Balázs papáék látogatóban

Péntek délután nagy alvás következett, aztán megérkeztek Balázs papáék, Gábor szülei.
Nagy volt az öröm, a fiúk nem is bírtak magukkal, Roli teljesen kifordult megint magából, néha hülyéskedett, aranyos volt, néha meg teljesen agresszív volt, kedves olvasók, akinek van egy kis pszichológus vénája, írjon nekem, hogy hogyan tudok ennek a tündér érzékeny kissrácnak segíteni, hogy átvészelje ezt az időszakot, mert most valami nagyon nem OK nála. Semmit nem lehet neki mondani, mindenen duzzog, dühöng, csúnyán beszél, kiabál.... Próbálunk rá maximálisan odafigyelni, de nagyon nehéz vele most, én úgy érzem, hogy szeretne otthon lenni, de ez még nem az. Itt még ők nincsenek otthon, most majd megint sokat leszünk Magyarországon, nincsenek barátok, Martint is piszkálja, mint játszana vele.... és leginkább a tv előtt ülne egész nap.

Estére a fiúk (meg mi is) kidőltek, mi meg megígértük Rolinak, hogy másnap teszünk egy nagy túrát a városban, villamossal, metróval, játszótérrel. Végül úgy alakult, hogy csak a fiúk mentek a papáékkal, elsétáltak a Belvedere-ig, játszótereztek, szaladgáltak, szökőkutat néztek, majd hazavillamosoztak.
Mivel mi nem voltunk velük, képeket tudok mutatni, nagyon jól érezték magukat! :)

Mi pedig Gáborral elmentünk az IKEA-ba visszacserélni a szétesett szekrényt, még kedvezményt is kaptunk! :)

Állatkertben voltunk

Ahogy írtam, muszáj menni a fiúkkal...

Mentünk is: a schönbrunni állatkertbe. Cynthiáékkal együtt bepréseltük magunkat 5-en az Alfába, és hajrá. Bár a préselés inkább szegény Cynthiára vonatkozott, de hősiesen túlélte hátul a két gyerekülés között. Hiába 5 személyes a kocsi, de csak gyerekülés nélkül! A GPS (hála Máténak!) klasszul odavezetett, csak aztán mi bénáztunk picit, mire megtaláltuk a parkolót.
Bementünk, szereztünk térképet is.

11 óra, irány a farkasok, mert etetés lesz! Picit várni kellett, mert egy gondozólány mesélt mindenfélét a farkasokról, amiből kb. annyit értettem, hogy die Wölfe.... a fiúk is picit nyűglődtek, hogy mikor történik már valami.... Aztán megjelent egy bácsi egy talicska, szerencsére már nem élő nyuszival, és az etetés annyi volt, hogy kidobták a nyuszikat, aztán a farkas meg felkapta, és elvitte oda, ahol mi már nem láttuk. Nem is bántam, hogy nem az orrunk előtt szedték szét!

Mentünk tovább, pingvinek, fókák (még beszélgettek is!), oroszlán, zebra, zsiráf, tigris, majmok.... Volt minden, hatalmas kert ez.... és csodaszép. Az oroszlánnak még a hangját is hallottuk, arra jött egy kistraktor, és úgy tűnt, hogy nem tetszik neki, félelmetes volt! Martin pandát akart nézni, azt most sajnos nem sikerült megnézni, majd legközelebb. Egy csomó mindent nem láttunk, de inkább indultunk haza, mert a srácok is elfáradtak, Lilla meg bealudt a babakocsiban.

Fókák

Olyan szép, nem?

 Hello! Te mit akarsz?

Kiselefánt! :)

Visszafelé menet találkoztunk egy mókussal, nagyon cuki volt, olyan közel lehetett menni hozzá! Ha lett volna nálunk dió, tuti Martin kezéből evett volna! Cynthia egyszer még meg is simogatta! :)