Rosszullét

Ma már jobb volt a helyzet itthon,  az idő sem volt vészes, és megígértem Cynthiának, hogy elszaladunk a Hofer-be, venni Lillának overált, épp akciós volt.

Össze is hoztuk a fiúkkal, direkt jól esett egy kicsit kiszellőzni, már egy hete nem voltak kinn a levegőn.

Mikor hazaértünk, hirtelen éhes lettem (keveset reggeliztem, az az igazság, az én hülyeségem), és bekaptam pár csokis kekeszet, meg ittam is... majd kb. fél óra múlva olyan hányinger tört rám, hogy azt hittem, kinyúlok! Amúgy is ezt viselem a legrosszabbul, de ez nagyon vacak volt... Végül kikötöttem a WC-n, barátkoztam egy kicsit vele, majd bedőltem az ágyba, és alig bírtam megmozdulni, égett a gyomrom, mint a csuda, de foglalmam nincs, hogy mitől!

Jöttek a gyerekek, hogy anya, mi a baj?? Mondtam nekik, hogy anya rosszul érzi magát, szeretne pihenni, és hagytam őket TV-zni, meg játszani a laptopon... De vészesen jött az ebédidő, én meg egyszerűen nem bírtam felállni, és a gondolattól is rosszul voltam, hogy a konyha közelébe menjek. Az volt a szerencse, hogy kész volt az ebéd, gyulyásleves volt, marad egy csomó tegnapról. Odahívtam Rolit, és megkérdeztem tőle, hogy tud-e segíteni, meg tudja-e csinálni nélkülem? Bíztam benne nagyon!! Ő meg vadul bólogatott, hogy persze, Anya!
Lépésenként mondtam neki, hogy mit csináljon: hozza be az erkélyről a lábast, hova tegye, keressen tálkát, merőkanalat, ki is merte mindkettőjüknek, megmelegítették a mikróban, majd odatették, és ügyesen megettek mindent!! Minden lépés után szaladt hozzám Roli, és kérdezte, hogy anya, most mi jön? Martin meg próbált neki segíteni, ahol tudott, édesek voltak, ahogy megbeszélték a dolgokat... Én csak hallottam, hogy mit csinálnak, és drukkoltam nekik, hogy sikerüljön. Olyan büszke voltam rájuk!!!

Utána kb. délután 4-ig feküdtem, hol elbóbiskoltam, hol nem... nem nagyon mertem, mert végig azt füleltem, hogy mit csinálnak... Érdekes volt, hogy amíg én próbáltam magamhoz térni, addig egy szemernyit sem veszekedtek!! Mindent megbeszéltek normálisan, semmi vita, nyafogás, hiszti, én akarom, stb..... Kész nagyfiúk voltak mindketten!! :)

Aztán kezdtem jobban lenni, már bírtam enni egy szelet pirítóst is, estére egész jó lett a helyzet, de nagyon vártuk Gábort haza, szegénynek nagyon hosszúra sikerült a napja, este 7-kor jött meg. És mivel miattam a gyerekek nem aludtak semmit délután, hamar ágyba dugtuk őket. El is aludtak gyorsan.

Cím... az most nincs.

Elvagyunk itthon, csináljuk a semmit. Mesélünk, játszunk, én főzőcskézek, fiúk meséznek, játszanak a különböző kütyükön, időnként rendes játékkal is, nyúzzák egymást, nagyokat alszanak, és köhögnek. Ma reggel már annyira katasztrofális volt mind a kettőnél a helyzet, hogy gondoltam, megyek a gyógyszertárba köptetőért, mert Rolinak ugyan írtak fel, de azt mondták a kórházban, hogy csak akkor váltsuk ki, ha tényleg nagyon kell. Igen, mentem volna, mikor rájöttem, hogy itt ma Ünnepnap van, és semmi sincs nyitva. Gyorsan körülnéztem a házipatikámban (őrület, hogy mennyi minden van itthon!!), és találtam Fluimucilt, gyerekeknek valót is vettem még régebben, így adtam gyorsan a fiúknak még kora délelőtt. Már most jobb a helyzet! Láz már tegnap óta nincs, és olyanok a fiúk, mintha semmi bajuk sem lenne. Ma Gábor is itthon van, így minden sokkal könnyebb. Nekem. Őt meg nem hagyják pihenni a srácok. :)

Ma gulyásleves volt a menü és mellé palacsinta, örültek neki nagyon a fiúk! Tegnap mászkáltam lenn a boltban este egyedül, a túrókat böngésztem, próbálok kiigazodni a sokféle tejtermék és túró-szerűség között, topfen, ricotta, cottage cheese, creme fraiche, Schlagobers, sauerrahm, meg hasonlók.... Próbáltam a neten is utána nézni, hogy mi micsoda pontosan, és mihez használják, mit érdemes belőle csinálni... És találtam valamit! Bröseltopfen-nek hívják, elvileg szemes/szórós túrót jelent!! Talán hasonlít az otthoni magyar túróhoz?? Majd kipróbálom, és akkor talán tudok megint csinálni szórós túrós sütit...? Remélem! :) Most a palacsintához "rendes" (itt ez a rendes) Speisetopfen-t vettem, ez nagyon krémes túró, egyáltalán nincsenek benne göbök, viszont a túrókrémhez tökéletes! Finom is lett! A liszt is más - eddig mondjuk csak egyféle lisztet vettem, de van vagy 3-4 fajta búzaliszt -, viszont ebből (Mehl griffig) határozottan jobb volt a palacsinta! És most először sütöttem itt, ezen a tűzhelyen palacsintát, nagyon jól sikerült, egyet sem rontottam el, valahogy sikerült tök jól beállítani a hőfokot... :) Ilyenkor mindig megállapítom, hogy szeretek sütni-főzni, csak mire elszánom magam.... Viszont, ha így folytatom, előbb-utóbb gurulni fogok... azt meg nem kéne!

Rolival időnként feladatozunk. Kitettek a múltkor egy feladatlapot az oviban, amit Roli nagyon ügyesen megcsinált, így nézett ki:

Annyi a lényege, hogy ezekre a kis 9 pöttyös négyzetekre rárajzolunk ábrát, vagy olyan betűt, amit rá lehet rajzolni, tehát ami nem kerek (o, c, s pl.), vagy olyan, amiben nincs hajlítás, és azt 1-2 átrajzolás után le kell írni a többi üres négyzetre. Rolinak nagyon jól sikerült elsőre az oviban, és otthon is, ezt már Gábor csinálta neki. Azt hiszem, megint előszedem az óra-tanulós feladatlapot is... Martin is nagy lelkesen megpróbálta, de kb. két húzás után közölte, hogy "Anya, ez nekem nagyon nehéz!" :)

Pénteken utazunk haza Budakeszire, próba, családlátogatás, egyebek.... Már várjuk nagyon!

