Megfázás, egy régi ismerős, és egy kóruspróba

Itthon vagyunk a fiúkkal. A hétvégén valahogy sikerült annyira megfázniuk, hogy köhögnek és folyik az orruk. Nagy baj nincs, de nem engedtem így őket oviba, Martin alig bír még mindig elaludni, amint vízszintesbe kerül, rájön a roham. Itt nagyon nem jellemző, hogy náthás, köhögős gyerekeket bevisznek az oviba! Még nem nagyon láttam ilyet.... Talán ez amiatt is lehet, hogy a munkából otthon lehet maradni 3 napot szabi/betegállomány nélkül, ha te, vagy a gyerek nincs jól.

Ezzel az itthon maradással jól keresztbe húztam Gábor 2 napos pihenőjét, úgy tervezte, hogy majd itthon nem csinál semmit, és csönd lesz. Nem így történt... Úgy sajnálom! :(( Tényleg szüksége lenne rá már nagyon....

Viszont a hétvégén vendégeink jönnek megint, Zsolti és Jula, régi jóbarátok, jönnek Bécsbe pihenni, és egy kis idő kivételével nálunk fognak lakni majdnem egy hétig. Nem hagyhattam a fiúkat ilyen állapotban!! Meg különben is, vigyáznom kell most rájuk, jön a szülinap, meg a Karácsony, nem szeretném, ha bármit keresztül húzna egy ronda betegség! Sajnos sosem lehet tudni...

Így, hogy itthon vannak, kapják a sok-sok Sterimar-orrfújás-orrcsepp kombinációt, vitamint, gyógyteát, és egy itt felírt köhögés elleni szirupot, ami jónak tűnik!

Most már végre kijön az orrukból, aminek ki kell jönnie, már nem folyik non-stop, és a köhögés is csillapodik szerencsére.

Meg van engedve az extra mennyiségű mesenézés, mert így kevésbé rohangálnak, az sem tesz jót... Próbálok mindig újat keresni nekik, nagyon népszerűek lettek a Disney filmek, a YouTube-on fenn van rengeteg Disney mesefilm magyarul, egyben! Mostanában a 101 kiskutya, és az Oroszlánkirály az elsőszámú kedvenc, de ma újra felfedezték Nils Holgerssont is... :)

Én meg próbálok kitartani, nagyon kéne már takarítani, de ilyen kupiban...??? A lakás összes csücskében játékok hevernek... Persze, én vagyok a lüke, hogy hagyom, tudom... Megpróbálom holnap rávenni őket némi pakolásra, szerintem kevés esélyem van rá... :(

Hétfőn találkoztam egy nagyon régi Konzis barátnőmmel, osztálytársammal, Pálfi Orsival! Azóta nem láttuk egymást, mióta ő Konzi után kijött ide Bécsbe tanulni, 13 éve! A Konziban szinte végig a 4 év alatt egymás mellett ültünk! :) Találkoztunk az Operánál, majd beültünk egy kávézóba, és beszélgettünk, meséltünk, kivel mi történt azóta... Jó volt nagyon! Orsi semmit nem változott, tök ugyanúgy néz ki, mint régen! :) Remélem többször is fogunk találkozni!

Kedden is izgalmas nap volt... Délelőtt elszaladtam egy közeli iskolába, nyílt napra. Ez nem a kiválasztott suli, de elmentem, mondván: nem árt, ha van összehasonlítási alapom... Pénteken megyek oda, ahová szeretném, ha Roli járna majd... Legalább is az előzetes tájékozódás alapján tetszik, csak aztán nehogy csalódjak..!

Ez a suli itt van az utcánkban, kb. 5 sarkot kell sétálni hozzá. Bementem, rögtön belefutottam az igazgatónőbe, aki nagyon kedvesen hívott, menjek, szívesen körbevezet, ha gondolom... Bejött egy másik házaspár is, ők akartak is menni vele, így én is csatlakoztam, gondoltam, akkor nem nekem kell végig csevegni az egészet.... huhhhh......

Nagyon családias hangulat volt, az osztályokban sehol nem láttam azt a fajta, padban ülős tanulást, mint ami otthon van... A gyerekek különböző csoportokban csináltak mindenfélét, a padban, a földön, a táblánál... furcsa volt... A suli folyosói tele voltak a gyerekek munkáival, fotókkal... Kis iskolának tűnt, összesen 8 osztály plusz egy Vorschulklasse (iskola előkészítő). Egy osztályban max. 25 gyerek van. Meglátjuk, milyen lesz a másik...

