Szörf, Ausztria és betegség

A tegnapi nap érdekes, és nagyon fárasztó volt.

Az idő még mindig vacak, bár már néha kibújik a napocska, de csak nagyon néha.... :((

Gábor vett egy szörföt. Régóta szeretett volna, így, most a szülinapjára (Isten éltessen itt is Kicsim!) beújított egyet az e-bay licitálós internetes oldalon. A szörf viszont München mellett volt, el kellett menni érte. Nemrég, mikor itt volt nálunk egy napot, akkor kellett volna észnél lennünk, mert már akkor autót cserélhettünk volna. Így most azért, hogy el tudja hozni a nyaralásra a Balatonhoz, az Alfával kellett elmenni érte, a kis Fiattal nem sok esély volt rá.... bár voltak ötletei Gábornak, hogy majd nyitott tetőnél beállítja a szörfdeszkát.... hehe..... persze...... mondtam neki, hogy mi van akkor, ha elkapja egy nagy eső??
Ráadásul ezen a héten nem is Bécsben dolgozott, hanem Amstetten-ben (Igen, ott, ahol a Rém lakott, mindenkinek ez jut eszébe róla), ami még 120 km-re van Bécstől. Kitalálta, hogy én elmehetnék Bécsig, vagy akár Amstettenig az Alfával, ott találkozunk, kocsit cserélünk, ő megy Münchenbe, én meg jövök vissza még aznap Balcsira. Huhhh..... utánanéztem, 300 akárhány km, 4 óra utazás oda, meg 4 vissza..... de nem baj, fiatalok vagyunk, és bevállalósok, nem igaz?
Így péntek reggel elmentem a maradék gyógyszeremért (még mindig kell a fogamra), meg kenyérért, és utána nekiindultam. Szépen, nyugisan, pont 4 óra alatt oda is értem, morogtam is, mert amint elhagytam a Balaton partját, 10 km után végig sütött a nap!! Hogy a csuda vinné el ezeket a felhőket innen!!

Megérkeztem, találkoztunk, gyors papír csere-bebe, Gábor indult is tovább, jól tette, mert szegénykém egy óriási dugóba került München felé, sikerült lemennie a pályáról, és kikerülnie, de így is este volt, mire odaért.

Én is egy órácska pihenő után elindultam visszafelé, volt minden, dugó, felhőszakadás, és az osztrákok meg a németek olyan tempót diktálnak a pályákon, hogy észnél kellett lennem nagyon, fáradt is voltam, a fogam is nyűglődött.... Fel is hívtam Cynthiát, és traccsoltunk egy nagyot, legalább nem izgultam, hanem a szám járt menet közben..... Köszi Cyn, jól esett! :)

Mindehhez a kis kiruccanáshoz plusz hab a tortán, hogy a két kissrácomnak mikor kell belázasodnia?? Persze, hogy pont ilyenkor, mikor nem vagyok otthon!! Reggel, mikor elindultam, néztem Martint, és már akkor gyanús volt, mondtam Apunak, hogy figyelje.... Nem sokkal később hívtak, hogy lázasak, mindketten. Na, szegény Apu távirányítással próbált itthon lázat csillapítani, én meg visszafelé hazaugrottam Bécsbe, elhoztam otthonról minden lázcsillapítót, ami volt még, bepakoltam némi ruhát Gábornak, és kerestem Sopronban is egy gyógyszertárat, hogy szerezzek más hatóanyagú gyógyszert, mert a Nurofen nem nagyon akart hatni.... Sikerült, csak egy kicsit később értem vissza, este 9 óra volt már....

Miután lefektettük a fiúkat, és azon izgultunk, hogy vajon milyen lesz az éjszaka, hívott a Gábor, hogy ő meg nem bírt magával, elindult késő este visszafelé a szörffel. Kicsit kiakadtam, hogy miért vezet éjjel, tök fáradtan 700 km-t egyedül, de megígérte nekem, hogy alszik egyet valahol. Végül az éjszaka is egész nyugisan telt, és Gábor is egyben elautózott a Balatonig, reggel 7-re már itt is volt.

A boldog szörftulajdonos már össze is szerelte a szerzeményét, épp indul a tóhoz, hogy kipróbálja.... :))

Megérkeztek a délutáni alvás után a beteges segítő kezecskék...

 

Majd az első próbálkozásokról is jövök a képes beszámolóval! :)

Szepezdi hullámfürdő

Tegnap végre kisütött a nap! Ilyenkor érezni igazán, hogy milyen ereje van nyáron a napnak, ahogy elmentek a felhők, rögtön 25-26 fok lett, kellemesen meleg nyári nap volt, nem az a hőguta, ami 35 fokban van, az sem jó... Viszont a Balaton vize nagyon lehűlt, 18-19 fokos csak.

