Ó... IÓ... CIÓ..... VAKÁCIÓÓÓÓ!!!!!

Vagy mondhatnám így is:
n... en... ien... rien... erien.... ferien..... Sommerferien!!!!! :-))
De ezt itt nem szokták..... Kár... Talán meg kéne nekik mutatni? :-) Milyen jó buli volt mindig írni a táblára, díszíteni, cifrázni, színezni... Nem is nagyon lehetett mást felírni, mert elfoglalta majdnem az egész táblát a felirat... :-D

Ma Roli megkapta az első osztályos bizonyítványát! Hurrá!!!

Ez is olyan más, mint otthon... Tegnap írtam egy levelet az anyukás listára, hogy mi a csudának kell bugyit (iratlefűzőt) vinni... Aztán felvilágosítottak: itt a bizonyítvány egy A4-es, nyomtatott lap. Jó, vittük magunkkal... Nem volt semmi különös, beírták Roli füzetébe, hogy 9-9:30-ig lesznek csak ott.

Megyünk reggel az iskolához, áll a sok gyerek az utcán, mindenki egy ilyen "bugyit" szorongat a kezében, viccesen nézett ki.

Bementünk az osztályterembe, Roli odaadta a virágot, meg a csokit, amit vittünk ajándékba, majd leült a helyére. Ekkor mondta a tanítónéni, hogy ha szeretnénk, mi is bemehetünk. Még jó hogy!! :-) 

 

Isabel mondott pár szót, meg is hatódott, és elsírta picit magát, miközben agyon dícsérte a kis csapatot, aranyos volt. Roli odafordult hozzám, hogy miért sír, míg páran elkezdtek nevetgélni rajta, láthatóan nem esett neki jól... Mindegy... Majd szépen, egyesével megkapták a bizonyítványokat, együtt az értékelő mappájukkal, amiben a mosolygós-szomorú arcocskák vannak. Érdekes, hogy csak az van benne, hogy elvégezte az osztályt, járt angolra, meg ilyen közlekedés-valamire... Meg a magyar, mint Muttersprachlicher Unterricht.
Utána még betű-kekszet is kaptak, majd mehettünk is haza. Tényleg csak fél óra volt. Elköszöntünk Isabel-től, aztán Roli még elkapta Frau Sorgo-t is, ő volt az iskolapszichológus, nagyon megszerette őt Roli.

Mikor kijöttünk a suliból, eltört a mécses... Hogy ő úgy szeretne itt maradni... És majd írjunk levelet nekik... Lehet írni, miért ne? Persze, megértem, nem jó búcsúzni.... de még nem tudja, hogy az új iskolában mennyire más lesz neki. És nem csak más, hanem jobb is. Bízom benne! :-) 

 

Kicsi Tündér Lala, másodikos leszel! :-)

 

 

Kórusos záróbuli, évzáró és egy látogatás

Tényleg sűrű volt a múlt hét... A magyar iskolában befejeződött a tanév. Megtartottuk az utolsó Ringatókat, kibírtuk a hőgutát. Múlt pénteken a Cantus Arcis is nyári szünetre ment, gyorsan meg is ünnepeltük, egy rövid próba után elmentünk enni-inni... A hangulat nagyon klassz volt, zenészek is voltak, persze kiderült, hogy az egyikük magyar volt, ment is rögtön a nótázás... egy szem lány volt, aki nem volt magyar, Elena szegény, csak pislogott... :) Aztán neki is húztak egy-két orosz dalt... :) Eperbort ittunk Adrival, valami isteni finom volt, és mit ettem? Blunzengröstl-t... Na, ez vajon mi lehet? Nem ér megnézni a gugli-ban!!! Lehet találgatni... :) Ez is nagyon finom volt! Utána még sétáltunk a belvárosban, hatalmas élet van Bécsben ilyenkor, nyáron, késő este... :)

 

 

 

Másnap, szombaton volt az magyar iskolás évzáró. Mivel olyan sok gyerek jár már ide, nem fértünk el a saját helyünkön, ki kellett bérelni a közeli Uránia kisebbik színháztermét. Állítólag a piciktől a nagyokig 370 gyerek jár az Amaped-be!! Az sok.
Jó, hogy volt klíma, kényelmesen elfértünk, jól lehetett látni is, ideális volt. A gyerekeket leültették az első 2-3 sorba, és hát hősök voltak, mert nagyon hosszúra nyúlt a műsor, és egy szó nélkül kibírták az egészet! Roliék is megmutatták magukat, sikerült végre a videót is feltölteni...  Felolvasták a Zengő ABC-t, és elénekelték a Kárikittyom mesét... Ügyesek voltak! Martin viszont már nem bírta ilyen jól, az első óra után bekattant, és folyamatosan Gábort püfölte teljes erőből, nem lehetett leállítani! Én így még őt nem is láttam soha... ki is akadtam, nem tudom, mi baja volt... Végre vége volt, megkapták a gyerekek a bizonyítványokat, Szilvi néni pedig az ajándékot. Jópofa lehet, nem én találtam ki, hanem egy másik anyuka: egy kupon egy reggelire Bécs legelegánsabb szállodájában, a Hotel Sacher-ben... :)

 

 

 

 

Nekem délután még értekezlet volt, a fiúk meg elmentek a Fertő-tóhoz megnézni egy eladó kis hajót... Fürödtek is a tóban, nagyon élvezték!

