkoztak velük, és jöttek ők is gyümölcsöt enni, csoki nélkül, ami meglepett. Reggel megvolt az ébresztő Péteréknek is, mint mindenkinek, aki vendég nálunk. Roli és Martin senkit nem hagynak békén, a kis korán kelők. :) Szeretik a frászt hozni a vendégekre, amikor úgy settenkednek be a szobába, olyan csöndben (főleg Roli), hogy nem lehet őket észrevenni, aztán úgy ébred a kedves vendég, hogy az arcától 5 centire egy gyerek bámul rá vigyorogva. :) Én meg nem tudtam őket visszatartani, mert olyan csöndben vannak, hogy nem ébredek fel sosem. Majd átcipelik az összes fellelhető takarót, párnát, plüssállatot, beülnek a közepére és mondják, mondják, mondják.... :)

Szombaton reggel Gábor hazautazott, miután rábeszéltem, hogy menjen, és találkozzon a barátaival. Karácsonyi capoiera volt és Harmónia Bál (Gábor ide járt régen táncolni). Nagyon jókedvűen jött haza, jó volt találkozni a régi barátokkal, és bulizni egyet. Én meg annak örültem, hogy végre kikapcsolódott egy kicsit! Mint akit kicseréltek! :)

Még szombaton délelőtt el kellett mennünk Roli sílécéért is. Hát ennek nem örültem olyan nagyon, de végül összehoztuk. A GPS-em el van kavarodva a telefonok SD kártyái miatt (Máté, majd varázsolhatnál egy iGo-t a Samsungra is, plííííz!!), de végül sikerült odatalálnunk a GoogleMaps segítségével (emiatt állandóan meg kellett állnom, hogy megnézzem). Azt hittem már, hogy lemegyünk a térképről, pedig csak a szomszéd kerületben mentünk. Itt, Bécsben is vannak lökött autósok, meg fura helyek, néha leizzadtam, hogy most akkor merre van az előre... A srácok hősiesen bírták az utat szerencsére, így megvan a léc Rolinak, és azóta a síbakancsa is megérkezett postán, az tiszta új még!

Vasárnap dél körül Péterék elindultak be a városba megint, majd azután hazafelé, Gábor pedig este érkezett meg, vissza Bécsbe. Még az indulása előtt hívott egy jó hírrel: meglesz az új biciklije! Németországból érkezik majd (ottani cégtől rendelte meg a neten), az egyik kollegája segítségével, aki elhozza majd neki Berlinből Bécsbe Újév után.

Elkezdődött az utolsó hét Karácsony előtt.... Természetesen megint totál betáblázva minden egyes nap... eddig még jól haladok a készülődéssel.

Elkészültek a mézeskalácsok is, végre...

Jaj, volt még jópofa dolog... Amikor lemegyünk a boltba a fiúkkal, mindig ott megyünk el a felvágottas pult előtt. Ahol mindig ott kukucskál az első sorban az "Ungarische Salami". Ami a téliszalámi. Amit nagyon szeretünk. Amiket még ősszel otthonról hoztunk, szalámikat, azok már elfogytak egy ideje, és Roli nyúzott, hogy vegyünk már egy kicsit, úgy enne olyat... most én is szívesen ettem volna, így kértünk 10 dekát a nénitől. Gondoltam, az nem is olyan sok.... no de így???? :))

Azért így még nem ettem téliszalámit... Ráadásul a néni úgy pakolta a papírra egyesével, mint a Serrano sonkát (azt a sózott, szárított sonkát) szokták, szépen sorba, egymás mellé a lehelletvékony (húha, így kell ezt írni??) szeleteket. Már majdnem mosolyogtam... De íze így is nagyon finom volt! Azt hiszem, hoznunk kell magunkkal majd 1-2 rudat, meg paprikás szalámit is. :)

Ma a postát jártam körbe úgy ötször minimum, mert megint megváltozott a bejárat helye, én ezt nem értem, hogy miért nem mindig ugyanott van.... De a csomag megvolt! :)

Még pár nap és utazunk haza... Már úgy várom! :)

Szösszenetek Martintól

Ma Martinnak volt pár jópofa pillanata... Estére már komolyan röhögtem...