Apuék vettek egy medencét a kertbe, 3m átmérőjű, állítólag 70 cm mély vizet lehet benne csinálni, most 45-nél megálltak, azért nagyon sok víz kell bele, de ez a fiúknak bőven elég. Van hozzá mindenféle szerkentyű, amivel lehet melegíteni a vizet, szivattyú, szolár vízmelegítő, stb.... Apu reggel be is kapcsolta, délutánra fel is melegedett a víz 26 fokosra!

Délelőtt megjártuk Veszprémet, mert Roli allergia viszgálatához be kellett vinnem mintát az ANTSZ-hez, ott szerencsére nagyon kedvesek voltak, remélem, időben kész lesz a lelet!
Hazafelé beugrottunk a Tesco-ba, mert elegem lett a fiúk étkezési szokásaiból. Szinte alig esznek valamit. Nem tudom, miből van ennyi energiájuk!! Jól kitaláltuk, hogy nem kell főzni, az csak az időt rabolja, majd mindig eszünk valahol... Aha, ez a fiúknál úgy néz ki, hogy rántott hús mindennap, vagy palacsinta, és még azt sem eszik meg! Kész pazarlás, úgyhogy bedühödtem, bementünk a Tesco-ba Füreden, vettem pár dolgot, amiből majd tudok egyszerű dolgokat akár este megfőzni, mert ez így nem fog menni.

Jó későn értünk vissza Szepezdre, már nem láttam értelmét, hogy aludjanak, így bevetették magukat a medencébe. Hatalmas pancsolást rendeztek Mátéval, az unokatesómmal, aztán rájöttek, hogy hogyan lehet jó kis hullámokat csinálni a deszkákkal, kész hullámfürdőt csináltak! Roli néha kimászott a napra melegedni, Martin nem volt hajlandó, már kockára fagyott szegény, lila volt a szája, remegett az egész gyerek, de nem bírtuk kiszedni. Estig pancsoltak, közben egy kis homokozás is belefért azért, csuromvizesen belehemperegtek a homokba, aztán lezuhanyozták magukról, mi meg jókat nevettünk. :)

A medence:

Hullámok :)

Látkép a teraszról:

Ilyen idő volt tegnap..... bárcsak visszajönne!!

Ezek után ma megint 18 fok, és reggel óta esik az eső. :(((  Azt mondják, ma délutánra elmennek a felhők, és jobb lesz..... Úgy legyen! Mert ez így nem az igazi itt a Balaton partján, benn ülni a házban, a gyerekek megbolondulnak, mi meg néha tőlük, és kezdünk egymás idegeire menni! Ááááá!!!

Sárvári pancsolás

Ma volt a legrosszabb. 13 fok, szélvihar, némi eső.... már alig van tiszta melegruha, és ki sem tudom mosni nagyon, mert itt benn nagyon nehezen szárad meg, és hely is kevés, ahova tehetném....

Reggeli központi kérdés: Mit csináljunk ma???

Este már filóztunk: menjünk el valami fedett élményfürdőbe. Legközelebb ide a kehidakustányi élményfürdő van, aztán Zalakaros, van Siófokon is valami, de az nagyon kiesik.... És nemrég mesélt anyu huga nekem Sárvárról, hogy milyen klassz, nemrég újították fel, stb....

Itt vannak épp Apu barátai is Szepezden, és ők már többször voltak Kehidán pacsálni, ha rossz volt az idő. Ők is ezt tervezték mára, és mivel előbb indultak, mint mi, kértük őket, hogy hívjanak fel, hogy milyenek a viszonyok arrafelé, számítottunk rá, hogy ezren lesznek.... Sok lehetőség van itt az északi parton, ha nincs strandidő, de szinte mindegyik szabadtéri.

Jött a telefon, hogy katasztrófa az egész, nincs parkolóhely, és óriási a sor....Még jó, ilyen időben.... Na, mi legyen? Ők Zalakaros mellett döntöttek, én meg mondtam Apunak, hogy bár messzebb van picit Sárvár, de az már kiesik a Balaton közvetlen környezetéből, így talán van esély, hogy bejutunk.

Gyorsan visszafordultunk (már félúton voltunk Kehida felé), és szűk egy óra autózás után megérkeztünk Sárvárra. Volt még hely, így felcsillant a remény, hogy ma pancsolunk egy nagyot!

Bejutottunk, nem is kellett sokat várni, könnyen megtaláltunk mindent, és bevetettük magunkat a medencékbe, persze a gyerekrész volt a legfontosabb! Nagyon klassz volt, elviselhető volt az embersereg, szuperek a csúszdák, nagyon jól el voltak különítve a különböző életkorú gyerekeknek való részlegek, volt pici víz a babáknak, a picit nagyobbaknak klassz, nekik való csúszdák, egész nagy csúszdák, még a külső részen is sokan voltak! A víz mindenhol finom meleg volt, szóval jól döntöttünk! :)
Rolit ki sem lehetett szedni a víz alól, jó piros is lett a szeme, és csak rohant csúszni, én is mentem vele, jókat nevettünk, Martin is egész felbátorodott, az elején még izgult a víz miatt, a végén meg már egyedül csúszott, és ment a víz alá!
Ebédeltünk is egy jót, majd még egy rövid pancsolás, utána egy fagyi, meg egy kávé is belefért, majd muszáj volt hazaindulni, mert kezdtek a fiúk nagyon elfáradni, ki is dőltek a kocsiban.