 

Vasárnap pedig vendégeink voltak, a Wilhelm család. Őket Kesziről, a bölcsiből ismerjük, Zoé Martin csoporttársa volt. Ők épp akkor költöztek Keszin ugyanabba a lépcsőházba, ahol mi laktunk, amikor mi kiköltöztünk ide Bécsbe. Sajnálták ők is, én is, nagy bandázás lenne, ha még otthon lennénk, az tuti. :) Pont felettünk laknak. Így is mindig meglátogatjuk őket, ha hazamegyünk, nagyon szeretem őket. :)
Zoé most meglátogatta a fiúkat, Dzsuli, az anyukája (Juli amúgy, de mi csak így hívjuk) hozott csillámos tetoválást, mindenki kapott egyet (Gábor nem). :-)) Majd elmentünk ebédelni a kedvenc helyünkre, félútig autóval mentünk, majd sétáltunk egy jót, ekkor már nem volt olyan meleg, pont kellemes idő volt. Közben jót beszélgettünk, Martin hisztizett, Roli ügyes volt. :) Sosem lehet tökéletes minden. Majd délután elköszöntek, és mentek vissza, épp a Fertő-tónál nyaraltak egy hétig, így egyszerű volt átugrani Bécsbe. Jó, hogy jöttek, és valószínű ők voltak az utolsó látogatók ebben a lakásban... No, nem is, mert Balázs papáék most fognak jönni hozzánk, de ők már azért, hogy segítsenek nekünk, elkezdünk pakolászni... hjaj.... ez mindig picit szomorú, és izgalmas is egyben.

 

 

 

Már csak ez a hét van hátra a suliból. Még 3 nap, és vége az első osztálynak. Lesz még egy búcsú ünneplés, elbúcsúztatják az első osztályt... Pénteken már szinte nincs is semmi, bemennek a gyerekek fél órára, meg kapják a bizonyítványt, és kész. Itt nincs olyan, hogy évzáró ünnepség.

 

Most egy pár napig még nyugi van, aztán kezdődik... a NYÁR!!! :))

 

Sommerfest az oviban

Kedden volt az oviban a Sommerfest, azaz a nyári piknik-party. Mindenkinek vinne kellett pokrócot, enni-innivalót, és jókedvet. :-) Hőguta volt, még az volt a szerencse, hogy az egész ovikert délutánra már árnyékban van, az óriási épület mögött már nem süt a nap ilyenkor, de nem tudom, mi lett volna, ha még oda is süt...

Volt kis bemutató is, mindkét nagyovis csoport készült pár énekkel, aranyosak voltak. Martinék egy indiános dalt mutattak be, csörögtek, tapsoltak, és Rolit újra csoport-taggá fogadták, amikor kígyót játszottak, és tekeregtek össze-vissza, és őt is bevették, úgy örült! Mondta, hogy hiányoznak a barátai, és a többi gyerek (a mostani nagyok) is nagyon örült neki! :-) Jó volt ezt látni nagyon...

A bemutató után volt eszem-iszom, beszélgetés, jó későn értünk haza, ki voltak nagyon purcanva, mentek is a hüsi vízbe rögtön... :-)
Meglepi is volt, kaptak 1-1 vizipisztolyt, ment a spriccelés este a fürdőkádban! Meg vettem nekik nyári cipőt is, tök jó, hogy találtam ugyanolyat, mint tavaly! Miután rájöttem végre, hogy hol is vettük őket... Nagyon meleg van...

ITT van pár kép, remélem, meg tudjátok nézni!!!

Az új iskola

Ma nagy nap volt.... Mentünk meglátogatni a leendő iskolát Tullnerbach-ban. Izgultam, hogy milyen lesz... Reggel korán kellett kelni, innen jó 40-45 perc volt az út... Sikerült odaérni, de a közlekedés... Itt nincs olyan, hogy zöldhullám, még a legnagyobb főútvonalakon sem, és mindenkinek birkatürelme van, nem megy gyorsan... Gábor vezetett, így odaértünk. :-)

 

Megérkeztünk, és én csak ámultam... Egyrészt tisztára Bóly jutott eszembe, olyan hárs-illat volt... Aztán Budakeszi, mert fel kellett menni az emelkedőn... Az iskola benn van az erdőben, olyan gyönyörű zöld ott minden! Az a levegő... harapni lehet!
Egy régi nagy épületben van a Volksschule, több intézménnyel együtt, 150 éves, de újítják fel folyamatosan. Hatalmas belső udvara van. A szomszédban van a Gimnázium épülete, és közösen van egy teljesen új, modern tornacsarnokuk, egy üveghíd vezet át oda. A suli az épület alsó részében van, és nagyon barátságos volt, és ami még nekem szemet szúrt, hogy nagy tisztaság van!! Van rendesen öltöző rész, padokkal, rendesen minden gyereknek van külön helye, a mosdó meg elképesztően tiszta volt! Rolit nagyon kedvesen fogadták, mert hogy ő ma ott töltötte az egész délelőttöt! Ez mondjuk nekem nem volt korábban egyértelmű, de ott gyorsan megbeszéltük vele, és bátran ment be a leendő osztályába. A tanító nénit Suzanne-nak hívják, a gyerekek csak Suzi-nak, kicsit idősebb, már őszes hajú, de nagyon kedves, Rolinak is szimpatikus volt.

Roli bement, mi meg leültünk kinn, nem mertünk elmenni, hátha kellünk valamiért... De nem történt semmi különös, így mi meg mentünk az igazgató nénihez beszélgetni, papírozni. Ő is nagyon kedves volt, még Martinnal is foglalkozott, miközben mi csacsogtunk. Egy jó órát eltöltöttünk nála... Felcsillant a szeme, mikor kiderült, hogy én zenével foglalkozom, mert kiderült, hogy ő is szeretne több zenét az iskolában, meg a helyi zeneiskola is keres valakit, aki helyben van, és énekléssel foglalkozik.... Még az is lehet, hogy némi munka is összejöhet nekem.... Van egy másik projekt, amit meg a Niederösterreich tartomány támogat, hogy a gyerekek ismerjék meg a környező országokat, és magyar még nem nagyon volt, így mondta, hogy ha érdekel, ezt is össze lehetne hozni, mármint, hogy én is taníthatnék... jájjj... ez már izgisebb, de végülis.... miért ne? Na, majd meglátjuk, a zene kicsit konkrétabbnak tűnik... Aztán körbe mutogatta az iskolát, sokféle terem van nagyon, mindenhol interaktív tábla, kivetítővel, barátságosak, és nagyon a termek, mindenhol játszósarok, ilyen kuckós, kanapés, heverős rész is van... volt ahol még egy elkerített emeletes ágy is volt, jól eshet oda leheveredni, ha elfáradnak...
Érdekes volt az is, hogy minden teremben össze-vissza dolgoztak a gyerekek, hol a folyosón heverészve matekoztak, vagy a teremben a földön, a kanapén, ide-oda jöttek-mentek... Tetszett! :-)

