Piros pontok

Rolival a múltkor beszélgettünk sulis dolgokról... Mondja, hogy neki van már egy piros pontja. Kérdeztem tőle, hogy itt mit jelent a piros pont? Gondoltam magamban, de jó, hogy ha kap, bár picit keveselltem, hogy ha olyan ügyes, ahogy mondják, akkor miért kap ilyen ritkán?

 

Most kiderült... A piros pont ugyanis bünti-pont! A tanítónéni írja egy füzetbe, azért jár, ha valaki rosszalkodik, nem azt csinálja, amit kell. Ha 10 piros pont összegyűlik, akkor az illető nem mehet ki a játék-szünetben játszani. Hm... Kérdeztem ezek után Rolitól, hogy ő miért kapott? Elmesélte, hogy már ülni kellett volna a helyükön, és ő valakivel együtt még játszott egy játékkal, és nem akarták abbahagyni. Hát... igen... :-))) Azóta emlegeti, és hogy ő nem akarja, hogy 10 legyen neki, és megpróbál jól viselkedni, nehogy összegyűljön!!

 

Még mindig nagyon elfárad... Megint elkapott Isabell a folyosón, agyba-főbe dícsérte Rolit, hogy milyen ügyes, milyen jól tud németül, stb, stb... de hogy mitől lehet olyan fáradt? Sajnos ez van, nem tudok mit csinálni vele...  Este 8 - fél9 körül már alszik, reggel általában magától ébred. Erre Isabell mondja, hogy megpróbál neki kevesebb leckét adni (mert hogy délután alig bírja megcsinálni, csak bambul, és majd elalszik). Meg azt is mondja nekem (amin én jól meglepődtem!): nem baj, ha nincs kész a lecke, inkább hagyjuk pihenni, mert hogy fontosabb az, hogy jókedvvel megy suliba, motivált, és szereti az egészet. Na, puff... Mi rögtön mondtuk, hogy na, azért erre nem szokunk rá, hogy nincs leckeírás.... De végül is abban igaza van, hogy fontosabb az, hogy kedvvel csinálja, mint hogy egy erőlködés legyen az egész, nem?

 

Azért tegnap este megcsinálták Gáborral a leckét, megírták az 'E e' betűket... :-))

Martin beteg

Tegnap még nem volt semmi...

 

Írtam a múltkor, hogy Roli bronchitis-es lett, neki szépen elmúlt minden, még az orrcseppet kapja, meg az inhalálós gyógyszert, de nem folyik az orra, nem köhög, tök jól van. Lehet, hogy ez a baci mászott most bele Martinba is?

 

Reggel nagyon nyűgösen, sírdogálva ébredt, de később már nem volt semmi baja. Nem volt lázas, nem láttam a torkán semmit... Beértünk az oviba, azt mondja, fázik. 5 perc múlva, mikor bement a csoportba, már nem fázott. Hm??
Ez volt fél 9-kor, 10-kor hívtak, hogy Martin nagyon meleg, beteg, alszik a Kuschelecke-ben (egy nagy szivacs sok párnával, ilyen pihenő sarok....). Na, szaladtam.... Gyorsan megnéztem, hogy mikor rendel a doki néni, szerencsére délelőtt... Elhoztam az oviból, ekkor már tényleg lázas volt. Mentünk a doki nénihez, rögtön be is hívtak minket, nem kellett várni semmit.

 

Bemegyünk, mondom, hogy mi van. Doki néni hallgatózik, megnézte a fülét is, tüdeje, füle rendben van. A torka picit piros... Nem tetszett Martinnak, hogy azzal a hülye spatulával (én is utálom) akarta megnézni a torkát, na ezen doki néni felhúzta magát, hogy miért nem hajlandó kinyitni a száját.... Jájjj....

Akkor mondta, hogy vesz két csepp vért tőle, mert van a rendelőben gyors labor is, gyorsan meg tudja nézni, hogy vírus-e vagy baci, kell-e antibiotikum, vagy nem... Azért ez jó dolog nagyon!

 

Martin mikor meglátta a tűt, elkezdett sírni, és eldugta a kezét. Csórikám, még azért emlékszik, mikor 2 hónapja a műtét előtt vért vettek tőle....

