Az elmúlt 10 nap

Bocsánatot kérek, iszonyú régen írtam.... az elmúlt időszakban annyi minden történt, megpróbálom összefoglalni, remélem sikerül.

Két hete hétvégén Pesten voltunk, rengeteg program gyűlt össze. Először is, még itt Bécsben nálunk aludtak Gábor szülei, Prágába készültek egy hétvégére.

Majd másnap mi utaztunk, először Keszire, ott gyors cipővásárlás után nagyot játszottak a gyerekek a játszótéren, összetrombitáltam a csapatot, jó volt nagyon! :) Monica-nak utólag is köszi, hogy befogadott minket, nagyon hideg lett estére.

Szombaton először fodrászhoz mentünk a fiúkkal, majd én mentem tovább Budaörsre kozmetikába, Bea végre rendbe szedett, jó esett nagyon! Majd délután családi parti volt Julcsiéknál, szülinapokat, és Máté névnapot ünnepeltünk, nagypapám most ünnepelte a 86. szülinapját, Isten éltesse őt, Papa, maradj még nagyon sokáig velünk ilyen jó erőben, egészségben!! Meg nekem is szülinapom volt... :) Jó volt a családdal lenni megint...

Vasárnap keresztelőre voltunk hivatalosak, a templomba csak én mentem, a fiúk délután csatlakoztak a bulihoz, ahol szülinap is volt, Maja, Gábor keresztlánya már 9 éves.... őrület, nekünk akkor volt az esküvőnk, mikor ő született.... Volt sok gyerek, játék, enni-innivaló, de a srácok iszonyatosan fáradtak voltak már kora délután, délelőtt vonatokat néztek a Papákkal, délután meg ez.... Sajnos hirtelen el is jöttünk, mert már nagyon nem bírták cérnával, túl sok hülyeséget csináltak, hisztiztek.... Nem csodálom amúgy, nagyon sokfelé voltunk ezalatt a 3 nap alatt! Ki is dőltek a kocsiban, autóztam velük egy órát, hogy egy picit aludjanak.

Hétfőn délelőtt még beszaladtunk Mamához Budakeszire, én megnéztem 1-2 dolgot a környéken, majd ebéd után elindultunk haza. Sűrű volt nagyon, el is gondolkoztam, hogy nem biztos, hogy jó ez a fiúknak, ha ennyi helyre megyünk ilyen rövid idő alatt.... Bár egész jól bírták, de azért felkavarta őket.

Közben Gábor is hazaért Kínából, nagyon hiányzott már nekünk, a fiúkat le sem lehetett szedni róla. Szegénynek kicsit nehézkes volt visszazökkenni az itteni időszámításra, ráadásul kiderült, hogy valószínű megint menni kell, de még nem tudjuk, hogy mikor.

 

Utána 3 napig itthon próbáltam lépést tartani a dolgokkal, intézni az itthoni dolgokat, iratokat intézni, el kellett mennem a magyar konzulátusra itt Bécsben, hitelesíttetni a lakcímbejelentő magyar nyelvű fordítását, ugyanis enélkül nem nagyon jöhetek haza a kis Fiattal. Ez egy bonyolult és hosszú történet, most nem részletezem, ahhoz kellett, hogy ne büntessen meg a rendőr Magyarországon, mert külföldi rendszámú az autó, igazolni kell, hogy itt is élek Bécsben.

Elmentünk Roliék kedvenc vonatnéző helyére is, de most megkerestük azt a bizonyos gyaloghidat (Rustensteg, ITT van), nagyon klassz hely, itt szabadon lehet rohangálni össze-vissza, nem kellett féltenem a fiúkat az autóktól...

A következő hétvégén ismét hazautaztam, kórushétvége volt Terényben, Nógrád megye közepén egy pici faluban. Nagyon vártam már ezt a hétvégét! Hiányzik nagyon a csapat, ahol 10 éve énekelek, az első próba óta csak Roli és Martin születésekor hiányoztam pár hónapot. Sokszor nézem hétfő este az órát, hogy épp mit csinálhatnak, beénekelnek, szünet van.... :) Most megint találkozhattam velük, jó volt megint énekelni, pihenni, hallgatni a sok szép zenét, jókat beszélgettünk késő éjjelig, volt miről... :) Feltöltődtem nagyon. Azért a közel 2x8 óra éneklés 2 nap alatt jó sok volt, de még folytattam volna szívesen. :) Ebből nekem sosem elég! Tamásék, Gábor tesójáék is ott voltak családostul, velük is találkozhattam. Sajnáltam, hogy vége (ki is mentem az utolsó próbáról, mert nem bírtam a könnyeimmel), de nem sokáig, kb. egy hónap múlva megint próbák, készülünk a 10 éves jubileumi koncertre, izgalmas lesz, nagyon szép műsorral!

Míg én énekeltem, addig Gábor a fiúkkal lement Balcsira, anyuék is ott voltak a hétvégén. Gyönyörű idő volt, sokat pecáztak, Gábor nagyokat aludt, jól érezték magukat.

Én hétfőn jöttem vissza Bécsbe, Gábor reggel hívott, hogy ha lehet, siessek, mert Roli hányt és megy a hasa... Na, szép, gondoltam....megint mikor jön ez? Mikor nem vagyok otthon. De mire hazaértem, Rolinak semmi baja nem volt, itt táncikált a nappaliban a kedvenc mozdonyzenéire. Vagy valami megfeküdte a gyomrát, vagy nem akart oviba menni...nem tudom....  Szóval nem lett beteg, így megint oviban vannak a fiúk, megint vissza kell zökkenni a hétköznapokba. Reggel volt sírás, kapaszkodás, itthon morgás, duzzogás, de ez már csak így megy... :) Majd megszokják. Pedig biztos sok érdekes dolgot csinálnak, ma láttam a faliújságon, hogy a múlt héten sütit sütöttek a szülőire, főleg ők vannak a képen, nagyon aktívak lehettek! :)