 

Majd elvittük Gábort a metróhoz, ő ment dolgozni, mi meg mentünk vissza Roliért.... Nagyon izgultam, hogy milyen arccal fog kijönni, mit fog mondani... Nagyon lelkes volt, mondta, hogy nagyon tetszik neki, mindenki olyan aranyos volt... Leültek körben egy nagy szőnyegre a teremben, és Rolinak kellett mesélnie magáról, aztán a gyerekek kérdezgették, azt is, hogy mondjon valamit magyarul, ez tetszett nekik nagyon állítólag, de furcsa is volt nekik... :-) Aztán tornaóra is volt, ott az tetszett Rolinak, hogy van külön lány és fiúöltöző, és hogy rendesen átöltözött mindenki tornaruhába. Aztán még azt is mondta, hogy itt nem volt kiabálás, rosszalkodás, aranyosak a gyerekek (egyébként tényleg!)... amikor elköszöntünk, a gyerekek is jöttek oda hozzá külön elköszönni. Szóval nagyon pozitív volt az első benyomás! :-) A végén még oda is bújt a tanítónénihez. Azt mondja nekem a kocsiban hazafelé: Anya, én itt nagyon jól tudnék barátkozni, jót tenne a lelkemnek! :-) Úgy legyen!

Ja, és még egy dolog: beírják Roli osztrák bizijébe, hogy járt magyar iskolába, úgy fog szerepelni, hogy anyanyelvi oktatásban részt vett. Azt hiszem... De ez jó, meg fontos. Be kell vinnem jövő hét elején a bizit, amit kap szombaton majd.

 

Roli lelkes, és menni akar oda, tetszik neki! Én meg nagyon bízom benne, hogy most jól döntöttünk! :-)

Megérkezett Jasmin!

Muszáj egy külön posztot írnom... :-)

Ma hajnalban megszületett Cynthia barátnőm második kislánya, Jasmin!!!

Isten hozott, Kicsilány!!! :-)

 

Cyn, te meg egy hős vagy!! :-)

Nem tudom még, mi hogyan történt, azt sem tudom, mekkora lett, tegnap délután még beszélgettem Cynthiával telefonon, azt mondta, már nagyon elege van, mindene fáj... És ebben a hőségben! Érdekes, hogy ugyanúgy pont a 39. hétre érkezett, mint a fiúk... :-) Múlt hétvégén még sétáltunk együtt, csináltunk egy csomó pocakos fotót... Kíváncsian várom, hogy mi újság, és majd biztos meglátogatjuk őket a srácokkal, ha hazajöttek!

Év végi hajrá

Kaptam egy kis szabit... Olyan jó idő lett a hétvégére, hogy a fiúk úgy döntöttek, megint leruccanak a Balcsihoz. Én sajnos nem tudtam velük menni, muszáj volt Ringatót tartanom szombaton. De nem baj, így szusszanáshoz jutottam picit. Azt gondoltam, na, majd most pihi lesz, és majd nem csinálok semmit... Ehhez képest szinte le sem ültem!

 

Pénteken délután Martin-pityergés mellett elindult a menet, én meg elmentem egy koncertre, a kórusos ismerőseim szerepeltek, elmentem megörökíteni őket. Jó sokáig tartott, este 10-re értem haza! Nem gondoltam, hogy ilyen hosszú lesz...

 

Szombaton a délelőtt elment a Ringatóval, majd hazamentem, pár mosás, vásárlás, aztán délután elmentem Cynthiáékkal a Prater-be, csináltam róluk egy kupac fotót, Cyn-nek már csak másfél hete van hátra a szülésig!! Már nagyon izgulok miatta! :-) Jó meleg volt, még én is elfáradtam, ő meg egyenesen egy hős, hogy ekkora pocakkal képes volt végig gyalogolni... Mindent bevet, hogy Jasmin időben kibújjon!

Este még együtt vacsiztunk majd itthon kidőltem.

 

Másnap olyan jól esett addig aludni, ameddig akarok!! :-) Ám nem sikerült olyan sokáig, 9-kor már talpon voltam, megint mostam, főztem, konyhát terveztem, pakolásztam... Itthon nem tudok nem csinálni semmit. Nem megy, mindig van valami... Estefelé pedig vártam, hogy a csipet-csapat hazaérkezzen, olyan jókedvűen jöttek, jó volt látni... Martin kezdi felvenni a nyári csoki-ruhát, Roli meg Pötyi Peti lesz lassan... :-) Gábor meg lesülve, a hosszú hajával... mmmm..... :-) Örültem nekik nagyon!
Egy dolog árnyékolta be a hazatérést, Martin sok szálkája a tenyerében. Frászt kapott szegény, és nem lehetett meggyőzni, hogy nem fáj, ha kiszedjük, így maradt a lefogás visítással együtt. Szegény.... :-(( Úgy félt, de muszáj volt kiszedni őket, volt egy egész nagy, pont az ujj-hajlatában, de érdekes, az jött ki a legykönnyebben! Túl voltunk rajta... Utána zuhantak az ágyba.

Nagyon jól érezték magukat a Balcsin, volt pecázás, meg is ették a halakat, amiket fogtak! Meg Révfülöpön léghoki, fagyi, palacsinta... Találkoztak Gábor egy barátjával is, késő este mentek csak haza... Fürdés is volt, meg csónakázás... Végre nyár van... :-)

 

Most megint egyedül vagyunk 3 napig, Gábornak Hamburgba kellett mennie egy projekt-előkészítésre. Nekünk meg sűrű a hét nagyon...
Roliék ma kirándulnak, kedden délután ovis piknik, szerda: rohangálás évzárós ajándék után, csütörtök: iskola-látogatás Tullnerbach-ban, péntek: Ringató meg kórusos záró evés-ivás, szombat: magyar iskolás évzáró + Ringató, vasárnap meg jönnek Zoéék látogatóba egy napra... Huhh...