Még ha messzebb is volt, szép úton mentünk, nem volt forgalom, a sárvári fürdő pedig nagyon szuper hely!! Akár csak 1 napra is. Ajánlom mindenkinek! :)

Balatonon vagyunk

Eltelt egy hét Budakeszin. Gábor szüleinél laktunk, itt is köszönöm szépen Balázs papáéknak a sok-sok segítséget, finomságot, mindent, nélkülük nem tudtam volna így összehozni azt a sok mindent, ami belefért ebbe a hétbe.
Voltunk a fiúkkal mindenféle orvosnál, vittem az autót szervízbe, találkozott a mi Keszis kis csapatunk, hatalmasat játszottak a gyerekek együtt, nagyon jól esett egy jót traccsolni a lányokkal Lilla, Andi, köszi még egyszer, hogy bevállaltátok a csapatot!! Egy fogamat is ki kellett húzni, azóta is nyűglődök vele, mert még fáj, mehetek holnap gyógyszerért... :(( Szóval rohangáltunk eleget, de nagyon jó volt otthon lenni picit..... Hiába van minden cuccunk Bécsben, nekem még Budakeszin van az otthon.... Megszerettem az elmúlt 10 év alatt, ott vannak a barátok, a gyerekeknek is ott vannak a barátaik... jó, tudom, majd lesz Bécsben is... már van is pár! :) (Majd mindjárt erről is írok....)

Szóval Budakeszin voltunk még, mikor bejött a zimankó... Nagyon hideg lett, esett az eső, és nem akart elállni... Indultunk volna csütörtökön, de napközben anyu hívott, hogy minek megyünk, menjünk át hozzájuk 1-2 napra, hátha javul a dolog....Keszin nagyon jó volt, de Gábor szülei is pakolásztak már, ők is indultak 2 hétre nyaralni. Így 1 napra átmentünk Kőbányára, és úgy tűnt, hogy itt tényleg jobb idő van, így pénteken beültünk a kocsiba, és lejöttünk. 1 délután erejéig jobb is volt, aztán vissztért a tél.... Valamit ki kellett találni, mert itt bezárva ülni a tv előtt a 2 örökmozgó kisráccal nem egy leányálom!

Találtam egy jó kis múzeumot Keszthelyen, egy hatalmas terepasztal a kiállítás egyik része, jönnek-mennek a pici vonatok, nagyon nagy sikere volt a fiúknál! És hogyan talál az ember bécsi ismerősöket? Tök véletlenül összefutottunk Roli egyik ovis csoporttársával pont itt, és az anyuka mesélte (picit ritkán láttam őket, most megtudtam, miért), hogy ők is Bécsben élnek, most már nem is fognak az ovi miatt hazajárni, és Bécsben nem is laknak tőlünk messze!! Ott 3 kisfiú van, apuka osztrák, és láthatóan a srácok is örültek egymásnak, együtt nézték a vonatokat. Remélem, Bécsben is tudunk majd találkozni! :)

A hét végén Apa is a Balatonnál táborozott. Gábor capoeirázik még régóta, és az itthoni csapat épp ekkor táborozott Balatongyörökön, így ő is meglátogatta a barátait, el tudott jönni szabira 2 napra. De vasárnap átjött inkább hozzánk, nagyon hiányzott már nekünk, mi is neki... Így 1 napot együtt töltöttünk, majd ő este visszament Bécsbe, még egy hét munka, aztán jön vissza hozzánk, csak lenne már jobb idő! Bár... hogy mikor, és hogyan jön, még nem tudom, mert közben egy szörf boldog tulajdonosa lett, és mindenképp magával akarja hozni, csak egy bibi van, hogy előbb el kéne menni érte Münchenbe.... Ajjaj!

Roli szerelmes

Van egy kislány, aki már régóta jóbarátja Rolinak. Alidának hívják. Még picik voltak, mikor megismerték egymást, egy családi napközibe jártak, együtt vártuk anyukájával a tesókat....

