Roli hazajött!

Tegnap este vendégeim érkeztek Pestről, a kórusból jöttek páran, meghallgattunk egy másik lányzót szintén a pesti kórusból, akinek most volt itt, Bécsben a diplomakoncertje. Martin itthon maradt Tomival, és mikor hazajöttem, Martin a kanapén aludt Tomi mellett, nem volt hajlandó elmenni aludni az ágyába, minden áron meg akart várni, aztán elnyomta az álom.

Másnap, azaz ma, pénetek reggel, a vendégekkel bemenetünk várost nézni, aztán én szaladtam az oviba, mert azt mondták, hogy már korán, 1 óra körül megérkezik a csipet csapat. Aztán jött egy sms, hogy később jönnek, fél 2-kor... Na, drukkoltam, hogy Martint azért ne tegyék le aludni... Odaértem az oviba, erre mondják, hogy késnek még, 2 óra felé jönnek csak.. Nekem meg 3-ra otthon kéne lennem... na, - gondoltam magamban - hogy fog ez így összejönni?? De ez mindegy volt... Martint meg csak letették aludni ebéd után, délelőtt nagy pancsolás volt a kertben...

Egy idő után már nem bírtam benn ücsörögni, kimentem, és pár perc múlva befordult egy nagy fehér busz a sarkon... Majd leszállt egy hátizsákos, fejkendős, napsütötte kisfiú, egy csodaszép álarccal a feje tetején, és látom, hogy görbül a szája lefelé.... Megyek oda hozzá, erre ő a nyakamba borul és zokog... Kérdezem, hogy mi baj? Ő meg csak azt hajtogatta, hogy úgy hiányoztunk neki!! :) Pici drágaságom, nem tudott mit kezdeni az érzéseivel, így jött ki belőle az öröm, hogy megint láthat! Jöttek oda az óvónénik is, Dani-nak is a nyakába borult, és sírt, hogy olyan jó, hogy megint látja őket... Itt már én sem bírtam tovább, akkor már együtt sírtam vele én is... Próbáltam őt kizökkenteni, de nem ment sehogy... Akkor észbe kapott, hogy hol a Martin? Bementünk az oviba a csomaggal, én mondtam Rolinak, hogy Martin még alszik, erre elindult, hogy most azonnal látni akarja... Akkor Sandra mondta, hogy elmegy és felkelti (nem volt baj, akkor már másfél órája aludtak). Martin jött a folyosón, Roli odament, megölelte, és ott sírt a vállán, el sem akarta engedni, Martin meg azt sem tudta, hogy most mi van... :)) Nagy sokára nyugodott meg, elég nehezen. Gábor is hívott, hogy mi újság, meséltem neki, hogy Roli annyira kész van, hogy csak sír-sír... na, akkor ő is lerohant hozzánk, Roli meglátta Apát, akkor újból kitört belőle a zokogás... Aztán mondott ilyeneket, hogy azt hitte, hogy ott maradnak, és sosem lát minket többé, meg hogy hiányzott neki az esti mese, mert ott nem volt, és hogy tudta, hogy a Martinnak én mesélek itthon...

Aztán jöttek az izgalmasabb dolgok is, klassz játszótér volt, nagy medence, ahol sokat pancsoltak, voltak kirándulni is... Állítólag rengeteget ettek a gyerekek, Roli mesélte, hogy volt olyan, hogy csak ő ehetett nutellás kenyeret, mert ő megette a rendes szendvicset is előtte, a többiek meg nem, és akkor ők nem kaptak... Csak ér valamit ezek szerint a küzdés, hogy mit, mikor eszünk, és hogyan... Még disco is volt, az volt a lényeg...!! :))  A kedvenc zenéi is voltak, nagyon boldog volt tőle! (Nem is tudom, kire ütött ez a gyerek...)

Majd Gábor beszélt az óvónénikkel, és az mesélték, hogy Roli szuper ügyes volt, teljesen önállóan csinált mindent, és hogy klasszul beszélt németül, semmi gond nem volt.
Új szerelem a láthatáron... :) Karolinka a kedvenc barátnő, mesélték, hogy csak szerelmespárnak hívták őket, puszik, ölelések folyamatosan, kézenfogva rohantak mindenhova, Roli Karolinkát kereste, Karo meg a Rolit állandóan, sőt még együtt is aludtak! :) Karo-ért is épp akkor jött az apukája, mondta is Rolinak viccesen, hogy na, csak óvatosan! :)) Helyes szöszi, mosolygós kislány, de azért még mindig Alida az első... Mi lesz ebből?? :)

Nem veszett el semmije, alig vett fel ruhát... a bőrönd tartalmának több, mint a fele tisztán jött vissza! :) Nem égett le, néhány lila folt az van, de nem vészes. Majd, ha nyár végén visszajövünk, kapok majd fotókat is...
Megkapta a levelemet is, és nekünk is érkezett csütörtökön egy rajz egy aláírással, meg pár sor az óvónéniktől... Akkor is majdnem sírtam, mikor kivettem a postaládából, nagyon megható volt, az első, igazi levél tőle... :))  Borzasztó, hogy újabban minden ilyen apróságon képes vagyok pityeregni...

Ügyes, nagyfiú már ez a Roli, de most nagyon kis picurkának tűnt megint... :) Az esti mesénél is nagyon bújt, babrálta a hajamat...  Jó volt megint magamhoz szorítani őt...

Gábor elment a hétvégére a barátaihoz, Mosonmagyaróvárnál vannak a Dunánál, én holnap pakolok délelőtt, remélem, Tomi segítségével a bicikliket is fel tudom majd tenni, aztán irány Budakeszi!

Kettesben Martinnal

Jól megvagyunk. Furcsa ez a nagy nyugalom... Martin alapból nyugisabb, mint Roli, szót fogad, bújik, magyaráz, nevetgél... Éjjel alszik, mint a bunda, semmi mászkálás... Nagyon hiányoznak a többiek! Gábor ma este jön haza...