Akkora bohóc ez a Martin... Kezdte délután azzal, hogy mikor mentünk a villamoshoz (kivételesen másik irányba, mint amerre szoktunk), elmentünk az autószalon előtt, ahol egy ideje ott áll egy piros Ferrari. Egy IGAZI!! Martin meglátta, és jött a mese:

"Anya! Ha majd nagy leszek, és te adsz nekem sok pénzt (!), akkor én majd megveszem ezt a Ferrarit, és ha akarsz, eljöhetsz velem, elviszlek egy körre... Hányt kört akarsz menni? Mondom én: ötöt. "Jó, akkor megyünk 5 kört a Balaton körül... de külföldre is elviszlek, ha akarod..." Ezt az egészet olyan arccal adta elő, hogy nagyon kellett vigyorognom! :) Jó ég...!! Még nincs 4 éves!! Ez már olyan csajozós duma volt, nem?

Aztán este sem hagyta abba, nem lehet lelőni, egyfolytában beszél. Magának is, főleg a wc-n... Ott úgy látszik, jön az ihlet... :) Jönnek a részletek a 101 kiskutyából, a Frakkból, csak úgy...

Vacsi után fürdés, közben megtaláltam két pici csattot a hajbigyós kosaramban. Persze, hogy lenyúlta. Kérte, hogy tegyem be az egyiket a hajába, ő a másikat az enyémbe. Jó. Belevarázsoltam neki abba a három szál hajába, ment ki megmutatni magát Apának. Amúgy meg tök helyes volt vele... Erre Gábor elnevezte Martinának. Jött Roli, belőle Joli lett... Ment a hülyülés... :)

Majd Martin elszaladt, nem akart felöltözni. Aztán ruha nélkül hevert a szőnyegen, leragadt a TV előtt, Gábor épp elkezdte nézni a Cobrát, egy autópályarendőrségről szóló akciósorozat, van benne csimm-bumm-piff-puff, meg autóverseny, üldözés.... Gábor próbálta elkapni, hogy felöltöztesse Martint, nem nagyon ment, majd végül kikötött az én ölemben. Annyira imádom ilyenkor puszilgatni, nagyon puha bőre van, sokkal finomabb, mint Rolié... Össze-vissza gyurmáztam az arcát, annyira figyelt, hogy meg sem mozdult. :) Csikiztem... semmi reakció. Közelről bámultam azt a szép pofiját, az őrület hosszú szempilláit, a szőke haját... Gyönyörű gyerek! Egyszer csak feléledt, és megint jött a magyarázás, azzal a tipikus, édes pofival. "Akkor én majd jól felveszem a Tanda-ruhát...." Ehhez kell egy kis magyarázat: van a YouTube-on egy katonai helikopteres klip és annak a zenéje az AC/DC-től a Thunder, ahogy ők mondják: Tanda. Imádják!! Szóval a Tanda-ruha szerintem valami harci helikopteres cucc lehet.. Hogy ő ebbe felöltözik, odarepül, és elintézi az egész bandát, már mint azokat, akik épp lövöldöztek a TV-ben... vagy valami ilyesmi... És mindezt a csattal a hajában! Akár kislánynak is elment volna. :) Mókás volt, nem bírtam már ki röhögés nélkül! Aludni is alig lehetett lerakni, állandóan kirohangált a mese mellől Apát boldogítani.

Kis hóhányóm... Akkora fazon már most! Olyan vicces tud lenni! 

Mi lesz velem később két ilyen kispasival??? :)

Beárnyékolt szülinap

Pont 6 éve történt....

... hogy december 13-án hajnalban Roli együtt érkezett a hóval. :)

Mindig ilyenkor visszagondolok, hogy mi történt akkor... Olyan gyorsan történt minden, egyszer csak a kezemben volt ez az picike, 2700 grammos, 52 centis kisfiú.

Azóta csak nő, nő, és nő..... olyan nagyfiú lett, jövőre iskolás lesz már... Nézegettem a régi fotókat róla, ITT találtok még párat, mind szülinapos kép.