Aztán ovisok lettek, az elmúlt évben csoporttársak voltak, sokat játszottak együtt, az ovin kívül is sokszor összejárt a Kiki-Lalás csapat, és egyszer csak jön Andi, meséli nekem, hogy Alida mesélte otthon, hogy neki a Roli a szerelme! Na, erre megpróbáltam én is faggatni Rolit, hogy neki van-e szerelme, erre néz rám, és kérdezi: Anya, az meg mi?? Akkor másik irányból: van-e olyan kislány, aki tetszik neki? Erre ő felsorolta az egész csoportot.... :D Bár erről is tudtam már, hogy szeretik Rolit a lányok, Alida anyukája, Andi mesélte, hogy kész háreme van Rolinak, sok kislány belé szerelmes... :) Én persze büszke voltam, pedig Roli nem egyszerű eset..... na, a végén kibökte azért a kis Casanova, hogy ki az igazi.... Alida.

A múltkor azt is megtudtam, hogy azért tetszik Alinak Roli, mert ő harcol érte! Hmm..... :)) Van egy harcos Casanovám.... Őrület kék szemei vannak, az biztos!

Édesek.... Dúl a szerelem, ha meglátják egymást, vigyorognak, mint a vadalma, csillognak a szemek, csattanak a puszik, ölelések.... jó látni őket nagyon, kár, hogy messze kerülnek egymástól.... :( Nem baj, majd jönnek reméljük látogatóba!

Bóly

Miután lement a szülinapi ünnepség, leruccantunk 3 napra Bólyra a nagyszüleimhez. Bóly egy aranyos sváb kisváros Baranyában, Mohácstól nem messze. Gyerekkoromban sok nyári szünetet töltöttem ott a hugicámmal, Ágival, rengeteg szép emlékem van. A fiúk is nagyon szeretnek a dédipapához, dédimamához menni, hál' Istennek mindketten még nagyon jól vannak, Mami idén volt 80 éves, Papa már 86 felé közelít...

Most boldogítottuk őket is picit, élvezték Mamiék is, de a harmadik nap már éreztem, hogy fáradnak... Elfáradnak a fiúk folyamatos pörgésétől sajnos. De nagyon jó volt, a legnagyobb kánikulában voltunk ott, egyik nap 39 fokot mutatott a hőmérő árnyékban!! Kész hőguta.... Fiúk jól bírták, nehezen lehetett benn tartani őket a legnagyobb hőségben.

Sokszor átmentek traccsolni a Mamám nővéréhez, Annus tántihoz is. Mindig csusszant egy kis süti, keksz, csoki.... főleg ebéd előtt persze.... Ők közvetlen szomszédok, a kertben át lehet menni hozzájuk egy kapun, ott is van kutya, sok cica, akiket lehet kergetni, szóval csupa izgalmas dolog.

Papáék kertjéből hátul be lehet menni a Parkba, ez régen a bólyi hercegi kastély parkja volt, ma már teljesen nyitott, hatalmas, és gyönyörű! Mennyit bicikliztünk ott régen.... :) Sétáltunk, botokat gyűjtöttünk, mászókáztunk, távolugrottunk (ezt csak azért, hogy róluk is legyen ilyen fotó, anno rólunk is készült), meglepődtem, hogy a nagyapám közel 86 évesen még tud távolugrani!! Nem semmi! Megmutatta a fiúknak, hogyan kell.

 A nagy öreg tölgyfa alatt...

 Komoly, helyes nagyfiú már...

 Fehérhajú angyalka (amúgy életveszélyes ő is!)

 Vadcseresznyét találtak...

 Imádom a fényeit.... ennél már csak ősszel szebb!

 Távolugrás... hogy is kell??

 3 évesen így néz ki :)

És majdnem 86 évesen!! Nem semmi!!

Mami finomakat főzött, mint mindig, figyelte a gyerekeket, és nagyokat kacagott rajtuk.

Meglátogattuk Keresztanyukámékat is, épp otthon volt a kisebbik lánya, Bogi a kisfiával, Nick-kel, ők Hollandiában élnek. Történt egy kis baleset is, de semmi tragédia nem történt szerencsére, csak Martint kellett babakocsiban hazatolni, mert nem bírtam cipőt adni rá. :) Nagyon tetszett neki!

Hamar eltelt ez a 3 nap, én maradtam volna, a fiúk is, de itthon be volt táblázva szinte minden nap programmal.
Ha tudunk, megyünk még, bár nem tudom, mikor... :((

Tomi Papa 60 éves lett

Nagy izgalommal várták a fiúk apukám szülinapi buliját, utaztunk haza egyenest a Syma csarnokba.
Készülődtek ők is, nagy ajándékkészítés folyt Bécsben... Hatalmas sikert alkotott egy kis pillangó formájú papírlyukasztó, sok-sok színes papír lett az áldozat, tele volt a lakás pici színes pillangókkal, mindenhol találtam 1-1 darabot... De nem bántam, 2 napig mást sem csináltak, mint lyukasztottak!
Aztán tortaszínezés, ragasztás, képkeretezés.... íme a kész művek! Szerintem nagyon jók lettek! :)