 

A lakásról / költözésről egyelőre nincs más hír, talán kapunk nemsokára kulcsot, és tervezgetem a konyhát... lehet, hogy otthon kéne megvenni az IKEA-ban, legalább 30% -kal olcsóbbra jött ki a magyar tervezőben az ára! Ezt még meggondoljuk szerintem...

Költözés lesz...

Yessssss!!!!!! :-))))

Költözünk!!! :-))))

 

Oda, amiről nem olyan rég tettem fel képeket is.... (térkép)

Most megnéztük, milyen ez a hely, amikor kék az ég, és süt a nap... Gyönyörű!! Olyan zöld az erdő, hogy csoda! Hazafelé meg másik úton mentünk, tisztára, mintha ott Budakeszi környékén autóztunk volna...

Tegnap találkoztunk a tulajdonos házaspárral. Nagyon szimpatikusak voltak. Ők építtették ezt az egész házat, és kiadják a lakásokat benne. A ház mellett lévő kis vendéglőben ültünk le, meghívtak minket egy italra is. Kellemes beszélgetés volt, megbeszéltük a dolgokat, és a végén aláírtuk a szerződést. Volt ott mellettünk egy pici játszótér, a fiúk ott rohangáltak, hintáztak, mászókáztak...

Hivatalosan aug. 1-től mienk a lakás, akkor már kell rezsit fizetni, a bérleti díjat csak szeptembertől. Viszont az ingatlanos fiútól már a jövő héten megkaphatjuk a kulcsokat, és onnantól kezdve csinálhatunk, amit szeretnénk. Pl. lehet konyhát tervezni... Azt nekünk kell odarakni, viszont a miénk maradhat, ha máshova megyünk, vihetjük magunkkal.

 

Jövő héten megyünk az ottani iskolába is, körülnézni, Rolival együtt. Nagyon tetszik neki a hely (a falu), de ki is van picit akadva, hogy el kell jönnie a mostani iskolából. Próbálunk vele sokat beszélgetni erről, talán, majd ha látja, hogy milyen ott az iskola, egy picit könnyebb lesz neki is...

 

Még Martinnak kell az ovit megnézni, kitalálni, hogy mi legyen... Azért innen a mostani ovi messze lenne... Ha nagyon muszáj, meg lehet oldani az utazgatást, de sok lenne neki is, nekünk is... Gábornak semmi gondja a tömegközlekedéssel, neki, ha a T-Centerbe kell mennie, a vonat a leggyorsabb. Majd ezeket is ki kell találni... Talán lesz hely valamelyik közel lévő oviban egy évre...

 

Még mindig sok a kérdőjel, de a lakás már biztos. Jó levegő, más emberek, és ráadásul magyarok lesznek a szomszédaink, szintén két gyerekkel. :-) Vicces!

 

 

Balatoni hétvége

Péntek reggel készülődünk, iskolába, munkába indulás.. Gábor azt kérdezi tőlem: Mit csinálsz ma, mikor végzünk délután? Hm... Elgondolkodtam... Végülis, csak Martinnal megyek Ringatót tartani, mivel még itthon volt az antibiotikum miatt, majd haza, aztán megyünk Roliért, semmi extra... Mondja Gábor, hogy nem megyünk le Balcsira? Én először húzódoztam, nem volt kedvem megint pakolni, menni, utána is pakolni... Majd megnéztem én is az időjárást, egész jó, néhol zivatar, talán megússzuk... Mondtam, hogy jó. Elment a nap, hazasiettünk, gyors pakolás, és irány a Balaton.

 

Elindultunk, tankolás, majd fordulnánk a - szerintünk - jó irányba, amikor bemondták, hogy pont arrafelé hatalmas a dugó az autópályán egy baleset miatt. Balkanyar, majd mentünk Laxenburg felé. Mázlink volt, pont ki tudtuk kerülni azt a szakaszt, ahol zűr volt. Pici időt veszítettünk ugyan, de később Gábor nem kímélte a gázpedált, és a forgalom sem volt nagy. Szépen leértünk. Hívtam Aput, hogy megyünk, a kezdeti meglepetés után egyszer csak azt mondta, hogy ő is jön, másnap. :)

 

Szombaton délelőtt megérkezett Tomi papa, a fiúk éppen egy szál semmiben ültek a homokban, olyan meleg volt!! Majd átmentünk Révfülöpre ebédelni, mmmm az a fogas.... Isteni volt!! A srácokba is belediktáltam egy rendes adagot, mert csak úgy kaptak palacsintát utána. :) Meg jégkrémet... :) Közben a pici felhőcskékből szép kis tornyok nőttek, és mire a fogas a hasunkban volt, északról olyan feketeség érkezett, hogy inkább szaladtunk haza... Mire a ház elé értünk, már ömlött az eső, hatalmas dörgés-villámlás közepette. Jó nagy zivatar volt, de elment. Csuromvíz volt minden.


 

Estefelé a fiúk úgy döntöttek, hogy lemennek pecázni. Még délelőtt Gábor és Roli elmentek csontit venni (fúúj, az a sok mozgó kukac, brrrr...), meg vettek még egy pecabotot, így már mind a három fiúnak van pecabotja! :) Apu később lement utánuk, megnézte a Strandot is... (a képek az ő telefonjával készültek). Majd este egy vödör hallal jöttek meg, amit Gábor gyorsan meg is pucolt.

A vasárnap is nyugisan telt... Csodaszép idő volt, végre megmutatta magát a Nyár! Megint pecázás volt, Roli sajna leégett picit, itthon jöttem rá, hogy pedig volt nálunk naptej, én lüke... de nem vészes, csak picit a vállát kapta meg...  Mi addig Apuval a kertet piszkálgattuk és beszélgettünk. Majd egy gyors ebéd után még lementünk a partra fagyizni. Gábor és Roli csak nem bírta ki, bementek a 18 fokos Balatonba, Roli csak úgy a hátam mögött ledobálta az összes ruháját, nem szólt semmit, majd mellettem, mint a szél, beviharzott a vízbe. :))
Tomi papától itt elköszöntünk, ő hamarabb elindult hazafelé, majd egy óra alatt mi is összepakoltuk a házat, és elindultunk. Martin aludt egy picit, Roli nem akart, de nagyon elfáradtak estére.