Kontroll

Gábor elvitte Martin a kontrollra a kórházba. Ma kellett menni, picit sokan voltak, így többet kellett várniuk. Meghallgatták Martin tüdejét, még a főorvost is odahívta a doktor néni, ő is meghallgatta. Javul a helyzet, szedni kell tovább a gyógyszert, és 2 hét múlva megint visszamenni. Nem hagyják csak úgy annyiban a dolgot, ez jó... A köhögésre nem adtak semmit, viszont azt mondták, hogy ne csillapítsuk ennyire a lázát, csak ha 38,5 fölé menne, addig hagyjuk, mert az kell.... Hááát.... Csak csóri gyerek akkor rosszul van, nyűgös, és alig bír elaludni a köhögésétől....

Rolival délelőtt addig kitakarítottunk picit, ügyesen segített porszívózni, felmosni, és kiszínezett egy képet végre teljesen készre a számszínezős könyvében. Amint Martinék hazajöttek, kezdődött a szokásos műsor... Majd egyszer csak elkezdtek együtt játszani. Muszáj volt nekik, mert ma egyáltalán nem lehet TV-zni, mert tegnap olyan rosszak voltak, hogy bepipultam, ma bünti van. Roli nagyon próbál puhítani, folyamatosan jön, és édes mosollyal kérdezi, hogy "Anya, most jó vagyok? Anya, átgondolod ma ezt a TV dolgot?" :) Úgy látszik, kell az nekik néha, hogy nyúzzák egymást, csak Gábor viseli iszonyat nehezen...
Ma ő is itthon van, még ő sem 100%-os, bár a köhögése tök jól elmúlt a fokhagymától! Nem tudom, mi van egy ilyen kis gerezdben, de tényleg csodaszer!! Napi minimum 3x 1 gerezd, kicsit büdös, de használ! :)

Egy hétig itthon

Mégsem együtt mentünk, inkább itthon maradtam Martinnal.

Gáborék másfél óra után hazaértek, Rolinak tüszős mandulagyulladása van. Kapott ő is gyógyszert, jó sokáig kell szedni, 10 napig napi háromszor! A jövő héten egyik sem megy oviba, hogy mit fogunk itthon csinálni, még nem tudom, nagyon nehezen viselik az ilyet, és még vacak lesz az idő is, hol esik majd, hol nem, nem hinném, hogy kiviszem őket, a hét elején szinte biztos, hogy nem... Jöhetnek az ötletek, szívesen fogadok bármit!! :)

Viszonylag jól ettek ebédet, bár Martin szerintem az álmosságtól volt tiszta gyagya, alig bírtunk belediktálni pár szem fasírtot meg krumplit. Adtam nekik lázcsillapítót is, mert gyanúsan kezdtek melegedni... Most pihi van, aztán majd meglátjuk.

Roli is

Éjjel kijött Roli is, hogy nagyon vacakul érzi magát, fáj a hasa meg a torka. Megfogtam a fejét, tűzforró volt... Lázat mértünk gyorsan: 38,7. Úgy vert a kis szíve!

Gyorsan adtam neki lázcsillapítót, meg fújtam a torkába TantumVerdét (torok fertőtlenítőt), adtam neki inni, aztán mondtam neki, hogy próbáljon aludni. Még egyszer-kétszer kijött, majd aludt reggelig.

Megyünk megint az orvoshoz, most együtt, mert Gábor is köhög, vele meg etetem a fokhagymát....

Most reggel egyiknek sincs láza. Még....

Soproni koncert

Martin javulgat... reggel, aztán egész nap nem volt láza, csak a délutáni alvás után kezdett felfelé kúszni a hőmérséklete, akkor kapott lázcsillapítót, meg biztos-ami-biztos, este is. A gyógyszert szépen beveszi, ő kérte egész nap, hogy mikor vesszük már be?? :)

Jó volt a kedve egész nap, néha nyűglődik, ebéd után nagyon fáradt volt, nem nagyon akart enni, egyszer csak felállt, bevonult a szobájába, és lefeküdt, majd el is aludt. Gyógyulgat szép lassan...

Én kaptam egy-két napja egy e-mailt a karnagyunktól, Jánostól, amiben írta, hogy a soproni kórusával lesz egy koncertjük szombat este. A Liszt-év alkalmából volt ez a koncert is, mint még számos másik városban az egész világon. Akkor még úgy volt, hogy jönnek Andiék, úgyhogy meg is írtam Jánosnak, hogy nem valószínű, hogy el tudok menni. Aztán Martin beteg lett, Andiék nem jöttek emiatt. Mikor láttam napközben, hogy nem olyan vészes a helyzet, kérdeztem Gábort, hogy baj lenne-e, ha elmennék...? Sopron nincs messze, 3/4 óra alatt oda lehet érni, szinte végig autópálya van. Gábor mondta, hogy menjek nyugodtan. Megbeszéltük, hogy mit kell csinálni a srácokkal este, és 6 órakor elindultam. Nagyon örültem, hogy megint zenét hallgathatok... :)

Odafelé picit siettem (de tényleg csak picit!), így is az utolsó pillanatban értem oda, alig találtam meg a templomot, nem ott volt, ahol a cím szerint a GPS gondolta. Megkérdeztem egy nénit az utcán, ő mondta, hogy merre menjek, meg fogom találni, mert ki van világítva.... Nem volt.

Beestem (volna) az utolsó pillanatban, erre kiderült, hogy fizetni kell. Forint meg nem volt nálam, csak euro. Kérdeztem a nénit, hogy elfogadja-e, persze, hogy nem. Pedig nem akartam én belógni, a végén kiderült, hogy János sem tudta. Kértem a nénit, hogy engedjen be, ha már autóztam 70 km-t... Álldogáltam ott hátul egy darabig, aztán mikor becsukták végleg az ajtót, mondta a néni, hogy na jó, menjek csak be.

Élmény volt a koncert! Még nem hallottam János másik kórusát, így ez külön érdekes volt! A darabok is nagyon szépek voltak, sokat ismertem is, dudorásztam magamban, néha futkározott a hátamon a hideg... annyira szeretem ezt az egészet!

Az utolsó számnál Jánosnak fel kellett szaladnia a karzatra vezényelni, és szaladás közben vett engem észre a padban, ahol ültem, nagyot nézett! :)

A koncert végén beszéltünk pár szót, örült, majd siettem haza.

Gábornak meg köszönöm, hogy elmehettem!
Szép este volt. :)

Martin beteg

Eddig bírtuk. Ez a tegnapi tűzriadó nem tett jót, eljött az első komolyabb betegség itt Bécsben, már hogy orvoshoz is kellett menni.

Ma Gábor ment a fiúkért az oviba, és Martin az óvónéni kezében pihegett, és nagyon nem volt jól. Belázasodott. Hívtak engem a fiúk, hogy most mi legyen... Én éppen az SCS-ben voltam, megbeszéltük korábban, hogy ők is kijönnek, ott találkozunk, mert kéne nézni a gyerekeknek és Gábornak is ezt-azt... Fogtam magam, ültem a kocsiba és robogtam hazafelé!