Martin tegnap este a vacsinál megkérdezte, hogy mikor hozza már haza Rolit a busz? :) Mondtam neki, hogy még 3-at kell aludni, erre gyorsan kiszámolta a kis virsli ujjacskáin... :)

Élvezi, hogy azt néz a TV-ben, amit akar, ő választhat mesét este, azzal és azt játszik, amit akar... Érdekes, hogy ilyenkor azért előjön, hogy ő kisebb, még csak 4 éves... Ha TV, akkor Thomas, ha esti mese, akkor inkább Boribon...

Ma reggel indultunk az oviba, és mikor beszálltunk a liftbe, kérdeztem tőle, hogy: Hiányzik a Roli, ugye? Erre ő: "hát, nem annyira..." :-DDD Jót mosolyogtam...

Roliról nincs új hírem. Állítólag minden szép és jó, semmi sírás nem volt eddig, jól érzik magukat. :))

Na, ezt reggel írtam... közben beszéltem délután Daniela-val, az óvónénivel, és mesélte, hogy Martin milyen érdekes most, mert hogy ugye a két fiú közül Roli a domináns, ő a főnök mindig, és most, hogy nincs ott, Martin első nap szomorú volt, sokat kereste Rolit, de mára meg kezd kinyílni, felszabadulni, beszél, jókedvűen játszik, és egész másképp viselkedik, mint szokott... :-)))

Egy kis hétvégi összefoglaló: Abschlussfest az oviban, Ádámék és biciklizés a Duna-szigeten

Nem unatkoztunk az elmúlt hétvégén sem... :))

Mivel lassan kitör a nyári szünet, az oviban is rendeztek egy kis búcsú-bemutatót, némi piknikkel körítve: ez volt az Abschlussfest, vagyis a Búcsúünnepség. Megmutatták a gyerekek és az óvónénik, hogy miket tanultak. Eredetileg úgy volt, hogy kimegyünk a Laaer Wald-ba, oda, ahová egész júniusban minden héten mentek a gyerekek kirándulni, de az Ünnep előtti szerdán az egész csapat piros és viszkető kiütésekkel jött haza, így úgy döntöttek, oda nem megyünk, hanem megtartják benn, az ovi kertjében. A kiütésről nem derült ki, hogy micsoda, és elég lassan múlik. Sok gyereknek volt, még az óvónéniknek is. Rolin elég sok volt, Martinon semmi. Fura...

Kicsit elkordináltam ezt az ünnepséget... Hazarohantam délelőtt túrós sütit sütni, erre ott döbbentem rá, hogy igazából magunknak kellett volna piknik-szerűen csomagolni... Kitelepültek a gyerekek a szülőkkel nagy pokrócokra, enni-innivaló, beszélgetés... Na, mindegy, jövőre már ezt is tudni fogom! :) Azért örültek a sütinek nagyon! :) Közben meg vártuk Ádámot és Krisztát, akik éppen Bécsbe tartottak kocsival, jöttek hozzánk látogatóba a majdnem 9 hónapos Lili babával. Ádám Gábornak egy nagyon régi barátja, még a táncos időkből, talán az egyik legjobb haver... Odajöttek az ovihoz, meglepi volt a fiúknak, nagyon örültek nekik, rögtön mindent megmutattak benn az oviban. :)

Volt egy kis éneklés, egy kis közös játék...

Majd a következő pár napot Ádámékkal töltöttük. Igazából semmi különöset nem csináltunk, játszottak a gyerekek, jókat ettünk-ittunk, zongoráztunk... Péntek délután picit sétáltunk a városban, esténként beszélgettünk, meccset néztünk... Szombaton gondoltuk, hogy elmegyünk shoppingolni picit, kimentünk az SCS-be, de olyan hatalmas tömeg volt, hogy inkább csak ebédeltünk egyet, majd Ádámék siettek a kocsihoz, hogy még el tudjanak indulni haza azelőtt, hogy Lili elalszik. Roli nagyon el volt keseredve, hogy elmennek, sokáig sírt utánuk. Nagyon szeretik Ádámékat a fiúk, mi is őket! Nagyon egy hullámhosszon vagyunk velük, és ez nagyon jó dolog. :) Lili egy tündéri kislány, ez volt az első hosszabb utazása, egy hangja nem volt, aludt nagyokat, jókedvű volt, jól bírta a fiúkat is... :) ITT találtok még sok-sok képet... :)

Majd vasárnap, miután újra kitört a kánikula, nem akartunk otthon ülni, így leteszteltük azt, hogy milyen, ha kocsival visszük el a bicikliket valameddig, és onnan kerekezünk egy jót. Megint a Duna-szigetre esett a választás. Előző este összeszedtünk mindent, és kipróbáltuk, hogy hogyan tudom majd hazavinni Keszire a bicikliket, és miután pikk-pakk kész lett, így másnap is felpakoltunk, és vittük őket. Elautóztunk a Praterstern-ig, majd onnan pár méter volt egy hídon át a Duna-sziget. Épp ezen a hétvégén volt a Donauinsel-fest, így tele volt a sziget csupa érdekes dolgokkal. Megnézhettünk közelről egy igazi tűzoltóautót, fel is ültünk rá, sétáltunk, majd tekertünk, perecet ettünk. Már kezdtek nagyon fáradni a fiúk, amikor odaértünk a Vizijátszótérhez, amit annyira szerettek tavaly... Kicsit pacsáltak a jéghideg vízben, majd hazaindultunk. Nem akartuk tovább engedni nekik, bármennyire is szerették volna, Roli nincs még teljesen jól, bár határozottan javul a köhögése. Otthon, este, két pillanat alatt dőlt ki mind a két gyerek. :)

Roli táborba ment

(Frissítés a végén!) :)

Hétfő reggel, szakadó eső, 16 fok.... Itthon meg egy totál pörgős, izguló  6 éves kissrác, aki odajön hozzám reggel, hogy: "Anya! Én most egy hétig nem fogok mesét nézni, nézhetek?" Most erre mit lehet mondani? :)
Izgult nagyon, láttam rajta. Elment táborozni, életében először, egyedül. 5 napig nem lesz itthon, pénteken jönnek haza. Egy panzióban lesznek, közel a hegyekhez, biztos nagyon klassz lesz, sok kaland, játék, móka, kacagás...