Mikor megérkeztünk a bulira, csak ámultunk, hogy milyen szépen fel volt díszítve az étterem, Tomi papáék fogadták a vendégeket. Martin megijedt, szorosan odabújt Apához, el is kellett vele menni, mindig megszeppen, ha nagy a tömeg, de csak úgy kb. negyed óráig. Aztán megtalálták lenn a csarnokban a targoncát (Martin szerint trangonca), amin még dudálni is lehetett....! Na, ez volt a nagy szám, utána mindenkinek ezt akarta megmutatni!
Roli nagyon élvezte a sok embert, össze-vissza szaladgált, és persze mindketten vissza-visszaszaladgáltak Tomi papához, jöttek segíteni ajándékot bontani.... Martin hamar elfáradt, őt Balázs papáék hazavitték, de Roli még maradni akart, fél 11-ig bírta, akkor már össze-vissza beszélt a galambokról, meg a székekből ágyat akart csinálni, meg elsírta magát... Megsajnáltam szegényt, és végül Gábor hazavitte aludni Budakeszire.

A buli fergetegesen jól sikerült, Apu sok-sok szép, öteletes ajándékot kapott, szuper zene, szuper ennivalók, jót táncoltunk....

Apu, itt is, még egyszer: Nagyon Boldog Szülinapot!!! :)

Totál behavazva...

Huhh, nem bírok lépést tartani az eseményekkel, ne haragudjatok!
Azért gyorsan pár mondat.... élünk, nem vesztünk el, csak hazajöttünk, itt vagyunk Magyarországon, és nagyon pörögnek a napok, sok az esemény... ami nagyon jó! :)

Tomi papa 60 éves lett, szuper bulira érkeztünk haza, Apu, neked itt is, még egyszer, utólag is Nagyon Boldog Szülinapot!!! A fiúk nagyon be voltak sózva, élvezték az egészet, Roli ott is akart maradni, fél 11-ig bírta, akkor már kezdett félrebeszélni szegénykém....  Végül Gábor hazavitte aludni, mert már nem bírtam nézni.

Másnap egy napot töltöttünk Budakeszin, kicsit kettesben mászkáltunk Gáborral, nekem nagyon jól esett, majd vasárnap irány Bóly (Baranyában van Mohács és Pécs között), meglátogattuk 3 napra a nagyszüleimet. A fiúk nagyon jól érezték magukat, mentek szomszédolni Annus tántihoz, Lujzi tántit is meglátogattuk (ők a nagymamám testvérei), Keresztanyukámhoz is elmentünk látogatóba, ott történt egy kis baleset, Roli rácsukta Martin lábujjára az egyik szobaajtót, és felrepedt picit a bőre, volt nagy sírás, elsősegélynyújtás, majd babakocsiban hazatoltam, azóta is emlegeti, hogy ő azzal akar menni....  Még jó! :)

Elköszöntünk Bólytól, visszaautóztunk Budakeszire, most itt vagyunk egy hétig, jövünk-megyünk, elintézendő orvosi vizsgálatok, találkozás a barátokkal,családdal, ünneplések..... aztán irány a Balaton, megyünk 3 hétre Apuék nyaralójába, Szepezdre. Remélem, ott megnyugszanak a fiúk egy picit majd, most elég kaotikus az életük...

Majd hozok képeket is nemsokára! :)

Wasserspielplatz Donauinsel

... azaz: Vizi játszótér a Duna szigeten!

Ez valami állati jó volt!!

Korábban írtam, hogy lehet, hogy találok játszópajtást Rolinak.... Sikerült! Van itt Bécsben egy levelezőlista a magyar kisgyerekes anyukáknak, oda írtam, hátha ír valaki.... Szilvi írt, az ő kisfia, Noah pont annyi idős, mint Roli. Megbeszéltünk mára egy találkát, Szilvi mesélt erről a helyről, én meg írtam neki, hogy szívesen kipróbálnánk, úgyis nagyon meleg lesz.
Miután kibográsztam az internet segítségével (mi lenne velem net nélkül???) hogy merre van ez, hogyan jutunk oda, akkor láttam, hogy ha nálunk felülünk a villamosra, és elmegyünk az U-Bahn hozzánk közeli végállomásához, akkor az pont oda visz! Hurrá - gondoltam - , nem kell autózni.

Reggel felpakoltam, fürdőcucc, némi enni-inni való, aztán elindultunk. Mikor leszálltunk, akkor láttam csak, hogy jópofán van megoldva a metró, az a híd, ahol átmegy, két szintes, a tetején mennek az autók, és a híd alá van megépítve a metrópálya, zártan. Nem kellett alagutat fúrni hozzá...

Megérkeztünk, rögtön találtunk egy térképet, ami megmutatta, hogy merre van ez a játszótér a szigeten. Hatalmas ez a sziget, hosszú és keskeny, igazából ide biciklizni, vagy görkörizni jó kijönni, mert ezek nélkül elég sokat kell sétálni amúgy. De nagyon szép! Sokan voltak kinn csak úgy feküdni a fűben...

