Gondolatok, főzőcske és a délutáni alvás

Ma főzős napot tartottam. Volt hús, meg mindenféle zöldség, amit hétvégén nem csináltam meg. Most viszont jól jött egy finom húsleves, vittem Cynthiának is belőle, ő is adott bele zöldséget, neki meg direkt jót esett most egy forró gyógyleves. Szegénynek totál elment a hangja, de már szed gyógyszert, miután nagy nehezen bejutott az orvoshoz.

Kész lett a leves, mellé a kelkáposztafőzelék is, így holnapra is megvan az ebédem.

Olyan más ízűek itt a zöldségek, gyümölcsök... meg nem értem ezt a nagy csomagolási mizériát, Ausztria híres arról, hogy mennyire odafigyelnek a környezetvédelemre, ezzel meg egy csomó felesleges hulladékot gyártanak. Papírtálca, műanyag tasakok, zacskók... hiányzik a hazai gyümölcs, zöldség nagyon. Jó, itt is lehet finomakat csinálni, de ezek nagyon mások. Nincs trappistasajt sem. Viszont a Butterkäse nagyon ízlett, az nem tudom, milyen fajta sajt... Ma, mikor a levest ettem ebédre, azon gondolkoztam, hogy mi olyan furcsa benne, nem a megszokott íz volt... utána belekóstoltam a kelkáposztafőzelékbe, akkor jöttem rá, hogy valószínű ettől, teljesen más íze volt a kelkáposztának. Na mindegy. A rókagomba viszont isteni finom! Nagy kedvenc lett! :) A zsömlék is édesebbek, mint otthon, valahogy nem passzolt a lecsóhoz... :)

Tegnap olvastam a neten, hogy a hegyekben már esett a hó, ma reggel a kocsiban az összes közlekedési hír arról szólt, hogy hol melyik út van lezárva, meg a dugók... már amennyit értettem... Azért még jöhetne egy szép nyugis ősz a tél előtt!

A közlekedés is olyan nyugis, és ésszel csinálják, mindig elgondolkodom, hogy annyira kevés kéne ehhez otthon is, ott miért nem megy? Elengedik a biciklist, a gyalogost, ha kiteszem az indexet, beengednek, nem dudálnak ész nélkül, hogy menjél már...  Ha felújítanak valamit valahol, akkor nem tart hetekig, és úgy csinálják, hogy kiírják a "megállni tilos" táblára, hogy mikortól érvényes, és nincsenek útban a gépek, lehet tőlük közelekedni.

Ma jöttünk hazafelé az oviból. Megint kocsival, mert nagyon hideg szél fújt, 10 fok van... Az autópálya felhajtónál 2 külön sáv megy a 2 irányba (még jó... de lüke vagyok...), de ez előtt még a 2 sáv 2x jobbra kanyarodik, csak a végén válik szét. Na most az egyik irányban dugó volt a pályán, a másikban szépen haladt a forgalom. És abban a sávban, ami a "dugós" irányba kanyarodott, csak ott állt a sor, a másikban nem! Otthon ez hogy nézne ki? Mindenki menne, ahol tud, és az utolsó pillanatban akarna besorolni, a többiek meg nem engednék be, így egyik irányba sem lehetne feljutni a pályára. ITT a térkép, és berajzoltam a térképre, hogy merre szoktunk menni, és hogy hol volt ez a dugó...

Ma nem volt sírás az oviban reggel, tegnap nagyon nem akartak elengedni a fiúk. Ma jókedvűen szaladtak elém, hozták a rajzukat, Roli mesélte, hogy a nagyoknak valami táncolás is volt... Végre megtanulták, hogy itt hogy hívják a WC-t (Klo), és Martin tudott szólni, és így tudtak neki segíteni, örültem, hogy ilyen ügyes volt! :)

Épp vártam a fiúkat, hogy jöjjenek már, mikor jött Sandra, hogy mondana valamit... gondoltam, ajjaj... Aztán kérdezte, hogy alszik-e Roland még otthon délután. Mert hogy ma nem tudott elaludni. Tegyük hozzá, hogy most, hogy Gábor nincs itthon, nem kel fel 6-kor, hanem csak 7 után, Martint is kelteni kellett reggel. Így érthető, hogy nem olyan fáradt. Szóval mondták benn az oviban, hogy az ilyen nagy gyerekek már nem szoktak aludni, ilyenkor van azt hiszem iskolaelőkészítő is, bár nem hinném, hogy Rolit ez érintené most még....

Nem tudom.... jó az, ha pihennek délután, Martinnak még kell, Rolinak már nem annyira. Martin is kibírja alvás nélkül most már, ha úgy adódik. Ha itt nem erőltetik, hamar le fog szokni Roli a délutáni alvásról, ami a közelgő iskola miatt nem is baj, de azért még nagyon elfárad így estére, viszont az is igaz, hogy ha nem alszik délután, akkor sokkal nyugodtabban alszik éjjel. Húha, ez kicsit hosszú lett...  Mostanában elég sokat mászkál éjjel....  De azt meg hogy oldom meg, hogy Roli nem alszik, Martin meg igen?? Az oviban nem annyira érdekes, mert a kisebbek mennek és kész, de itthon? Passz.... Majd lesz valahogy.

Nyűgös hétvége és a gombócok

Érdekes volt ez a hétvége...

Úgy volt, hogy megyünk Cynthiáékkal villamosozni, sétálni, de Cyn beteg lett, és még mindig nincs jól. Holnap megint megy orvoshoz, vigyázok Lillára, míg átmegy ide a szomszédba. Pont a szemközti házban rendel egy magyarul tudó orvos.

Szóval ugrott a megbeszélt program, így itthon maradtunk. Főzőcskéztem, játszottunk, időnként összevesztem a fiúkkal, lassan nem tudok mást tenni, mint elfogadni, hogy most éppen ilyenek. Soha semmi nem jó. Kezdek kikészülni tőle, én mindent megpróbálok, de valamin mindig kiborul a bili, de nagyon. Már nem is emlékszem miken morgott Roli, vagy kiabált Martin, ők ketten néha nagyon jól elvannak, aztán egyik pillanatról a másikra kitör a balhé. Este a fürdésnél akadtam ki, de mindegy is.... próbálom túltenni magam rajta, de nagyon rosszul esik, hogy sokszor semmibe vesznek, mintha ott sem lennék. De nekik minden azonnal kell, ha meg bekeményítek, és bünti van, akkor az sem számít, olyanokat mondanak rám, meg nekem, hogy megijedek néha.... ilyenkor jön a teljes tanácstalanság.

Ma délelőtt még nyugi volt, beígértem egy vonatnézést, de megint olyanokat műveltek, hogy visszavontam. Na, akkor az volt a baj. Akkor jött az ötlet: csináljunk szilvásgombócot! Nagyon régen ettem már, direkt vettem szilvát, hogy majd kipróbálom, mindenki mondta, hogy nagyon egyszerű.... még életemben nem csináltam. Szeretek próbálkozni, a fiúknak is tetszett, hogy gyurmázhatnak a tésztával.

Jelentem: sikerült! Tényleg nem nehéz, és nagyon finom lett! Rolinak és Martinnak addig volt érdekes, míg gombócoztunk, mikor elkészültek a gombócok, nem bírták kivárni, míg megfőnek, akkor azért kezdtek el velem üvöltözni, hogy miért nincs már kész??? Én meg csak néztem, és akárhogy próbáltam elmagyarázni, hogy mi a helyzet, nem és nem. Üvöltés, ajtócsapkodás.... most ez a divat újabban.