Roli.... egy iszonyatosan okos, nagyon gyors eszű, nagyon nyitott, társaságkedvelő kisember. Csak akkor érzi jól magát, ha mindenki vele foglalkozik. Nagyon érzékeny lélek, és nagyon öntörvényű is. Nehéz párosítás... A gyerekek szeretik (a lányok egyenesen imádják, kis casanova), mindig sok barátja van, és nagyon központi kis figura, irányít, addig csűri-csavarja a dolgokat, míg úgy nem történnek, ahogy ő akarja. Nagyon erőszakos tud lenni, imádja a meséket, szinte csak azok léteznek most az ő számára. Rengeteg gondolat kavaroghat a fejében, sokszor elbambul öltözés, evés közben, vagy az ellenkezője: be nem áll a szája. Ügyesen úszik, jár capoierázni, imád táncolni, gyors, amikor futni kell, síel, biciklizik,.... soroljam még? :) Még mindig iszonyat kék szeme van, és úgy tud nézni vele, hogy nem tudok neki ellenállni. Gyönyörű szép arca van (ááá, nem is vagyok elfogult...de tényleg!), akkor is, amikor mérges. Egyszerre bájos és nagyon pasis.  A lelke, az alkata, a bőre színe az enyém, a temperamentuma, az iszonyatosan gyors esze, a haja, a lába formája és a gyönyörű szeme Gáboré. Imádom!! Lányok, vigyázzatok vele nagyon! :)

Sok vendéget vártunk a szülinapra, jöttek Anyukámék, Anyósomék, Ági a hugom (rögtön 3 Ágink volt), A Kamuthy család (itt Andi és Laci Rolinak a keresztszülei) három gyerkőccel, Majával, Flórával és Mátéval, és természetesen Cynthiáék is.

A nagyszülők és a nagynéni már előző nap jöttek Bécsbe, kicsit shoppingoltak, majd találkoztunk, és én bementem velük megnézni a karácsonyi Bécset. Ittunk egy puncsot, aztán szaladtunk haza, Roli nem sejtett semmit, nem mondtuk neki, hogy kik jönnek, meglepi volt. :)

Volt is nagy rohangálás, kiabálás a nagy örömtől!!! Azt sem tudták a fiúk, hogy kihez szaladjanak...

Vacsora, aztán mindenki hamar eltette magát másnapra, ők sokat mentek egész nap, nekem meg még volt egy kis dolgom a konyhában.... Gábor sokat segített, nélküle nem ment volna!

Most voltunk először ilyen sokan nálunk, ebben a lakásban... azt hiszem, jól vettük az akadályokat. :)

Vasárnap tartottuk a szülinapi bulit. Anyut megkértem, hogy segítsen főzni egy nagy adag pörköltöt ebédre, végül ő csinálta meg az egészet, én kb. azt sem tudtam, hova kapjam a fejemet... hiába, ezt a nagy vendéglátást még gyakorolni kell, de nagyon élveztem!

Délelőtt Balázs papáék és Tomi papa levitték a fiúkat biciklizni, majd visszajöttek, és még fociztak itt lenn az udvarban. Ekkor derült ki, hogy a bicikli-tárolóból ellopták Gábor biciklijét!! :((( Előző nap még kinn volt a fiúkkal bringázni, most vagy kifigyelték őt, vagy a csuda tudja, hogyan, de feltörték a tároló zárját, és a bicikli eltűnt. Csak az övé. De miért pont az övé???
Szegény Gábor nagyon maga alatt van most emiatt... :(( Kihívta a rendőrséget is, meg felhívta a gondnokságot (van egy vészhívó szám kitéve), de nem sok remény van arra, hogy előkerüljön.... :(( Nagyon szerette ezt a kétkerekűt, sokat ment vele. Nem is volt egy olcsó bringa.... Reméljük, hoz neki a Jézuska egy másikat...

Déltájban befutottak Andiék is.... ettünk, ittunk, beszélgettünk, próbáltuk Rolit lebeszélni az állandó TV nézésről, mindenáron a meséket akarta megmutatni a lányoknak. Majd délután jött a torta. Most én sütöttem, kettőt is, a méteres sütit csináltam meg torta formában, nagyon finom lett! :) És még az áhított Verdákat is sikerült a tortára varázsolni Ági mama segítségével, azok Pestről érkeztek, itt Bécsben sehol sem találtam...

Utána ajándékozás.... a fő ajándék egy boksz-zsák személyében érkezett, nagy sikere van azóta is. :)

Kapott még Roli egy távirányítós Matukát (szintén Verdák), Legó társast, egy régi Janikovszky Éva könyvet 2 példányban, amiben az az érdekes, hogy az egyik még Gáboré volt, a másik meg vadonat új, és ugyanaz a könyv, csak németül! :)

Majd ment a buli tovább.... :)

Úgy 5 és 6 óra körül vége volt a mókának, a vendégeknek el kellett indulni hazafelé. No, azért nem mindenkinek! :) Cynthiáék még maradtak estig, Lilla tartogatott még nekünk szórakozást... :) Megtanult felállni a kisszékre, Cynthia legnagyobb örömére... :)