Adtak az oviban egy telefonszámot, hogy ott van egy gyerekorvos a közelben, és 5 óráig rendel. Gábor felhívta, de mondták, hogy ne azonnal menjenek (fél 4 volt), hanem inkább 5 óra körül. Viszont muszáj volt hazajönni, mert itthon volt Martin e-Card-ja, ez az itteni TAJ kártya. Anélkül nem lehet menni. Hazajöttek, megmértem Martin lázát: 37,9. Még volt idő az indulásig, de aztán Gábor kérdezte, hogy biztos, hogy odamenjenek-e, mert nagy a dugó a városban.

Még korábban Cynthia és Petra is mesélte, hogy van itt a közelben egy gyerekkórház tőlünk 5-10 percre kocsival, ahol folyamatosan van ügyelet, és nagyon dícsérték, meg mondták, hogy ha bármi van, inkább oda szaladjunk, mert ott nagyon kedvesek, aranyosak, és minden van, ha szükség van bármire. Megkerestem a címet, majd Gábor elvitte Martint, én meg itthon maradtam Rolival, és vártunk.

Egy óra után tudtam beszélni Gáborral, mondta, hogy várnak a labor-eredményre, mert csináltak azt is. Na jó... 7 óra körül értek haza, minden OK volt, kezdődő tüdőgyulladás, kapott Martin antibiotikumot. Nagyon ügyes volt, nem sírt egyáltalán, ügyesen csinálta, amit kellett. Gábor mesélte itthon, hogy mik történtek, próbálom tolmácsolni nektek...

Könnyen odataláltak, megtaláltak mindent, majd mikor behívták őket, 4-5 ember is sürgött-forgott Martin körül, doktorbácsi, doktornéni, megvizsgálták alaposan. A torka, füle rendben volt, csak a kopogtatásnál nagyon eltérő hangot adott a háta a két oldalon, az volt gyanús. Majd mondták, hogy csinálnak egy labort, meg röntgent, nem kellett sehova menni, rögtön jött egy néni, és megbökte Martin ujját, később kapott egy csinos, macis ragtapaszt a röntgenes nénitől. Büszkén mutatta nekem itthon!

Majd picit várni kellett, és meglett az eredmény, nem erős gyulladás, de már elindult. Kaptak receptet, elmentek a gyógyszertárba kiváltani, az volt az érdekes, hogy amit fizettek (5 euro), az a receptírás díja volt, a gyógyszerért nem kellett fizetni semmit! És a gyógyszertárban még meg is csinálták a porból a szirupot!!
Meg Gábor mesélte, hogy annak is örültek, mikor bementek a kórházba, hogy végre európai ember jön, és tud rendesen németül! Tényleg nagyon sok a mindenféle külföldi nép errefelé.... Aztán Martinnal is kezdtek németül beszélgetni, mondta Gábor, hogy ő nem érti a németet, akkor volt nagy meglepődés, hogy az hogy lehet, mikor apuka ilyen jól beszél németül... :) De lehet, hogy mégis ért azért sokmindent már Martin is, mert amit mondtak neki, azt csinálta ügyesen!! Érdekes... :)

Hétvégi vendégség lemondva, a betegség az betegség... Ez van, sajnálom nagyon, jó lett volna Andiékkal találkozni, de most az a legfontosabb, hogy Martin meggyógyuljon! Nem vészes a dolog, nincs nagyon letörve, estére picit jobban felment a láza, kapott lázcsillapítót. Szerencsére nem köhög nagyon, remélem tud majd aludni. Még jó, hogy elmentek ma, és nem vártunk még 1-2 napot...

Csak ne legyen zűrös éjszakánk...! Lehet, hogy most picit nehezebb lesz Martinnal , mert amúgy is hisztisebb, most még ez a betegség is rátesz egy lapáttal (nem akar orrot fújni pl. )... De majd valahogy csak összehozom a dolgokat! Meg majd jövök helyzet-jelenteni. :)

Kérdőjelek, tervezgetés a köbön...

Megvagyunk, jól vagyunk, apróságok történnek leginkább... Mint például: virágzik a rózsám! Már majdnem leírtam a két kis növénykét, pedig nyáron Cynthia is pátyolgatta kinn az erkélyen, amíg mi nem voltunk itthon. De nem csinált semmit, 1-2 kósza levélke virított rajta. Aztán mikor behoztam, megjelent a levelén valami fehér szösz, el is potyogtatta a levelét... vártam, hátha.... már ott tartottam, hogy nincs értelme küzdeni vele, kipurcant szegény, mikor észrevettem egy ici-pici hajtást az egyiken.... Nagy csodálkozás, és vártam..... Most így néz ki! :) Szereti nagyon az ablakban a napot.

Az apróbb levelűnek sötétpiros, a nagyobb levelűnek citromsárga virága lesz. Úgy örülök neki, hogy megmaradt, még Budakesziről jött velem. :)

Roli megint volt edzésen Gáborral, megint nagyon ügyes volt, most többen voltak. Hullafáradt volt estére, mikor ment aludni, kértem puszit tőle már az ágyban, ő meg mondta, hogy nem tud adni, mert mindjárt alszik.

Délután Martinnal jöttem haza kocsival, próbáltam vele beszélgetni, kérdeztem, hogy mi volt az ebéd... Martin: "Anya! Összenyaltam a szám szélét, olyan finom volt!!" Édes Macikám.... de az nem derült ki, hogy mit ettek.

Voltunk biciklizni is vasárnap egy rövid időre délután, nagyon jó volt, ügyesek voltak a fiúk, bár viccesek lehettünk, hogy folyamatosan kiabáltunk a fiúk után, hogy "Ááááállj meeeeg!!" Persze nem álltak meg, közölték, hogy mindjárt, és tekertek tovább. Martin nagyon elfáradt, én majd megfagytam a végére, aztán Rolival meg összevesztünk itthon, mert csúnyán megütötte Martint, mert hamarabb ért oda a kapuhoz, mint ő. Kértük, hogy kérjen bocsánatot tőle, nem volt hajlandó, csak azért sem!! Fél órás hiszti és küzdés után mi nyertünk. Elhangzott, hogy "Ne haragudj." Totálisan kikészültem az egésztől, hogy Roli képtelen arra, hogy néha második legyen, hogy várjon, és hogy bocsánatot kérjen, ha rosszat csinált. Muszáj megtanulnia valahogy, mert ez így nem működik.

Kedden Gábornak adódott egy szabadnapja, kértem, hogy ha már van időnk a fiúk nélkül mászkálni, menjünk el nézelődni picit. Sikerült, délután egy nagy bútoráruházban lófráltunk, ötleteltünk... Szőnyeget akartunk nézni, dohányzóasztalt, függönyt.... asztal-ügyileg abban maradtunk, hogy megpróbálja Gábor újjávarázsolni a mostanit, hátha... igazából csak újra kéne csiszolni, meg lekenni, bár nem tudom, mikor, meg hol fogjuk összehozni.... Jó lenne már egy másik, ezt a gyerekek már nagyon leharcolták. Gyönyörűeket láttunk, de iszonyat drága volt, ami tetszett, és pluszban nagyon sokat kéne rá várni. Nem tudom....  Szőnyeget is találtunk szépet, de az ára is szép.... Valami kéne, mert a gyerekek állandóan a földön ülnek, csúsznak-másznak, és itt nem olyan meleg a padló, mint Budakeszin volt, Martin már kezd krahácsolni, de még nem beteg, remélem nem is lesz!!