Volt már sítáborban a Mamával, de az nem ugyanaz. Most egyedül lesz, barátokkal, óvónénikkel, teljesen németül. Nem lesz senki ott, aki tud magyarul. De talán ez már neki nem gond, és ez nagyon jó érzés, nekem. :)

Tegnap este pakoltam a bőröndjét, minden egyes darabba bele / ráírtam a nevét, majd együtt átnéztük. Végül belefért minden a kisbőröndbe, ma reggel mindenáron ő akarta húzni. Érthető. Épp hogy elbírta.

Beértünk az oviba, már gyülekezett a sok csomag az előtérben, a gyerekek benn játszottak a többiekkel, kinn meg az izgatott anyukák, apukák... Megállapítottam, hogy ügyes voltam, mert volt olyan gyerek, akinek 2x akkora böröndje volt, mint Rolinak :) Csak azt pakoltam, ami a tételes listán rajta volt. Martin nagyon bújt, nem akart bemenni, végül a saját csoportjába hajlandó volt, rábeszéltem, hogy menjünk be, nehogy lemaradjon a reggeliről. Mikor megjött a busz, Roli még átszaladt tőle elköszönni. Megölelték egymást, puszi, és Roli már rohant is, Martin meg ment festeni, ha jól láttam... Én kaptam egy pá-pá-t, és kész. :)

Majd versenyt rohantak a gyerekek a buszhoz a bőröndökkel. Beszálltak, Roli a barátja mellé ült, mosolyogva integetett, puszit dobott, kacsintott... Én úgyszintén, némi gombóccal a gyomromban. Amikor elindult a busz, és befordult a sarkon, azért elkezdtek gyűlni a könnycseppek... Izgulok érte, de tudom, hogy stramm kissrác, feltalálja magát, és imádni fogja az egészet! Súgta nekem még az oviban, hogy "szerintem lesz tábortűz is!" :))

Kérték, hogy küldjünk nekik egy kis levelet a táborba. Ezt a képet tettem bele neki:

Érdekes megélni és végigizgulni ezeket a pillanatokat... Az jut eszembe erről, hogy én is sokat voltam táborokban, és mindegyik szuperjó volt, imádtam menni, anyuék meg tuti szétizgulták magukat... Vagy nem? :) Múltkor Anyu azt is elmesélte nekem, hogy hogyan lesett meg a sulinál a bokor mögül, mikor először mentem egyedül haza, és át kellett menni egy zebrán a buszmegállóhoz. :) Tök vicces volt hallani, de most már kezdem érteni, mit is jelent ez az egész... Kell ez a gyerekeknek, még ha nehéz is elengedni őket így... Voltak már külön tőlünk, de akkor csak a nagymamákkal, nagypapákkal, ez most új dolog. Neki is, nekünk is.

(Közben kaptam délután sms-t az óvónéniktől, rendben megérkeztek, kicsomagoltak, és nagyon jól érzik magukat!) :)))
Martin hiányolta nagyon Rolit az oviban, de most jól elvan itthon velem kettesben. :)

Hőség

Nagggyon meleg van.... De én bírom! :)) Én szeretem a meleget, annak ellenére, hogy vigyáznom kell a nappal. Jó, azért tegnap kórusra menet folyt rólam a víz a villamoson, ott sajnos nincs klíma, de az új U-Bahn-ok már klímásak. Viszont az az érdekes, hogy itt még ilyenkor is gyakran fúj a szél, és így azért elviselhetőbb.

Rolinak enyhe arcüreggyulladás-szerűsége van. A múltkori hidegvizes pancsolás után jó náthás lett, az elmúlt neki, viszont most 3 napja elég csúnyán elkezdett köhögni. Adtam neki gyógynövényes köptetőt, erre panaszokodott később, hogy fáj a hasa... én meg néztem, hogy vajon mitől... Mivel jön a tábor, meg utazunk majd haza is, így tegnap gyorsan elmentünk orvoshoz. Martint beadtam az oviba, és szóltam, hogy Rolival később jövünk, emiatt. Szerencsére hamar végeztünk, mi voltunk a másodikak, tartottam tőle, hogy sokat kell majd várni, meg nem is volt időpontunk, csak úgy beestünk. Láza nem volt Rolinak, semmi egyéb,orrfolyás sem, csak köhög, főleg reggel. Na, a dokinéni elmagyarázta a hasfájást... A köptetőtől fájt neki biztos, mert mondta, hogy nem tüdejében van a cucc, hanem az arcüregeiben, látszik a fülén, meg a szemén, hogy váladék van belül. Kaptunk cseppeket, homeopátiás orrcseppet, remélem, használni fog. Mondtam, hogy nem fogunk tudni visszamenni kontrollra, mert elutazunk. Adott a biztonság kedvéért antibiotikumot is, azt mondta, hogy ha elkezd kiürülni a váladék, attól belobbanhat a torka, így ha belázasodna, adjam neki. Remélem nem fog, azért a tábori bőröndbe majd becsomagolom neki.
Amúgy jó kedve van, csak ne kelne fel hajnalban... Éjjel valamikor átjött mellém (Gábor vidéken van), majd fél 6-kor (!!!) kiment mesét nézni. Mikor én felkeltem, azt mondta, nem bírt tovább aludni... Aztán meg totál kipurcan délutánra, rendszeresen elalszik azon a 15 perces úton hazafelé. Most mit csináljak vele? Jobban nem tudok besötétíteni sajnos, tény, hogy reggel pont odasüt hozzájuk a nap, és a szuper függönyük ellenére is világos lesz. Gyümölcsöt, vitamint alig hajlandó enni, úgy kell belevarázsolni valahogy... Nem elég neki ez az alvás így, de nem tudok vele mit csinálni. Max. hétvégén alszik ebéd után itthon, abból látszik, hogy szüksége van rá, simán alszik olyankor 2 órákat is, vagy még többet. Mi lesz így a suliban???