Kész lett, finom lett, megettük.

Utána pici alvás, Martin kitolt velem, mert nem aludt semmit, de olyan csöndben volt, hogy későn vettem észre, akkor meg már nem volt értelme ágyba dugni. Kibírta estig, picit nyafisan. Terveztem megint, hogy elmegyünk mászkálni, de Martin az össze-vissza evéstől háromszor is bekakilt, nem ment a hasa, csak szerintem meghajtotta a szilva, imádja, alig bírtam visszafogni. Ő meg nem bírta vissztartani, úgyhogy tele van a fürdő száradó kisnadrágokkal.

Délután előszedtem pár füzetet Rolinak. Elhatároztam, hogy csinálunk mindenféle feladatokat majd, színezünk, rajzolunk, megtanuljuk az órát, talán olvasni is elkezdünk szép lassan.... Annyira nem tud koncentrálni, végig csinálni kisebb feladatokat, muszáj fejlődnie ebben picit, nem tudom, hogy itt mennyire foglalkoznak ilyenekkel az oviban, és jövőre iskola! Nemrég szembesültünk vele, hogy jó lesz körülnézni, mert itt már januárban jelentkezni kell az iskolákba! Van egy kiadvány az összes bécsi iskoláról, lehet igényelni, abban minden iskoláról van pár mondat, mikor vannak a nyílt napok, stb.... Már csak pár hónap van, nem szeretném ide vinni a közelbe, ha nem muszáj.

Este már nem volt nagyobb cirkusz, fürdésnél is minden OK volt, segítettek mindenben. Beszéltünk Gáborral is, jól érzi magát nagyon, 2 napig sétáltak, nézelődtek, ettek-ittak... sikerült átbillennie az ottani időszámításra is. Nagyon hiányzik nekünk most...

Holnap újra ovi. Megint esik és hideg van, de hát "Itt van az ősz, itt van újra..." Szeretem, szép évszak, hangulata van. Most kb. olyan, mint nekem.... borús, picit szomorú.... de majd jönnek a színes levelek, a tiszta, hűvös napsütés a színekkel.... Azt imádom.... Amúgy is jó minden itt nagyon, csak most így egyedül a fiúkkal, a sok hisztivel nem az igazi....

Gábor elutazott

Tegnap este nehezen aludtak el a fiúk, hallották, hogy pakolászunk Gáborral. Ma reggel Roli megint kiakadt, de most legalább tudtuk, hogy miért, mérges volt Apára, hogy elmegy. Martin meg ment volna vele, ő azért kezdett kiabálni elindulás előtt, hogy ő is akar menni Kínába. :)

Együtt mentünk be az oviba, kértem Gábort, hogy kérdezze már meg, hogy milyenek a fiúk benn a csoportban. Azt a hírt kaptuk, hogy minden rendben, egészen jól elvannak, főleg egymással játszanak, csinálják a többiek után, amit kell, beszélnek a többiekhez, magyarul. A foglalkozásokat még nem nagyon tudják követni, így megy a rosszalkodás, a múltkor emiatt szétültették őket, hogy ne zavarják a többieket. Érthető...

Tegnap arra mentem délután, hogy nagyban játszanak egy malacos társasjátékot az egyik óvónénivel, és Roli lelkendezve meséli, hogy ez milyen jó. Az óvónéni is nevet, és kérdezi, hogy hogy mondják a Schwein-t magyarul, mondom: malac. Kérdezte az 1-2-3-at is.... nevettem, és kérdeztem Rolit, hogy most akkor ők fogják magyarul tanítani az óvónéniket?? :))

Ma nem volt ilyen derűs a helyzet. A péntek itt rövid nap, próbáltam korán menni értük, a másik csoportban voltak. Roli éppen morgott valamin, Martin pedig állt a szoba közepén, és keservesen sírt valamiért. Kérdezem, hogy mi a baj, nem mond semmit.... Mikor megfogtam a nadrágját, rögtön tudtam, hogy mi történt: bekakilt, szerintem megijedt tőle, ez volt a hatalmas tragédia. Lehet, hogy tartogatta, nem tudott szólni, Rolinak nem mondta, és bement a nadrágba. Kicseréltünk mindent, akkor Roli rohant át bőgve, hogy nem hagyják békén, hogy ő csak meg akart nézni egy játékot, erre egy nagyobb gyerek elkezdte lökdösni őt, ő meg nem hagyta magát, megrúgta, akkor jött a balhézás. Nagy nehezen megnyugodott, akkor próbáltam nekik mondani, hogy ők ketten értik meg egymást, segítsenek egymásnak. Nem jöttek erre még rá, azt hiszem....

Hazafelé nyugis villamosozás volt, vita nélkül, itthon lementünk a kertbe, Roli egész jól összebarátkozott a másik korabeli magyar kisfiúval, persze.... együtt nyomkodtak valami kütyüt... na jó, fociztak is, Tomival. Tomi is lejött Lillával, hogy Cynthia tudjon pihenni, még mindig nincs jól.  

Közben jött a telefon Gábortól, hogy minden rendben, épp Frankfurtban vannak és már ül a gépen, ami Shanghai felé repül majd.... 10 és fél óra, jájjj...... remélem, tud majd aludni, és nem lesz semmi gond, nagyon izgulok most érte!! Ő is izgult most, pedig nem szokott.... 10 éve nem volt ilyen messze, Európán belül már sokat repült ide-oda, de ez most más... Várjuk haza nagyon, remélem hamarosan tudok majd beszélni vele pár szót! Hiányzik nagyon....

Ma amúgy elmentem egy közeli nagy InterSpar-ba a Shopping City-be, hogy körülnézzek hétvégi bevásárlás címén, próbálom feltérképezni a terepet... Eltököltem egy csomó időt, zavar egy picit, hogy sokkal több idő minden, mert mire kibogarászom, hogy mi mit jelent, áááá..... Majdcsak belejövök ebbe is... Amúgy nem nyert, a Merkur jobb, közel van, és annak is bőven elég a választéka, sőt, bizonyos dolgokban jobb is volt, mint a Spar. Úgyhogy nem kell majd messze menni. Hazafelé menet láttam egy meglepő táblát: már keresik télre a hómunkásokat! Most??? Kíváncsi leszek, hogy mi van Bécsben, ha leszakad a hó... Biztos pikk-pakk eltakarítanak....   

Lillára vigyáztam

Úgy volt, hogy megyünk ma délelőtt Cynthiával piacozni, van itt a közelben egy, elég jó híre van. Meg szeretnénk nézni, mert itt szinte az összes boltban előre becsomagolt zöldségek, gyümölcsök vannak. Hiányzik az, hogy én tudjam kiválogatni, melyiket szeretném, arról nem is beszélve, hogy sokszor nem is kell annyi, amennyi egy csomagban van.

Reggel jött az SMS Cynthiától, hogy nem megyünk, mert beteg lett. Elvittem a fiúkat oviba, és mikor visszaértem, mentem át hozzá, hogy mi újság van. Kérte, hogy menjek le a gyógyszerekért, mert nincs ereje hozzá, tegnap írt neki az orvos. Amikor láttam, hogy mennyire vacakul van szegény, felajánlottam, hogy elviszem Lillát sétálni délelőtt, hogy tudjon pihenni egy picit. Én is emlékszem rá, hogy milyen sok segítséget kaptam, mikor beteg voltam, vagy bármi gondom volt, tudom, hogy aranyat ér az a kicsi idő ilyenkor.