Doki néni kezdte felemelni a hangját, hogy ne hisztizzen.... Martin csak sírt... Erre 10 centire a gyerek arcától elkezdett kiabálni vele, hogy ne viselkedjen így, meg stb... Erre én meg rászóltam, némileg erélyesebb hangon, hogy Legyen szíves ne kiabáljon a gyerekkel!! Hát az eszem megállt, komolyan!!! Mi az, hogy kiabál egy gyerekkel, aki lázas, rosszul van, és nem akarja, hogy szúrkálják a kezét?? Amikor rászóltam, akkor jött az, hogy: De, hát.... stb.... Én meg mondtam, hogy akkor se kiabáljon, meg tudjuk csinálni, majd én megfogom a kezét, stb... Na, akkor visszavett, és sikerült megbökni a nagyujját 2 csepp vérért... tényleg csak ennyi kellett, 5 perc múlva megvolt az eredmény. Baktérium van a kis testében, úgyhogy antibiotikum, meg lázcsillapító kell.

Doki néni kicsit régimódi, érdekes, mézes-mázos stílusa van (én kiborulok tőle, de ez mindegy)... Azért sokszor nem járunk hozzá.... De legalább szót értek vele, és ez fontosabb.

 

Mire kiértünk a kocsiba, már nem is kellett a ragtapasz... Szegénykém elaludt a kocsiban, itthon gyorsan lázat mértünk: 38,1 nem olyan tragikus...

Kapott gyorsan gyógyszert, most alszik...

 

Remélem, jövő hétre meggyógyul, hogy mehessünk haza az őszi szünetre!!

Haus des Meeres a Kamuthy családdal

Itt voltak Andiék, csak keveset... Nagyon jó volt, hogy jöttek, örültünk nekik nagyon, a gyerekek olyan jól eljátszanak együtt, és Máté baba is jött-ment, láthatóan jól érezte magát!

Pénteken estefelé érkeztek, vacsi, játék, beszélgetés, Andival péntek este éjjel fél2-ig traccsoltunk... Érdekesen néztünk ki másnap reggel... :-)

A gyerekek jól aludtak, a két nagylány együtt aludt a fiúkkal, Máté pedig Andiékkal.

 

 

 

Vasárnap a komótos reggeli után arra készültünk, hogy szép idő lesz egész nap (ezt írták a neten), kimegyünk a Prater-be, és majd elmegy a nap. Ehhez képest vasárnap egész nap köd volt, ködszitálás, és 12-13 fok, még délután is! No de nem baj, nem ültünk otthon emiatt, viszont muszáj volt valamilyen fedett programot kitalálni... A szavazás nyertese a Tenger Háza volt, Haus des Meeres. Úgy döntöttünk, hogy villamossal megyünk, meg sétálunk, mert benn van a Mariahilferstrasse mellett, és ott aztán lehetetlen megállni. Máté kicsit megijedt a villamostól, de szerencsésen odaértünk, már ment a nyafogás, hogy fáj a lábam, éhes vagyok... stb...

De amint beértünk, megszűnt az összes nyűg, baj, gond, mert amit ott benn láttunk, az nagyon érdekes volt! :-))

 

Útban a helyszín felé... Felmentünk rögtön a legtetejére (9 emelet volt), onnan nagyon klassz a kilátás (lett volna, ha nincs köd)... De sebaj, bekukkoltunk 1-2 tetőteraszra, nagyon klassz lakások lehetnek ezeknek a belvárosi házaknak a tetején...

 

 

Hugi, ami most jön, azt te ne nézd meg, mert rosszat fogsz álmodni!!!

Ő volt a kedvencem! :-)

Ők is nagyon cukik voltak! :-))

Aztán voltak még érdekes látnivalók... 

 

A fiúk kedvence: a Krokodil!

Csodaszép medúzák...

Korallok...

És ez volt még egy nagyon érdekes dolog, ilyet nem nagyon lát élőben az ember... Martin érdeklődéssel figyelte, hogy hogyan eszik az óriáskígyó, de azért sajnálta azt a patkányt, vagy egeret, ami az ebéd volt... (Szerencsére már nem éltek).