Este pedig énekelni mentem. Összeismerkedtem Czikk Kriszta barátnőmnek egy régi jóbarátnőjével, Tecával, ő is itt él már Bécsben régóta, operaénekes. Teca egyszer még korábban elhívott hozzájuk, és jól elbeszélgettünk egy fél napot... A vége az lett, hogy elmesélte: sokan, sokszor keresték már őt, hogy csináljon egy kórust magyaroknak itt Bécsben. Létezik egy, de az egyházi kórus. Szerette volna ő is, de nem merte egyedül bevállalni, neki is kisgyereke van, meg most kezd visszarázódni az énekesi életbe, az lenne neki az első, meg a tanítás... Megkérdezett engem, hogy betársulnék-e a kórusvezetésbe, ha összejön egy kis csapat? Én meg igent mondtam. Még jó!

Így tegnap estére kihirdetett egy kis Adventi éneklést, el is jött 12 lelkes emberke, énekelgettünk mindenféle karácsonyi dalokat, majd megbeszéltük, hogy januártól megpróbálunk hetente találkozni. Beszélgettünk sokmindenről, hogy mik a kilátások, mit lehetne összehozni, a piszkos anyagiakról is szó esett. Engem is bemutatott, hogy majd ketten csináljuk, ha bármelyikünknek gondja támad, és nem tud jönni, akkor se maradjon el próba. Majd hazamentünk, hogy januárban folyt. köv. :) Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz belőle, drukkolok, hogy sikerüljön! :)

Ági és Zsófi Bécsben

Hétvégén vendégeink voltak: Ági, a tesóm, és Zsófi, a legidősebb unokatesóm, anyu hugának a lánya.

Már úgy volt, hogy az előző hétvégén jönnek, ami sajnos meghiúsult. Most összehozták, és eljöttek hozzánk egy pár napra.

Pénteken azzal kezdődött a nap, hogy Gábornak hirtelen el kellett utaznia Münchenbe, így hajnalban kelt, és irány a repülőtér. A háta közepére sem kívánta.....

Én elvittem a fiúkat oviba, majd elrobogtam bevásárolni. A lányok vonata 14 órakor érkezett, eléjük mentem kocsival, majd hazajöttünk, lepakoltuk a cuccokat, és mentünk a srácokért együtt az oviba.

Nagyon örültek a fiúk nekik, majd mikor sikerült mind a kettőre rávarázsolni a ruhákat, nyakunkba vettük a várost. Villamossal és metróval bementünk a Rathausplatz-ra, megnéztük A Karácsonyi Vásárt. Ez a központi Wiener Chriskindlmarkt. Nagyon szép volt, szépen ki van minden világítva, hangulatos volt. Nem is voltak még olyan sokan, nézelődtek az emberek, vagy álldogáltak egy puncsos bódéknál és beszélgettek.

Először Rolinak nem tetszett az egész, elkezdett nyafogni, hogy ő fáradt, nem érdekli, menjünk haza, stb.... aztán próbáltuk mutatni nekik, hogy mennyi sok érdekes dolog van ott, majd miután lekenyereztem őket némi gumicukorral, megnyugodtak. Onnantól az volt a műsor, hogy mindent vegyünk meg.... Persze.... Ittunk a lányokkal puncsot, a fiúk nem kértek, Ági forralt bort kért, én meg gyerekpuncsot ittam, mert még vezetnem kellett, este mentem Gáborért. Húú, nagyon finom volt! :)

2 óra múlva már nagyon fáradt volt mindenki, meg nagyon hideg is volt... Inkább hazamentünk, én megkértem a lányokat, hogy jöjjenek ők is velünk, és vigyázzanak este a srácokra, amíg én kimegyek a repülőtérre. Szegény Gábor nagyon fáradt volt, és ideges, mert őszerinte tök feleslegesen ment ki. Ráadásul több mint egy órát késett a gép is, úgyhogy este 10 óra volt már, mire hazaértünk.

Szombaton a lányok sokáig próbáltak aludni, kevés sikerrel, a srácok nem nagyon hagyták őket. :) Késői reggeli után megbeszéltük, hogy ebédig maradnak, addig játszottak a fiúkkal, mesét néztek, majd ebéd után én leraktam a fiúkat aludni, ők meg elmentek a városba, megnézni Schönbrunn-t.