Megtaláltuk a játszóteret... csúcs jó!! Mutatom! :)

Mindenhol olyan pici a víz, hogy a gyerekeknek is bokáig, térdig, max. combig ér. Valahol aprókavicsos (támadás a lúdtalp ellen!), van, ahol homokos, van külön egy hatalmas homokozó is, ahol van víz, ott hivatalosan is lehet sarazni, van egy tutaj, amit kötéllel húznak a gyerekek, az volt a sláger, mindenki arra akart felmászni. Elég sokan voltak, kitört a kánikula, itt hétfő óta van szünet, és mindenféle gyerekcsoportok érkeztek, így már 10-kor dugig volt az egész. Szilvivel felváltva próbáltuk szemmel tartani a 3 gyereket, nem volt egyszerű!
Egy hely volt picit veszélyes, az is inkább Martinnak, a tutaj "kikötője". Ott mélyebb volt a víz picit, de a srácok mindenáron ott akartak bemászni, hiába mondtam, hogy ott nem szabad, mutattam nekik, hogy hol lehet arra a részre bemenni.... a vége az lett, hogy Martin csak megpróbálta, megcsúszott a lába, és beleesett a vízbe, elmerült. Frászt kaptam, majdnem ugrottam utána, de hátamon volt a táskám, nyakamban a fényképezőgép..... szerencsére, mivel nem volt mély a víz, amit leért a lába, kirúgta magát, de nagyon megijedt szegény.... mikor kimászott, csak akkor kezdett sírni, de nagyon. Hamar sikerült megvígasztalnom, utána ment inkább homokozni. :)

Voltak még érdekes vizes játékok:

A fiúk borzasztóan élvezték a pancsolást! Nekem is tetszett, bár a víz elég hideg volt....

Martin, miután beborult a vízbe :)

Telt az idő, és Szilvi mondta, hogy van itt pár méterre egy "rendes" játszótér is, jó tágas, menjünk át oda, hátha ott nyugisabb (tényleg nagyon sokan voltak itt).... Elindultunk, és a fiúk elkezdtek beszélgetni, Roli nagyon örült, hogy végre egyenrangúan játszhat valakivel!

Ez a játszótér is szuper volt, nagy kedvenc volt a toronyból a csőszúszda, meg az a csúszka, vagy a mi a szösz, nem tudom, hogy hívják.... Roli és Noah együtt rohantak mindenhova, Martin kicsit kiszorult, de őt nem kell félteni, ment mindenhova egyedül...

 Ez olyan körhinta volt, amit pedállal lehetett hajtani, mint a bicilkit!

Páros csúszás :)



A fiúk megint elképesztően elfáradtak, alig bírtak visszasétálni a metróig, igaz, nagyon nagy hőség is volt! De hősiesen hazagyalogoltak!

Most egy kis időre ennyi volt Bécsből, holnap délután hazautazunk, és Magyarországon leszünk egy hónapig, Bóly, Budakeszi, Balaton..... csupa B betű... :))

Majd otthon is írok, egész belejöttem! :) Auf Wiedersehen!





Játszótér kicsit másképp

Tegnap nem volt elég a fatorony programnak, délután is mentünk. Találtam egy még tutibb vonatnéző helyet, el is indultunk a délutáni alvás után, de hol esett az eső, hol nem, ráadául összefutottunk Lilláékkal az utcán, mert ők is visszaindultak a sétából az eső miatt.
Ott hirtelen megbeszéltük, hogy akkor menjünk, próbáljuk ki azt a fedett játszóteret, amit találtunk a neten.

Óóó, gondoltuk, mi sem egyszerűbb ennél, csak felpattanunk a ház előtt a buszra, az pont oda vissz.... Igen, csak nem bírtuk pontosan kideríteni, hogy mi van a megállóban a táblára írva, pedig nem ártott volna! Jött a busz, felszálltunk, lesz, ami lesz. Egyszer csak, egy business park kellős közepén megálltunk. Odamentem a sofőrhöz, hogy tovább megy-e addig, amíg mi szerettünk volna... Széttárta a kezét, hogy sajnos nem. A csudába.... próbáltunk keríteni valakit, aki tud angolul, mert ezzel a témával nem boldogultam a kissé szegényes német tudásommal. Végül egy lány segítségével (ő gagyogott angolul, Cynthia meg jól tud) és a sofőrrel megbeszélték, hogy hogyan is kéne értelmezni azt a táblát... kiderült, hogy a játszótér felé óránként csak 1 busz megy, megmutatták a megállót is, hogy honnan, mázlink volt, mert pár perc múlva arra ment a következő. Közben megint csöpögni kezdett az eső.... Sebaj, Lilla jól elvolt a babakocsiban, a fiúk meg nem szóltak semmit, csak mi röhögtünk saját magunkon. :) Jött a busz, erre mi elfelejtettünk jelezni a megállónál, így továbbmentünk. Na puff. És akkor hol van a park? Persze tábla sehol.... egy felüljáró tövében voltunk (alatta az autópálya), erőteljesen kertvárosi részben, ahol alig jár ember az utcán. Végre arra jött valaki, és lám, tudta, hol a park!!! Ja, Bogiparknak hívják a játszóteret.