Mikor már nem bírták tovább a gyerekek, célba vettünk Maja kedvenc pizzázóját, a Vapiano-t. Nem volt messze, és Roli már elég hiszits volt az éhségtől. Ez egy nagyon jópofa hely, mindent ott csinálnak meg az ember orra előtt, és a pizzasütés úgy működik, hogy megrendelem amit szeretnék, kapok egy ilyen csipogót, azzal visszamegyek az asztalhoz, és az berreg, csipog, világít, ha kész van a pizza. Rendelni úgy kell, hogy belépéskor kapunk egy kártyát, a rendelésnél (egy hosszú pultnál) azt kell egy ilyen leolvasóra rátenni, arra rámennek az adatok, és a végén a kijáratnál ezt a kártyát kell odaadni a fizetéshez. Jópofa. A hely hatalmas és hangulatos, igényes, nagy asztalokkal.. Jó, hogy megmutatták Andiék, mi még nem ismertük.

 

A csipet csapat. :-))

 

Mikor tele lett mindenkinek a hasa, és kipihentük magunkat, hazaindultunk. Otthon még játszottak a gyerekek picit, mi még kávéztunk, sütiztünk (Én csináltam anyu-féle ínyenctálat, Andi meg hozott egy fincsi almatortát), majd este 3/4 7-kor elindultak haza. Roli megsiratta őket, fáradt is volt már, meg szomorú, szereti Andiékat nagyon! Mi is, jó velük együtt lenni! Reméljük, hamarosan megint eljönnek hozzánk! :-)

Roli első felmérője

Pár napja volt egy cetli az Elternheft-ben, szavak voltak rajta, és az volt odaírva mellé, hogy ezeket gyakoroljuk sokat, mert nemsokára lesz az első felmérés / dolgozat (vagy mi) a gyerekeknek.

 

Na most ez pénteken volt, mi meg jól elfelejtettük. No, a gyakorlást nem, mindig elolvastuk őket, nagyon jól ment. De aznap, amikor ez volt, totál kiment a fejemből az egész, így nem is mondtunk Rolinak semmit. Talán jobb is...

 

Délután mentem Roliért, ácsorogtam a folyosón, miközben Roli pakolta a teremben a cuccát.... Egyszer csak megjelenik Isabell, és széles mosollyal üdvözöl, és kérdez engem, hogy van-e egy kis időm, várjak egy picit, mindjárt jön! Én csak néztem, hogy most mi van... Visszajött egy füzettel, és lelkendezve mesélte, hogy Roli mennyire ügyes, és hogy milyen szép felmérőt írt ma! Na, puff... Ekkor leesett, hogy tényleg! Ma volt az első dolgozat! Jól elfelejtettük, hú, de ciki... Megnéztem a füzetet, tényleg nagyon ügyesen és szépen körmölte le Roli a szavakat! Mint kiderült, tollbamondás volt, hallás után kellett leírni szavakat, Rolinak 11-ből 9 hibátlanul sikerült, és ez nagyon jó! Nem volt szabad radírozni közben!! Olyan büszke voltam!! :-)) Meg az, hogy Isabell ennyire megdícsérte! Jó volt hallani nagyon... :-)) Szereti Rolit, a gyerekek is szeretik, bár itt is, inkább a lányok vannak oda érte... :-)) Kérdeztem tőle, hogy a fiúkkal nem barátkozik? Erre azt mondta, hogy nem, mert olyan rosszak, meg verekedősek, és ez neki nem tetszik.

 

Már azt is mondta Roli, hogy kapott piros pontot, meg matricát is... Az bántja, hogy nevetnek a többiek, hogy nem ír szépen, pedig ez nem igaz! Mondta is, hogy majd visz be nyomdát, és majd ő odapecsétel a füzetébe, hogy elhiggyék a többiek, hogy ő igenis szépen tud írni!

Fiú létére, és úgy, hogy nagyon keveset rajzolt ovisként (nem valami ügyes a keze), szerintem nagyon szépen kanyarítja a betűket!

 

 

A múltkor megpróbáltunk magyarul olvasni. Előtte megbeszéltünk egy-két betűt, amit már tanultak, de a magyarban picit máshogy mondják (A-á, S, i-í, e-é), és én írtam, Roli meg próbálta elolvasni. Az összeolvasás még elég nehezen megy, de mikor sikerült, és rájött, hogy érti, hogy mi van odaírva, az nagyon tetszett neki! Nekem is! :-))

 

Pénteken megint nagyon jóban voltak Alissa-val, pár napja azzal jöttünk haza, hogy örök harag, mert Alissa nem engedte meg Rolinak, hogy rajzoljon a színes filctollaival! (Édesek...) Pénteken már szent volt a béke, együtt jöttünk ki a suliból, és megnéztük azt is, hogy hol laknak, kiderült, hogy egy utcában lakunk, én váltottam pár szót Alissa anyukájával, aztán elköszöntünk, jöttünk haza dudorászva. :-))

 

Ma érkezik a Kamuthy család, már várjuk őket nagyon, megint sűrű lesz a hétvége! :-)

Szánom-bánom...

