2012. szeptember 24., hétfő

Roli, a rendkívüli

:-)))
Roli tényleg az... Nekünk biztosan, mint ahogyan mindenkinek a sajátja.
 
De ő itt, most, a suliban a rendkívüli gyerek kategóriába került, hivatalosan is. No, nem kell megijedni, ez csak a nyelvtudása miatt van.
 
Ez az egész azt jelenti, hogy részt vesz a fejlesztő órán, ami hetente 1x van, és később, ami nem megy olyan jól neki pusztán amiatt, hogy nem a német az anyanyelve, nem fog kapni osztályzatot sem. Szerintünk ez jó dolog. Hagyják fejlődni a saját tempójában, és nem stresszelik vele a gyerekeket, hogy egy olyan hátrány miatt, amiről nem tehet, esetleg rosszabb jegyeket kapjon.
 
Amúgy Roli jól elvan a suliban, van egy kis barátnője (már megint egy lány!), Alissa, nagyon helyes, ő talán osztrák, de nem vagyok benne még biztos.... Apukája jött érte a múltkor, elég szép osztrákul beszéltek egymással... Lehet, hogy a gyerekek is ráéreznek vajon arra, hogy hasonló kultúrából jönnek? Vajon miért nem a török gyerekekkel barátkozik...? Együtt színeznek, egymás mellett ülnek, és Alissa is benn van délután. Picit talán hasonlít Alidára is, ugyanolyan hosszú, barna haja van... :))
 
Martin jókedvű, de továbbra is hisztis nagyon. Visszafejlődött picit a kuki-téma sajnos... Potyognak ki neki szépen a varratok, talán már csak kettő lehet benn, most egy hét alatt több is kiesett... De nem hajlandó magának visszahúzni, sem szárazon, sem vizesen... néha pisilésnél, de mindig megy a cirkusz. Amikor tök sebes volt neki, nem volt ekkora balhé, mint most... Csak muszáj ezt is csinálni, mert már most picit visszatapadt neki, nem akarom előlről kezdeni az egészet... Tegnap is kiesett egy este, láttam a bőrén, simán lemosta volna a víz neki a kádban, de nem, nem, és nem.... Viszont ha ott hagyom neki, akkor még éjjel szúrhatta volna, így kénytelen voltam lefogni, és leszedni neki, üvöltés mellett... Roli meg azt hitte, hogy bántom, erre ő is el kezdett üvölteni, meg csúnyákat mondani rám... Utána próbáltam neki megmagyarázni, hogy mi a helyzet, végül ő is próbált beszélni az öccsével, hogy ne csinálja ezt. Nem egyszerű... Csak tudnám, miért nem jó, ha a vízben, saját magának elintézni...??
 
Vendégeink vannak / voltak, Gábor öccse, Tamás van itt nálunk, Bécsben egy hétig (még 2 napig pontosabban), és csütörtöktől itt volt a családja is, Ági, Balázs és Borika. A gyerekek jól elvoltak, én már kevésbbé élveztem azt, ami 7 emberrel (Gábor nem volt itthon), és az őket körülvevő kupival járt... Nagyon szanaszét volt a lakás, lesz mit elpakolni a hétvége után... Sajnos az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, szombat délután kimentünk picit a Wienerberg-re, de csöpögött az eső, nem tudtunk sokat maradni.
 
 A villamoson hazafelé...
 
 
 szombati játszóterezés...
 
Vasárnap meg elmentünk délelőtt a Schönbrunn-i állatkertbe, na, az tök jó volt, láttunk fókaetetést, meg végre igazi panda macikat is! Martint alig tudtam elcibálni tőlük, egyfolytában mondogatta azon a vékony kis hangján, ahogy ilyenkor szokta, hogy: Anya, ugye milyen édesek??" :))
 

 Pandamaci hátat fordított a fiúknak... :)
 
 
 Ez egy másik, végre felébredt... :)
 
 
 ... aztán visszafeküdt, rátette a mancsát a fejére, és szunyált tovább. :)
 
 


Roli, és a flamingók...
 
 
 
 

Ráadásul meg is fáztam, vagy elkaptam a fiúktól egy kis náthát, és nem is ez a rossz, hogy fújom az orrom, hanem hogy nem kapok rendesen levegőt, tisztára légszomjam van. Most, hogy ez a náthától, vagy a 3 napig tartó stressztől, nem-eleget-alvástól van, nem tudom... de remélem, hamar elmúlik!! Jó lenne, mert a hétvégén megyünk haza szülinapi bulizni, nem bánnám, ha megint formában lennék!