Még délelőtt Gábor elszaladt az Ikeába, és megvette a vendég kanapénak a vázát, most végre lehetett kapni, a múltkor csak a szivacsot tudtuk hazahozni. Össze is szerelte gyorsan, így most már lehet kényelmesen aludni hátul a kisszobában. Ilyen lett:

Mikor mindenki felébredt délután, hatalmas punnyadás volt.... Egyszer csak Gábor megszólalt, hogy öltözzünk gyorsan, és menjünk mi is be a városba, ha már itt vagyunk Bécsben, nézzük meg a karácsonyi fényeket. :) Fél óra alatt összekaptuk magunkat, felhívtam Ágiékat, hogy merre járnak, és 6 óra körül találkoztunk velük a Operaháznál. Ott elindultunk a Kärtner Straße-n a Stephansplatz felé. Bementünk a Pizza Bizi-be enni egy pizzát, ott van a Stephansdom-tól nem messze, nagyon jó kis olasz pizzázó, szeretünk ott enni. Majd tovább sétáltunk a Graben-en át a Hofburgig. Valami gyönyörű volt!! A fények, a díszkivilágítások, csodaszép....!! :) 

Roli és Martin végigrohangálták az egészet, Rolival sajnos kicsit össze is vesztünk, mert annyira nem érdekelte semmi, hogy több járókelő ember szó szerint keresztül esett rajta, és semmire nem hallgatott. Nagyon jó kedvük volt amúgy, Martin a lányokkal jött-ment, fotóztak sokat... Mi meg próbáltuk ráncba szedni Rolit Gáborral...

Este 10-re értünk haza, nem is fürödtek a srácok, rögtön bedugtuk őket az ágyba, már alig álltak a lábukon... Én még megvártam Ágiékat, ők még picit maradtak sétálni.

Vasárnapra kitört a fél társaságon a nátha meg a köhögés, Ágin, Martinon és Rolin is... Pedig nem is volt olyan hideg, jól fel is öltöztünk, én sem fáztam, pedig én aztán fázós vagyok! Így a lányok úgy döntöttek, hogy bár mennének szívesen még nézelődni, inkább itthon maradtak, nem akartak még jobban megfázni. Játék volt délelőtt, én ebédet főztem, majd délután már mentek is haza, kivittem őket a vonathoz. Jó volt nagyon, hogy itt voltak, ők is jól érezték magukat, sokat láttak a karácsonyi Bécsből. Lányok, gyertek máskor is! :)

Közben elérkezett Advent 1. vasárnapja, elkészült a koszorú is, tegnap már égett rajta a gyertya... Közeleg a Karácsony... :)

Póló, Advent, egy új barátnő.... és: HÓ!!!

Hoztam a beígért pólós képet! :)

Ezt a képet én kaptam (fából van):

Közben elkezdtünk készülődni az Adventre. Reklamáltak a fiúk, hogy mi is díszítsünk, mert az olyan szép, nekünk legyen díszünk az erkélyen! Tegnap kicsit nézelődtünk Gáborral, és az OBI-ban vettünk műfenyő girlandot, meg pici égőket rá, meg az Ikeában mécsestartót, és elkezdtük őket feltenni az erkélyre. Roli nagyon lelkesen jött segíteni, jól beöltöztünk (bár a végére én így is majd szétfagytam, főleg a kezem, kesztyűben nem ment), és ő vágta a drótot nekem a kötözéshez. Így néztünk ki:

Ha teljesen kész lesz, majd próbálok róla fotót csinálni este, remélem sikerül!

Rolinak új barátnője van az oviban! Megtalálták egymást a másik magyar kislánnyal, Lucával. Úgy 4-5 éves lehet, nagyon helyes kislány. Nem egy csoportba járnak, de reggel és délután össze szokták gyűjteni a gyerekeket egy csoportba, és akkor tudnak játszani. Ma reggel, mikor mentünk az oviba, Luca már benn volt, és úgy örültek egymásnak, megölelték egymást, puszi-puszi, és elrohantak hárman, Roli, Martin és Luca, úgy kellett utánuk kiabálnom, hogy sziasztok!! Jól érzik magukat. :))

Mutatták megint, hogy mit csináltak... szög-sünit! Barkácsoltak megint, fadarabokat formára fűrészltek, kifestették, és a süni tüskéi gyanánt szögeket vertek be a fába, gyerekeknek való kalapáccsal. Tök aranyosak lettek, ki vannak állítva a bejáratnál! Ha jól láttam, megint lesz süti-sütés a héten... most valami pingvin-hét van. Most két tanuló óvónéni van (gyakorlaton), és nagyon profin ki van írva az egész heti program, mit miért csinálnak, stb...
Lassan azt is be kéne írni, hogy a téli szünet alatt mi lesz... itt jan. 8-ig van a téli szünet idén. Még foglalmam nincs, hogy legyen ez az egész...