 

Szép hétvége volt... :)

Árvíz

A márciusi hóhelyzet után megint jött az Őrület, de most nem csak Magyarországon, hanem fél Európában... Megáradtak a folyók, köztük a Duna is. Más sem folyt a médiából, mint hogy hol mekkora a vízállás, emelkedik, apad-e már... homokzsák ide, homokzsák oda...
A Duna Bécset sem kímélte, bár itt, köszönhetően a Donauinsel-nek, meg a Duna-csatornának, a város "megúszta". A Duna-szigetet direkt az árvizek ellen építették, ez egy mesterséges sziget, több, mint 20 km hosszú, a folyó egész bécsi szakaszán végigér. Tulajdonképpen semmi extra dolog nincs itt, nem laknak rajta, van 1-2 játszótér, de ezen kívül csak hosszú utak, ahol klasszul lehet biciklizni pl... Vagy fesztiválokat rendeznek, van egy kis szórakozórész, na azt elöntötte... Lehet strandolni is... És amikor jön a Nagy Víz, akkor el lehet árasztani.
A Duna-csatorna keresztül kanyarog a belvároson, de az olyan, mint egy nagy víztároló ilyenkor, mind a két végét le tudják zárni, a víz nem folyik se ki, se be. Most is csurig volt.

 

Amikor azt mondták, hogy most fog itt tetőzni az árvíz, felkerekedtünk a fiúkkal délután, és megnéztük Duna pajtit... Tényleg jó nagyra nőtt!! Látszik is...

 

Eperlekvár

Az idei eperszezont megcsíptük, kamrában van a következő évi adag eperlekvár, a fiúk kedvence! :-)
Tavaly ki kellett hagyni, későn kaptam észbe, most viszont a fiúk éppen hazamentek Keszire capoeirázni, és visszafelé jövet hoztak egy nagy láda, hazai, édes, illatos epret!! Az itteni, amit Spanyolországból hoznak még mindig, nagyon vacak... Gyorsan meg is főztük még este, mert olyan kényes, hogy szinte más másnapra tönkre megy a fele, ha nem sietünk... Ügyesen segített mindenki, így estére kész is volt, 15 üveg!! Azért fogyott belőle legalább egy kiló frissen is! Nem lehet betelni vele! :-)

 

Íme, az epres képriport :-)

Új doktor néni, és a pulmonológia

Azt már korábban írtam, hogy nagyon elegem lett az itteni gyerekorvosból, akihez jártunk. Eddig.

 

Most úgy néz ki, hogy találtam egy másik, magyar doktor nénit, nem is olyan messze tőlünk, 10-15 perc kocsival.
Martin sajnos épp beteg lett, valószínű még a múltkori, svájci utazás alatt fázott meg, és két hétig bújkált benne valami, csak abból tudtam, hogy állandóan dugult, szörcsögött az orra, de nem jött kis senmmi. Aztán múlt hét hétfőn elkezdett köhögni, majd szerdára nagyon lázas lett, meg fájt a hasa. Már ott tartottam, hogy megyünk az ügyeletre, de hát hétköznap volt, simán elhajthattak volna azzal, hogy miért nem megyek a saját orvosomhoz, oda meg nem akartam menni... Viszont tudtam, hogy már válthatunk orvost, mert az előző negyed évben nem voltunk sehol.

Nemrég az itteni anyukás levelezőlistán téma volt a jó gyerekorvos, és valaki ajánlotta ezt a doktornőt ott is... No, gondoltam, írok neki e-mailt, hátha... 5 perc múlva ott volt a válasz! Majd, miután visszírtam, hogy ha lehet, mennénk már ma első vizitre, mert Martin épp lázas, vissza is hívott!! Már a telefonban nagyon kedves volt, gyorsan kaptunk időpontot aznapra, el is mentünk. Szinte semmit nem kellett így várni, és a doktor néni is nagyon kedves volt, Martinnak is tetszett! Egy nagyon nyugis, halk szavú, kedves, fiatal doktor néni, pár éve van Bécsben, Pesten tanult még, majd ott is dolgozott, itt Bécsben pedig gyerekkórházban dolgozott, és most kezdte el ezt a praxist csinálni. Beszélgettünk is, megvizsgálta Martint, és mivel nagyon vacakul volt, nem szurkálta vérvétel miatt, hanem gyorsan levett egy kis torokváladékot, és azt vizsgálta meg, hogy van-e baci, vagy csak valami vírus.... Volt is, csúnya mandulagyulladás, úgyhogy antibiotikum-kúra 10 napig.  Bár mondta Martin, hogy az nem tetszett neki, picit rossz volt, de kibírta, 1 mp volt az egész... Bízom benne, hogy megtaláltuk a doki néninket itt is!

 

Rolival meg... nem bírtam már, hogy állandóan köhög, mostanában megint egyre csúnyábban, és egyre többet. Október óta, szinte mindig!! Már egy ideje terveztem, hogy elmegyek vele gyerek pulmonológushoz (tüdőgyógyászhoz). Most volt is rá alkalom, mert nálunk a suliban szünet volt, otthon meg nem. Írtam egy e-mailt a Babának (Anyu hugának), hogy átmehetünk-e Győrbe, van-e ott ismerős... Ők ott dolgoznak, orvosok mindketten a férjével. Mondták, hogy menjek át a kórházba Rolival, találnak majd ott valakit.
Így is volt, beültünk az autóba, és hatalmas felhőszakadás kíséretében átautóztunk Győrbe. Ott János kerített nekünk egy pulmonológus doktor nénit, aki megvizsgálta Rolit. Sokáig hallgatta Roli tüdejét, és miután én elmeséltem mindent, ami október óta történik Rolival, arra jutott, hogy Rolinak vannak enyhe asztmatikus tünetei, érdes hang, elnyúló légzés.... passz, nem értek hozzá. De nem negatív a helyzet. Azt mondta, hogy ha most kap egy légúti gyulladáscsökkentőt (egy rágótabletta este), meg inhaláltatok vele Ventolint napi 2-3x (ez egy hörgőtágító szer), akkor jobb lesz neki, de menjünk vissza kb. 1 hónap múlva, a nyári szünetben, és akkor még egy légzésfunkció vizsgálat is kéne, meg egy röntgen.