Tyűűű..... ilyen sokat talán még sohasem hagytam ki az írásban... Bocsánatot kérek mindenkitől, de már megint annyi minden volt, hogy egyszerűen nem volt energiám, hogy leüljek ide, gondolkozzak, és a gondolataimat értelmes formában le is írjam....

 

Mi is történt az elmúlt időszakban? Jájjj..... Elő kell szedjem a naptáramat....

 

Ringató... Elkezdtem én is Ringató foglalkozást tartni, itt Bécsben. Van már régóta, de az a lány, aki tartja, most nyáron szülte meg a kisfiát, és keresett még valakit, aki be tud ugrani helyette. Nem lesz ez fix dolog, vagyunk rá többen is, így be tudjuk osztani, hogy ki mikor megy megtartani azt a fél órácskát... Nagyon jópofa amúgy, nem is gondolná az ember, hogy mennyire végig kell koncentrálni azt a 30 percet. Sok pozitív visszajelzést kaptam, úgy tűnik, jobban tetszik az anyukáknak az, amit én csinálok, mint amit a régiek.... Hm.... :-))) Örültem neki, jól esett :-) Reméljük, még sokáig lesz folytatás!

 

Szept 29-30:
Hazautaztunk megint Magyarországra, szülinapozni. Nagypapám most volt 87 éves, Máté unokatesómnak volt névnapja, és az én szülinapom. Azt nem írom, hogy mennyi... :-)) Szombaton délelőtt elrobogtam fodrászhoz, Gábor pedig Dunaújvárosba ment levizsgáztatni a repülőt. Délután Mátééknál csődült össze a család, nagyon sokan voltunk, az idő is klassz volt, kinn lehettünk végig a kertben, beszélgettünk, ettünk egy csudafinom marhapörköltet, jól éreztük magunkat. A fotók ITT megnézhetők, le is lehet egyesével tölteni, vagy akár az egészet, most nem nagyon volt kedvem válogatni valahogy... Örültem, hogy ezzel megvagyok, a képek ki vannak válogatva, és a helyére vannak mentve! Huhh.....
Vasárnap Kamuthy Andiékhoz mentünk, Majának volt nemrég a 10. szülinapja, felköszöntöttük, jót játszottak a gyerekek, mi meg beszélgettünk egy nagyot... Délután pedig indulás vissza Bécsbe, Roli szerencsére Tomi papával megcsinálta a leckét még szombat délelőtt.

 

Az ezt követő héten két szülői is volt, egyik a suliban, másik az oviban. Az iskolában a délutáni elfoglaltságokról volt szó, meg a leckeírásról... Nem vagyok ezzel kibékülve, de ez van. Nem értem, hogy miért kell olyan dolgokat másolni a gyerekeknek, amiket még nem tanultak, és össze-vissza csinálják... Egyet biztos megtanultam a sokéves zongoratanulás alatt: ha valamit elsőre rosszul csinálunk, és többször rosszul, azt később borzasztó nehéz kijavítani. Egy rosszul berögződött mozdulat nagyon nehezen javítható ki, sokkal több meló, mint rögtön, még ha segítséggel, meg több koncentrálással, de JÓL csináljuk! Ez szerintem az írás tanulásnál nagyon fontos.... A múltkor 5-6 mondatot másfél óráig írtunk Rolival, mert közben vagy 6 ismeretlen betűt kellett megmutatnom neki. Meg is van az eredmény! :) Tegnap néztem a füzetét, ott a csillag, és mellette: "sehr schön!" :-))

 

Az ovis szülői jópofa volt, játék volt a gyerekekkel kapcsolatban, majd beszélgetés, egy-két info (túl sok újat nekünk nem mondtak), majd eszem-iszom, köztük az a süti, amit a gyerekek sütöttek aznap! :-) Nagyon finom volt!
Azért elképedtem, hogy az iskolás szülők és az ovis szülők között mekkora szakadék van... Két külön világ! Sajnos... :((

 