Ma elautóztam a város egyik végére, oda, ahol az A1-es autópálya indul, kifelé a Hadik Gasse-n, a schönbrunn-i kastély előtt, még soha nem jártam arrafelé...érdekes volt! Gábornak mentem megcsináltatni a fülhallgatóját, teljesen elkopott rajta a szivacs. Arrafelé már sok az erdő, ahogy mentem, felhőben voltak a hegyek, és esett a HÓ!!! :) Olyan jó volt látni a fehérséget! Még nem sok, csak ilyen hódara, de mivel hideg van, -1 fok, az már elég neki, hogy megmaradjon. A fű, a kocsik, a fák, a háztetők tiszta fehérek voltak! Jó hangulatom lett tőle nagyon! :)

Jöhet a Karácsony... bár... előtte még Mikulás, Roli szülinapja, vendégek... lesz program bőven!

Apa újra itthon!

Gábor hazaért Kínából! :-))
Nagyon messze van ez a Kína....

Ma reggel a fiúk teljesen be voltak sózva, ötpercenként jöttek, hogy ugye ma megyünk Apáért a repülőtérre?? Kicsit későn keltünk, de időben sikerült elkészülnöm az ebéddel, korán ettünk, hogy el tudjunk időben indulni. Biztos ennek az izgalomnak volt köszönhető, hogy nem lehetett bírni velük, főleg Rolin jött ez ki mindenféle formában...

Ebéd után beültünk az autóba, és irány Schwechat és a repülőtér! Ott, mikor odaértünk, Gábor pár perc múlva már hívott, hogy merre vagyunk... Pici késéssel jött a gép, és fél órát vártunk rá, mert utólag derült ki, hogy az átszállás miatt feladta mégis a kisbőröndöt, hogy ne kelljen magával cipelnie, 5 órát vártak Dubaiban.

Megtalált minket hamar (nem álltam be a parkolóba, mert elég dárga), aztán jöttünk hazafelé. A kocsiban jó volt a hangulat, aztán itthon kissé elszabadult a pokol Rolinál... Pedig még ajándékot is kaptak, zöld MérgesMadaras (AngryBirds-ös) pólót, Martin azóta abban feszít! :) Most Roli vagy újra felmérte az erőviszonyokat, vagy csak az izgulás.. nem tudom.... nagy nehezen lenyugodott (késő délutánra). Én is kaptam egy nagyon szép kínai fából készült kis képet.

Szegény Gábor meg fáradt, és álmos. Most itt 7 óra van, lefeküdt aludni, nem bírta tovább... Shanghai-i idő szerint ott most éjjel 2 van... Napi 10-12 órákat dolgoztak, utána többször még vacsora, és 1-2x voltak mulatni is... Meg ez a kétszer 6 óra repülés sem kevés... Remélem, szép lassan visszarázódik, holnap nem kell mennie dolgozni. Talán még kedden sem... Viszont éjjel be kell kapcsolnia a telefonját, mert kereshetik onnan, ha bármi gond van. Remélem nem fogják!!

Köszönet

Ma jutott eszembe, hogy ez lemaradt, pedig ez a legfontosabb...

Nagyon szépen köszönöm MINDENKINEK, aki segített nekem ebben, hogy ez a 3 hét összejöjjön!!!

Gábornak, hogy elengedett, és elviselte a dilijeimet, a rohangálásaimat...
Rolinak és Martinnak, hogy cipeltem őket össze-vissza, és kibírták!
Balázs Papának és Mamának, hogy jöttek gyerekvigyázni Bécsbe...