 

Elkezdtük csinálni a kúrát, a köhögés szinte eltűnt! Kíváncsi leszek, mi lesz ebből... Nagyon szeretném már, ha teljesen jól lenne!!

Pünkösd Budakeszin

A svájci út után a következő pár nap is a pörgésről szólt. Pakolás, mosás, rendszám ügyintézés, plusz egy jó kis nátha, amit sikerült összeszedni. Én olyan voltam, amint akit felmostak, energia nulla. Gábor rábeszélt, hogy ha már ő megy haza Balcsira, elvisz minket Keszire, pihenjünk egy picit, meg egy meghívásunk is volt egy szülinapra. Belementem, mentünk. Igazából nem is csináltunk semmi extrát. Jó volt nagyon, pihi, napsütés, madárcsicsergés....
Lefotóztam az Alfát, hogy fel tudjuk tenni a képeket majd a hirdetésbe, ajándékot vettem a szülinapra, egy estét Ágival tölöttem, mentünk, ettünk, beszélgettünk késő estig... Jó volt nagyon. :-)

Pünkösd vasárnap átjöttek Tamásék, megismerkedtünk a legkisebb Benkó csemetével, íme! Bemutatom nektek Gergely babát, nagyon cuki kissrác! :-)

 

Mivel végre jó idő volt, és meleg, hatalmas homokozást csaptak a gyerekek, végre lehetett mezítláb pancsolni a homokban! :-) (A képen a kislány: Bori unokatesó, Tamásék középső gyerkőce, az egyszem leányzó a csapatban)

 



Délután átmentünk Zoéékhoz, kaptunk isteni finom fánkot, Martin zselét a hajába, majd kimentünk a játszótéren, és mint régen: a gyerekek túrták a homokot, mi meg feküdtünk a fűben, és tarccsoltunk... De jó is volt, és hogy hiányzik ez nekem...

Aztán meg nagy alkotás is volt, festettek a fiúk, és Rolinak két képe olyan jól sikerült, hogy utána együtt bekeretezték Balázs papával, és kitették a nappaliban a falra! Nagyon büszke volt rá!

Pünkösd hétfőn pedig a Kamuthy családhoz voltunk hivatalosak szülinapra, Máté 2 éves, Flóra pedig már 8! Szolid buli volt, sok finomsággal, sok gyerekkel, tortával, trambulinnal... Élvezték a gyerekek, ráadásul aznap reggel született meg Andi hugának a második gyereke, Panni baba. :-)

Olyan nagyok már a gyerekek...



 

Majd Gábor jött vissza értünk Keszire, és még hétfő este visszajöttünk Bécsbe. De a pörgés nem állt meg, utána itt Bécsben volt sok dolog, program... :-)

Van rendszáma a Mercinek!

Lett egy csodaautónk... Persze az Alfa is az... Imádom a mai napig, tuti megsiratom, ha elviszi majd valaki... De ez a Merci egy más világ... Nyugalom van benne, és erő. Nekem. Csak hát szegénynek elég későn lett rendszáma, az sem volt egyszerű.

 

Németországból gurult haza vele Gábor, akkor gyorsan Pestig ment vele, meg is mutattuk otthon. Majd még pár napot mászkáltunk az ideiglenes rendszámmal, majd betettük a garázsba Gábor munkahelyén.

 

Eltelt egy kis idő, mentünk Svájcba... A hozzávaló papírokat sikerült is elintézni még egy kicsit korábban: műszaki szemle, az osztrák Mercedes forgalmazója, Finanzamt (itt kellett az adót befizetni)... Ezek végre megvoltak, már csak a biztosítás hiányzott, és mellé a rendszám. Nem lett meg. Már nem is tudom, miért, de nem lényeg...

Miután Svájcból hazajöttünk, jött a pünkösdi hétvége, Gábor balatoni bulit szervezett a barátaival, és oda már nagyon a Mercivel akart menni... Előtte 1 nappal bementünk a kiválasztott biztosítóhoz, ahol kiderült, hogy nem nagyon tudják azt megoldani, amit mi szeretnénk, és nagyon drága lett volna náluk a biztosítás. Mentünk ahhoz, ahol a Fiat van biztosítva...

 

Ott kaptunk magunk mellé egy nagyon kedves, jófej tanácsadót, aki bár kissé lassú volt, de nagyon alapos. Egy egész délelőttnyi beszélgetés után végre kisakkoztuk, hogy hogyan úsznánk meg viszonylag normálisan, hogy mind a két autónak legyen saját rendszáma.
Gábor "megvette" tőlem a bónuszomat, és kötöttünk egy háztartási biztosítást is a végén (+ balesetbiztosítás, + jogvédelem) mert így a Fiat biztosításából tudtak elég sokat engedni, és a bónusz miatt a Mercié is jóval kevesebb lett. Huhh, örültünk, hogy kész volt, kezünkben a rendszám, hurrá!

Még egy szemle volt a szemközti kereskedésben a biztosítás miatt, oda átmentünk, és mikor az kész volt, kértük a szemléző embert, hogy segítsen már feltenni a rendszámot, mert különben nem mehetünk el az autóval. No, ott kiderült, hogy nem passzol a rendszámtartó tok sem, kellett egy másik... Elmentem egy picit arrébb, hogy ott majd tudok venni. Ott meg néz rám az ember, hogy ők még soha egyet sem adtak el így külön, nem is értette, de aztán elment, és hozott két darabot, ingyen. :-)

Akkor már nem volt gond, lecsavaroz, felcsavaroz és kész is. :-)

 

Mehettünk! Így már a Merci is osztrák autó lett! Nem kell izgulni a magyar rendszám miatt ezentúl.