Ma van az utolsó kirándulás az ovival, egy kicsi vidámparkba mennek, a Böhmischer Prater-be (Térkép). Reggel megvártam míg elmennek a busszal.. Roli elvonult az utolsó sorba bandázni a fiúkkal, Martin meg pár sorral előrébb, egyedül ült... Megsajnáltam. Talán jó lesz neki, hogy jövőre picit kikerül Roli "árnyékából" és bízom benne, hogy talál majd ő is barátokat, meg hátha jobban kinyílik az ő egyénisége is. Roli sokkal dominánsabb, nyitottabb, kommunikatívabb emberke, Martin zárkózottabb. Az is igaz, hogy ő ebbe született bele, hogy ő a második (mondjuk, erre Roli rá is tesz rendesen!), viszont természetes neki, hogy van egy nagyobb, akit lehet utánozni, követni, csodálni... meg most már harcolni vele, hogy ő is szóhoz jusson. :) Ma reggel a kocsiban Roli mesélt valamit, közben Martin már jelezte, hogy ő is szeretne megszólalni: háromszor elhangzott, hogy Anyaaa... de türelmesen várt, hogy Roli befejezze. Majd próbálta elkezdeni a saját mondandóját, de Roli minden alkalommal belebeszélt. A végén már rászóltam, hogy most ő is várjon, ha a Martin meg tudta várni, míg ő befejezi, akkor ezt ő is tegye meg, hogy nem szól bele, hanem odafigyel! Na, akkor visszavett, és kibírta. :))
Az is igaz (ez is már sokszor eszembe jutott), hogy én nem tudom, milyen másodiknak lenni, Gábor sem, mindketten első gyerekek vagyunk, így néha nem tudom, hogyan segítsek neki ezekben a dolgokban. Vagy majd ezt ők megharcolják egymással, nem? :)

Holnap Abschlussfest (Búcsú ünnepség) van délután az ovival, és jönnek Ádámék látogatóba, itt lesznek velünk 3 napig. :))

Szülinapi zsúr és kórusverseny

Szombaton a fiúk szülinapi buliba voltak hivatalosak. Nekem volt egy kis éneklésem az itteni Magyar iskola évzáróján azzal a kis kórussal, ami még a télen indult itt Bécsben. Nagyon jól sikerült, lelkes és ügyes volt mindenki. Emiatt a fiúkat Gábor vitte el a buliba, én pedig később csatlakoztam hozzájuk. A 3. kerületbe kellett mennünk, nem voltunk messze az ovitól. Ami érdekes volt, az az, hogy nem ott volt a buli, ahol az ünnepelt lakik, hanem volt a háznak egy ilyen "gemeinschaftsraum"-ja, ami ilyen közösségi terem, vagy klubszoba, vagy mi a csuda... Fenn volt a legfelső szinten (klassz kilátás!), volt külön wc, mosdó, terasz, meg asztal, székekkel, stb.... direkt erre van kitalálva, hogy ott lehet ilyen összejöveteleket tartani. Szerintem jó ötlet, legalább nem az ember saját lakását szedi szét a vendégsereg! :)

Volt tortázás (erről én már lemaradtam), játék, szórakozás a lufikkal, ajándékbontás... Azokkal rohangáltak a gyerekek, meg a héliumos lufikat engedték fel az égbe, az nagyon tetszett nekik! :) Volt egy gyerek-show is, azt egy fiatal srác tartotta a gyerekeknek, sajnos én azt sem láttam. Roliék jól érezték magukat, de iszonyatosan elfáradtak. Én is... abban a szinte üres teremben ahogy az a rengeteg gyerek kiabált... ricsaj, az volt, néha menekültem ki a teraszra, mert azt hittem, megsüketülök!

Délután 2-re kellett menni, 6 óra körül indultunk haza, majd én mentem is tovább, megint hallgatni a kórusokat.

Mi is volt ez?

Most zajlott a Franz Schubert Nemzetközi Kórusverseny, itt Bécsben. Az egyik itteni levelezőlistáról tudtam meg, hogy lesz, és úgy alakult, hogy el tudtam menni picit belehallgatni. Kiderült, hogy magyar induló is van, ráadásul egy nagyon jó kórus jött otthonról, a Kodály Kórusiskola nagyvegyeskara, a Cantate, ifj. Sapszon Feri bácsival. Ő tanított anno még az ELTE-n is, amikor még én odajártam.

Pénteken elvittem a Fiatot Sopronba, olajcserére. Egy éves már ez a kisautó is... Kipróbáltam azt a kis kalapot, amit Gábortól kaptam nemrég, szuper volt! Simán lehet így autózni 120-130-cal, nyitott tetővel! Imádtam! Az autó hamar kész lett, miközben várakoztam, volt időm átgondolni azt a hónapot, amit otthon fogunk majd tölteni Magyarországon. Írtam is sok-sok jegyzetet hozzá... :) Majd siettem vissza, elmentem a fiúkért a T-Centerhez, hazamentünk, én meg mentem versenyt hallgatni, péntek este volt a vegyeskari kategória a KonzertHaus Schubert-termében. Nagyon érdekes volt, voltak nagyon jók, és voltak borzasztó gyengék is... Egy izlandi kórus hozott egy Bach-motettát (Komm, Jesu, komm), amit nem olyan rég mi is elkezdtünk tanulni a Psalteriummal, hááááát....... én a végén már azt sem tudtam, mit csináljak magammal, olyan szörnyű volt! Szegény Bach mester!! A Cantate volt az utolsó az este folyamán, magasan verték az egész mezőnyt, úgy ahogy volt! :)) Találkoztam 1-2 ismerőssel is utána... :)