Anyunak, Apunak, Huginak, Anyósoméknak, hogy náluk lakhattunk, főztek, pakoltak, ágyat húztak, gyerek-vigyáztak, kirándultak, vonatot néztek, fodrásznál voltak, stb....
Én is ilyen anyuka / anyós szeretnék majd lenni!!
Huhh, két menyem is lesz majd, remélem.. !
Anyuka, az már vagyok, bár néha csinálhatnám jobban is...
Remélem, én is tudom majd azt adni, amit én kaptam...

Mindenkinek hatalmas puszi érte!!! :)) KÖSZÖNÖM!!!

Az elmúlt 3 hét...

Húúú.... hol is kezdjem....?

Sokat voltunk most otthon Magyarországon. Budakeszin is, Kőbányán is, együtt, én egyedül.... 3 egymást követő hétvége.

Kezdődött az október végi 4 napos hétvégével (okt. 29 - nov. 1) , akkor négyesben mentünk haza, elsősorban egy kóruspróba miatt, ekkor volt az első összpróba a jubileumi koncertre. Budakeszin laktunk, egy nap kimentünk anyuékhoz is Kőbányára, de csak hármasban a fiúkkal, mert sajnos Gábornak muszáj volt otthonról dolgoznia aznap, nyakig benne vannak most egy projekt kellős közepében. Nagyon szép napsütéses őszi idő volt, el is mentünk kirándulni a Vadasparkhoz állatokat etetni, meg sétálni a fák között. Nagyon vágytak rá a fiúk, meg én is.... Etették a nyuszikat, gyűjtötték a makkokat a disznóknak, rohangáltak... Nagyon jó volt, a napocska, a színes levelek, a kilátás a hegyről Keszire, a séta Gáborral, nagyot beszélgetve....
Anyuéknál volt sok mese, meg táncolás, majd visszamentünk Keszire és találkoztunk Tamásékkal is, végre van egy fotó az összes Benkó gyerekről! :)

Ezt a képet szándékosan külön hagytam, ettől valahogy nagyon honvágyam lesz mindig, ha megnézem.....

(Keszi, József A. u., séta a régi lakásunktól Balázs papáék felé... )

No....  (hüpp... hüppp....)

A következő hétvégén én jöttem el egyedül (nov. 5 - 8.), ekkor 2 próba is volt, egy összpróba szombaton, és egy utolsó sima kóruspróba hétfőn még a koncert előtt, fontosnak tartottam - ha már részt veszek az egész koncerten -, hogy ott legyek. Jó is volt nagyon!! :) A kis Fiatot is haza kellett vinni, Pesten vettünk neki téligumit, meg találkoztam régi fórumos barátnőkkel is egy ebéd erejéig Gödön. Ez is 4 nap volt, szombattól keddig. Eközben Balázs papa és Mama jöttek ki Bécsbe unokázni, meg segíteni Gábornak, volt sok kirándulás, hétfőn még oviba is ők vitték a fiúkat, mert Gábornak vidékre kellett mennie dolgozni. Majd kedden váltottuk egymást, ők mentek haza, én meg jöttem vissza Bécsbe. Közben 80 kört rohantam, hogy találjak Rolinak egy rendes téli dzsekit, nagy nehezen később az is meglett.... Bécs felé még Győrbe is beugrottam Jánoshoz, Anyu húgának a férjéhez a kórházba, hogy nézzen már meg, és mondjon valamit, hogy elmúljon az a fránya köhögés a koncertig, amit egy hete szedtem össze!

Majd megint 3 nap itthon, mosás, rendrakás, készülés a következő hétvégére... (őszintén szólva kezdett már kicsit elegem lenni a rohanásból...) Ja, és ezen a hétvégén, a koncert hétvégéjén Gábor is elutazott megint Kínába egy hétre, úgy sajnáltam, hogy nem tudott ott lenni a koncerten, ő is alapító tag volt anno... ha nem tolják el neki 2 héttel az egész utat, akkor együtt énekelhettünk volna. :( Nagyon hiányzott!!