Valahogy nem akarok ide, erre a lakásra túl sokat költeni, sokat gondolkozom azon, hogy ha Roli elkezdi a sulit, aztán esetleg Martin is, akkor jobb lenne arrébb menni picit, ez nem a legjobb része a városnak (bár akar a csuda költözni megint!) De ez függ a sulitól is, most, hogy itt lakunk, nem nagyon kereshetek másfelé, másik kerületben, mert nagyon kicsi az esélye, hogy más kerületbe felvennék, állítólag itt nagyon a lakókörzetre mennek az iskolák, azokat veszik fel elsősorban, akik a legközelebb laknak. És az iskolákban is várólista van!! Van, aki már pici ovisként felíratja a gyerekét, mert esetleg nem ott laknak a közvetlen közelben, viszont tudják, hogy jó iskola az, ahova menni szeretnének.

Nekem meg közben telik a naptáram az iskolai nyílt napokkal, végigböngésztem egy csomó kerületi iskolának a honlapját, van ahol lesz még nyílt nap, van hol már volt... Itt úgy működnek a sulik, hogy csak délelőtt vannak a gyerekek az iskolában, és ha délután is szükség van gyerekfelügyeletre, akkor átviszik (vagy átküldik??) őket egy közeli oviba, az ún. Hort-ba, ami olyan csoport, ahol iskolás gyerekek vannak. Ez az itteni napközi, és persze fizetős. Izgi... Ha Martin délutánig oviban van, jó lenne Rolinak is. Vagy kénytelen leszek elhozni délben, akkor meg hogyan fogok majd dolgozni később? Meglátjuk.

Szerdán találkoztam megint egy lánnyal, ő is magyar, Petrának hívják, két kislánya van, a férje ugyanazzal foglalkozik, mint Gábor, vicces volt, mikor kiderült. Ahhoz az iskolához lakik közel, amit tuajdonképpen kinéztem Rolinak, körbe is jártuk a sulit, hatalmas, modern, új épület, így kívülről nagyon tetszett, a környék is helyes, kertes házikók, új építésű lakóparkok és egy nagy erdő egy vidámparkkal... Egész Budakeszis érzésem lett, látva a sok zöldet, a kis házakat...  És ez az iskola egésznapos, tehát délelőtt és délután is van tanítás, és napközben több a pihenőidő. Jópofa, és 5 percre van kocsival, de ha villamossal meg busszal megyek, akkor sem több, mint fél óra szerintem. Itt lesz még nyílt nap...

Tök jó, Gábor nemrég hívott, hogy valami riadó van a munkahelyén, megszólalt a sziréna, de nem tudják, hogy gyakorlat-e, vagy tényleg van-e valami, mindenkit kiküldtek az épületből. Gyorsan megnézte, hogy a gyerekek is kinn vannak-e, kinn voltak, egy szál pólóban, pulcsi nélkül... 6 fok van.... Remélem, nem tartott sokáig, vagy valakit visszaengedtek némi kabátért... Nem is értem... Jó, fő a biztonság, de nem szeretném, ha jól megfáznának! Csak drukkolni lehet ilyenkor...

Autószerelés is volt a héten. Az Alfában megrepedt az egyik nagy cső a motorban, folyt az olaj egy kicsit, ki kellett cserélni a csövet. Elmentünk Gáborral a szervízbe alkatrészért, mert az otthoni szervízben azt mondták, hogy ő is meg tudja csinálni. Így kedden ez is megoldódott, Gábor ügyesen kicserélte.

Hétvégén vendégeink lesznek, jönnek Roli keresztszülei három gyerkőccel szombaton. Lesz megint izgalom... :)

Még mindig nem tudjuk, mikor kell Gábornak megint Kínába utaznia, totál ki vagyok akadva emiatt, mert jó lenne lassan tervezni a következő 2-3 hetet, sokat kell majd hazamenni a koncert próbái miatt, a családnak is meg kéne mondani, hogy mire számítsanak, de így....?? Képtelenség.

Lassan érkeznek a bejelentkezések az adventi időszakra, többen mondták már, hogy háááát.... lehet, hogy kiugranánk valamikor.... Üzenem itt is mindenkinek, hogy ha akartok jönni, időben szóljatok, mert a hétvégék száma véges ám Karácsonyig!!! Van már olyan, ami tele van!!
A nagy Chriskindlmarkt a Rathaus-nál már nov. 12-től nyitva van. Örülünk mindenkinek, szívesen látunk mindenkit, gyertek is, de aludni egyelőre csak ketten tudnak nálunk, talán majd lesz olyan, hogy négyen is, csak ahhoz kéne még egy kanapé, meg némi átszervezés a kiszobában... Gyerkőcöket meg be tudom tenni a gyerekszobába a fiúk mellé valami matracra... az buli nekik. :)

Jövő héten még nyugi van, aztán kezdődik egy kissé zizisebb időszak, sokat megyünk majd megint haza, hol négyesben, hol csak én... Gábor meg utazik majd valamikor.... valameddig..... csupa kérdőjel most az élet. :)

Őszi séta

Reggel nem hagytak békén.... próbáltam mondani, hogy én még pihennék, menjenek játszani, de nem. Ott túrtak, fúrtak, ahol értek.... közben meg korgott a gyomruk. :) Kimásztam, fürdés, reggeli, majd némi mesenézés alatt elkészült az ebéd is. Mivel még korán volt, és gyönyörűen sütött a nap (bár elég hűvös van), mindenképp ki akartam menni velük a levegőre, szeretem ezt az időt, a Nap még melegít, de már picit csípős a levegő...

A közeli parkba mentünk, kíváncsi voltam nagyon a fákra, színesednek-e már... Nagyon klassz volt, nem rohantunk, így a fiúk tempójával tudtunk sétálni, közben beszélgettünk, levelet gyűjtöttünk, találtunk csipkebogyót is... Lesétáltunk a tóhoz, annyira szép és hangulatos volt... Csináltunk sok képet a fiúkkal, röpke két óránk volt, de nagyon jól esett! Mire hazaértünk, már nagyon fáradtak és éhesek voltak, öröm volt nézni, hogy majd elalszanak a spenót felett... :))

Egy kis montázs a délelőttről, a többi képet ITT találjátok. :)

Edzés, kirándulás, takaró, diliház...