Majd szombat este ismét mentem hallgatózni, akkor volt a záróeseménye a versenynek, benne a nagydíjas versennyel. 8 kórus kapta meg a lehetőséget, általában a kategóragyőztesek mehetnek még énekelni a Nagydíjért, aki azt megnyeri, az az abszolút győztese a versenynek. Ez is a KonzertHaus-ban volt, csak most a Nagyteremben. Csodaszép, szuper akusztikájú terem, ott volt az összes résztvevő kórus is, mit ne mondjak, buli-hangulat az volt rendesen.... :))
Végighallgattam a kórusokat, aztán nem vártam meg a végét, mert különben éjfélre sem értem volna haza... A koncert második részében játszották még Mozart Koronázási miséjét egy csomó emberrel, kétlem, hogy stílusos lett volna így... :) Kicsit beszélgettem még Gergővel a szünetben (Ménesi Gergő, Patak Zitának, egy volt csoporttársamnak a férje), teljesen véletlen volt, hogy ő is ott volt a kórussal, ő is meglepődött, mikor odamentem hozzá. :)) Jókat nevettem közben, mert időnként a szingapúriak lenyúlták, hogy fotózkodjanak vele, biztos a bajsza tetszett nekik, vagy nem tudom... Állítólag nagyon érdekesnek tartják az európai embereket az ázsiaiak, akkor, ott, pont a Gergőt szúrták ki, mókás volt... :))
Én eljöttem haza, majd ma olvastam az interneten, hogy bejött a sejtésem, hogy ők fognak nyerni! Igen, sikerült nekik, ők kapták a verseny Nagydíját!! Voltak még nagyon jó kórusok, de zeneileg meg sem közelítették azt, amit ez a csapat tudott! Gratulálok nekik itt is!!

Arról nem is beszélve, hogy mennyire jó volt kórusokat hallgatni megint, és ott lenni egy ilyen eseményen, amiben nekem is volt részem párszor, és hatalmas élmény volt mindegyik! Még az a darab is előkerült egy svéd nőikar előadásában, amivel még elsős koromban mi is versenyt nyertünk Németországban! Megint kapott egy kis zenét a lelkem, jól esett nagyon... :)) És köszönöm a fiúknak is, hogy elengedtek zenét hallgatni! :)

Eltelt 1 év

2011. június 14-e, egy keddi nap, Pünkösd után... Még bennem van az a kép, ahogy üres a lakás Keszin, csak a dobozhegyek vannak a nappaliban... Mikor már minden lenn volt, és én még visszaszaladtam körülnézni... akkor egy percre megálltam, és visszagondoltam az elmúlt 10 évre... Aztán azt gondoltam, hogy vajon mi lesz majd ott, messze innen? Majd jött a következő gondolat: biztos tök jó lesz! 1-2 könnycsepp csak előbújt...

Izgultunk azon, hogy beférjünk a teherautóba, Apu szuper akciója a Syma-s furgonnal, amit kölcsönkaptunk... Végül csak sikerült bepakolni...

Elindult a nagy menet, Zsámbéknál olyan felhőszakadás kapott el, hogy ki sem láttam a kocsiból. 3 óra után megérkeztünk Bécsbe, este 8-ra már fenn volt minden a lakásban. Érdemes visszakeresni, ha van kedvetek, a legelső bejegyzést... :) Vagy akár az első hónap írásait... El sem hiszem, hogy mi volt itt! :)

Éppen ma van 1 éve, hogy ideköltöztünk Bécsbe. 1 év... Sok idő, de mégsem. Olyan gyorsan eltelt, hogy szinte észre sem vettük! Mi is történt ezalatt?

Az első és legfontosabb talán: hogy jól érezzük magunkat! Pont tegnap este mondtam Gábornak, hogy most lesz az első évforduló. Meglepődött, azt mondja: tényleg?? Jééé.... Azt is kérdeztem, hogy örülsz, hogy itt vagyunk? Mondta, hogy igen. :) Nekünk is jó itt. Nekem is.

A gyerekek... rajtuk mindig elámulok, ha megyek az oviba értük. 9 hónapja bedobtuk őket a mélyvízbe, semmit nem tudtak németül. Aggódtam is rendesen, magamban felkészültem a sok sírásra, dührohamokra, de azt kell mondjam, semmi ilyen nem volt. Jó, időnként Roli kiakadt, hogy nincs barátja, hogy hiányoznak az otthoniak, hogy nem tud beszélgetni... Most már értenek mindent és Roli már beszél is, Martin még kevésbbé, de szerintem jövőre nagyon hamar ő is be fogja hozni a bátyját. Sokszor már itthon is németül beszélnek egymással játék közben. Megtanultak egy nyelvet úgy, hogy észre sem vették, és teljesen természetes nekik, hogy értik mindkettőt! Fantasztikus!! Ha  még itt járnak suliba is, ezt már senki nem veheti el tőlük! Én ennek örülök a legjobban, hogy kaptunk egy ilyen lehetőséget, és ezt megadhatjuk nekik.

Az ovit szeretik, most már barátok is vannak szép számmal. :) Roli idén már iskolás lesz... :)
A városi közlekedést is megszokták, bár még mindig őrület-számba megy megnyomni a gombot a villamoson, metrón, a liftnél itthon... Élvezik a rengeteg játszóteret is. Voltunk már sok érdekes helyen is, ők már úgy mondják: menjünk haza Bécsbe.