Megtaláltuk!!! Annyit vacakoltuk az utazással, hogy így már csak a délutános jegyet kellett megvennünk.

Azt hiszem, ez a hely sokszor lesz gyerek-fárasztó program... :) Hatalmas csarnok, ami tele van mindenféle csúszdával, mászókával, trambulinnal, kismotorokkal, még gyerek-disco is van! Bár ott nem nagyon voltak.... :) És szerencsére nem voltak ezren, a fiúk másfél órán keresztül rohantak, másztak, csúsztak, folyt róluk a víz... nagyon boldogok voltak, Martint sosem láttam még ennyire pirosnak! És zárás előtt hiszti nélkül el tudtunk jönni, mert el kellett érnünk a buszt, különben várhattunk volna egy órát. Nagyon jó volt, azt hiszem, megveszem az éves bérletet. :)

A fiúkról nem bírtam rendes képeket csinálni, erre a sebességre alkalmatlan a telefonos fotózás... :(

Roli evészetén még mindig ki vagyunk akadva, szinte semmit nem eszik. Nem tudom, miből él!! Olyan vékony, hogy őrület (jó, én sem vagyok valami vastag, sosem voltam, de akkor is!!). Hús, felvágott, üres kenyér, és azt is olyan lassan, hogy egy óráig tartott neki ma reggel egy fél zsömle, azt is úgy, hogy közben 50szer mondjuk neki felváltva, hogy Rolika, egyéééél...... Kész. Na meg persze az édesség (amit próbálok visszafogni), gyümölcs: maximum alma.

Valahogy muszáj belediktálni némi vitamin forrást, így újítottam. A tésztát általában szereti, de nem lehet mindig paradicsomos szószt csinálni. Vettem csirkecombot (kifiléztem!), zöldségkeveréket, összepároltam, fűszer, rázuttyantottam egy adag tejszínt, és az egészet leturmixoltam, tiszta babakaja lett belőle. Ez lett a tésztaszósz. Egy halványsárgás massza volt, nem látszott, hogy mi van benne. Ma próbálkoztam vele, kérdezte is, hogy mi ez... ? Mondtam, hogy tejszínes tésztaszósz. A tejszínt is szereti. Megkóstolta, és megette!! Még azt is mondta, hogy finom!! :) Én nyertem, és Roli pocakjában ott pihen némi borsó, paprika, kukorica, zöldbab, hagyma, husi..... Tényleg finom lett!

Bahnorama

Bécsben van egy nagy építkezés... szinte egy új városrészt építenek, egy hatalmas új pályaudvart sok-sok új sínpályával a Gürtel-től délre, a Südbahnhof környékén. Ennek az építkezésnek az egyik csücskében, ami egész közel van hozzánk (pár villamosmegállónyira), van egy nagy torony, fából készült. Azért építették, hogy az építkezést jól szemmel lehessen tartani, aztán szép lassan turista célpont lett belőle. Az elején még csak lépcsőn lehetett felmászni, ma már panorámalift visz fel a tetejére, ahonnan az egész építési területet be lehet látni. A név is innen ered, egyszerűen összekeverték a Bahn (vonat) és a Panoráma szavakat, ebből született a Bahnorama. Vicces! :)

A piros pötty a nyíllal mutatja a torony helyét

A fiúk nagy vonatrajongók, gondoltam, biztos tetszene nekik egy olyan hely, ahonnan jól lehet látni a síneket, a vonatokat, buszokat, villamosokat, darut, teherautót.... igazi, kisfiúknak való kilátó! :)

Elindultunk 9 óra körül, odafelé menet pont útba esett a 10. kerületi Hivatal, megpróbáltuk elintézni a Meldezettel-t (lakcímbejelentést, mert még mindig Cynthiáékhoz vagyunk bejelentve), de nagyon sokan voltak, úgy döntöttem, hogy nem állom végig a sort a két gyerekkel, majd legközelebb.

Pici séta után megérkeztünk a toronyhoz. Van egy szép fogadóépület, nagyon egyszerűen, egy automatából lehet liftjegyet venni, ugyanolyan, mint az U-Bahn megállóknál. Aztán irány a lift. Mikor mentünk felfelé, kissé frászt kaptam.... én nagyon tériszonyos vagyok, és enyhén szólva szédültem, mikor a csupa üveg lift ment felfelé. Mikor felértünk, alig mertem kimenni a korláthoz, de a fiúk rohantak, muszáj volt.... azt hittem, rögtön elvágódok, de szép lassan megszoktam. Kérdeztem a srácokat, hogy nem félnek? Erre Roli hátrafordult: "Nem, Anya, miért félnénk?" Na... - gondoltam magamban -, nekik nincs tériszonyuk.