Úgyhogy felkerekedtünk Lillával. Postára is kellett mennem, bedobtak egy értesítőt, megkerestük a gyógyszertárat, és mivel volt még idő, gondoltam, sétálunk egy picit, bemegyünk egy játszótérre, stb... Ki is purcantam a babakocsi tologatástól, el vagyok szokva tőle, gondoltam is, hogy néha kölcsön kéne kérnem Lillát babakocsistól edzeni egy picit.... :)

Először a legközelebbi játszótérre akartunk bemenni, de ott épp locsoltak, meg füvet nyírtak, így kikötöttünk a "pókos" játszón. Lilla élvezettel jött-ment, mindent felszedett, megnézett, és imádott egy kis küszöbön állandó jelleggel keresztül menni, csak a lábát nem nagyon akarta felemelni hozzá, édes volt... résen voltam, hogy el ne essen! A kis kitartó! :)

Kinn volt egy ovis csoport, volt ott egy szőke kislány, nagyon tetszett neki Lilla, állandóan kézen fogva akart vele sétálni... :)

Mikor hazaindultunk, még beszaladtunk a boltba gyümölcsért, hogy Cyn némi vitaminhoz jusson. Mikor felértünk, épp akkor kelt fel, aludt egy jót, míg mi elvoltunk. Utána még beszélgettünk picit, aztán hazajöttem ebédelni.

Cyn, gyógyulj meg gyorsan!!

Délután elszaladtam Gábornak venni pár dolgot, holnap utazik... Kínába repül egy hétre, Shanghaj-ba. Üzleti út lesz, izgulok érte nagyon, az a hosszú repülőút, remélem, nem lesz semmi gond!! Holnap délután indulnak, hétvégén kicsit nézelődnek, aztán végigdolgozzák az egész hetet. Én meg először leszek hosszabb ideig egyedül a fiúkkal Bécsben. Ez is izgis lesz, csak nehogy most történjen valami, amihez Gábor is kéne!

Papírsárkány

Hétfő este, hogy könnyebb legyen betartani a büntetést a fiúknak, és hogy ne otthon üljünk, kimentünk a közeli Parkba (Wienerberg) sárkányt eregetni.

Még a nyáron vett a Gábor egy Verdás papírsárkányt a fiúknak, igazából nem is papír, hanem műanyag, rajta egy nagy Villám McQueen-nel. Bécs elég szeles város, így lesz még mód rá, biztosan.

A séta megint nyakban-cipelésbe fulladt Martin részéről, képtelen nyűglődés nélkül 10 percet sétálni.  Ide mentünk: TÉRKÉP

Ez pedig egy kép, hogy mennyire van messze tőlünk a park... Cynthiáék imádják, itt szokott futni Lillával, meg sokat sétálnak itt, tényleg gyönyörű amúgy... de ez inkább sétálós hely.

Végre kiértünk, Gábor összeszerelte a sárkányt, és hajrá.... rendesen fújt a szél, repült McQuenn a magasban! :) Jó móka volt, szép volt hozzá a naplemente... Nagyon élvezték a fiúk, megyünk máskor is!

 

Újra az oviban

Újra hétfő.... újra indulás az oviba.

Várták a fiúk, reggel kocsivel mentünk megint, négyesben. Mikor beértünk, örömmel és meglepődve láttam, hogy az egész múlt heti program - fotókkal kiegészítve - ott lóg a falon a csoport öltözőszekrénykéi felett, napra lebontva!!

A múltkori bokorfestős, tenyérnyomatos alkotást is kitették, így megnézehettem én is, nem is bokor volt az, hanem napraforgók! :) A jobboldali virág felső két praclija a fiúké, mellette az óvónénié, ez nagyon fontos volt nekik!

Íme:

Vittem be fényképeket a fiúkról, 3-3 darabot, kérték. Hétfőn odaadtam Danielának, másnapra kinn voltak a szekrényeken a fiúk képei is! Nem két hét múlva, meg ilyenek....! :)

Kedden ott is aludtak már a fiúk, uzsonna után mentem értük, ha jól értettem, akkor uzsira gyümölcsöt kaptak. Egy külön nagy teremben van az alvás, kap mindenki kék szivacsot, és a párnájuk (bevittük a Boribonos párnákat), takarójuk, egyéb kellékek (cumi is mehet) szekrényben vannak, van több nagy szekrény, és abban kisebb rekeszek, ahol ott van a gyerekek jele, oda kell nekik betenni mindent alvás után. Majd próbálok erről is képet hozni.
Állítólag a fiúkkal minden rendben, aludtak, ettek rendesen, és úgy látom, tetszik is nekik az ovi! Lesz nemsokára szülői is (Elternabend), ott majd mesélnek mindenfélét, találkozás a szülőkkel, stb... Izgalmas! :)

Tegnap villamossal mentünk haza, kipróbáltam egy új útvonalat, hááát..... hosszabb volt, hőség volt a villamoson (igaz, ez nem lesz mindig így), és ahogy át kell szállni, az nem tetszik valahogy, szűkek a járdák, nagy a tömeg, úgy kell a másik villamosra felszállni, hogy az úttestről.... Roli szerint ez sokkal érdekesebb volt! Nekem meg aggódósabb...

Nemrég Martin belepottyantotta a cumiját a wc-be. Mondtuk neki, hogy ezt most ki kell dobni, nem lehet úgy kipucolni, hogy újra a szájába vegye. Nem tetszett neki, de volt egy másik is. Azt meg muszáj volt bevinni az oviba. Így otthon nem maradt egy darab sem. Filóztam is, hogy most akkor mi lesz, meg kéne próbálni rávenni arra, hogy cumi nélkül aludjon... de nem mertem cumi nélkül hagyni, így még azelőtt, hogy mentem értük, gyorsan beszaladtam egy drogériába, és vettem másikat. Nem mondtam meg neki.

Jött a lefekvés ideje, kereste a cumiját nagyon, és láttam, hogy görbül a szája lefelé... próbáltam megbeszélni vele, hogy az egyik a kukában, a másik az oviban, nincs több cumi, de aludni muszáj.... nekiállt toporzékolni, sírni, erre a Roli is mérges lett rám, persze, neki könnyű, az ujját nem tudom elvenni tőle! Akkor nagy nehezen rávettem Martint, hogy legalább feküdjön le, és próbálja meg. Megpróbálta. Ott maradtam vele, kapaszokodott a kezembe, átölelt, tekergett jobbra-balra, nyűglődött, és közben hatalmasakat ásítozott, de nem ment az alvás. Én sem bírtam tovább nézni, kimentem az új cumiért, nem szóltam egy szót sem, csak a sötétben bedugtam a szájába. Akkor nézett egy nagyot, kivette, forgatta, majd cumizott kettőt és már aludt is. Éreztem, ahogy elengedi a kezemet.... Édes kicsi Manó, nem megy még neki.... Nem baj, majd később, talán a Jézuska elviheti majd, cserébe az ajándékért, nem tudom....

Reggel jött, és mutatta, hogy "Anya! Csak nem vettél új cumit??" Mondtam, hogy nem, találtam a kamrában. Ne gondolja azt, hogy ha bármi van vele, veszünk újat.

Nem szeretnék többet venni már.