Gábor... szereti, amit csinál, bár sokszor fáradt nagyon. De van munka, úgy tűnik, lesz később is, a kollegáival is minden rendben. Épp mesélte a múltkor, hogy elmegy az egyik csoportvezető(?) és még ugyan nincs kiírva a pozíció, de gondolt rá, hogy elvállalná... Aztán kiderült, hogy a többi munkatársa is örülne neki, ha ő vezetné a csapatot, már a főnökével is beszélt róla, de még semmi fejlemény nincs ezzel kapcsolatban. Azért én drukkolok neki! Kap fizetésemelést is, annak is nagyon örülünk! :) Tegnap este azt mondta, hogy minden tök jó, csak hiányoznak a barátai, a repülés... Ő nem egy könnyen barátkozó emberke, de hátha talál majd itt is. Vagy jöjjenek a barátok többet látogatóba! :) Szabad a pálya!! :)

Én... Nagyon izgultam, nem akartam eljönni otthonról. De már megszoktam itt, és jó is, nagyon. :)) Ez egy más világ, nagyon sok minden másképp működik, mint otthon, úgy, ahogy nekem tetszik. Nyugalom van, türelem van, odafigyelés (na jó, ez nem mindig)... De még mindig nagyon vágyom haza sokszor, megnyugszom, amikor odaérünk Budakeszi környékére. Ha bármi program adódik otthon, ott van az az érzés, hogy áááhh, ugorjunk haza, csak két óra... Aztán utólag, miközben pakolom ki a ruhakupacokat, jövök rá, hogy jó-jó, de azért ezt nem lehet mindig... :) Itt is jó, meg otthon is. :)
A németet egész jól értem, hála az elmúlt 10 évi közös TV-zésnek Gáborral. Az, hogy beszélni kell, az is alakul szép lassan. Néha már egész jól megy, néha meg nagyon nem akar. De csak bele fogok jönni én is! Majd Rolival tanulom, meg tervezem, hogy beülök ősszel egy tanfolyamra is... Most már muszáj lesz.  

Lassan megismerjük a várost, itt a környéken már egész jól eligazodok. Barátok is vannak már páran, van kihez fordulni, ha valamit nem tudunk. Épp tegnap derült ki, hogy van még egy magyar anyuka az oviban, két tündéri, szöszi ikerlány anyukája, Kati. Úgy örültünk egymásnak!
A lakást szeretjük, egyre jobban be is lakjuk, szépül az is, bár én még mindig vágyom egy picike kertre... De majd, egyszer... Most végre gyönyörködhetek a virágaimban az erkélyen... :)

Az is olyan jó, hogy Cynthiáék itt vannak a házban, jó, hogy tudunk egymásnak segíteni, hogy van kihez fordulni, jókat beszélgetünk, Lillát meg imádom. :) Cyn barátnői - akikkel a Facebook-on szoktunk csevegni - már csak úgy emlegetnek, hogy a húsleveses Zsuzsi. :) Azért, mert amikor Cyn beteg volt, vittem át neki a gyógy-husilevest... :)

Bécs csodaszép és nagyon élhető, helyes város. Majdnem azt írtam, hogy kisváros, pedig dehogyis az!! Csak valahogy kisebbnek tűnnek a távolságok itt, olyan gyorsan be lehet érni a belvárosba, még a túlsó felére is! Ráadásul közel van Pesthez, Budakeszihez! :)
Nem bántam meg, hogy idejöttünk, de az, hogy meddig maradunk, még a jövő zenéje. :))

Kavics-bánat és szülői értekezlet Budakeszin

Tegnap csak úgy tudtam elmenni énekelni este, hogy vittem magammal a fiúkat is, mert Gábornak nem sikerült időben hazaérnie. Ilyenkor azt szoktuk csinálni, hogy elindulunk együtt és találkozunk egy metrómegállónál Gáborral, én megyek tovább, ők meg hazajönnek.
Mikor elindultunk, Roli a kavicsokat bogarászta az ajtónk előtt a padlón. A betonlapok között ilyen pici kis kavicsok vannak fuga helyett, azokat piszkálgatta. Egyszer csak jön, hogy milyen szépet talált! Nem volt hajlandó otthon hagyni, hozta magával. Nagyon dédelgette végig azt a kis kavicsot...

Este jövök haza, még ébren voltak, épp a mesénél tartottak. Roli szalad elém, és látom, hogy görbül a szája.... elsírta magát, de nagyon el volt keseredve. Kérdeztem, hogy mi a baj? Elvesztette a kavicsát. :(( Beesett a villamoson valahogy a székek közé, beszorult, és nem tudta kipiszkálni. Arany pofikám, potyogtak a könnyei, bújt hozzám, és azt hajtogatta, hogy "olyan szép, szivárványszínű volt..." Meg hogy: "soha nem fogok többé ilyen szépet találni..." És zokogott a kezemben. Próbáltam elterelni a figyelmét, hogy képzelje el, hogy a kavicsnak most milyen klassz, mert utazik, meg világot lát, csupa izgiset, de semmi nem hatott... Végül az esti mesétől lenyugodott szép lassan, és el is tudott aludni.

Ma reggel már könnyek nélkül beszélt a kavicsról. :))

Még egy hír:

Gábor anyukája elment otthon, Budakeszin az általános iskolába szülői értekezletre. A leendő elsősöknek tartották. A papírt már bevittük korábban, hogy Roli itt, Bécsben fog iskolába járni, de szerettük volna megkérdezni, hogy lehet-e esetleg párhuzamosan csinálni a kettőt valamilyen szinten. Akkor azt mondták, hogy lesz ez a szülői, erre menjünk el, itt meg lehet majd mindent kérdezni. Ági ment el helyettünk, amit nagyon köszönök neki így utólag is!
Ami kiderült: Rolit besorolták az egyik osztályba, a zeneibe. :) Mosolyogtam magamban, vicces, hogy anno én is ilyenbe jártam, amúgy meg nem is merült fel sosem, hogy Roli ilyen osztályba menjen, sajnos  a jó ritmusérzéken kívül mást nem örökölt. De azt mondták, hogy azért tették ide, mert itt vannak a legkevesebben az osztályban, 18-an. Megtudtuk a tanítónéni nevét, elérhetőségét. Volt sok kérdésem, amit elküldtem Áginak, az a válasz jött a tanítónénitől, hogy nem tud mindenre válaszolni, de utánanéz, és ha otthon leszünk, majd vegyem fel vele a kapcsolatot.
Nem tudom, menni fog-e ez Rolinak, én szeretném, ha az alapokat magyarul is tudná. Állítólag küldenek majd feladatlapokat, meg elküldik a tanmenetet, megvehetjük az otthoni könyveket is...