 

És jó is kötöttük azt a másik biztosítást, mert azután nem sokkal sajnos megint ellopták a bicikliket. :-(( Igen, többesszámban... Gáboré, enyém, Rolié. Össze volt zárva egy iszonyat vastag, nehéz zárral a három. Együtt vitték. Meg állítólag másét is.. A hócipőm tele ezzel a környékkel már!!! Gábor kihívta a rendőrséget, nem nagyon tudtak mit mondani, viszont készült jegyzőkönyv, amit majd beviszünk a biztosítóhoz, hátha visszajön valamennyi pénz értük... Ilyen szuper bringákat nem hinném, hogy tudunk még egyszer venni majd... :-( Főleg Gáboré volt tele extrákkal, bár használt volt már...

Svájc - második felvonás

Svájc.... egy nagy kaland volt...

Vonattal utaztunk Bécsből Zürich-ig, ez volt 8 óra, majd onnan egy másik vonannal a reptérre, az 15 perc. Ott béreltünk egy autót, és azzal autókáztunk utána, Schaffhausen, Konstanz, Stuttgart, Kreuzlingen....

A szállásunk egy szuper, óriási lakás volt, 2x 2 ágyas szoba, nagy konyha, tágas fürdő, terasz, minden volt... De ezt a képeken már úgyis láttátok. :) Egy baja volt: majd meg fagytam benne. Kinn is elég hűvös volt az idő, és mivel valószínűleg nem volt nagyon fűtve a lakás télen, ezért nem volt valami meleg. Az utolsó napra már Gábor is fázott, pedig ő nem szokott. Meg is fáztunk picit.

Május 9. csütörtök

A kaland ott kezdődött, hogy mikor Gábor telefonon megrendelte az autót, kiderült, hogy nagyon drága lenne hozzá plusz gyerekülést bérelni. Azért már vehettünk volna simán ott két újat, így úgy döntöttünk, hogy inkább elvisszük a sajátjainkat. No, de akkor hogy menjünk reggel? Muszáj volt időben menni, nehogy lekéssük a vonatot. Inkább hívtunk taxit, abba bele az üléseket, a srácok úgyis beleültek. Ott felpakoltuk a vonatra, azzal nem volt gond, volt helye neki. Odafelé Linz után álltunk majdnem egy órát, állítólag valami öngyilkosság volt előttünk (nem a mi vonatunk ütötte el!), és azt intézték, ezért kellett várni, végül csak egy fél órát késtünk. Nem csodálom, hogy behoztuk, nem semmi, ahogy ez a vonat száguld, mondjuk van is olyan pálya hozzá... Mikor kiértünk Bécsből, jött egy nagy alagút. Mutatják a fiúk, hogy nézzek a táblára: 220-at mutatott!! Izgalmas érzés volt, az biztos... Utána még sok-sok hely volt, ahol ennyivel repesztettünk.

Csodaszép helyeken mentünk, hegyek, erdők, cuki falvak a völgyekben, izgis folyók, még rafting-osokat is láttam... Békésen legelésző tehenek, lovak... Egyszer csak megálltunk egy Milka feliratú épület mellett is... :))

A fiúk egész jól bírták az utat, aludni nem akartak, mesét néztek a laptop-on, kártyáztunk, színeztek, jöttek-mentek, ettünk egyet az étkezőkocsiban is...

Amikor odaértünk, felpakoltunk, fogtuk a gyereküléseket is, és találkoztunk egy sráccal, aki a munkaközvetítő volt. Igen, Gábor miatt mentünk, két állásinterjúja is volt az 5 nap alatt... Nagyon szimpatikus volt a srác, a kávézó is klassz volt. Majd átcuccoltunk a másik vonatra, és 10 perc múlva már a reptéren voltunk. Körbejártuk a fél repteret, mire megtaláltuk a bérautós irodákat. Viccesen nézhettünk ki, hogy a csomagok mellett cipeljük a gyereküléseket is.... :) Megkaptuk az autót, egy fehér, új VW Golf volt... Befértek a csomagok is, és miután a repülőket is megnéztük, ahogy felszállnak, elindultunk Schaffhausen felé.

Itt nem messze, a határ túloldalán, Németországban volt a szállásunk, Bietingen-ben. Este lementünk a vendégháznak az éttermébe vacsorázni egyet, természetesen egy magyar pincérbe botlottunk, aki nagyon örült nekünk. :) A picér néni is jó fej volt, Roli beszélgetett is vele, majd a fülembe súgta: Anya, ennek a néninek elég nagy popója van, nem? :) Tény, hogy nem volt kis darab... Kaptunk tőle egy csomó prospektust, térképet a környékről, el is mesélte, hogy hova érdemes elmenni, hova nem annyira.. A vacsi is finom volt nagyon, utána óriásit aludtunk.

Május 10. péntek

Korán kellett kelni, mert 9-re Gábornak jelenése volt Schaffhausenben. A gyerekek nagyon ügyesek voltak, kaptunk reggelit is, nagyon tetszett nekik, hogy sokféle dolog van kipakolva, lehet válogatni... Gyorsan megszavazták, hogy otthon is ilyet kérnek minden nap. Na persze... :))

Átautóztunk Schaffhausenbe, kitettük Gábort a cégnél, mi pedig bementünk a belvárost megnézni, sétálni. Sajnos esett az eső, így másfél óra séta után inkább beültünk a Meki-be, ettünk egy sütit, megszáradtunk, és vártuk, hogy Gábor hívjon, hogy kész van... Nem hívott. Végül meguntam az ücsörgést, és miután mindenki megette a sütijét, volt wc-n is, visszamentünk. Gábor 3,5 órát beszélgetett, és nagyon lelkesen jött ki. :) Visszaautóztunk a szállásra, pihentünk picit, meg ettünk, majd elhatároztuk, hogy megnézzük a Rajna-vízesést. Újra be a városba, letettük az autót, majd a Rajna partján elsétáltunk a vízesésig. 3 km oda, 3 km vissza. Picit izgultam, hogy a fiúk bírják-e majd, de nem volt gond. Mindig volt valami érdekes látnivaló: zubogó folyó, érdekes bigyó a vízben kikötve, fészkelő, a tojásokon kotló hattyú, stb... Ezután 3 napig a kishattyúkról szóló mesét hallgattuk, a'la Roli... :)

Egyszer csak hangosabb lett a folyó, és egyre gyorsabb.... Felbukkant egy híd, és utána ott volt az a gyönyörű, hatalmas, lezúduló víztömeg, a habok, a pára, csodaszép volt! Körbe lehetett járni, majd az egyik partról áthajóztunk a másikra. Európa legnagyobb vízesése ez. Már nem magasságra, hanem vízátfolyásra. Nagyon széles is, és olyan hangja van!! Nekem nagyon tetszett... Roli azon morgott folyamatosan, hogy mi miért nem megyünk oda hajóval a vízesés közepén lévő kis szigethez.... Nagy nehezen elfogadta, hogy nem akarunk csurom vizesek lenni a 15 fokban...