Rolinak rossz kedve van

Mikor Tomi Papáék készülődtek hazafelé, még ebéd előtt Roliból kitört a hiszti. Már egy jó ideje nem nagyon cirkuszolt, így nem is értettem, hogy mi baja van. Itt voltak Cynthiáék, beszélgettünk, lehet, hogy az nem tetszett neki, hogy nem csak rá figyeltünk, meg érezte, hogy Apuék el fognak menni haza, nem lesznek itt vele folyamatosan... mert az olyan jó.... :) Imádja Aput!

Valamin bepöccent, elkezdett megint csapkodni, kiabálni, rondán beszélni. Gábor próbálta megoldani a dolgot, aztán Apu is, kevés sikerrel. Későn indultak haza a vendégek, meg Forma 1 is ment a TV-ben, így gondoltam, ma kivételesen nem kell, hogy aludjanak délután. Lehet, hogy ez volt a baj...?

Estére fáradtak is voltak, és Roli nem bírta abbahagyni a dühöngést.... a végén annyira begurultam, hogy szegényt bedugtam a hideg zuhany alá, hogy lehiggadjon. Kicsit lecsillapodott, de én utána annyira rosszul éreztem magam, hogy egész este nem bírtam ránézni, megszólalni, beszélni vele.... De egyszerűen már semmilyen eszközöm nem maradt vele szemben.
Vacsoránál Martin is rákezdte, akkor már nagyon elegünk volt.

És ezek után másnap reggel folytatta a cirkuszolást, hogy semmit nem akart meghallani, de telefont nyomkodni, mesét nézni, számítógépezni, azt igen... Ennek az egésznek az lett a vége, hogy eltiltottam őket 3 napra mindenféle kütyütől. Roli nagyon kiakadt.

Ma telik le a 3. nap. Eddig bírják még, bár Roli próbál alkudozni, de nem hagyom. Ezt most muszáj.

Tomi papáék Bécsben

Izgalmas volt a hétvége, meglátogattak minket itt Bécsben a szüleim, Tomi papa és Ági mama.
Nagyon izgultak a fiúk egész szombat délelőtt. Mikor megcsörrent a telefon, hogy nemsokára itt lesznek, nem bírtak magukkal, ki-be rohangáltak, kiabáltak... Én közben főztem az ebédet, próbáltam nem odaégetni az ennivalót, Gábor pakolászott, majd egyszer csak befutottak. Sikerült is feljutniuk, mert én ugyan megírtam nekik, hogy merre kell jönni, ide is találtak, csak az maradt ki, hogy melyik lécsőházban melyik lakásba kell becsengetni.... grrrr....... Bocsánat utólag is!

Mikor megérkeztek, kipakoltak, megnézték a lakást, nagyon tetszett nekik. Elérkezett az ebédidő, megettük az ebédet, nagyon finom lett!! Én valami egyszerűt akartam csinálni, de Gábor rábeszélt, hogy csináljak valami különlegesebbet, így a menü ez volt:
- Brokkolikrémleves
- Rókagombás-tejszínes pulyamell zöldséges, tepsiben sült tócsnival
- Túrós süti, aminél kiderült, hogy finom lett ugyan, de az itteni túró (itt Topfen-nek hívják) annyira krémes, hogy nem lehet szórni, mint a magyar túrót. Ez pedig szórós túrós lenne..... Azért összehoztam, de a szórós résznél nem voltam túl boldog....
- Almás pite, amit Anyu hozott otthonról.

Majd a délutáni pihi / alvás után bevetettük magunkat a városba. Séta, metrózás (vagy U-Bahn-ozás??) után megérkeztünk az Operához, elsétáltunk a Hofburg felé, megnéztük a Múzeumokat a Mária Terézia szoborral. Séta közben találtunk a Ringen sok-sok zongorával teli Steinway üzletet a kirakatban egy egész zongorabillentyűvel, és annak tartozékaival (Ági, még egy klassz hófehér pianínó is volt!), dizájn boltot, órás üzletet, ami főleg Apunak tetszett nagyon, imádja az órákat, egyszer ki kell jöjjön egy órás túrára Bécsbe, rengeteg órás hely van!

Majd kikötöttünk Gábor kedvenc kocsmájában, a PlutzerBräu-nál. TÉRKÉP
Én is nagyon szeretem ezt a helyet, nagyon jó hangulata van, és megint a kedvenc pincérnéni szolgált ki, most valahogy nem beszélt annyira osztrákul, az valami őrület, mikor a múltkor itt voltunk Mátéval, alig értettem, mint mond... De nagyon jó fej, iszonyatosan mély, reszelős hangja van... :))

Sok finomságot ettünk, de a legizgalmasabb a wiener schnitzel volt, hatalmas.... lelógott a fatálról! De hát ilyen egy igazi bécsi szelet.... Roli, Martin, Apu ettek belőle, a végén Gábor is besegített a sajátja után, de még így sem fogyott el.... Apu és Gábor jót söröztek, itt saját sörfőzde is van!

Jó későn értünk haza, fél 10-re, a fiúk már alig álltak a lábukon, de annyira pörögtek, hogy alig bírtuk őket ágyba dugni.

Másnap délelőtt áthívtuk Cynthiáékat, Apuék is ismerik őket régóta, hja... a középiskolás évek... :))
Jót beszélgettünk, megnézték Lilla babát, majd miután hazamentek, egy gyors ebéd (megettük az előző napi maradékot), és Anyuék készülődtek hazafelé.... Ekkor már Rolival történt valami, mérges volt, kiabált, lehet, hogy érezte, hogy Tomi papáék mennek haza, és így jött ki rajta a szomorúság, nem tudom.... hogy ebből mi lett, azt inkább egy külön posztban írom meg.....

Anyu, Apu, nagyon jó volt, hogy itt voltatok!! Hiányoztok máris, nemsokára találkozunk!

Az első szabad délelőttöm

Mára a fiúk igazi bécsi ovisok lettek.

Reggel bementünk, picit még maradtam, úgy egy fél órát, társasoztunk, majd megvártam, míg megeszik a reggelijüket. Mikor mentem elköszönni, puszit kaptam az építősarokban, majd jöttek velem, megvárták, míg felveszem a cipőmet, rövid integetés, és ennyi. Eljöttem sírás, kapaszkodás nélkül. Nagyon örültem neki!!

Felszálltam a villamosra és elmentem egy közeli bevásárlóközpontba, nézelődtem, vettem Rolinak pár nadrágot, szinte az összeset kinőtte, majd még megyek egy kört melegítőnadrágért is. Olyan vékony Roli dereka, hogy alig kapok rá ruhát! Ettem egy finom tonhalas wrap-et a Nordsee-ben (imádom, ez ilyen tortillába csavart saláta tonhallal), csináltattam képeket az oviba a fiúkról, szóval sikerült mindent elintéznem, amit terveztem mára.

Fél 1-re értem vissza, kész voltak már az ebéddel, Roli nagy üdvrivalgással szaladt ki elém, és Daniela is mosolyogva jött ki, hogy minden rendben volt. Ebédeltek is rendesen, bár Roli szerint elég sós volt a leves...

A mai foglalkozáson egy nagy virágos bokrot csináltak, ragasztottak, festettek, kézlenyomatot csináltak (ezek voltak a virágok a bokron), Roli lelkesen mesélte hazafelé a kocsiban, hogy milyen jó volt! Csak a dalocska nem tetszett neki már megint... :)))

Ma autóval mentünk és jöttünk, reggel mentem Gábor után, majd hazafelé is visszataláltam! Azért nem egy autóval mentünk, mert Gábornak vissza kellett vinnie a céges autót, amivel tegnap Amstettenbe utazott. Jövő héten is megy 2 napra, ott is alszik.