Hátha az is összejöhet, hogy ha otthon leszünk, Roli bemenjen egy picit otthon a suliba, 1-2 napot... Meglátjuk. Nem szeretném Rolit nagyon leterhelni, meg itt is lesz Bécsben magyar iskola, ami heti 1 alkalom délután, de talán ha párhuzamosan elkezdjük a kettőt, akkor menni fog. Bízom benne! :))

Balatoni hétvége

Anyuék mondták, hogy mennek a hétvégén Balatonra, és hogy ott lesznek Zsófiék is. Rámjött a mehetnék. Jobb időt mondtak, mint itt Bécsben, úgyhogy pénteken kitaláltuk, hogy menjünk le mi is kicsit körülnézni. Tavaly óta nem jártam már arra, nem volt más program sem betervezve, ráadásul elég vacak időt mondtak ide, Bécs környékére.

Végül az idő rosszabb lett, mint jósolták (eredetileg 30 fokot mondtak), de azért nem volt vészes. Szombaton elindultunk úgy fél 10 körül, és délben ott voltunk. Pici alvás után a srácok lementek a partra Gáborral pecázni, mi később utánuk mentünk. Megnéztük az új játszóteret a vonatállomásnál, megnéztük a halakat, amiket Rolival fogott Gábor, sétáltunk picit, majd visszamentünk a házba.

Este átszaladtunk vacsizni Apuval, Gáborral és a fiúkkal Révfülöpre, akkor már kezdett hűvösödni az idő, majd késő este jött is a felhőszakadás a hatalmas villámokkal.

Másnap délelőtt a fiúk megint pecázni mentek, én meg átszaladtam egy kenőcsért Füredre, mert ott volt csak gyógyszertár, ami nyitva volt.

Gyors (és vacak) ebéd az Öreg Halász étteremben délben... Tényleg az volt. Most új csapat van, régen nagyon jókat ettünk ott, isteni volt a halászléjük, de most pocsék volt. Első körben vissza is küldtük, mert nem volt megfőzve a hal, majd mikor visszahozták, egy fokkal jobb volt ugyan, de olyan sós volt, hogy nem bírtam megenni. Rolinak a húslevesében hús helyett 3 db hatalmas csontot találtunk. No comment... Azt hiszem, ebben a szezonban hanyagolni fogjuk őket.

Viszont az ebéd utáni cseresznye-szedés kárpótolt! :)

Soós Gáborék is ott szoktak nyaralni Szepezden, ő Apunak egy nagyon jó barátja, kollegája. Van egy hatalmas cseresznyefa náluk, amin pont most érett a cseresznye, dugig volt a fa sötétbordó, nagyszemű cserivel! A fiúk is élvezték, hogy mászhatnak a nagylétrára a kisvödrökkel. 3 nagy zacskó cseresznyét szedtünk, fogy is rendesen, nem lehet ezt abbahagyni, annyira finom! :)) Bezzeg Rolit nem bírtam rávenni még mindig, hogy megkóstolja, nem értem én ezt a gyereket...

Végül délután negyed 5 körül indultunk haza, csak Bécs mellett közvetlenül kapott el minket az eső.

A képekkel sajnos bajban vagyok, nem tudom leszedni őket a kártyáról valamiért... remélem, nem vesznek el, és tudok mutatni majd belőlük!!

Még egy két apróság:

Itt Ausztriában most vasárnap volt Apák napja. Igen, itt van ilyen is. :) Szép dolgokat csináltak a fiúk megint az oviban: kis fűszeres zsákocska kéznyomattal, és egy kártya hozzá.

Most is mennek ide-oda az ovival, kirándulás, állatkert, stb... Lassan át kell néznem Roli cuccait, hogy megvan-e minden a táborhoz... Meg már azon is jár sokat az eszem, hogy mit kell majd hazavinni, intézni otthon, ha megyünk haza.

Végre be tudtuk adni a családi pótlék igénylést is, elfogadták az összes papírt, amit vittünk a múltkor, bízom benne, hogy hamarosan utalnak is majd.

Tomiról annyit tudok, hogy sokkal jobban van már, ha jól tudom, ma hazaengedik a kórházból.



Egy-két újdonság és aggódás

Érkezett egy új lakó a lakásba: egy lámpa. Régóta kerestünk már lámpát az étkezőasztal fölé, most végre találtunk egyet. LED-es, így az izzócsere, azt hiszem egy életre megoldva. :) Csak aki a lakást tervezte világításilag...! Jájjj.... Olyan lökött helyen volt a világítás helye, hogy muszáj volt arrébb vinni a kábelt, de Gábor megint nagyon ügyes volt, szépen meg tudta csinálni anélkül, hogy nagyon hozzányúlt volna a falhoz. Mivel bérlakás, vigyázni kell rá, hogy ha majd egyszer vissza kell adni, ne legyen vele sok gond. A kis szerelődoboz és a kábelcsatorna oda van ragasztva a falhoz. Egyedül a lámpa tartójához kellett a csavar helyét kifúrni.

Íme! Hogy tetszik? :) Nagyon kis karcsú, vékony, alig látszik a képen is. Viszont ha fel van kapcsolva, nagyon erős, helyi fényt ad, jól lehet így látni az asztalnál. :)

A virágaim is szépen fejlődnek, hoztam képet a két, új orchideáról is. Csak a napvirágomnak van valami baja, remélem, azért előbb-utóbb magához tér! Elvileg minden ideális neki, de valamiért elhervadtak a még ki nem nyílt bimbói.. :((

Bár nem tudom, hogy szabad-e írnom róla... de nagyon izgulunk most Tomiért, Cyn férjéért, kórházban van szegény. :(( Már egy ideje nem érezte teljesen jól magát, de miután hazajöttek a magyarországi nyaralásukról, elment orvoshoz itt Bécsben, és ott olyan rosszul lett, hogy bevitték a kórházba. Az eredmény: mélyvénás trombózisból tüdőembólia, megfejelve egy mellhártya-gyulladással. Paff vagyok.... Most már jobban van hál'Istennek, kapja a sok gyógyszert, reméljük, hogy hamar meggyógyul, és nemsokára hazaengedik!