Martinon kitört a 3 és fél évesek hiszti-korszaka. De nagyon!! Roli is ilyentájt kezdte, náluk - úgy látszik - ez a 2-3 éves kori dackorszak kimaradt, vagy legalábbis elcsúszott. Most, kb. egy hete Martinnal nem lehet bírni... jut eszembe, pont vasárnap lesz 3 és fél éves, Isten éltessen, TücsökLala!! Idén már vihetünk téged is síelni... :)
Teljesen dilinyó lett, ha nem hisztizik éppen, akkor vihorászik, kiabál, hülyéskedik, egy értelmes szót nem lehet vele váltani, mert vagy nem figyel, vagy röhög, vagy üvölt. Vagy mesét néz, és akkor csönd van. Nehéz elviselni őt sokszor, de kezdek rájönni, hogy ha belehergeli magát egy hisztibe, akkor igazából negyed óra után már nem is tudja, hogy mi van, csak sír, meg csapkodja magát ide-oda, és ha jön az "Anyaaaaa", akkor elég csak odamenni hozzá, hagyni, hogy megöleljen, odabújjon, és 2 perc múlva csönd van. És hiába kérdezem, hogy mi a gond, nem tud mondani semmit. Ez van. Csak kibírjuk valahogy...

Szerdán elvitte Gábor Rolit capoeira-edzésre. Tudjátok, ez a brazil táncos-zenés harcművészet... :) Várta Roli már nagyon, még otthon párszor elvitte magával Gábor, és Roli nagyon szerette, próbálgatta ő is csinálni a dolgokat (fejen állni, a dzsingát, a forgásokat), és a zenéjét is szereti nagyon, sokáig csak ez mehetett az autóban, az "edzős zene". Érdekes zenéje van, amit játszanak-énekelnek a capoeirához, nekem először kicsit furcsa volt, hogy a berimbau viszonylag monoton hangja mellé néha egészen más hangnemben énekelnek, de meg lehet szokni. Az én vájt fülemnek nem stimmel, na.... Jó kis ritmikus zene, megszerettem én is. :)

Szóval.... Találkoztunk az ovinál Gáborral, és míg mi hazamentünk Martinnal (elég vacak, esős idő volt) ők elmentek az edzésre. Én otthon kíváncsian lestem az órát, hogy vajon meddig bírják, mikor érnek haza... 5-től 6-ig volt az edzés, és mikor még fél7-kor sem voltak itthon, sejtettem már, hogy jól sikerült! Martin meg kifejezetten élvezte, hogy egyedül van velem, ő nyomhatta meg a lift gombját, azt a mesét nézte, amit akart, stb...  nem piszkálta senki.  

Mikor a fiúk hazaértek, Gábor nagyon lelkesen mesélte, hogy Roli mennyire élvezte az egészet, nagyot lehetett szaladgálni az elején a tornateremben, nagyon kedves volt a Mester is, igaz, most csak kevés gyerek volt, de nem baj. Roli versenyzett a tőle picit idősebb fiúkkal, rohangáltak, és szépen csinálták a feladatokat is. Gábor azt is mesélte, hogy miután mondta a Mesternek, hogy Roli nem nagyon érti még a németet, a Mester vette a lapot, és ha nem ment a dolog, próbálta kézzel-lábbal, mutogatással elmagyarázni Rolinak, hogy mit is kéne csinálni.... ő aztán tudhatja, milyen is az, mikor nem ért az ember semmit.... :) Persze azért Gábor is segített neki. Vittek edzős ruhát is, lehet venni kell majd Rolinak is olyan fehér nadrágot?? Ha így folytatja... Kell nagyon Rolinak az ilyen fajta mozgás... Nagy volt a boldogság, jövő héten újra menni kell! :)

Csütörtökön kirándulós nap volt az oviban. Úgy volt, hogy egy almafarmra mennek, de a helyszín az utolsó pillanatban visszamondta a dolgot, kénytelen volt az ovi gyorsan valami mást kitalálni, így valamilyen állatkertbe mentek, amiről csak annyit mesélt Roli, hogy nagyot sétáltak, láttak szarvast, meg bébi szarvast is, és hogy az milyen cuki volt (így mondta!!). Meg hogy a gyerekek hogy visítottak, mikor mentek a busszal, és beértek egy alagútba. Szintén fontos volt még a kirándulásban, hogy szinte végig a vonatsínek mellett buszoztak, és három Schnellbahn-t is láttak! Hát igen.... :)

Még jó, hogy reggel volt annyi eszem, hogy Martinnak pakoljak tartalék ruhát a hátizsákjába, mert sajnos szükség volt rá, alaposan bepisilt, most próbálom kiszárítani a gumicsizmáját. Összeségében azt mondták, hogy jó volt.

Én meg eközben itthon délután Lillára vigyáztam őnáluk, míg Cynthia elrobogott a követségre fordításokat hitelesíttetni. Sikerült végül elintézni a papírokat, bár Cynthia kissé nehézkesen indult el otthonról, mert Lilla nem óhajtott elaludni, de végül sikerült, majd jól eljátszottunk kettesben a nagylánnyal, míg anya haza nem ért. Lilla fel van avatva: most először volt úgy otthon, hogy más vigyázott rá. Nekem jutott a megtiszteltetés! :)

Itthon nemrég Roli elkezdett reklamálni, hogy nem elég nagy a takarója, kilóg a lába a végén. Valahol igaza volt, baba takarója volt még mindig... Na, én mentem és kerestem, vettem is, nem is túl olcsón, aztán itthon kiderült, hogy óriási Rolinak, szinte be sem fér az ágyába! Pedig nem egy dunyha!! Az nem elég, hogy a bébi paplan után nincs köztes méret sehol, rögtön a felnőtt méretet lehet megvenni, ez még vastag is lett picit, úgyhogy Roli megkapta Gábor vékony paplanját, ez alatt nem tűnik el az egész gyerek, az új meg megy vendégpaplannak, visszavinni talán nem kéne... Így most már Roli jól be tudja magát bugyolálni. :)

Gábor ma hazautazott Budakeszire, szombaton megy Dunaújvárosba, jönnek ellenőrizni a repülőjét, talán még holnap este visszajön, de lehet, hogy csak vasárnap.... mi meg majd kitalálunk valamit szombatra a srácokkal.

Küzdés a hisztikkel

Igazából nincs is semmi különös... de azért írok.

Zajlik az élet. Járnak a fiúk oviba, Gábor sokat dolgozik, néha vidékre utazik, ilyenkor korán indul, és elég későn jön, de szerencsére nem túl gyakran. Megint mennie kell majd Kínába, de még nem bírták eldönteni a munkahelyén, hogy mikor menjenek, lassan nem bánnám, ha kiderülne, nehéz így tervezni.