Mikor jöttünk hazafelé, Roli megszólal: Anya, olyan jól éreztem magam! :))

Jövő héten hétfőn még ugyanígy lesz, hogy ebéd után hozom el őket, kedden megpróbálnak aludni is az oviban.

Hétvégén vendégeink lesznek, Tomi papáék meglátogatnak minket most először!
Nagyon várjuk már őket! :))

Először egyedül!

Ma reggel picit későn értünk oda, kivételesen nem 6-kor keltek a srácok, hanem 7-kor,  Roli valamikor átjött hozzánk, és ott visszaaludt még.

Hűvös volt, 15 fok, elő kellett szednem a pufi mellényeket, a kabátomat...

Bementünk, leültünk társasozni a fiúkkal, majd kb. egy óra után mondta Dani, hogy akkor most búcsúzzak el, és menjek ki, de nem menjek el, maradjak ott a közelben. Na, akkor kezdődött a nyafi, nem lepődtem meg. Mondtam Daninak (így becézik az óvónénit), hogy had jöjjenek integetni az ajtóhoz, mondta, hogy rendben. Ott az ajtóban Martin picit nyűglődött, aztán bement egyedül, Roli nem akart elengedni, sírt, és nagyon kapaszkodott a lábamba. Ennyire más a két gyerek, és ennyit számít a korkülönbség, hogy Roli már okosabb, tudja, hogy mi a helyzet, hogy nem érti, amit mondanak neki... Martint nem nagyon izgatja ez. De aztán Dani jött, és húzta ki a kezemből, és mondta nekem, hogy menjek, nem jó, ha sokáig búcsúzkodunk...

Igaza volt, és tudtam is, hogy ezt kell tennem, de mégis, azért nehéz volt picit..... (nem tagadom, vissza kellett fognom magam, hogy nehogy elbőgjem magam én is, sikerült!) OK, hogy ők már két évet jártak közösségbe, meg ismerik a helyzetet, de ez most más.... nagyon más.... Egyik beszoktatásnál sem izgultam annyira, mint most. És kicsit sajnálom is Rolit, hogy neki a három ovis éve úgy telik, hogy 3 év - 3 óvoda. Megszeret egy közösséget, barátai lesznek, aztán el kell jönni onnan, viszonylag hamar...És neki nagyon fontosak a barátok, azt hiszem. És egy év múlva ugyanez lesz, bár, talán nyelvi akadályok nélkül már....

Kimentem.... leültem..... 5 perc múlva Dani kijött, és mondta, hogy minden OK, Martin nem sírt, Roli is csak picit, de már rendben van. Lesett a nagy kő!!! És magamban mosolyogtam, és büszke voltam, hogy milyen ügyesek!

Fél 12-t beszéltünk meg, hogy akkor megyünk vissza (egy másik anyuka is ugyanitt tart a kisfiával, de ő még nem volt ovis). Nagyon örültek, aztán Roli elsírta magát, és kérdezte, hogy most megyünk haza? Kérdeztem tőle, hogy mi a baj...? Erre ő: "Annyira szeretnék itt ebédelni, és itt maradni!" Édesem!!! Kérdezem Martin, hogy ő mit szeretne, erre mondja, hogy ő is....
Közben Dani is odajött, hogy mi a gond, én meg mondtam neki, hogy Roli nagyon szeretne itt ebédelni, meg itt is aludni! Erre nevetett, és mondta, hogy jó, akkor holnap lehet, és hogy az nagyon fontos, hogy ők maguk akarják ezt. Megbeszéltük, hogy holnap reggel akkor még egy picit maradjak velük játszani egy fél órát, aztán ráérek ebéd utánra visszamenni értük.

Elindultunk hazafelé, picit esett az eső, előszedtem az esőkabátokat, nagy szél volt.... Martin: "Anya, nekem ezt nem bírja a szemem! :) Rolinak sem bírta... :)) Még a villamos után is szaladtunk, de nem értük el. Újabban ViliValinak hívják a villamost. És most felváltva jelezhettek, így vita sem volt.

Befalták ebédre a spenótot, meg a maradék csokis piskótát, most szunya van.

Lenne egy program ma délután Szilviékkel egy másik magyar lánynál (mennénk ismerkedni), meglátom, hogy meddig alszanak, odaérünk-e.... Holnap pedig muszáj elmennem Rolinak nadrágot venni, mert szinte az összeset kinőtte. Hízott is, 17 kg felett van, Martin 16, tegnap Cynthiáéknál voltak a fiúk egy kicsit, míg leszaladtam a boltba, Tomi lemérte őket... Ezt is kipróbáltuk, hogy milyen, ha ők vigyáznak rájuk, nem volt gond, nem volt hiszti, jól megvoltak, csak fel akarták falni a fél háztartást, Cynthia hívott is telefonon, hogy mit adjon még nekik... :)) Vacsi előtt!
Nagyon sokat esznek mostanában, Roli is, nem is válogat annyira.

Büszke vagyok rájuk nagyon!

Harmadik nap... hulla vagyok...

Én ma úgy elfáradtam, hogy csak na.

Reggel ma ügyesebben odaértünk, Martinnak határozottan javul a gyaloglós tempója! Megy mindig a vita a villamoson, hogy ki ül az ablak mellé, ki jelezhet ha leszállunk... Hazafelé Roli meg is sértődött, de ezt majd később.

Bementünk, ügyesen köszöntek, majd mentünk játszani, találtak egy társasjátékot, színes kis korongokat kellett egy képre tenni, színdobókockás játék volt. Rolinak nagyon tetszett, bár rögtön elsőre összekeverte a zöldet a narancssárgával, később már nem. Lehet, hogy van valami ebben a színtévesztésben...
Martin hamarabb megunta, hozott kirakót, akkor egyszerre játszottam társast, meg kirakóztam Martinnal... Jujj..... És közben körülöttem mindenki németül beszélt, néha a gyerekek is odajöttek mondani valamit, próbáltam nekik válaszolni.

Majd jött a foglalkozás. Megint előkerült a tegnapi dalocska... Endlich da, endlich da.... a dallam már megvan, a szöveget nem bírom megjegyezni... jellemző....
Majd meseolvasás volt, állatokról szólt, akik mennek oviba, és mindenféléért aggódnak, hogy az majd hogyan lesz az oviban. Volt hozzá sok kép is, Roli próbálta követni, Martin hamarabb elunta magát. Ez nehéz volt így nekik, nem sokat értettek belőle, és az sem ment, hogy én is végig beszélek mellé, és mondom, hogy éppen mi van. Fél óráig tartott, a végén már nem nagyon bírtam őket ott tartani, nem csoda. Sok volt nekik.

Mikor véget ért a mese, kimehettünk velük az udvarra, ennek nagyon örültek! Kb. negyed órát bírtunk maradni, mert pont az udvar mellett csináltak valamit a járdával egy iszonyatosan hangos géppel, az összes gyerek a fülét befogva rohangált. Miközben kinn voltunk, Gábor épp akkor jött vissza a munkahelyére, tudtam is beszélni vele pár szót, de csak óvatosan, nem akartuk, hogy a fiúk is észrevegyék. Majd be is mentünk hamar. Amúgy az udvar nem éppen a legideálisabb, kicsit kicsi, és a környéken még sok az építkezés, így elég zajos is, de ez legyen a legkevesebb. :) Figyeltem a csoportból korábban, hogy mikor ki van kinn, úgy tűnik, hogy előbb a bölcsis csoportokat viszik ki, majd a két nagyobb csoportot, így nem egyszerre van kint az összes gyerek.