Egy szuper vasárnap a Duna mentén

Szilvi barátnőmmel - akivel itt ismerkedtem meg Bécsben, ő Noah anyukája - már régóta beszélgetünk a telkükről. Nagyon sokat mesélt már róla, és az is szóba került, hogy egyszer megnézhetnénk mi is. Azt is régóta terveztük, hogy össze kéne jönni családilag, hogy a férjek is megismerjék egymást picit...

Múlt vasárnap úgy alakult, hogy nekünk sem volt programunk, ők meg kinn voltak a telken. Így sikerült összehozni a találkát, és mi, némi szerelés után felkerekedtünk, és 3/4 óra kocsikázás után egy gyönyörű helyre értünk. ITT voltunk pontosan... A Dunának egy csodaszép, nyugis holt ága Bécstől észak-nyugatra, ahogy Szilvi mondta, ez az itteni Duna-kanyar. Tiszta zöld az egész, és hatalmas nyugalom van mindenhol. Amúgy meg tömegközlekedéssel is könnyen elérhető, ide is kijön az S-Bahn, amit a múltkor ki is próbáltunk Gáborral (egy papírt mentünk intézni, és ez volt a leggyorsabb odáig), szuper volt, gyors, csendes, és egész messze kimegy Bécsből.
Közben útba esett Klosterneuburg is, nagyon aranyos kisváros Bécs szomszédságában, egy gyönyörű várral, templommal, helyes, osztrákos városközponttal, kedvem lett volna megállni picit, de időre mentünk, úgyhogy talán majd legközelebb. Itt már nagyon dimbes-dombos és zöld volt minden.

A házikó is valami tüneményes volt, a Duna közelsége miatt cölöpökön áll, tiszta fából van az egész. Mögötte nagy, füves kert, hangulatos terasszal, tűzrakó hellyel...

Szilvi és Christian paprikás krumplival vártak, bográcsban készült, mikor odaértünk, már rotyogott a hagyma. Segítettünk a készítésben, közben a fiúk pikk-pakk megszabadultak a ruhájuktól. Nagyon meleg volt, és csábítóan álldogált a kertben egy hatalmas medence is. Nem tudtuk őket visszatartani a 17 fokos víztől, csak volt egy-két csobbanás, meg is lett az eredménye: Roil taknyos, most már én is. Na, de nem is ez a lényeg... :)

Ráöntöttük a krumplit a hagymára, és rábíztuk a fiúkra... pár perc múlva Szilvi nézi, kavarja, égett darabkák úsznak a lében!! Valahogy sikerült pár darab krumplinak leégnie a bogrács alján. Szegény Szilvi frászt kapott, hogy most mi lesz, hogy ezt így nem lehet megenni.... végül megmentettük! Leöntöttük a levét, átszűrtük, kiválogattuk egyenként a krumplikat, majd némi tuningolás után (fokhagyma, gulyáskrém, pirosarany, paradicsom, egyebek...) visszaöntöttük a lét a krumplira. És láss csodát: isteni finom, sűrű, kolbászos (kissé édeskés) paprikás krumpli lett belőle!! Nagyon finom volt!! Előtte, levesként gazpacho-t ettünk, Chris csinálta, ez a spanyol, hideg paradicsomleves, ez is fenomenális volt!! Miközben ment a főzőcske, a gyerekek küzdöttek a medencével, közben Martin időnként kézen fogta Chris-t, és a locsoló alatt rohangáltak együtt. :) Édes volt, mert nem volt hajlandó Chris-szel németül beszélni. Mondjuk Chris is sokat ért magyarul, mi meg mondtuk Martinnak, hogy németül jobban tud, de nem. Ő csak mondta magyarul a magáét... :) Később Lorenz, a legkisebb királyfi is felébredt, és csatlakozott a társasághoz. Nyáron lesz 1 éves. Jól elvolt a pokrócon, miközben Gábor ott szundított mellette. :)

A fiúk szuperül eljátszottak, nagy volt a barátság, bár egy-két harc is akadt azért... :)

A vízezés, pancsolás uralta a délutánt.. :) Szerencsénk volt az idővel, nagyon meleg volt...

A késői ebéd után elmentünk sétálni picit. Chris lement a partra horgászni, először őt néztük meg. A gyerekeket nagyon izgatta a téma, én meg a tájban gyönyörködtem... Nézzétek! Olyan szép, nem? :)

Majd elsétáltunk abba az öbölbe, ahol lehet jókat enni-inni, van trambulin, és egy olyan része a holt ágnak, ahol nagyon pici a víz, a gyerekek is simán tudnak pancsolni benne (az egyik korábbi képen látszik is, a pancsolóson). Közben érdekes házakat láttunk. Csupa faház, van nagyon régi, az egyik kissé el is volt ferdülve, és vannak új, modern vonalú házak is, de ezek is fából... vagy legalább is faburkolata van, hogy igazodjon a környékhez. Nagyon csinosak voltak!  Állítólag nagyon nehéz itt házhoz jutni, sokszor öröklődik, ha pedig van eladó, akkor nagyon drágák. Azért egyiket-másikat elfogadnám... :)

Fantasztikusan jól sikerült délután volt, késő este értünk haza, a fiúk 5 perc után elaludtak a kocsiban hazafelé. Sajnos menni kellett, másnap Gábornak korán kellett kelnie. A nap csúcspontja akkor is a megmentett paprikás krumpli volt!! :)) Talán nem is ettem még ilyen jót... :)

Köszi, Szilvi, remélem ismételünk majd valamikor! :)