Nagyon klassz odafenn!! Gyönyörű a panoráma egész Bécsre, még az elején sütött is a nap, és nagyon jópofa a nagy toronydarukat felülről látni, ahogy dolgoznak, ahogy a villamosok, buszok, vonatok jönnek-mennek.... Roli és Martin össze-vissza rohangáltak egyik oldalról a másikra, hogy itt jön a vonat, ott egy Desiro, ott egy modern villamos....! :) Még a szél sem fújt nagyon.... legalább másfél órát nézelődtünk, bár ki volt írva, hogy 15 percnél többet ne tartózkodjon fenn a kedves vendég... ha teljesen üres, akkor miért ne? Mi maradtunk, láttunk railjet-et is, ez most Roli új kedvence! (Bp és Bécs között közlekedő gyorsvonat)

Közeledett az ebédidő, így hazaindultunk, átsétáltunk az U-Bahnhoz, mert a metrózást nem lehetett kihagyni, még 2 megállónyit sem, és bár főztem tegnap este, meglátták a Mekit, és azonnal oda akartak menni McNuggets-et enni. Én meg engedtem, olyan jófejek voltak egész délelőtt! :) Kaptak lufit is egy bácsitól, hazafelé Rolié sajnos kidurrant, mérges is volt nagyon, azért ma mondott valami fontosat: "Anya, kicsit más itt minden, de nagyon jó itt Bécsben!"  :)





Eső, hideg, köhögés és a Lift

Gábor valahogyan megfázott a hétvégén, szegény nagyon köhög, és úgy tűnik, hogy picit átragasztotta ránk is. Rolinak megint dugul az orra és krahácsol, nekem is folyik az orrom picit... Martinnak még semmi baja, csodálkozom is rajta! Remélem, hamar rendbe jövünk, mert lehet, hogy találtam egy játszópajtást Rolinak, kiderül majd, hogy tudunk-e találkozni a héten... :)

Itt hideg van, 16-18 fok, reggel szakadt az eső, jó lenne menni, de így inkább itthon kúrálom magunkat.

Balázs papáék hazamentek, vasárnap délelőtt még mentek a fiúkkal, belehallgattak a Stephansdom-ban a zenés misébe, aztán sétáltak, villamosoztak, játszótereztek.

Volt még egy esemény a hétvégén: Martint elvitte a lift véletlenül. Valahogy benn maradt, és becsukódott az ajtó (nem tudom pontosan, nekem is csak mesélték), volt nagy sírás! Szegény Macikám úgy megijedt, hogy ezek után nem mert beszállni a liftbe. Akkor Mama elment velük, többször lifteztek együtt, és megtanulták, hogy melyik gomb mire való, mivel kell nyitva tartani az ajtót, mivel kell becsukni.... Ezek után Martin újra megbarátkozott a lifttel, és ahányszor lifteztünk, és kiszálltunk, mindig mondta, hogy "Anya, ügyes vagy, nem maradtál benn a liftben!" :) Nagyon megragadt benne ez az élmény!

Balázs papáék látogatóban

Péntek délután nagy alvás következett, aztán megérkeztek Balázs papáék, Gábor szülei.
Nagy volt az öröm, a fiúk nem is bírtak magukkal, Roli teljesen kifordult megint magából, néha hülyéskedett, aranyos volt, néha meg teljesen agresszív volt, kedves olvasók, akinek van egy kis pszichológus vénája, írjon nekem, hogy hogyan tudok ennek a tündér érzékeny kissrácnak segíteni, hogy átvészelje ezt az időszakot, mert most valami nagyon nem OK nála. Semmit nem lehet neki mondani, mindenen duzzog, dühöng, csúnyán beszél, kiabál.... Próbálunk rá maximálisan odafigyelni, de nagyon nehéz vele most, én úgy érzem, hogy szeretne otthon lenni, de ez még nem az. Itt még ők nincsenek otthon, most majd megint sokat leszünk Magyarországon, nincsenek barátok, Martint is piszkálja, mint játszana vele.... és leginkább a tv előtt ülne egész nap.

Estére a fiúk (meg mi is) kidőltek, mi meg megígértük Rolinak, hogy másnap teszünk egy nagy túrát a városban, villamossal, metróval, játszótérrel. Végül úgy alakult, hogy csak a fiúk mentek a papáékkal, elsétáltak a Belvedere-ig, játszótereztek, szaladgáltak, szökőkutat néztek, majd hazavillamosoztak.
Mivel mi nem voltunk velük, képeket tudok mutatni, nagyon jól érezték magukat! :)

Mi pedig Gáborral elmentünk az IKEA-ba visszacserélni a szétesett szekrényt, még kedvezményt is kaptunk! :)