2012. szeptember 17., hétfő

Egy-két apróság a lakásban

Kicsit szépítgettünk ezt-azt a hétvégén.... Még mindig akadt 1-2 doboz, ami a költözés óta ott árválkodott a hálószobában az ajtó mögött. Amellett, hogy ronda volt, és poros, nem is fért el a tartalma a meglévő kockapolcon. Meg mindig mindent azoknak a tetejére dobáltunk rá, utáltam az egészet... Piszkáltam már Gábort egy ideje ezzel, most neki is volt kedve elmenni, és körülnézni. Gondolkoztunk valami komolyabb polcon is, de végül arra jutottam (amiről sikerült Gábort is meggyőzni), hogy inkább vegyünk olyat, ami a már meglévőkhöz passzol, hozzáépíthető, stb... hátha egyszer megint költözni kell, és ott majd másképp kell variálni a bútorokat...
Így elzarándokoltunk az IKEA-ba, és vettünk egy sima polcot az ajtó mögé. Ahhoz a sorozathoz tartozik, ami a nappaliban is van. Végre megszűnt az ajtó mögötti kupi, és így a sok-sok kottámnak, varrógépnek, berimbau-nak is helye van! :) Ha meg szükség lesz még többre, max. veszünk mellé még egy ugyanilyet... Most még nem kell. A fiúk lelkesen segítettek szerelni Apának! :) Megint papírdoboz-hegyek voltak a nappaliban, de nem bántam... :)

 
Nemrég vettünk pár falra való matricát is, csak eddig valahogy nagyon elbújtak a papírok között, most végre feltettük azokat is. :)
 WC (csak hogy könnyebb legyen eligazodni)
 
 Előszoba
 
Gyerekszoba
 
 
Majd vasárnap délután egyszer csak Gábor kipakolta az asztalra a varrógépet, én meg csak néztem.... Közölte, hogy akkor most varrjam meg a függönyt, ami már hónapok óra ott lóg betűzve a vasalós szobában, hogy majd, egyszer megvarrom.... Most már hiper-szuper varrógépem is van, csak olyan lüke vagyok, hogy azért nem mertem egyedül nekiállni, mert féltem, hogy mi van akkor, ha elrontom... Meg abban sem voltam biztos, hogy be tudom-e rendesen fűzni a gépet.... Ja, és hát baromi lusta tudok lenni, ez tény....
 
Amikor az IKEA-ban vettük a polcot, már beszéltünk róla, hogy meg kéne csinálni.... Gábor bement a varrodába, és elkért egy csomó szemétnek való függönyanyag maradékot nekem, hogy akkor előbb ezen gyakoroljak.... Otthon már nem volt mese, muszáj volt megpróbálni, egyfolytában Julcsi mondata volt a fülemben: Mindent vissza lehet bontani, akár 100x is, ha nem sikerül..... na neeeee..... Nem lehetek ennyire béna... (gondoltam magamban).... Elszántam magam, de azért nehéz volt először belevágni az anyagba! Az első stressz a befűzés volt, szerintem több ideig tartott, mint az összes többi. De sikerült!! Miközben varrtam, arra gondoltam, hogy de jó, hogy olyan sokat láttam a drága bólyi Mamát varrni, mikor kislány voltam... Hogy milyen sokat álltam mellette, és néztem, ahogy varrja nekem a csudaszép kis ruhákat.... Azért a mozdulatok ott voltak, néha mosolyognom kellett.... :) Végül sikerült, életem első "varrománya": a kisszobában egy tök egyszerű, ráncolás nélküli függöny! Végre! Igazából csak be kellett szegni az anyag szélét.... Jó érzés ránézni nagyon! :))) Gábor rendbe tette a zsinórt is, amin lóg, így talán nem fog leereszteni, meg némi fölös anyag is lekerült róla, kisebb is a súlya sokkal így.... :)
 
 
Megint haladtunk egy picikét... Muszáj volt, mert sűrű hetek jönnek, vendégek, utazás, stb...
 
A suliba kezdünk belerázódni, úgy tűnik, Martinnak is könnyeb az ovi... Bár ma is kissé morcosan ment be, megint festeni akart... Úgy tűnik, most ebbe próbál kapaszkodni, hogy van valami, amit nagyon szeret csinálni, és akkor könnyebb bemenni egyedül... Délután már más baja volt: szülinapot tartottak az oviban, és azért reklamált, hogy ő miért nem lehetett király (mindig az a király, akinek a szülinapja van), és hogy neki miért nem holnap lesz a szülinapja... :)
 