Mikor vége volt a napnak, megpróbáltam beszélni Danielával, hogy mi lesz holnap, mikor maradnak itt picit egyedül, mikor ebédelhetnek itt, mert azt már nagyon várják!
Holnap még mindig ebéd nélkül délig maradunk, és én majd elmegyek egy órácskára. Talán a jövő héten már menni fog az, hogy délelőtt ott maradnak ebédig egyedül.

Egyenlőre azt hiszem, elég is lesz, borzasztóan elfáradnak, ma én is, de annyira, hogy mikor leültünk a villamoson, azt hittem elalszom. A fiúk is veszekedtek mindenen, Roli megsértődött, hogy a Martin ülhetett az ablak mellé a villamoson, és mikor elkezdtem dudorászni az ovis dalocskát, közölte vele, hogy hagyjam már abba, mert elege van belőle, unalmas, hogy 2x is ez volt.... :)

Mire hazaérünk, nagyon éhesek, álmosak, bár Roli ma is 3 szelet májas kenyeret evett az oviban!

Mit főzzek holnap...? Spenót lesz talán.....

Hulla vagyok, de komolyan.... agyilag....

Második nap...

Azért azt előrebocsátom, hogy nem biztos, hogy minden napról külön fogok írni, de próbálok.... próbálok sietni is az írással, tudom, hogy sokan izgultok a fiúkért. :))

Már tiszta városiak vagyunk... ma villamossal mentünk oviba. Egész jól odaértünk, bár lehet, hogy korábban kell majd indulni, ha tömegközlekedni szeretnénk. Majd valamikor megpróbálom kocsival is. Bár nagyon tetszik a fiúknak a villamosozás, akárhányszor meglátnak egyet, üdvrivalgásban törnek ki, sokszor elég hangosak.... próbálom csitítgatni őket, de még mindig annyira új nekik ez az egész...

Ma is nagyon jó volt minden, ma pont fél órával maradtunk tovább, mint tegnap, 9-11-ig.
Megérkeztünk, a fiúk nagyon örültek, hogy már kinn van a jelük a szekrényükön, majd kell még bevinni fotókat is, szekrényre, dossziéra, van a falon egy nagy torta gyertyákkal, a gyertyalángokban a kis fotók a gyerekekről, és alatta mindenkinek a szülinapja. Nézegettem, és megállapítottam, jelenleg Roli a legidősebb, egy valaki van, aki szintén 2005 decemberi. Vannak többen, akik Martin korabeliek, inkább úgy 4-5 éves a társaság átlagban.

Mikor bementünk a szobába, Roli azonnal elbújt megint a párnák közé, onnan kukcskált, hagytam, hogy nézelődjön onnan... Martin bevetette magát a játékok közé, ment főzőcskézni, vonatozni a fiúkhoz... nagy hévvel mgyarázott nekik magyarul. :) Ha valami nem tetszett neki, vagy el akartak venni tőle egy játékot, akkor csúnyán nézett. Rolihoz próbált odamenni 2 kislány játszani, beszéltek hozzá, de Roli morcosan nézett rájuk először, majd elvette a párnákat. Ő most a szégyenlősebb, a zárkózottabb. Nem baj.

Majd Roli úgy döntött, hogy éhes, mondta, hogy menjünk enni. Ügyesen vett tányért meg poharat magának, majd megevett 3 szelet kenyérkét zöldséggel együtt!!! Nagy szó!! Uborkával, paprikával, Martin paradicsommal is.... Ízlett nekik, pedig olyan felvágott volt, amit nem ismertek. Majd a végén ügyesen visszatették a tányért, ahova kellett, a kocsira.
Ennél az asztalnál reggeliznek:

Volt egy aranyos dolog, nekem nagyon tetszett, ötletes! Egyforma üvegpoharak vannak a gyerekeknek, végig van benn víz, ott van a mosdó, kancsó, ami mindig tele van, lehet bármikor inni. Van egy tálca, amire rá van valahogy fóliázva egy lap, amin pont akkora körökben vannak a gyerekek jelei, mint a pohár alja. Ha szeretnének még inni, akkor a tálcára teszik a poharat a saját jelükre, és így a vízen keresztül is átlátszik a jelük a pohár alján, bele tudnak nézni, és így megismerik a sajátjukat. :)
Mutatom:

Evés után a fiúk visszamentek játszani, még Roli is felbátorodott, és ment duplós vonatozni, egész jó kis pályát rittyentettek ketten... Daniela is odament játszani velük, a fiúk lelkesen magyaráztak neki mindent magyarul, Dani meg válaszolt nekik németül, nem nagyon zavartatták magukat... :))

Majd jött a mai napi foglalkozás. Tetszik nekem, hogy mindenkinek oda kell menni, leülni, szótfogadni.... nem erőltetik, de ott kell lenni, és figyelni. Fontos ez.... Főleg Rolinak! És a gyerekek odaültek és figyeltek. Előkerült egy gitár is...
A mai mese a napról szólt. Volt előtte egy dalocska, amit még tanulgatnak a gyerekek, Daniela kísérte gitáron, és nagyon ügyesen szépen énekelt, a gyerekek is vele. Arról szólt, hogy sok új barátunk van itt az oviban. Én meg már megint meghatódtam, tök édesek voltak...  Próbáltam a fiúkat is ott tartani, mondtam nekik, hogy miről van szó....
Majd egy kosárban érkezett a mosolygós napocska is, akinek nem volt sugara, így még hideg volt, fáztak a gyerekek.... a kosarat körbeadták, és csendben mindenki jól megnézte a napocskát. És tényleg totális csend volt!!! El sem hittem.... ott, ahol - ma éppen - 16 kisgyerek volt!!
Majd egy pár gyerkőcöt elvittek valami sportnapra (ezt nem értettem pontosan, hogy mi volt), akkor kevesebben maradtak, így kevesebb sugara lett a napnak. Mondtam a Rolinak, hogy majd most mindenki kap egy sugarat, és akkor meleg lesz.... Erre Roli: "Ennyi gyereknek lesz sugara? Akkor kánikula lesz!!"  :)))
Mikor körberakták a sugarakat, mindenki megkapta a jelét (fel kellett ismerni!), és rátenni a sugárra.

Majd a sugarakat finom, halk zene mellett feldíszítették, mindenki a sajátját, amilyenre szerették volna, gyöngyökkel, díszkavicsokkal, virágokkal, tollakkal....

Roli sugara középen (ott van az alján a dob), tőle balra a Martiné:

Roli olyan átszellemülten díszített.... egyem azt az érzékeny lelkét... és végig kérdezte, hogy Anya, ugye nagyon szép az enyém?? Martin még körbe is rakta a sugarat, aztán leszedte a széléről, hogy az oda nem kell....
Mikor Roli kész volt, mondtam neki, hogy mondja németül, hogy az enyém kész van (én megsúgtam neki), és erre ő hangosan szólt Daninak, és mondta németül.  Dani nagyon örült neki!! :)
Majd a végén megcsodálták, és megbeszélték, hogy melyik kié, mi van rajta, és hogy milyen szép az összes.... aztán el kellett pakolni a díszeket, szétválogatni a tálkákba, majd a napocskát is eltették.
Így nézett ki a végén:

Volt még egy napocskás dalocska megint gitárral, majd elköszöntek az új gyerekektől, a többiek mentek ki az udvarra.... Roli, Martin: mi miért nem mehetünk? Mikor maradhatunk ebédig??
Majd holnap megpróbálom megkérdezni, hogy maradhatnak-e tovább, vagy mikor maradhatnak itt nélkülem picit.... Nagyon jól elvoltak, én sokszor csak néztem őket, hogy mit csinálnak... Egy pár dolgon elgondolkoztam, hogy ha pl. wc-re menne Martin és nem tudja még megtörölni magát, akkor mit fog csinálni.....?  Ha nem tudja elmondani egyik sem, hogy mit szeretne.... ? Majd maximum segítenek egymásnak, nem?