Visszafelé már nem a parton sétáltunk, hanem legvágtunk egy egész nagy kanyart, és a folyó melletti kisvároson keresztül mentünk az autóhoz. Hát.... nem tudom... aranyos, érdekes, de nem laknék ott.

Az idő egész jó lett délutánra, kicsit sajnáltam, hogy nem akkor tudtuk megnézni a belvárost, meg Gábor azt nem is látta, de mindegy is... Azért az óragyárat megtaláltuk! :) Ez fontos volt, Apunak itt gyártják a kedvenc óramárkáját! Óra-bolond amúgy...

Május 11. szombat

Reggel tanakodtunk, hogy merre induljunk, végül Konstanz-ra esett a választás. Konstanz teljesen egybe van épülve Kreuzlingen-nel, az egyik Németország, a másik Svájc. A Bodeni-tó partján vannak, itt szélesedik ki a tó, és innen indul a Rajna is.

Konstanz egy nagyon cuki ksiváros, rengeteg színes zsalugáteres házzal. Ezek teljesen megfogtak engem, annyiféle szín volt!! Megnéztünk egy bevásárló központot (itt lehetett pisilni, ugye), megvolt a vonat pályaudvar is, majd lementünk a partra, néztük a kacsákat... Mivel lejárt a parkolójegy, siettünk vissza, és indultunk Stuttgart felé, Münchingenbe. Felmegyünk az autópályára, nézem: 170 km kb. a távolság... Na gondoltam, autózunk vagy 2 órát... Azt persze jól elfelejtettem, hogy Németországban nincs sebességkorlátozás, így mehettünk, ahogy akartunk. Érdekes volt, ahogy én nyomtam a gázt, és mentünk 160-170-nel, csak úgy suhantak el mellettünk a többiek... Viszont nyincs nyomulás, villogás, hogy menj már onnan.... Türelem van, és együttműködés. Ez nagyon tetszett. Az autópálya, mint a tükör, olyan sima! A környék elképesztően zöld, és gyönyörű, a Fekete Erdő vidékén autóztunk keresztül... Nem, a Klinikát nem néztük meg. :)

 

1 óra altt voltunk Stuttgartban. Münchingen-be mentünk, Gábor rokonaihoz. Gábor nagymamájának az unokatestvéréék élnek ott már rég, őket még a háború miatt telepítették ki, nagyon ritkán jönnek már haza, Magyarországra. Gábor, amikor kisfiú volt, ott nyaralt sokat, meg később is, amikor egy félévet Stuttgart-ban járt egyetemre. Nagyon szeretett ott lenni.
Körbejártuk Szepi bácsival a várost, majd vacsora után nagy csacsogás volt, a fiúk olyan szinten beszéltek németül, hogy öröm volt hallgatni! Aztán, amikor ők már lefeküdtek, és lenn mi még beszélgettünk (inkább ők és Gábor), hááát... kapaszkodtam rendesen... Szepi bácsi akkor már nagyon svábul beszélt, alig értettem valamit.

Május 12. vasárnap

Még délelőtt tovább indultunk, nagyon pocsék idő volt megint, fújt nagyon a szél, és hideg volt, 12 fok. Volt még egy látogatásunk egy régi osztálytársamnál, de azt délutánra szerveztem, addig meg volt még idő... Megnéztük a Porsche múzumot addig, érdekes volt, még a fiúkat is lekötötte. :-) Majd kora délután megérkeztünk Böblingenbe, Szabó Gáborékhoz. Gábor a Konziban volt az osztálytársam, jóban voltunk, egy bandában játunk sokat bulizni régen... Ő még érettségi után ment ki Németországba, azóta ott él, most már családja van, két tünemény kislány, a felesége is német. Azóta nem találkoztunk. Grillezéssel, rengeteg finomsággal vártak, degeszre ettük magunkat, és jót beszélgettünk, a gyerekek meg játszottak... Izgalmas érzés volt utána visszavezetni a szállásra némi likőr meg egy pohár bor után... Mondjuk semmi bajom nem volt tőle, és Gáborék azt mondták, hogy ott ezt szabad... Na jó... Húú, az az őszibaracklikőr milyen finom volt!!

Ugyanarra a szállásra mentünk vissza, még este összepakoltunk, és korán lefeküdtünk, mert az utolsó nap is nagyon be volt osztva minden óra...

Május 13. hétfő

Reggel sikerült időben felkelni, és időben megreggelizni, majd elindultunk Kreuzlingen-be, ott várta Gábort még egy interjú. Megtaláltuk könnyen a helyet, és az volt a jó, hogy nagyon közel voltunk a tóhoz (ez is a Bódeni-tó partján van), 1-2 utcányira. Amíg Gábor beszélgetett, mi elmentünk boltot keresni, hogy vegyünk némi ennivalót a hazútra, majd visszamentünk, és kisétáltunk a partra, megnéztünk, hogy hogyan szednek ki egy vitorláshajót a vízből a hajódaruval, na ez nagyon érdekes volt.. Találtunk még hattyúkat, aztán mentünk is vissza. Gábor is kész volt, irány Zürich. Megtaláltuk a repteret, visszaadtuk az autót, majd átvonatoztunk a pályaudvarra, és simán elértünk a vonatot Bécs felé. Ügyik voltunk!!! :-)

 

Hazafelé is jól bírták a fiúk, inkább Gábor unta már az egészet, mindig kérdezte, hogy mennyi van még hátra... :D Hullafáradtan értünk haza este fél 10-re, de szép volt jó volt, érdekes volt. A fiúk kis hősök voltak végig!!