Rolival ma volt az első tényleges foglalkozás a magyar suliban. Kissé sokáig tartott, mire összeszedtem a srácokat, és eljutottunk az iskoláig. Fél 3-kor elindultam kocsival Martinért. Hazajöttünk letenni a autót, majd elsétáltunk Roliért. Ott felültünk a villamosra, és bementünk a belvárosba. Még jó, hogy az a villamos, ami a sulinál áll meg, az pont a Magyar iskola előtt tesz le, igaz, hogy 35 percig tart az út, de legalább nem kell átszállni. Ott Martinnak már kezdett nagyon elege lenni, gondoltam, hogy majd elmegyünk sétálni, vagy valami... Erre jött a megmentőm!! Cyn, kösziiii!!! Cynthiáék épp akkor voltak Lillával Cinimuzsikán, pici átfedés van a két alkalom között. Cyn egyszer csak felajánlotta, hogy elviszi Martint szívesen haza, náluk lehet, míg én hazaérek Rolival... Hát nem tiltakoztam, Martin meg boldogan ment velük! :) Én picit bóklásztam a környéken, majd visszamentem Rolihoz. Figyeltem kintről az utolsó fél órát, mást sem hallottam, mint Roli hangját, végigcsacsogta az egészet!! Édesem, élvezte, hogy végre nincs akadály, és mondta, mondta, mondta.... Nagyon fel volt dobva az egésztől, Szilvi néni is aranyos, meg a gyerekek is. :) Sok játék, játékos feladat, körjáték, éneklés, szaladgálás...
 
Siettünk haza, mert még volt pici házi feladat, nem sikerült megcsinálni mindent délután.... Nagyon rendesen nekiült, és csinálta, amíg Martin megfürdött, hamar kész lettünk. Nem is értem, hogy miért nem lesznek kész a suliban... De ez így nem lesz jó, erősen gondolkozom azon, hogy hétfőn nem fog benn maradni délutánra, hazahozom, és itthon együtt megcsináljuk a leckét, hogy ne maradjon estére. Nagyon elfáradt.
 
Ha Gábornak is (talán) vége lesz, hogy minden héten vidékre szaladgáljon, akkor örülni fogok nagyon! Akkor menni fognak a dolgok, azt hiszem... :)


2012. szeptember 14., péntek

Produkcióóó!

Roli nagyon boldogan jött haza pénteken a suliból... :)
 
Tanultak énekeket, és az egyik nagyon tetszett neki, nagy lelkesen el is énekelte nekem a kocsiban!
Majd mikor hazaértünk, közölte a családdal, hogy: "Ti most oda leültök hárman a kanapéra, én meg eléneklem nektek!"
Majd fél perc szünet jött, néhány kacsintással kísérve (édesem, hát hirtelen lámpalázas lett!), majd elszánta magát, és előadta a dalt. Nagy taps volt a végén! :)) Eddig sosem volt hajlandó semmit így "közönség előtt" előadni!  


Volt még több dalocska is, csak azoknak nem emlékezett annyira a szövegére, és volt egy, ami már az oviból is ismerős volt, annak is nagyon örült, hogy ezt már korábban tanulta ott. :)
Lecke kész volt délutánra, csak egy kis színezni-való maradt a hétvégére, meg egy kis gyakorlás, hogy szebbek legyenek az "m" betűk... :) És ez csak szorgalmi feladat! De akarja csinálni, mert mondta, hogy szerinte még nem elég szép... Beszélgettünk picit arról, hogy miért fontos, hogy sokat gyakoroljon, hogy szépek, olvashatóak legyenek a betűk... Kicsit eldicsekedtem vele, hogy én, elsős koromban az egyik legszebben író voltam az osztályban... :)
Anyu, Apu!! Egyszer megtaláltuk az én régi, elsős füzeteimet a pincében.... Meg lehet azokat keresni?? Úgy megmutatnám Rolinak.... :) Van rá még 2 hét... ;))



2012. szeptember 13., csütörtök

Alakul az élet... ? :))

Úgy tűnik, kezdenek belejönni a srácok....
 
Most, ha Gábor is itthon van, új menetrend van reggel. Kelünk fél 7-kor (én, ők néha picit hamarabb), majd beülünk a kocsiba együtt, 4-en kb. 7:40-kor. 5 perc alatt (néha 2 is elég) ott vagyunk a sulinál, megállunk valahol. Gábor kipattan Rolival és beviszi a suliba. Majd visszajön, elfuvarozom magunkat az ovihoz. Ott Gábor szalad dolgozni, így legalább korábban szabadulhat, én meg beviszem Martint az oviba, és így volt, hogy már 9 előtt hazaértem. Ez azért mégsem 2 órás menet! :)
 
Tegnap reggel Gábor jön vissza az autóhoz, kérdezem, mondtak-e valamit Roliról? Nagy büszkén újságolta, hogy a tanító néni szerint Roli mindent tökéletesen ért, és hogy "túl jó a nyelvi fejlesztéshez." ??? Hogy ez pontosan mit jelenthet? Passz... De jól hangzik, és nagyon örültünk neki!
Délután mindig megkapom, hogy miért nem jövök később? Szeretne még játszani a többiekkel, de a szemén látszik, hogy nagyon elfárad ilyenkorra már... A suliból kocsival mentünk Martinért is, próbáltam beszélgetni vele, de leállított, hogy most ne, mert olyan fáradt, hogy nem tud megszólalni, hagyjam most picit békén... :) Aztán az oviban nagyon örül, hogy láthatja a többieket! :) Tegnap délután a suliban, a leckeírás közben elaludt a padra dőlve. A délutános tanító néni meglepődve mesélte, és kérdezte, hogy miért ilyen fáradt... Hát hogy a csudába ne lenne az???
 