Közben figyeltem a gyerekeket, nem kiabálnak, nem verekednek a fiúk, szépen ügyesen megbeszélik a dolgokat, volt vita is, de semmi durvulás.... a lányok, hercegnőset játszottak, beöltöztek szép királylány ruhába, és felnőtt magassarkúban totyogtak, táncoltak... :)) Helyesek nagyon!

Azt hiszem, menni fog ez....  Majdcsak lesz valahogy... :))

Első nap az oviban!

Ma reggel nagy napra ébredtünk! Először mentek a fiúk itt Bécsben óvodába.
Sokat beszélgettünk velük erről, Roli várta is nagyon, fontos neki nagyon a társaság, Gábor is sokat próbája őket tanítgatni németül....

Reggel rendben felkeltünk, ahogy szoktunk, el is készültünk időben, a fiúk már toporogtak az ajtóban, hogy menjünk már! Kocsival mentünk négyesben, próbáltam vadul figyelni az útvonalat, Gábor szerint tök egyszerű.... ja.... majd ha én is végigmentem rajta egyedül minimum kétszer, akkor tök egyszerű lesz biztosan... :)

Odaértünk, megint elámultam, hogy ez a T-Center, ahol Gábor dolgozik, milyen hatalmas egy épület!

Az épület egyik sarkának az aljában van az ovi, ilyen a kertje (nem túl nagy):

Bementünk (csengetni kellett). Mindenki mosolyogva, kedvesen köszönt nekünk. Az ovi belül is szép új, modern, hangulatos. Találkoztunk az vezetőnénivel, nagyon szimpatikus volt, rögtön vitt minket a csopothoz, ahova a fiúk most járni fognak, az 1. csoportba. Érdekes, itt nincs úgy nevük a csoportoknak, mint otthon... Martin talált a folyosón egy fából készült babaházat, letelepedett elé, és játszani kezdett, Roli pedig vadul bújt, és kapaszkodott Gábor meg az én lábamba. :)

Így néz ki a folyosó a szekrénykékkel a csoport előtt, hátul az ajtón lehet kimenni az udvarra:

Megmutatták, hogy melyik lesz a szekrényük a fiúknak, jel még nem volt rajta. Kérdeztük, hogy Rolinak lehet-e megint perec a jele, de mondták, hogy sajnos nincs olyan jel, és a labda (Martiné) már ki volt adva. Ez van. :)

Helyesek az óvónénik is, két fiatal lány, amin meglepődtem, hogy csak az egyik óvónéni, a másik asszisztensnek volt kiírva, Daniela és Sandra. Sandra picit szigorúbbnak tűnik nekem....ő az asszisztens. De kedves volt ő is nagyon. Ami még tetszett, hogy:
- nincs török gyerek. Semmi bajom a törökökkel amúgy, de itt a környékünkön nagyon sok van.
- az óvónéni nagyon szépen beszél németül, nem azzal az őrület osztrák akcentussal, még én is 90%-ban értettem, hogy mit mond! Így van esély rá, hogy a srácok rendesen fognak megtanulni németül.
- nagyon szimpatikusak a gyerekek is!

Most csak 12-en voltak, megszámoltam a székeket a teremben, 22 volt belőlük.

Amúgy ez egy kis ovi, 4 csoport van ebben az oviban, kettő a picinek 3 éves korig, és kettő a nagyobbaknak, 3-6 éves korig.

Bementünk a csoportba. Nézegettük a játékokat, Gábor beszélgetett Danielával, hogy mi hogyan működik.... Martin ment duplózni, babakonyhában főzőcskézett, Roli meg bebújt a párnák közé, nem is láttuk. Van egy nagy matrac az egyik sarokban tele párnával, ott csinált magának kuckót. :)

Kiderült, hogy nem olyan szerves része az ovinak az alvás, mint otthon, de lehet aludniuk a gyerekeknek, ha igénylik, csak kell bevinni valami szivacsot (vagy polifoam-ot?), párnát, takarót, és van egy külön helység, ahol aludni lehet ebéd után. Nincsenek úgy kiságyak, mint otthon.
A reggeli ugyanúgy van, mint otthon, folyamatosan, 9-től, az ebéd együtt a csoportban.
Ami még érdekes volt, hogy a szomszédban egy olyan csoport van, ahol picik vannak. A két helységnek egy fürdőszobája van, de nem úgy, mint itthon, hogy mindenkinek saját törülközője van, hanem 3 kis wc, 2 egész pici, egy nagyobb, rendesen elválasztva, ajtóval, és 2 kismosdó, egy nagyon alacsony (bölcsis), és egy magasabb. Szappanadagoló, és papír kéztörlő, és mellette a kuka, ahova dobni lehet. Mint egy felnőtt wc mondjuk egy bevásárlóközpontban. :) Ja, és ott van a pelenkázó is a piciknek, meg a többi felszerelés.

Mikor eltelt egy óra, mondta Daniela, hogy üljünk körbe a szőnyegen, és elmesélte a gyerekeknek egy báb-malac segítségével, hogy vannak új gyerekek, és megismerkednek velük. Rosa, a malac mindenkit megkérdezett, hogy hogy hívják. Gábor ott ült a fiúkkal, és mondta nekik, hogy miről van szó. Amúgy a fiúk nem figyeltek nagyon, ami nem csoda, mert szerintem egy kukkot sem értettek az egészből. :)
A mese után választhattak maguknak jelet, Roli a dobot választotta (Trommel), Martin a búgócsigát (Brummkreisel, de ők csak simán Kreisel-nek mondták).
A végén kaptak egy medált, amire rá volt írva, hogy "Kedves Roland / Martin, Üdvözlünk a mi csoportunkban!" és mellé egy pici tasak gumicukrot. :) Ez volt a lényeg!

Mikor ennek a játéknak vége volt, elköszöntek a fiúktól, mára ennyi volt. Másfél órát voltunk ott, nagyon elfáradtak. Holnap folytatás. Mikor benn voltunk, Roli jött oda hozzám, hogy nem tetszik neki ez az ovi. Mikor kijöttünk, és majszolta a gumicukrot, mondta, hogy anya, jó ez az ovi... :))
Most még szép fokozatosan megyünk, mindig egy picit többet.

Még korán volt, hogy hazamenjünk, gondoltam egyet.... elsétáltunk a metróig, és elmentünk arra a hídra, amit Gábor is mondott, hogy onnan klasszul lehet látni a vonatokat....

Nagyon tetszett a fiúknak, de ezt a sétálást még gyakorolni kell.... Jó, meleg is volt, meg el is fáradtak az ovis délelőttben, hullák voltunk mindhárman, mire hazaértünk. Martin nagyon szereti fogni a kezem, és húzatni magát... huhh.... fárasztó volt így.
Holnap azt hiszem, jövünk egyenesen haza.