Az oviban minden rendben, inkább itthon küzdünk a fiúk akaratával, hisztijeivel. Főleg Martin nagyon akaratos mostanában, ma is csak azért, mert nem olyan zsömlét vettünk, amilyet ő kinézett, levetette magát a földre, és ott üvöltött. Még az sem hatotta meg, hogy a pultos néni adott neki tekerős párizsit. Tegnap fél órát üvöltött csak azért, mert megkérdeztem tőle, hogy összekeverjem-e a joghurtját, ő bólintott, hogy igen, majd amint beletettem a kanalat a pohárba, kezdődött a műsor, hogy ő akarja... Roli sem bír az indulataival, tegnap szintén a mesenézés volt a gond, nem volt hajlandó elfogadni azt, hogy a Martin mást nézzen, miután megbeszéltük, hogy két mese az övé, amit akar, utána a Martin kérhet. Pedig beleegyezett! Megint jött az üvöltés (ilyenkor szinte rekedtre üvölti magát, meg bevágja egymás után többször az ajtót, komolyan venni kéne neki valamit, amit ilyenkor püfölhet.... boksz-zsák, vagy valami hasonló...!! Gábor a múltkor a fekvőtámaszt javasolta neki, meg is mutatta Rolinak, egészen lehiggadt tőle... :)
Tegnap amúgy az összes itthon töltött időt végig cirkuszolták. Nehéz ilyenkor nekiindulni a napnak, nagyon rossz kedvem lesz tőle... Attól is kettéáll a fülem, hogy Rolinak olyan durvulós megnyilatkozásai vannak, mindenkit félrelök, mindent le akar lőni, felrobbantani, lepuskázni, stb.... olyan távol áll ez tőlem, annyira ellenkezik az én lelkivilágommal, nem is tudok mit kezdeni vele, csak leginkább ideges leszek, próbálom neki mindig magyarázni, hogy nem így oldjuk meg a dolgokat, de csak mondja a magáét. A múltkor az volt a kedvence, mikor láttunk egy mentőautót, ami próbált előrehaladni villogva a dugóban, hogy majd ő megy a mentőautó előtt, és félrelöki az autókat, hogy a mentő elférjen! Mindenkit mindig félrelök, egyszerűen nem bírja elviselni, elfogadni, hogy ne ő legyen mindenben, mindenhol az első, szó szerint. Nem tud engedni sem semmiből, senkinek. Nehéz dolga lesz így, én próbálom neki tanítgatni, hogy ne így legyen, egyelőre kevés sikerrel.

Holnap amúgy kirándulni mennek az ovival, busszal utaznak, Alma-farmra mennek, vagy minek mondják ezt.... Apfelbauerhof.... Ott lesz ebéd, meg almalé-préselés, meg tarktoron utazás.... remélem, majd kapunk valahogy képeket, meg mesélnek majd sokat!! Biztos izgalmas lesz!

Emiatt tegnap mini hátizsák után rohangáltam, nagy nehezen találtam is, Verda is van rajta, erre mikor mentem az oviba értük, a szekrényükben egy-egy kishátizsák fogadott! Kérdeztem az óvónénit, hogy ez mi, erre ő mondta, hogy ajándék az ovitól, csak elfelejtette év elején, most megtalálta, és odaadta. Ha egy nappal korábban adta volna oda...!! :) Így most tele vagyunk gyerekhátizsákkal....

Ma Roli gyerek capoeira-edzésre ment Apával... kíváncsi leszek, hogy ment! Jót tenne Rolinak egy kis mozgás néha, ezt meg szereti is, Gábor néha már elvitte magával, a zenéjét is szereti....

Nemsokára megint megyünk majd haza Magyarországra, Gábor most a hétvégén, én majd később próbák miatt, nemsokára lesz a kórusom, a Psalterium 10 éves jubileuma (akit bővebben érdekel, ITT talál információt), arra készül a csapat gőzerővel... Jó lenne, ha Gábor is tudna majd jönni énekelni, elvégre ő is sokáig énekelt velünk, csak hát ez a kínai utazás.... A koncertre pedig várok mindenkit nagyon sok szeretettel!! :))

Németóra

Nagyon hideg lett.... brrr.... max. 8-10 fok van, és fúj a szél, időnként esik... Szeretem az őszt, de ezt a nyákos, hideg, szeles trutyit, ezt nagyon nem! De majd csak kibújik még a napocska, még ha nem is lesz már olyan meleg.

Nem nagyon lehet mit csinálni ilyen időben, így itthon voltunk. Fincsi ebédet főztem, meg is ette mindenki, repetával! :) Ez olyan jó, mikor főzök, és látom, hogy ízlik, és el is fogy! :) Közben délelőtt eszembe jutott, hogy kaptam nemrég egy e-mailt, hogy a Bécsi Magyar Iskolában indul ovisoknak szóló kezdő német tanfolyam. Mondtam Gábornak is, hogy talán jó lenne megtámogatni Rolinak a német tanulást úgy, hogy gyerekeknek szól, és még el is magyarázzák nekik, úgy, hogy érti is. Bár Gábor is mond nekik sokmindent németül itthon, és párhozamosan magyarul, hátha tudunk szerezni még ott Rolinak egy-két barátot, ismerőst is... Fontos neki.

Így ma, ebéd után jól felöltöztünk, és nekiindultunk. Mikor kiértünk az utcára, gondoltam magamban, hogy talán télikabátot kellett volna felvenni.... Az iskolában kiderült, hogy még nagyon kevesen jöttek, összesen 2 felnőtt volt az elején, és Rolival együtt 3 gyerek, két 6 éves, és egy 12 éves kissrác. Nagyon helyesek voltak amúgy... Összeültünk a felnőttekkel az elején. Nekem nem volt újdonság, amiről szó volt, Roli meg unta.. hülyéskedett is, szerencsére a tanárnő vette a lapot, és incselkedett vele, de azért picit zavaró volt.... aztán a 3 gyerek külön ment egy fiatal lánnyal, aki nagyon aranyos volt, de még fél óra után is egyhelyben ültek a gyerekek, nagyon nem bírták már, pedig játékos feladatok voltak a számokkal, színekkel, gyümölcsökkel. Tök büszke voltam, mert Roliról kiderült, hogy sokat tud, és kis idő múlva már meg is mert szólalni némi segítséggel! :) Sokszor nézett rám, hogy anya, ez most mit jelent? Én meg súgtam... :)
Majd végre felálltak, a jól ismert tűz-víz-föld játékot játszották németül, lehetett körbe szaladgálni a teremben, ennek nagy sikere volt... Ekkor már lassan másfél órája voltunk ott, a nagyfiú is kérdezte már, hogy meddig tart az óra... :)
Azért ez egy nagy hiba volt, gyerekeknek 2 órás órát tervezni... meg jobban is fel lehetett vona készülni az órára, több játékkal, színes képpel, stb..... na, nem pattogok, nem tudok sokat németül, csak tanultam módszertant, és sok volt a hiba. Meg ha már magyarok vannak, OK, hogy minden németül megy, de mivel úgyis egész nap a németet hallják, pont az lenne jó nekik, ha magyaráznának is pár dolgot magyarul. De talán jobb lesz... :) Bízzunk benne! Mikor eljöttünk, kérdeztem Rolit, hogy hogy tetszett neki, erre ő: "Anya, nagyon jó volt, jöhetünk jövő héten is!" Próbálunk menni mindenképp! Talán számít...