Martin is egyre ügyesebb... Még mindig hiányzik neki Roli az oviban, de már 2 napja nyafi nélkül ment be. Amikor Roli megy a suliba, elég bánatosan szokott utánanézni a kocsiból. Mikor megérkezünk az oviba, bebújik a hátam mögé. Most azt csináljuk, hogy ilyen korán ott vagyunk, hogy le szoktunk ülni a kis padra még egy picit beszélgetni, akkor hagyom, hogy bújjon, puszilgasson, megöleljen... 2 napja ezt csinálta 15 percig. :) Megbeszéltük, hogy milyen jó neki, mert Apa itt ül valahol a feje fölött az épületben, ha bármi történik, gyorsan ideér. Aztán kitaláltuk, hogy rajzoljon vagy fessen valami szépet Rolinak. Megbeszéltük, hogy hogyan kell ezt németül mondani, majd odamentünk az óvónénihez (Irene volt akkor reggel épp, Roli vele volt táborban), és megbeszéltük ezt a fontos dolgot. Kis taszigálás még kellett, de bement, elköszönt, és nem volt sírás.
Ma ugyanígy, és büszkén mutatta Daninak az új pólóját. Roli odaadta Martinnak a kedvenc, piros dínós pólóját (kinőtte), és ez most Martinnál nagyon fontos esemény volt! Majd, miután mondták neki, hogy ma is festhet már reggel, el is szaladt. :)
 
Itthon kicsit kevesebb a harc, a hiszti, szépen eljátszanak fürdés közben is. Most már fürdeni is lehet, a kuki-gondon túlvagyunk, még azért a varratok ott vannak Martinnál, remélem azok is hamar kipottyannak már végre. Most inkább Martin a hisztisebb, apróságokért hatalmas kiabálásokat tud rendezni, Roli meg azt mondogatja, hogy ő most már inkább jógyerek akar lenni, nem pedig olyan, aki mindig rosszalkodik. :)
 
Változik a helyzet, ők is nőnek, próbálnak alkalmazkodni az új dolgokhoz, hol jobban sikerül, hol rosszabbul... Ez az őszi idő most nem esett jól, ma reggel, 9 fok volt kinn! :(( Brrrrr.....

2012. szeptember 11., kedd

Beiratkoztunk a Magyar Iskolába

Múlt héten szombaton volt az évnyitó, akkor már kitöltöttük a jelentkezési lapot....
 
Tegnap (hétfőn) nagyon vártam a délutánt, hogy Roli mit fog szólni, milyen volt, meg amiatt is izgultam, hogy odaérünk-e fél 5-re a magyar iskolába. Minden héten hétfőn lesz a foglalkozás, délután fél 5-től. Jó is, hogy hétfő, akkor még nem olyan fáradtak... Majdnem összekavarodott ez is, mert felmerült 1-2 szülőnél, hogy lehetne-e máskor, de szerencsére maradt az eredeti verzió.
 
3/4 4-kor ott voltam a sulinál, épp az udvaron voltak kinn, Roli rollerezett.... Nagy mosollyal rohant oda hozzám, megint minden tök jó volt! :) Csak a leckéjét nem tudta befejezni délután... pufff.... megint csinálhatjuk este, gondoltam... Nem is értettem, hogy miért... Nem azért vannak ott délután, hogy ott legyen kész??
Mesélte, hogy az ebéd is furcsa volt, és milyen más, mint az oviban! Itt nem eléjük teszik, hanem nekik kell odamenni a tányérral, elkérni, és odamenni az asztalhoz. Azt nem tudta pontosan megmondani, hogy mit evett.... Ez is érdekes lesz, nem nagyon láttam sehol kiírva, hogy mi a héten az ebéd (az oviban mindig kiírják), amilyen válogatós Roli, félek tőle, hogy nem nagyon fog rendes meleg ételt enni! Bízom benne, hogy jól főznek azért...
 
Felültünk a villamosra, és szépen odaértünk fél 5-re. Kicsit bután volt ez az alkalom kitalálva, mert igazából egy rövid szülői értekezlet volt, a gyerekek nem csináltak semmit, csak ott unatkoztak velünk. Egyszerűbb lett volna, ha ezt rögtön mondják, hogy ez lesz, és akkor nem cipeljük oda a gyerekeket... Na mindegy. A suli vezetője, Szilvi néni fogja vinni az elsősöket, egész sokan vannak, 15-en biztos!
 