Este elgondolkodtam valamin.... Itt volt sok-sok, számunkra nagyon fontos ember, aztán mikor véget ért a buli, hazaindultak. Nem is olyan rég még az, hogy hazamegyünk, azt vagy azt jelentette, hogy 2 perc múlva otthon vagyunk, mert hazasétáltunk, vagy pedig azt, hogy beülünk a kocsiba, és kb. fél óra múlva otthon vagyunk. Most, mikor hazaindultak a vendégek, le sem esett.... csak mikor lefeküdtem, és visszagondoltam a napra, hogy igen, ők most beültek az autóba, és autóztak 2-3 órát, és nem városon belül maradtak, hanem egy másik országba mentek haza!!! Nagyon furcsa érzés volt, és kicsit elszomorodtam tőle... Hiába van a net, a facebook, a skype webkamerával, azért akkor is... messze vagyunk tőlük.

Szép nap volt, előtte nagyon fárasztó, 3 napig ki sem dugtam az orrom a konyhából! Még jó, hogy jött a segítség! Finom lett minden, kicsit elszámoltam magam a kajákat illetően, volt, amit ki sem raktam... Nem baj, majd elfogy. Örültünk mindenkinek, jó volt együtt lenni megint.

Kicsi Roland! Isten éltessen még Téged nagyon sokáig!!!

Mézeskalács

Tegnap pékség lett a lakásból.... Cynthiáék átjöttek mézeskalácsot sütni délután.

Délelőtt kevertem be a tésztát, bár előző este kellett volna, de így is eleget pihent a hűtőben. EZT a tésztát csináltuk meg, nagyon finom, és rögtön puha lett! Délelőtt még nagyon jól jött Jula segítsége, hogy játszott a fiúkkal, míg én tésztát kevertem, meg ebédet főztem. Majd ők ebéd után elindultak hazafelé. Jula, Zsolti, nagyon jó volt, hogy itt voltatok, remélem jól éreztétek magatokat, gyertek máskor is!! :)

Alig volt pici szusszanásnyi időm, már jöttek is Cynthiáék, hármasban. Hoztak mindenfélét, még Lilla etetőszékét is, hátha kedve támadna neki is gyurmázni egy picit.... Kipróbálta, kapott egy kupac gyerekgyurmát, de persze azt is meg akarta enni, mint mindig mindent. :) Majd odatoltuk a nagyasztalhoz, és és ott nézte Rolit, meg minket, hogy vajon mit is kell csinálni ezzel a valamivel, amit nyokodnak, a többiek is... majd módszeresen morzsákra tépte, és ledobálta a földre. :)

Két perc alatt egy csatatérré vált az étkezőasztal, a konyha, meg minden.... Tök jó buli volt!! Az elején, kb. fél órát még a fiúk is lelkesen segítettek, főleg Rolinak tetszett a sütögetés, de mivel nagyon ragacsos volt a tészta, és nem lehetett csak úgy vele olyan könnyen gyurmázni, ezért hamar otthagyták, és inkább játszottak. Később Gábor varázsolt egy kis karácsonyi zenét is hozzá, így nagyon kellemesen telt az idő... Mi Cynthiával gyúrtunk, formákat nyomkodtunk, Tomi meg pakolta be a sütőbe a tepsiket egymás után, és leste az órát, hogy melyik mikor van kész... Jól összedolgoztunk. :) Közben olyan illatok jöttek a sütőből, mmmmm!!! Az egész lakás tele volt a mézes illatával! Cynthia egy monstre adag tésztát kevert, úgy döntött, hogy mivel ő megpróbál egy mézeskalács házikót is összerakni, kell a dupla adag.... háááát...... no de 2 kg lisztből?? Egész este ezen poénkodtunk, hogy még húsvétkor is mézeskalácsot fognak sütni, annyi van... :))

Nagyon hamar eltelt az idő... de meséljenek inkább a képek:

Estére kicsit (nagyon) elfáradtam, vacsi közben ki is borultam picit, hogy hogy a túróba leszek kész mindennel vasárnapra, igazából haragudtam picit arra, hogy Gábor egész nap a számítógéppel játszott, de hát neki is pihennie kell valamikor egy kicsikét.... gondoltam, jól jön, ha egy picit egyedül maradok, bementem a fürőszobába pityeregni picit... Martin bejön, néz rám.... majd ezt mondja: "Anya, nagyon fáradt vagy? Nem baj, majd egy nagyot alszol... Tudod mit? Odaadom a hálózsákomat neked, de úgysem férsz bele, mert túl nagy vagy!" :)) Erre már elnevettem magam, és adtam neki egy nagy puszit.