Szóval 3 nap után megint utaztunk (nov. 11-14). Péntek este főpróba, szombat délelőttre beszerveztünk még Apuék segítségével egy fodrászolást a fiúknak, majd nekem délután próba és a Koncert! Jujjj, nagyon jó volt, nagyon szépen sikerült minden!!! Tele volt a templom, jó hangulat volt, miután rohamtempóban sikerült meggyógyulnom, nem is fáztam (igaz, 4 réteg ruha kellett hozzá)! :) Utána volt ünneplés, régi képek nézegetése nagy nevetések között, majd jött az igazi meglepi: egy tüzijátékos hatalmas torta a kórus jubileumi logójával, nagy örömködéssel, csoportképpel.... (Ha kész lesznek  a képek majd megmutatom). Nagyon jól éreztem magam, jó volt emlékezni az elmúlt 10 évre. :) Közben a fiúk is jól érezték magukat anyuéknál.
Másnap megint Keszire mentünk, ezúttal meglátogattuk Alidékat és az új házukat délelőtt (ami nem volt ismeretlen nekünk), utána ebédeltünk egyet a családdal, majd délután ismét barát-látogatás, Zoéékat mentünk megnézni, ők is új lakásba költöztek. Szuperül felújították, pont abban a házban vannak most ők, ahol mi laktunk, Zoé Martinnal együtt járt bölcsibe, nagyon jó barátok lettek. :) Őrület, azon a 4 napos hétvégén nagyon sok ismerős költözködött!

Hétfőn jöttünk csak haza, délelőtt még körbe rohantuk fél Budaörsöt Roli-kabátért, majd egy gyors IKEA-s ebéd után elindultunk haza Bécsbe. A fiúk úgy elfáradtak az "üzletbe be - üzletből ki" tortúrától, hogy végig aludtak a kocsiban, ami nekem nagyon jól esett, hogy végre csönd volt!

Azóta telnek a napok megint itt Bécsben, újra ovi, aminek nagyon örültek a fiúk, amúgy meg köd van, hideg... Mostanra a lakást is rendbe tettem, elpakoltam. Úgy volt, hogy most hétvégére jön a tesóm, Ági, meg a két győri unokatesóm, Zsófi és Orsi, de Ági beteg lett, a lányoknak meg mindenféle egyetemi dolog van... Talán a jövő hétvégén összejön és meglátogatnak minket. Voltunk capoeira-edzésen Rolival és Martinnal, most már én is tudom, hogy hova kell menni. Megnézzük majd a karácsonyi vásárokat is, rengeteg van! Ma például bepróbálkoztunk Cynthiával és Lillával a Belvedere-nél, de sajnos még zárva volt, pedig olyan lelkesek voltunk! Később utána is néztem a neten, hogy melyik vásár mikor van nyitva. A Rathausplatz-on már áll a Chriskindlmarkt, a többi is nyit a hétvégén, karácsonyig csömört fogunk kapni a vásároktól... :) Nem baj! Már várom!

Addig is várjuk nagyon a vasárnapot, végre Gábor is itthon lesz, és egy kis időre vége a nagy rohangálásnak és együtt lehetünk négyesben.... Most majd hozzánk jönnek a vendégek! :) 

Márton, Martin...?

Tegnap este volt az oviban a Márton-napi ünnepség, ahogy itt mondják: Laternenfest. Készültek a gyerekek, lámpást készítettek, tanulták szorgosan a dalokat... Találkozott már Roli a Márton-nappal, Budakeszin az oviban (ami német nemzetiségi ovi) volt ilyen, ott is volt felvonulás, meg lámpások, éneklés... Ez itt szűkebb körben volt, mert csak az ovi 2 nagy csoportja vett részt rajta, meg a szülők.

Előző nap délután jöttem vissza Pestről, én mentem a fiúkért az oviba. Mikor találkoztunk, nagyon örültek nekem, de Roli valamiért szomorú volt... aztán meg dühös, ahogy ő mondta. Itthon este valamin kiborult... hiszti, sírás, kiabálás... próbáltunk vele beszélni, míg végül Gábornak elmesélte, hogy mi a baj... Hogy készülnek erre az ünnepségre, de mindig a Martinról beszélnek, és miért nem hagyják már békén az ő tesóját, mert semmi rosszat nem csinált... és csak mondta, mondta sírva, hogy mi bántja... hogy "remegett benne a méreg", olyan dühös volt emiatt! Mi meg hallgattuk, hogy ez miért baj..... aztán leesett a tantusz!!! Roli nem értette, hogy miről van szó. Mert ami magyarul Márton, az németül Martin! Amikor itt Szent Mártonról volt szó, mesében, énekben, szegény Roli azt hitte, hogy az ő testvérét, Martint emlegetik, és azt hitte, hogy bántják ezzel! Ő csak meg akarta védeni! Édes kicsi okos Rolikám... ! :) Totál a szívére vette!  Akkor fogtam magam, gyorsan megkerestem a legendát az interneten, és elmeséltem neki úgy, hogy ő is értse, hogy miről van szó.... Ezek után megnyugodott, hogy senki nem akarja bántani az ő Martinját. :)