Amúgy mindenki nagyon kedves, szimpatikus volt, sokmindent megbeszéltünk: mi kell majd, milyen könyvet használnak, hogyan megy a tanulás, módszerek, stb.... Nagyon felkészült, jó szakembernek tűnik Szilvi néni, és aranyos is!
Összeismerkedtem egy anyukával még az évnyitó ünnepségen, ők most is itt voltak, egy aranyos szőke kislánya van, aki szintén ide fog járni, Hannának hívják. Utána még beszélgettünk, fagyiztunk egyet a Schwedenplatz-on (ott van a suli), majd indultunk haza. Otthon Gábor várt Martinnal, most kivételesen nem kellett Amstettenbe mennie. Azt még nem tudom, hogyan fogom ezt a hétfőt megoldani a két gyerekkel, ha Gábor nem lesz itthon, de majd lesz valahogy...

Nyílt nap a Wiener Musikverein-ban

Be volt írva a naptáramba egy program, amire nagyon szerettem volna elmenni... Mikor Julcsiék itt voltak, elsétáltunk a Musikverien-hoz, és ott láttam kiírva a hirdetőtáblára.
 
A Musikverein egy nagyon szép, piros épület a Karlsplatz egyik oldalán. A Bécsi Filharmonikusok, Ausztria leghíresebb, és egyben világhírű zenekarának az otthona tulajdonképp, egy csodaszép, híres koncertterem. Amiről még nevezetes, hogy minden évben innen közvetítik az Újévi Koncertet, amit az egész világon nagyon sokan követnek a TV-ben, és amit mi is már 10 éve nézünk Gáborral minden év január elsején... Ki nem hagynánk, az tuti! :) A nagyterme csodaszép, már csak ezért is szerettem volna menni, hogy élőben láthassam... :)



 
De hát az első iskolás hét után foglalmam nem volt, mi lesz itthon a helyzet, Gábor is utazásból jött vissza, fáradt is volt... Nem nagyon forszíroztam a dolgot.
Aztán vasárnap délelőtt csak nem bírtam ki, megemlítettem Gábornak, hogy lesz ez a nyílt nap... Az ebéd úgy tűnt, hogy hamar kész lesz, így Gábor azt kérdezte tőlem: Miért nem megyünk el együtt? Neki is lenne kedve, a gyerekeknek meg biztos érdekes lehet...
 
Gyorsan megnéztük a neten a pontos info-kat. A jegyeket előre kellett foglalni (amúgy ingyenes rendezvény volt), de azt írták, hogy 13:30 után (14h-kor kezdődtek a programok) szétosztják azokat a foglalt jegyeket, amiket nem vittek el addig.
 
Az ebéd kész lett, megettük, otthon hagytunk csapot-papot, beugrottunk a kocsiba, és oda is értünk. Jóóóóó nagy sor volt.... Gábor beállt a végére, próba, szerencse... Sikerült! Kaptunk 4 jegyet, irány befelé! :))
 
Nagyon szép az épület belül is! Nem is gondolná az ember kívülről, hogy milyen sok terme van... Három nagy, díszes terem van, és lefelé(!) még 3 szint!! Ott is kisebb-nagyobb termek vannak, mindenhol volt program, külön gyerekeknek is, rengeteg gyereket hoztak.
 
Elsőnek rögtön egy gyerekprogrammal kezdtünk: Topolína, az olasz kisegér kalandjai a zongorával. :) Egy bácsi meg egy néni mesélte, zongorával és harsonával... Izgultak a srácok, hogy vajon milyen hangja lehet egy harsonának... Később meg is hallgattuk, a Rózsaszín Párduc zenéjével... :D vicces volt nagyon... Meg még csupa olyan zongoradarab, amit én is játszottam anno... Nagyon helyes mese volt, 20 percig tartott, ideális volt a gyerekeknek. Kis párnákon lehetett ülni a földön, hangulatos volt. Később láttam, hogy ez egy egész sorozat (Topolínával), gyerekkoncertként mennek, 3-6 éves korig ajánlják.
 
Aztán mentünk tovább. Mindehol így volt, fél órás blokkok, 20 perc a műsor, utána 10 perc volt rá, hogy megtaláljuk a következő helyszínt. Szinte minden teremben volt program, volt ahol táncolós volt, valahol csak zenehallgatós.... Közben pedig bejáruk az egész épületet. Én nagyon élveztem! :)
 
 
A nagyterembe is bejutottunk, csodaszép, nagyon klassz akusztikával! Nagyobb volt, mint ahogy a TV-ben érzékeli az ember, valahogy olyan magas, és nagyon díszes. A mennyezete fantaszikusan szép, tele festménnyel... Éppen egy híres osztrák zongoraművész játszott két gyerekkel, 10 és 12 évesek voltak... Nagyon ügyesen játszottak, képzelem, milyen élmény lehetett nekik teltház előtt játszani egy ilyen híres helyen... :) Rolinak is nagyon tetszett, bár néha lefeküdt a székekre, hogy ő most elalszik ettől a zenétől... :) Egy oldalpáholyba tudtunk beülni, ott voltak még szabad helyek...
 