De ma már jobb volt. Nagyot aludtam, Gáborral megbeszéltük, hogy muszáj segítenie nekem. Ma elment bevásárolni délelőtt, én takarítottam, most délután sütni kell, meg holnap is, meg majd előkészíteni a dolgokat vasárnapra.... Anyuék és Gábor szülei együtt érkeznek már szombat délután, jó lenne, ha nem esne az eső, szeretnénk bemenni velük a városba egy kicsit adventi fényeket nézni..... Vasárnap buli van! Roli 6 éves lesz...  Már várom nagyon.... csak nem kéne kipurcanni tőle, de hát én akartam. Olyan jó, ha sokan vagyunk, finomakat eszünk, és mindenki jól érzi magát! :) Gyakorolni kell ezt még, sokat....

"Télapó itt van".... itt járt....

Nagy volt az izgalom tegnap este! Együtt vártuk a Mikulást, cipőt pucoltunk, lelkesen törölgették a fiúk a csizmájukat! Roli még a belsejét is ki akarta pucolni a nedves ronggyal, alig bírtam róla lebeszélni! :) Utána kitettük az ablakba, majd jöttek a találgatások, hogy hogyan is fogja beletenni a Télapó az ajándékot, ha a csizma benn van... Kinyitja majd az ajtót? Felmászik az erkélyre? Vagy hogy??? Végül abban maradtunk, hogy a Télapó nagyon ügyesen jön a szánjával, azzal meg tud állni akár a levegőben is! De csak akkor jön, és teszi a csizmába az ajándékot, ha mindenki alszik!

Gábor a képen a mécsesekkel bíbelődik, az erkélyen elégett mécsesekből kipiszkálja a maradék viaszt, és némi cérnával (az a kanóc) újragyártja őket. :) Szeret tüzezni!

Fürdés után télapós mesét olvastunk, elénekeltük a télapós slágereket, a "Hull a pelyhest", meg a "Télapó itt van"-t.... Martinnak még nem ment annyira, de Roli tökéletesen emlékszik rájuk! (Az oviban meg begyűjtöttem az itteni Nikolaus-dalokat...) Majd ágyba dugtam őket. Martin még kétszer kijött, hogy megnézze, jött-e már a Télapó. Nagyon izgultak! Drukkoltam, hogy kivételesen végigaludják az éjszakát!! :)

Reggel Roli nagy kiabálással rohant be hozzám, hogy "Anyaaa! Képzeld, mi történt!!"  Kicipelt az erkélyajtóhoz, és együtt csodáltuk meg az ajándékokat, csokikat... Martin nem nagyon akart felébredni, még a zajra sem, én is próbáltam ébresztgetni. Gábor később kihozta, odakuporodott az ölembe még egy 10 percig, simogattam a hátát, és akkor mondtam neki, hogy nézzen csak oda az ablakba! :) Na, akkor már neki is felcsillant a szeme! Nagyon örültek a csokiknak, a csengettyűs mikulásnak, a kis targoncának, úthengernek, gyurmának, váltónak.... És még egy fontos dolog: tanult a Mikulás a tavalyi elkeseredésből, ami amiatt volt, hogy véletlenül nem a csizmába tette az ajándékot, hanem mellé! :(( Így most a csizmából kandikált ki a csengettyűs csoki-mikulás! :)
Délután meg csoki-evészet lesz. Most szabad. :)

Síléc

Martin kapott egy sílécet meg egy sícipőt. Gábor vadászott rá, és talált is neki az e-bay nevezetű internetes aukciós oldalon. Már nagyon sokmindent vettünk itt, és időnként nagyon jó áron lehet megcsípni dolgokat! Ezt is most jóval olcsóbban szerezte meg, mintha újonnan vettük volna a boltban. Meg minek egy gyereknek új léc, mikor jövőre úgyis kinövi? Ráadásul, mintha összeválogattuk volna, színben is tökéletesen összeillenek, pedig nem együtt vettük, hanem külön-külön. Mintha ez számítana valamit az első csúszkálásoknál... :)