Duna-sziget

Vasárnap megint főzőcskézés volt délelőtt, megpróbáltam teljesíteni a fiúk óhaját. Itt lenn a boltban kiszemeltek maguknak egy készételt: kakaós piskóta csokiöntettel. Miután megnéztem, hogy mekkora az adag, és hogy mennyibe kerül, mondtam nekik, hogy majd én csinálok otthon nekik.... addig nyúztak, míg tegnap bevállaltam. Izgultam picit, hogy milyen lesz a piskóta, milyen a sütő, de jelentem: szuper lett!! :) Bár itt is olyan mini tojások vannak...! 10 tojásból csináltam, és nem lett valami magas a tészta.... de finom volt nagyon! A csokiszószt a kikeverős pudingból csináltam dupla adag tejjel, mint amit ír, hát... így is pudingos volt az állaga, de a fiúknak tetszett. Gulyásleves volt mellé.
Közben a fiúk telepakolták a nappalit, szekrényt szereltek... Alakul a dolgozósarok is a hálószobában, de azt majd később mutatom, ha már kinéz valahogyan.

Délutánra megbeszéltük Cynthiáékkal, hogy megpróbálunk együtt elmenni valamerre, a Dunasziget volt a cél... Ők korábban elindultak, Lilla még picit korábban alszik, mint a fiúk, de azért sikerült összefutni egy órára, jó volt nagyon... :)

A sziget (kilátás a Reichsbrücke-ről):

Hatalmas élet volt arrafelé. Rengeteg fiatal, családok gyerekekkel, idősek, mindenki sétál, nézelődik, vagy napozik, fürdik, éttermek, bárok, fagyizók, kifekvős helyek... olyan tiszta ott a Duna vize, hogy meglepődtünk! Gábor talált a vízben egy bevásárlókocsit, hogy hogyan került az oda...?
Szörfözni is lehet, (szél is volt épp, Gábor mondta is, hogy megy a szörfért a Balcsira), vizibiciklizni, csónakázni, volt egy hatalmas trambulin-hajó a vizen.... állítólag van egy nagy strand is valahol.... szuper helynek tűnik! És a sziget egy Paradicsom a különböző kerekeken gurulóknak! 21 km hosszú, van hely bringázni, odamegy a metró is, külön megálló van a szigeten, Gábor azt mesélte, hogy hétvégén fel lehet szállni a biciklivel a metróra is.... (??) Okos dolog.... Szóval klassz az egész, rendezett, szép... megállapítottuk, hogy jön az ősz, kezdenek már potyogni a falevelek... Talán ez volt az utolsó igazán nyári hétvége....

Nagy nehezen, némi telefonos diskurzus után sikerült összefutni Cynthiáékkal, célba vettük megint a vizes játszóteret, a fiúk nagyon oda akartak menni, vittünk fürdőnadrágot is.... megint nagyon élvezték a pancsolást. :)

Lilla is kipróbálta a vizet, de hideg volt még neki, így inkább a homokban jött-ment picit....

Martin pedig rohangált, túrta a kavicsokat, és időnként mentek Gáborhoz gumimaciért... :)

Mikor odafelé mentünk, Gábor összefutott a metrómegállóban egy capoeirás ismerősével, és az mondta neki, hogy játszani mennek a partra. Mikor elindultunk hazafelé, mondta Gábor, hogy sétáljunk el arrafelé, hátha ott vannak még..... Ott voltak. :) Gábor leült közéjük, voltak még más ismerősök is, akikkel együtt szokott edzeni, beállt énekelni, játszani, a fiúk is odaültek mellé.... jó hangulata volt, egész komoly nézőközönségük lett! Annyira leragadtunk náluk, hogy majdnem sötét volt, mire hazaértünk.

Este nagy izgalommal feküdtünk le.... másnap kezdődik az ovi! :)





Hétköznapok

Igazából most nincs semmi különös, csak úgy írok...

Tegnap nézelődni voltunk délelőtt, én és a fiúk, függönyt kerestem, de nem találtam. Ott, ahol azokat vettük, amik már elkészültek (Reiter, egy lakástextiles üzlet az SCS-ben) még mindig leárazás van, erősen fogynak az anyagok, de még nem érkeztek újak.
Este is elmentünk egy körre, kinéztük, hogy miből csináljuk meg a dolgozósarkot, talán ma Gábor megveszi az anyagot, és nekiállunk, jó lenne már azt a pár dobozt is eltűntetni, ami még megmaradt...

Ma délelőtt Cynthia felhívott, hogy kimegyünk-e velük, de mondtam, hogy nem, mert lenne dolgom, amit halogatok már pár napja. Erre ő kitalálta, hogy mi lenne, ha levinné a fiúkat magukkal ide a közeli játszótérre (közeli?? van olyanból vagy 5 minimum... )... szóval a "pókosra".... Neki is próba volt a 3 gyerek egyszerre, meg a fiúknak is. Nekem nem. :) Én viszont nagyon örültem neki, mert így lett egy órám nyugiban, gyorsan megcsináltam, amit akartam. Köszi Cyn!!! :) Jól esett, és jól jött nagyon!

Amúgy megbeszéltük Cynthiával, hogy ő is áthozza majd Lillát hozzánk apránként, hogy szokja, hogy néha nem a szüleivel van, és akkor neki is lenne néha egy pici szabadideje, el akarunk menni majd német tanfolyamra is, hogy mikor, és hova, még nem tudjuk, de nézelődünk, érdeklődünk már, ahol lehet.

Ma délelőtt így egy gyors ebédfőzés is belefért, sikerült összehoznom életem eddigi legjobb krumplifőzelékét! Eddig ez volt a mumus, nem tudom, miért, de valahogy sosem sikerült úgy, ahogy én szerettem volna... És most olyan finom lett! Szeretem a konyhámat, azt hiszem.... jó ez a tűzhely, bár még szoknom kell a kerámialapot, és folyton odafigyelni, de jó lesz ez...!! :)

Meg ilyenek jutottak eszembe, miután találtam egy szakácskönyvet, amit teljesen elfelejtettem, hogy van (mire jó egy költözés!), hogy van pár étel, amit nagyon szeretek, és nem biztos, hogy itt tudok majd csinálni..... mákos guba pl.... itt nincs kifli, és míg barna-, rozs-,  és mindenféle sötétszínű kenyérből Dunát lehet rekeszteni, a múltkor megkívántam a rendes fehér kenyeret (jó, toastkenyér is van), és úgy kellett vadásznom, hogy van-e....de az sem az a ropogós héjú, belül szétomlós kenyér, mint a bólyi pl.... Sima zsömle az mindig van, és nagyon finom, nem az a felfújt, üres belű.
Zöldségest kell majd keresni, piac az van, nem is olyan messze, meg hentest, mert szeretném néha nem a három szelet pulykamellet megvenni, hanem egyben kellene 60 dkg, mert éppen kockázni akarom..... De ezek apróságok. :)

Hétfőn indul a fiúknak az ovi, várják már, de szerintem nincsenek tisztában vele, hogy nem sokat fognak érteni abból, ami körülöttük zajlik. Beszélgetünk velük sokat róla, Gábor próbálja őket tanítgatni pár mondatra, szavakra, nem tudom, hogy "helyzetben" eszükbe fog-e jutni.... Első nap négyesben megyünk, Gábor kivett egy nap szabit, remélem, sokminden kiderül majd... Először csak délelőtt leszünk ott, aztán majd az óvónénik mondják, hogy mi legyen.

Én is kezdek izgulni.....