A legnagyobb sikere a hangszereknek volt!
Az alagsorban volt két terem, ahol mindenféle hangszereket lehetett kipróbálni. Zongora, trombita, dobok, vonós hangszerek... A vonósoknál találtunk 2 magyar lányt, ők nagyon ügyesen magyaráztak a fiúknak. Tök jó volt, hogy hoztak ki gyerek-méretű hangszereket is! Édesek voltak a srácok a pici hegedűvel, csellóval, még a bőgő is gyerekméret volt, furcsa volt, hogy olyan pici, bezzeg a húrok...! Nem csodálom, hogy nagy kéz kell hozzá! Nagyon lelkesek voltak a fiúk, alig lehetett őket elcibálni máshova! Mi is kipróbálgattunk Gáborral ezt-azt, Gábornak a trombita egész jól ment, nekem kikészült a karom a csellózástól... Roli is szuper ügyes volt a trombitával, szinte elsőre sikerült neki megfújnia! A zongora is nagy kedvenc volt, de hát az már ismerős nekik... :)
 
 
Nagyon elfáradtak a fiúk, néha untak ezt-azt, de ennek a hangszeres játéknak nagyon örültek! Utána még egy fagyi is lecsúszott, majd siettünk haza, mert Rolinak volt még egy "kis" leckéje... Én ugyan megnéztem, azt gondoltam, ááá, ez gyorsan menni fog majd.... Aha! Egy csomó színeznivaló volt még! Le is vontam a tanulságot rögtön, ezt később nem szabad csinálni! Nekem is bele kell még ebbe rázódnom, azt hiszem... :)

2012. szeptember 7., péntek

Első szülői a suliban

Beindult az új élet... Reggel elég fél7-kor kelni (azt hittem, muszáj lesz 6-kor), szépen reggeliznek a fiúk, én közben csinálom az uzsonnát Rolinak, öltözés, és fél8-kor bőven elég elindulni a suliba gyalog. Amikor első nap mentünk (kedden), pont akkor értünk oda, amikor a legtöbben próbáltak bejutni az épületbe. Na gondoltam, próbáljuk meg korábban. Hát nem volt jó ötlet, mert akkor kiderült, hogy csak 7:45-kor engednek be mindenkit, így teljesen felesleges ott szobrozni, és utána a tömegben benyomakodni a két gyerekkel. Így arra jutottam, hogy csak semmi rohanás, és ha 7:50,55 körül odaérünk, akkor az teljesen jól működik.
 
Rolival bemegyünk a terembe, pár szót váltok a tanítónénivel, majd megyünk tovább Martinnal a villamoshoz, szerencsére az nagyon közel áll meg. Az ovi kb. fél óra (40 perc), míg átérünk, és utána nekem még haza is kell menni, ma megint fél10-re sikerült csak hazaérni, azért ez jó sok szerintem, 2 órás menet reggelente, de hát ez van, nem tudom másképp megoldani, ha Gábor nincs otthon. Kocsival nagyon nehéz megállni a sulinál, nem is nagyon lehet, talán majd később működni fog, hogy Roli csak kipattan és bemegy, mi meg megyünk tovább.... Még nem tudom.
 
Az első 2 nap nem sikerült túl jól Rolinak, nagyon nem értett semmit. Szerdán mentem érte 11-re, erre ott derült ki, hogy ja, bocsánat, mégsem, hanem jöjjek vissza 12-re. Na, puff..... Mikor visszamentem, kaptam egy síró, hullafáradt, mérges gyereket, hogy nem ért semmit, mert Isabell nagyon gyorsan beszél. Aznap este volt az első szülői értekezlet (itt Elternabend), kíváncsi voltam, hogy így mi lesz. Nagyon magabiztosan mentem, hogy biztos érteni fogok mindent, és nem lesz gond. Háááááát...... Isabell tényleg hadar, de nagyon!! Nem csodálom, hogy Roli egy kukkot sem értett! Szegénykém próbált ezerrel koncentrálni, szerintem ezért fáradhatott el már délelőtt fél10-re ennyire, hogy majdnem elaludt. Akkor erre az volt a kérés még délelőtt, hogy menjen korábban aludni. De nem ez volt a baja, rájöttem. Végigültem a szülőit, valamennyit fölfogtam a dologból, de én ettől azért sokkal többet megértek, ha normál tempóban beszélnek, és nem ilyen gyorsan! Lett volna még egy csomó kérdés, de úgy kiborultam ettől az egésztől, meg Roli miatt, hogy kirobogtam az épületből, és egy fél órát bőgtem. Alig értettem valamit az egészből! Hívtam Gábort, neki sikerült megnyugtatnia, majd iszonyat fejfájással mentem aludni, ráadásul mindenféle hülyeségeket álmodtam Roliról.... Gábor is mondta a telefonban, hogy ez így nem lesz jó, majd ő is akar beszélni az igazgatónénivel, stb... Aztán másnap reggel fogtam magam, odamentem reggel, és megpróbáltam elmagyarázni, hogy mi a gondunk. Isabell meg volt lepődve, nem tudom, hogy ő mennyit tud a gyerekekről ilyen szempontból... De mondta, hogy megpróbál majd figyelni erre, hogy Rolival kicsit lassabban beszéljen.