Majd eljött az Ünnep estéje, 6 órakor kellett gyülekezni az ovinál, gyerekek benn, szülők kinn. Szerencsére Gábor is pont végzett a munkával, így ő is lejött oda hozzánk. A fiúk, amint találkoztak a csoporttársakkal, őrült rohangálásba kezdtek. Kicsit figyeltem őket, nincsenek ám magukban ketten, vannak itt már barátok! Hívták őket is a gyerekek mindenhova! Majd elkezdődött az ünnepség, kijöttek a gyerekek a lámpásokkal, gyönyörű szép volt az összes. Volt 1-2 vers, meg énekeltek, 2 óvónéni kísérte őket gitáron, nagyon ügyesek, aranyosak voltak, minden gyerek énekelt, és szépen!! És az óvónénik is nagyon szépen énekelnek! Érdekes volt, hogy Roli és Martin nem egymás mellett álltak, hanem Martin kicsit távolabb, Roli meg pont előttünk. Most látszott, hogy mennyire más a két gyerek, Martin sokkal alkalmazkodóbb, simulékonyabb, szépen állt a helyén, figyelt csöndben, csinálta, amit kellett (jó, néha neki az óvónénije, Sandra külön mondta, hogy mit kell csinálni), de nagyon ügyes volt, ez volt első ovis szereplése! Ezzel szemben Roli mindent csinált, magyarázott, forgott-ide-oda... amikor a dalok szóltak, akkor figyelt ő is.

Majd a kis műsor után (kis műsor, nem volt agyon nyújtva, pont elég volt!!) mentek egy kört az épület körül a lámpásokkal, énekléssel, szülőkkel együtt. Nagyon előre akartak szaladni a gyerekek, és Martin meg pont Gábornál akart maradni, erre Dani elkapta, és ment vele legelől, ha már Martinnak hívják... :)
Az "Ich geh' mit meiner Laterne..." című Márton-napi dalocskát Roli nagyon szerette, boldogan mosolyogva énekelte a többiekkel, és a végén, a "bum-bum"-nál, amikor döbörögni kell a lábukkal, az volt a legjobb! :) Én meg szokás szerint pityeregtem a meghatódástól... Olyan jó volt látni őket így!! Szeretik nagyon ezt az ovit, a gyerekeket, az óvónéniket, az egészet!

A kis körmenet után megvendégelte az ovi a gyerekeket, volt szendvics, keksz, süti, ropi, meg gyerekpuncs, húú, az nagyon finom volt, és forró! Kezdtem azon izgulni, hogy megint jól megfázok.... De nem. :) Most már csak kibírom szombatig!! Muszáj!

Nagyon jókedvűen mentünk haza együtt, szép este volt!

(Én lüke, otthon hagytam a kikészített fényképezőgépet, így amit tudtam csinálni, az mobillal készült, elnézést kérek érte, talán lesznek majd jobb képek is valamikor... )

(A rózsaszín sálas szőke óvónéni (Sandra) mellett kettővel balra áll Martin,
a fényvisszaverő-csíkos kabátos kislány mellett,
ő volt a párja, végig fogták egymás kezét.)

Egy rövid video (bocsánat, a minőség nem a legjobb, mobillal készült), a hangulat kedvéért:

A kedvenc dalocska:

(A végén van még két "bum"... ott kell dübögni a lábukkal a gyerekeknek.)



Tudom, tudom...

Iszonyú régen írtam... De annyi minden volt az elmúlt két hétben, hogy egyszerűen nem fért bele. Pedig lenne miről írnom... Voltunk otthon, Budakeszin, meg anyuéknál (van megint egy csomó képem), én rohangálok haza a próbákra, az elmúlt hétvége is ezzel telt, közben itt voltak anyósomék Bécsben segíteni Gábornak, meg unokázni, és szombaton lesz az a bizonyos koncert, úgyhogy megint megyünk haza. Közben mosás-teregetés-ruhapakolás, rendrakás, rohanás.... Gábor is utazik a hétvégén megint....

És ha még bírjátok cérnával a várakozást, akkor nemsokára mesélek egy helyes történetet Roli dühéről és a Márton-napról. :-)

Kitartás!