Rolival minden rendben a suliban. A múltkor behívott minket a tanító néni, mert volt valami komolyabb vita az egyik kislánnyal. Saida, egy fekete kislány, akit Roli nagyon nem bír. A múltkor összevesztek, Roli szerint Saida lökdöste őt, miközben írni próbált. Egy idő után begurult, és nem hagyta magát, visszaadta, és elkezdtek verekedni. Tanító néni megijedt, aztán sokat beszélgettünk Roliról (pontosabban Gábor, én meg vadul bólogattam hozzá). Gábor foggal-körömmel védte Rolit, meg sok újdonságot is elmondtunk Roliról, úgy tűnt... Isabell nagyon megértő volt, mi is mondtuk, hogy próbálunk Rolival majd beszélgetni. Saida mellől elültették, azóta nincs gond vele. Eddig sem volt, szeretik őt a gyerekek is. Állítólag nagyon ügyes, és azt is mondták, hogy ahhoz képest, hogy csak egy éve él Bécsben, nagyon jól tud németül, nem jellemző Roli teljesítménye ennyi idő után... Hiába, tudjuk mi, hogy nagyon jó feje van! Gábor mondta a beszélgetés után, hogy ő annyira meg tudja érteni Rolit, mert ő ugyan ilyen volt kiskorában...  Most már Martin is beszél az oviban, neki még a kiejtése is szebb, mint Rolié... Fog ez menni, remélem... :-) Büszke voltam rájuk nagyon! Az óvodavezető néni is azt mondta, hogy igazi nyelvi tehetség mindkettő! Martint beírtattuk az oviban délután zenére, mert az is segíti a nyelvtanulást. Most már reggelente egyedül kell bemenni az iskolába is, úgyhogy Roli kipattan a kocsiból, integet, és megy be... Ma reggel néztem, olyan pici még a többiek között, és olyan bátor!

Nincs most teljesen jól, hétvégén nagyon csúnyán kezdett köhögni, úgy döntöttem, hogy hétfőn nem megy suliba. Mentünk a dokinénihez, eredmény: bronchitis, hörgőgyulladás. Izgultam, hogy nehogy tüdőgyulladás legyen, de ez sem múlik könnyen sajnos. Kapott gyógyszert, orrcseppet, meg ilyen inhalálós gyógyszert, amiről azt mondta a dokinéni, hogy ha már ilyen kora ősszel összeszedte, lehet, hogy egész télen át csinálni kell majd... Nem vészes, reggel meg este 2-3 perc az egész, csak el ne felejtsük, meg vinni kell majd magunkkal mindenhova. Iskolába mehet ezzel (csak akkor nem, ha lázas), meg beírtuk a füzetbe (elternheft), hogy tesi órán figyeljenek rá jobban...

 

Martin sem volt oviban a múlt héten két napot, meg hétfőn sem, ő is nagyon köhögött, de neki el tudtam kapni köptetővel, neki már szinte teljesen el is múlt. :-)

 

Okt 5-7:
Megint mehettem énekelni a kórussal! Cegléden volt kórushétvége. Gábor szülei kijöttek vigyázni a gyerekekre, én Ceglédre mentem pénteken, Gábor Pozsonyba capoeirázni szombaton. Nagyon fársztó volt, jól meg is fáztam (már előtte sem voltam teljesen rendben), de nagyon jól éreztem magam!! Nagyokat beszélgettünk, ettünk-ittunk, sokat énekeltünk, babáztunk, cukrászdáztunk.... ITT vannak erről is képek... Vasárnap pedig ítéletidőben kellett este hazavezetnem, és úgy kipurcantam, mint még soha! Másnapra a hangom is totál elment, úgyhogy a következő hét arról szólt, hogy kúráltam magam ezerrel itthon, mert.....

 

Okt. 13-ára megígértem, hogy megyek énekelni egy koncertre, Pestre! Sikerült! El tudtam menni, a hangom is visszajött nagyjából... Most már úgy tűnik, minden OK! :-))

 

Most is van mit csinálni: hétvégén a Kamuthy család látogat meg minket! :-) Mosok, takarítok, próbálok úrrá lenni a lakáson, meg rákészülni, hogy 2 napig 9-en leszünk a lakásban. De Andiék menni akarnak sokfelé, úgy tűnik az idő is szép lesz, úgyhogy várom nagyon, hogy milyen izgis dolgokat fogunk majd csinálni! :-))