Izgultam nagyon, hogy mi lesz, ha megyek Roliért.... Kijött egy jókedvű, mosolygós Manó, és boldogan mesélte, hogy: "Anya! Ma szinte mindent értettem, és tök jó volt!" :)) Ezek után Isabell is kijött, és megdícsérte Rolit, hogy milyen ügyes volt! Én meg úgy örültem, hogy csak na! :))
 
A szülőin úgy tűnt, hogy a többi szülőnek nincs ezzel problémája. Lehet, hogy ők már régebben itt vannak, megszokták már, van másik iskolás gyerekük, stb.... Nekem nagyon nehéz volt.
 
Kaptunk egy papírt, amin részletesen le volt írva egy csomó dolog, amiről szó is volt... Lesznek az alap órák (matek, írás, olvasás, német, angol (!) ) lesz ilyen kézműveskedés óra, lesz zene, torna, hittan, ha valaki akar jelentkezni... Az alap tárgyak nem is tudom, hogy hogyan lesznek, mert az órarendben úgy van benne, hogy "GU", nem tudom, pontosan mit jelent ez, de gyanítom, hogy nem lesz külön matek óra, meg írás óra, hanem mindenből egy kicsit vesznek. Egy óra amúgy 50 perc, ami jó sok egy elsősnek! 10 perces szünetek vannak, egyszer van egy 15 perces is. Ez az órarend 2 hétig érvényes, utána derül majd ki, hogy hogyan marad később.
 
Könyvet nem kell venni, adják, füzetet sem kell venni. Ha kapnak valamit, külön papíron kapják, és gyűjtik egy mappába, írószert is adtak, azt csak ki kellett most fizetni, mindenkinek egyforma. Csak a leckét adják haza, aki délután is marad, annak nem kell semmit hazahoznia, és hétvégére max. olvasás van leckének.
Alig kellett pár dolgot venni, festék, zsírkréta, ilyesmi...
 
Minden héten hétfőn tanulnak új betűt, és egész héten azt a betűt gyakorolják. Projekt munkák is lesznek, egy téma 2 hétig tart, azalatt sokféle formában feldolgozzák az éppen aktuálisat. Lesz ezen kívül még nagy projekt az egész évre.

Izgalmasan hangzik ez az egész, és nagyon remélem, hogy Roli hamar bele fog jönni. Próbál barátkozni, de a többi gyerek is eléggé meg van szeppenve, nem nagyon akarnak csevegni, úgy tűnik.
 
Összetalálkoztam a folyosón egy magyar apukával is, a kislánya a Vorschulklasse-ba jár, Dórinak hívják. :)
 
Martin..... ő nagyon szomorú most. Nem akar bemenni az oviba reggel, sír, mérges, tiltakozik, néha hisztizik... Hiányzik neki nagyon Roli. :(( Tegnap reggel mentünk kifelé a suliból, erre megszólal: "Anya, én inkább itt megvárom Rolit az iskolában." Mondtam, hogy az azért sokáig tartana.... Erre ő: "Nem baj, kibírom"
Amíg elvillamosozunk az oviig, az nagyon tetszik neki, aztán nem akar bemenni.
 
Ma találkoztunk a másik magyar kisfiú, Marci apukájával is, ők is épp akkor jöttek be, mindjárt beszélgettünk egy picit, mondtuk a gyerekeknek is, hogy próbáljanak együtt játszani, jó lenne, ha összebarátkoznának... :) Vicces, hogy ugyanolyan szőke mindkettő, az egyik Márton (így hívják benn az oviban), a másik Martin.... :)) 

Remélem, pár hét múlva belerázódunk ebbe az új életformába. :)
 
Én olyan hullafáradt vagyok, hogy őrület, fáj a fejem, nem bírok rendesen aludni, reggelre folyik rólam a víz.... Biztos én is stresszelek egy picit... :)
Jövő héten már Roli délutánra is marad, ott is ebédel a suliban, akkor majd azt kell kisakkozni, hogy délután mi hogyan legyen...
Meg jó lenne, ha már Gábor is itthon lenne, fiúk is nagyon várják már, én is! :)
 

2012. szeptember 4., kedd

Roli iskolás lett! Első nap a suliban...