Martin nagyon menne már... Mindig mondogatja: "Anya! Én már AKAROK menni síelni, MOST!!" Édes.... Én meg mondom neki, hogy ahhoz hó is kéne... Erre ő: "Miért?" Akkor meg a Roli magyarázza neki, hogy az hogy működik. Ő is menne már, neki is vettünk amúgy saját felszerelést, csak az még nem érkezett meg.  Roli épp hogy elmúlt 3 éves, mikor először voltunk vele Grünau-ban... Megtaláltam a képeket... olyan nagyot nőttek azóta... :)

Beszéltünk róla, hogy béreljünk-e inkább, vagy vegyünk, aztán majd tovább adjuk, vagy eladjuk.... De ha itt közel vannak a hegyek, és szinte bármikor ki lehet ugrani egy napra is, akkor egyszerűbb, ha van saját.

Martin nagyon lelkesen próbálta fel a felszerelését, rögtön próbált vele jönni-menni... hát igen.... :) Nem is olyan egyszerű az!

Most már jöhet a hó is! :) Csak jönne már.... De nem akar. Azért a karácsony olyan jó lenne, ha fehér lenne!

Schönbrunn Julával és Zsoltival

Itt vendégeskednek nálunk a barátaink, Jula és Zsolti. Zsolti Gábor egyik régi barátja, még anno együtt jártak táncolni, egy évig együtt is laktak egy másik barátjukkal ToM-mal, hjaa... a régi szép idők...
Most vasárnap ünnepelték az első házassági évfordulójukat, többek között ezért is jöttek Bécsbe, meg hogy minket meglátogassanak, pihenjenek egy jót...

Pénteken érkeztek késő este, majd a szombaton nem csináltunk semmi különöset, játékkal, sütés-főzéssel telt az idő. Roli és Martin nagyon örültek nekik, persze a vendégeket könnyen rá lehetett venni a vég nélküli mesenézésre is...

Vasárnap elhatároztuk, hogy ebéd után elmegyünk, és megnézzük Schönbrunnt, meg a karácsonyi vásárt. Hát, ez már csak úgy sikerült, hogy sötét volt, mire odaértünk. Juláék megkeresték a szállodájukat, mert az évfordulójukat szerették volna kettesben ünnepelni. Sikerült parkolóhelyet is találnunk, ha mi nem a Fiattal megyünk, tuti nem találunk helyet, így viszont sikerült egy picike helyre bevarázsolnom az autót. Milyen jó, hogy van benne tolatóradar! Még így is, hogy ilyen picike!

A parkon keresztül mentünk be a kastélyhoz. Majdnem teljesen sötét volt már, Rolinak nem nagyon tetszett, azt mondta, fél egy picit, de azért a lökdösődés még sötétben is nagyon jól ment. Elmentünk a Pálmaház mellett, majd beértünk a park közepére a kastély előtt, húúú.... olyan gyönyörű volt a kastély az esti fényekkel, a másik oldalon pedig messze, fönn a dombon a kivilágított Gloriette! Majd előlről is megnéztük a kastélyt, ott áll előtte egy hatalmas karácsonyfa a vásár közepén. Nézzétek!

Én amúgy - őszintén szólva - a vásártól így annyira nem voltam elájulva... Szép, szép... bár az is igaz, hogy túl sokat nem láttunk a kínálatból.... a puncs sem ízlett itt annyira, a Rathaus-os jobb volt... :) Meg akkor lehet az igazi, ha esik a hó...
Ehhez képet tegnap (hétfőn) 10 fok volt! Meg szél, na, azt kihagynám szívesen, brrrr....... Elment a köd is, az jó nagyon! Gábornak olyan jó kedve lett tőle! :)

Bementünk a vásárba, kicsit sétáltunk, majd vettünk puncsot, és eliszogattuk egy kisasztalnál, beszélgettünk, és próbáltuk a fiúkat rávenni arra, hogy ne másszanak be az asztalka alá, mert fel fog borulni. Frászt kaptam, hogy a nyakukba ömlik a forró puncs! De nem hagyták abba.

Hamar elfáradtak, nem aludtak délután. Megpróbáltuk őket letenni kicsit ebéd után, de nem sikerült elaludniuk, így este már úgy támolyogtak vissza a kocsihoz némi cukorka kíséretében.

Este elköszöntünk Julától és Zsoltitól 2 napra, ők most ünnepelnek, meg elmentek kicsit Sopronba, majd ma, kedden jönnek vissza, mert még Zsoltinak valamilyen training-re kell mennie, csütörtökig maradnak még nálunk.