Amúgy szép lassan csurran-cseppen a német a fejükbe... néha mondanak érdekes dolgokat! A múltkor ülünk a villamoson, és Roli kérdezi, hogy "Anya! Milyen Bahn-ok vannak?" Kértem, hogy kezdje sorolni, miket tud... Erre ő: "Straßenbahn (villamos) UND U-Bahn (metró) UND Zugbahn (van ilyen???Gondolom a vonatra gondolt...) Észre sem vette, hogy az ÉS helyett az UND-ot használta... Meglepődtem, de nem szóltam neki. Martin is, kérte Gábor fürdés közben, hogy számolja meg a kisautókat, amivel játszanak, ő meg kapásból németül számolt! Feltűnt a kiejtés is, hogy pl. a vier-t (4) nem R-rel mondta, hanem így: fíjö.... nem tudom jobban leírni fonetikusan, szóval így elharapta a végét. Egyenlőre ennyi, ilyen apróságokat lehet ritkán észrevenni. Meg érzékelhetően egyre többet értenek! És még csak 4 hete járnak oviba! :)) Olyan büszke vagyok rájuk!!

Új kedvenc

Kaptam egy nagyon tuti szülinapi ajándékot a családtól! :) Húzható bevásárlókosár! :) A pontos neve Reisenthel Carrycruiser, akit esetleg érdekelne...

Itt szinte mindenki ilyen húzható kocsival mászkál a boltokba, legalábbis sokan. De azok olyan nagymami kocsik, nem tetszettek sosem. De ez! :) Nagyon ki van találva, könnyű, teleszkópos nyele van, meg van erősítve az alja, vállra vehető, és két kis pöcökkel még a bevásárlókocsira is fel lehet akasztani! Nagyon szeretem, és végre nem kell kézben felcipelni a sok szatyrot, egyebet! :) És még szép is!!

Neten találtam, itt Bécsben nem sikerült még ráakadnom, így otthon szereztem be egy ilyen gyönyörűséget! :)

Kalács

Elegem lett a bolti műkalácsból... hiányzik az a jó kis foszlós kalács, lekvárral, vagy csak simán vajjal... vagy nutellával? :) Fiúk imádják.

Emlékszem, mikor kicsi voltam, még Kispesten laktunk, lakott felettünk egy pék bácsi. Utálta ha zongoráztunk, mert ő éjjel dolgozott, és pont akkorra ért haza és ment aludni, mikor nekünk gyakorolni kellett. Ezért mindig meg volt beszélve, hogy épp mikor lehet gyakorolni, sokszor morgott miattunk, ha nem tudott aludni, hiába, panelban nagyon felhallatszott a zene,... és néha hozott frissen sült kalácsot a pékségből, amit akkor sütöttek, még langyos volt.... máig emlékszem az ízére! :))

Úgy döntöttem, sütök inkább én rendes, igazi kalácsot. Csak nem rontom már el!! Sütöttem már korábban is, kakaósat, egyik kórusos barátnőmnek, Szilvinek van egy tök jó kakós receptje, de ez picit más tészta, az internetről vadásztam le, mint rendes, XXI. századi háziasszony.... :) Nagyon klassz gasztroblogok vannak ám!!

Így néz ki, remélem az íze is olyan finom lesz, mint az illata! :)

Kizártam magunkat

Mindig én csinálom a hülyeségeket....

Az történt, hogy tegnap délután felhívott Gábor, hogy el tud szabadulni hamarabb, ezért szívesen elhozza a fiúkat az oviból. Előző 2 nap késő este ért haza, így ennyivel is többet tud lenni a fiúkkal.

Én vártam őket itthon. Csengettek, kinyitottam lenn a kaput, majd vártam őket az ajtóban. A küszöbön kívül álltam, és mikor odaértek az ajtóhoz, puszi, köszönés...... egyszer csak pufff...... becsapódott az ajtó. Tudni kell hozzá, hogy olyan zár van a bejárati ajtón, amit kívülről nem lehet kilinccsel kinyitni, csak be kell húzni és kész, csukva van.

Gábor mondta, sebaj, van kulcsa, de lenn hagyta a kocsiban. Leszaladt, mikor jött vissza, kérdezi tőlem, hogy benn van belülről a kulcs?? Én mondtam, hogy szerintem nem. Persze, hogy benn volt. Kész. Ennyi. Most mi lesz???

Menjünk keressünk egy kulcsost, aki ki tudja nyitni. Előbb azonban felhívtuk a kapunál kitett Notrufnummer-t (vészhívó telefonszám), ott adtak egy másik számot, ahol azt mondták, hogy persze, jönnek, 150 euróért.... Na, mondtuk, hogy nem.... Menjünk keressünk mást. Sokszor láttam a villamosról, hogy nem messze, a főút sarkán van egy ilyen üzlet. Mondtam Gábornak, hogy én maradok a gyerekekkel, kimegyünk az udvarra játszani... nem, menjünk együtt. Jó.

Martin meglátott egy villamost, fel akart szállni, de nem értük volna el, mondtuk neki, hogy sétálunk... olyan hisztit levágott, hogy kiborító volt!!! Végigüvöltötte teli torokból az oda-vissza sétát.... Ez hiányzott még az amúgy is jó hangulathoz. Odaértünk, megkédeztük, itt 105 eurót mondtak... Jó, legyen, fél óra múlva jönnek.

Sétálunk vissza (10 perc lehet max.), Martin még mindig üvölt... Megálltam vele, akkor végre megynugodott, utána végig magyarázott, hogy most mi lesz az lakással, az ajtóval.... Talán így jött ki belőle a mi feszültségünk....?

Mikor visszaértünk, én lenn maradtam a gyerekekkel az udvaron játszani, Gábor meg fenn próbálkozott, kevés sikerrel... Egyszer csak Tomi is megjelent, együtt próbálkoztak.. Én meg lentről figyeltem őket. Majd Cynthia szólt ki az erkélyen, hogy amíg nem oldódik meg a dolog, menjünk már be hozzájuk, úgyis rég voltunk arrafelé. Felmentünk, és együtt izgultunk, ugyanis azt találták ki a drága férjeink, hogy áthozzák Tomiéknak a nagy létráját, és átfektetik a korláton, mert akkor be lehet mászni az erkélyre, az erkélyajtó ugyanis nyitva volt, onnan be lehetett menni.... Na jó, de 5 emelet magasan!!!! Igaz, hogy kb. 1 méterről volt szó, de akkor is....  Nem normálisak....  Mutatom, hogy miről van szó:

Így néz ki az erkély felől:

Így a bejárati ajtó felől:

És ez van lefelé!!!

Nekem tériszonyom van... Jó, hogy ilyen helyen lakunk, mi? :)

Nem tudom, hogyan oldották meg a dolgot, de valaki átmászott... Nem mondták meg nekünk, hogy ki. De aki a hős volt, annak nagy puszi!!! Kinyílt a lakás, haza is mehettünk. Közben kiért a kulcsos ember, és ki akarta fizettetni Gáborral a teljes összeget!! Gábor, a főnökkel történt némi telefonos balhézás után végül a felét kénytelen volt kifizetni.

Tanulság: többet sosem hagyom benn a kulcsot a zárban!!!  

Piac!!!