Nagyon izgultunk...
 
Kissé kaotikusra sikerült ez a 2-3 nap a suli előtt... Csütörtökön hazaestünk este a fiúkkal, miután a kontrollon azt mondta a doki bácsi, hogy minden OK, és még Roli Hepa oltását is összevadásztam...
 
Pénteken pakolás, és nem tudtam elmenni venni semmit, mert a bankkártyánkat megette egy automata, nem volt nálam semmi pénz, pedig lett volna mit intézni... Kártya megkerült, de Gábor csak este 7-re ért haza, akkor már esély nem volt semmire.
 
Szombaton 13 fok, eső... Nekem egyfolytában a Schultüte járt az eszemben, az a nagy tölcsér, amit az elsősök kapnak, amit meg kéne csinálni (vagy megvenni), és megtömni sok meglepivel... Ebéd után, gondoltam, kiszaladok az SCS-be... Dugó, parkolóhely nuku, tömegnyomor mindenhol... 3 dologért mentem, 3 óráig tartott beszerezni, de sikerült! Este, miután a fiúk elmentek aludni, Gáborral neki álltunk Tüte-t gyártani, mert hát a lelkes szülők ugye, barkácsolnak... Na de az utolsó pillanatban?? Mindegy, ez van, aznap este 90%-os volt a helyzet, éjfélkor abbahagytuk...
 
Vasárnap délelőtt főztem, vártuk Anyuékat Bécsbe, jöttek Rolit megnézni, amint ünnepélyesen bevonul élete első iskolás napján a suliba.... Roli és Gábor elmentek biciklizni, kipróbálták az új biciklijüket (Igen, Gábornak is van egy új, hiper-szuper, nagyon dögös, Rolinak szintúgy). Megérkeztek Anyuék, ebédeltünk, eltelt hamar a délután... Fiúk elmentek aludni, akkor befejeztük a Tüte-t is... Jól megtömtük, ajándékkal, volt súlya rendesen, Apu aggódott, hogy hogyan fogja ezt Roli cipelni.... Nem is cipelte... :)
 
Hétfő reggel korai kelés, hogy időben kész legyünk. Roli izgult, csinálta a kis balhéit, de végül minden sikerült. Ő nem is tudta, hogy kap egy ilyen Tüte-t... Nagyon örült neki, boldogan vette fel az iskolatáskáját, és együtt elindultunk a suliba.
Volt még egy édes jelenet: Miközben Roli öltözött, egyszer csak Martin odament hozzá, átölelte, odabújt, adott Rolinak egy puszit, és azt mondta: Úgy fogsz nekem hiányozni!! :) Majdnem elbőgtem magam... :)




9 órára kellett menni, a suli előtt nagy sor, nem értettük, hogy mi van, de kiderült, hogy csak 9 előtt 5 perccel nyitották ki a kaput. Megnéztük a táblát: 1. B osztály.... Földszinten van a régi nagy épületben. Egy nagyon kedves, fiatal tanítónéni fogadta (volna) Rolit... Isabelle-nek hívják, próbálta behívni Rolit, de Roli nagyon megijedt, nem volt hajlandó bemenni, úgy kellett bekönyörögni a terembe. Végül sikerült, picit csúnya dologgal: Gábor azt mondta neki, hogy elveszi a Tüte-t, és nem kapja meg, muszáj bemennie. Na, akkor megtört a jég, köszönt szépen, és leült egy üres helyre az első sorban.




9 órakor a tanító néni bemutatkozott, mondott pár mondatot, majd mondta, hogy most menjünk ki, és kinn várjunk a gyerekekre... Még mindig nem kaptunk semmit, se bevásárlólista, se órarend, majd szerdán, a szülőin.... Fura... de hát ez van. Azt mondták, hogy az első hét arról fog szólni, hogy megismerjék egymást, meg az épületet.
 
Kimentünk az udvarra, és vártunk, beszélgettünk, közben Martin talált egy katicát, és azzal játszott...
 
10 óra előtt 10 perccel a gyerekek kijöttek az osztályból  és kész... ennyi volt az első nap, mehettünk haza. Mi még kimentünk az udvarra pár fotót csinálni, majd hazasétáltunk, és otthon kibontottuk a Tüte-t. Volt nagy örömködés a sok-sok ajándék láttán... :)




Délután Anyuék hazamentek, Gábor este elrepült Kölnbe, én meg izgulok, hogy ügyesen összehoztam ezt az első hetet egy iskolással meg egy óvodással.... :)