Van itt nem messze egy piac, közel a Reumannplatz-hoz, a Viktor-Adler Markt mellett egy kis utcában. Állítólag az egyik legjobb piac a városban, nem jellemző amúgy, hogy sok piac lenne. Na persze a Naschmarkt-ot még meg kell nézni... :)

Már régebben írtam, hogy hiányzik az, hogy válogatni tudjak a zöldségek, gyümölcsök között... Nemrég Cynthiával elmentünk megnézni. Azt az élményt!! Végre illatok voltak, az árusok nagy hangon árulták a portékájukat, amik hatalmas kupacokban voltak kirakva, mindent meg lehetett kóstolni, és sárga zöldbab is volt!!! Hurrá!!! Lehet mégis zöldbab főzeléket főzni!!! Annyira örültem ennek, a hangulatának, az illatoknak.... Mikor még kicsi voltam, esztergomi Papával jártam sokat piacra, szerettem nagyon.

Ezek után tuti, hogy ide megyek zöldségért, gyümölcsért, volt magyar (ízes!) paprika, meg Szőlő aus Plattensee (Balaton)....

Az elmúlt 10 nap

Bocsánatot kérek, iszonyú régen írtam.... az elmúlt időszakban annyi minden történt, megpróbálom összefoglalni, remélem sikerül.

Két hete hétvégén Pesten voltunk, rengeteg program gyűlt össze. Először is, még itt Bécsben nálunk aludtak Gábor szülei, Prágába készültek egy hétvégére.

Majd másnap mi utaztunk, először Keszire, ott gyors cipővásárlás után nagyot játszottak a gyerekek a játszótéren, összetrombitáltam a csapatot, jó volt nagyon! :) Monica-nak utólag is köszi, hogy befogadott minket, nagyon hideg lett estére.

Szombaton először fodrászhoz mentünk a fiúkkal, majd én mentem tovább Budaörsre kozmetikába, Bea végre rendbe szedett, jó esett nagyon! Majd délután családi parti volt Julcsiéknál, szülinapokat, és Máté névnapot ünnepeltünk, nagypapám most ünnepelte a 86. szülinapját, Isten éltesse őt, Papa, maradj még nagyon sokáig velünk ilyen jó erőben, egészségben!! Meg nekem is szülinapom volt... :) Jó volt a családdal lenni megint...

Vasárnap keresztelőre voltunk hivatalosak, a templomba csak én mentem, a fiúk délután csatlakoztak a bulihoz, ahol szülinap is volt, Maja, Gábor keresztlánya már 9 éves.... őrület, nekünk akkor volt az esküvőnk, mikor ő született.... Volt sok gyerek, játék, enni-innivaló, de a srácok iszonyatosan fáradtak voltak már kora délután, délelőtt vonatokat néztek a Papákkal, délután meg ez.... Sajnos hirtelen el is jöttünk, mert már nagyon nem bírták cérnával, túl sok hülyeséget csináltak, hisztiztek.... Nem csodálom amúgy, nagyon sokfelé voltunk ezalatt a 3 nap alatt! Ki is dőltek a kocsiban, autóztam velük egy órát, hogy egy picit aludjanak.

Hétfőn délelőtt még beszaladtunk Mamához Budakeszire, én megnéztem 1-2 dolgot a környéken, majd ebéd után elindultunk haza. Sűrű volt nagyon, el is gondolkoztam, hogy nem biztos, hogy jó ez a fiúknak, ha ennyi helyre megyünk ilyen rövid idő alatt.... Bár egész jól bírták, de azért felkavarta őket.

Közben Gábor is hazaért Kínából, nagyon hiányzott már nekünk, a fiúkat le sem lehetett szedni róla. Szegénynek kicsit nehézkes volt visszazökkenni az itteni időszámításra, ráadásul kiderült, hogy valószínű megint menni kell, de még nem tudjuk, hogy mikor.

 

Utána 3 napig itthon próbáltam lépést tartani a dolgokkal, intézni az itthoni dolgokat, iratokat intézni, el kellett mennem a magyar konzulátusra itt Bécsben, hitelesíttetni a lakcímbejelentő magyar nyelvű fordítását, ugyanis enélkül nem nagyon jöhetek haza a kis Fiattal. Ez egy bonyolult és hosszú történet, most nem részletezem, ahhoz kellett, hogy ne büntessen meg a rendőr Magyarországon, mert külföldi rendszámú az autó, igazolni kell, hogy itt is élek Bécsben.

Elmentünk Roliék kedvenc vonatnéző helyére is, de most megkerestük azt a bizonyos gyaloghidat (Rustensteg, ITT van), nagyon klassz hely, itt szabadon lehet rohangálni össze-vissza, nem kellett féltenem a fiúkat az autóktól...

A következő hétvégén ismét hazautaztam, kórushétvége volt Terényben, Nógrád megye közepén egy pici faluban. Nagyon vártam már ezt a hétvégét! Hiányzik nagyon a csapat, ahol 10 éve énekelek, az első próba óta csak Roli és Martin születésekor hiányoztam pár hónapot. Sokszor nézem hétfő este az órát, hogy épp mit csinálhatnak, beénekelnek, szünet van.... :) Most megint találkozhattam velük, jó volt megint énekelni, pihenni, hallgatni a sok szép zenét, jókat beszélgettünk késő éjjelig, volt miről... :) Feltöltődtem nagyon. Azért a közel 2x8 óra éneklés 2 nap alatt jó sok volt, de még folytattam volna szívesen. :) Ebből nekem sosem elég! Tamásék, Gábor tesójáék is ott voltak családostul, velük is találkozhattam. Sajnáltam, hogy vége (ki is mentem az utolsó próbáról, mert nem bírtam a könnyeimmel), de nem sokáig, kb. egy hónap múlva megint próbák, készülünk a 10 éves jubileumi koncertre, izgalmas lesz, nagyon szép műsorral!

Míg én énekeltem, addig Gábor a fiúkkal lement Balcsira, anyuék is ott voltak a hétvégén. Gyönyörű idő volt, sokat pecáztak, Gábor nagyokat aludt, jól érezték magukat.

Én hétfőn jöttem vissza Bécsbe, Gábor reggel hívott, hogy ha lehet, siessek, mert Roli hányt és megy a hasa... Na, szép, gondoltam....megint mikor jön ez? Mikor nem vagyok otthon. De mire hazaértem, Rolinak semmi baja nem volt, itt táncikált a nappaliban a kedvenc mozdonyzenéire. Vagy valami megfeküdte a gyomrát, vagy nem akart oviba menni...nem tudom....  Szóval nem lett beteg, így megint oviban vannak a fiúk, megint vissza kell zökkenni a hétköznapokba. Reggel volt sírás, kapaszkodás, itthon morgás, duzzogás, de ez már csak így megy... :) Majd megszokják. Pedig biztos sok érdekes dolgot csinálnak, ma láttam a faliújságon, hogy a múlt héten sütit sütöttek a szülőire, főleg ők vannak a képen, nagyon aktívak lehettek! :)