Múlt hétvégén gyönyörű, szinte nyári idő volt! De nekem meg Sopronban próba este... Gábor kitalálta, hogy menjünk le Balcsira, anyuék is ott lesznek, segíthetnénk elpakolászni a medencét, meg egyebeket, meg különben is milyen jó lenne.... Jó, de hogyan hozzuk ezt össze? Hát így:
Már játszották azt a filmet, amit Roli nagyon meg akart nézni (Delfines kaland 2), így kitaláltuk, hogy elmegyünk együtt, és addig Gábor elviszi a fiúkat mozizni. Éppen jó időben játszották a filmet, szuper! Itthon még a neten megvettük a jegyeket, és péntek délután elindultunk Sopronba. Én mentem próbára, a fiúk filmet nézni. Majd amikor vége volt, elindultunk a Balaton felé. Hamar le is értünk, Apu még ébren volt. A fiúkat gyorsan leraktuk aludni, és másnaptól egy gyönyörű hétvége következett.
Nem kellett rohanni sehova, hét ágra sütött a nap, a srácok egy szál pólóban és rövid nadrágban rohangáltak, voltunk a strandon, ahol csak ültem, néztem a vizet, és a fiúkat, ahogy a rajzolós köveket keresgélik és próbálgatják, ettünk halat és lángost Révfülöpön, nagyokat aludtam, idilli volt... Csodaszép volt a táj... a tó a maga valószínűtlenül nyugodt kék vizével (ilyen simának még talán sosem láttam), a parton az avar, a sárguló-pirosló levelek, kész színorgia volt, nem tudtam levenni a szemem róla, és elszakadni, a fotók nem is adják vissza... Amúgy meg rengeteg víz van a Balatonban, sajnos a sok víz, és nagy vihar, ami volt, nagyon sok stéget és csónakot tönkre tett, meg a partot is helyenként, a mi csónakunk megúszta... vagyis még úszik. :-) Be is mentünk este pecázni csónakkal, Martin, Gábor és én. Eddig mindig húztam magam, hogy én nem akarok, de most rájöttem, hogy mennyire kisimítja az embert az a nyugalom... Ülni a tavon a csónakban, csak a víz, a pecabot, a lemenő nap, a csönd... csak figyelni, hogy van-e kapás... annyira jó volt, semmivel nem foglalkozni, csak nézni a fiúkat, hogy mit csinálnak... Nem is nagyon volt kedvem beszélni sem, csak néztem ki a fejemből és figyeltem... Mondjuk Martin nagyon zizike volt, nem bírt nyugton maradni, fütyörészett közben... És még halat is fogott! Amit visszadobtunk aztán... Nem is tudom leírni igazából, beszéljenek inkább a képek.... Itt van mutatóban néhány, a többit ITT tudjátok megnézni. :-)
Nem kellett rohanni sehova, hét ágra sütött a nap, a srácok egy szál pólóban és rövid nadrágban rohangáltak, voltunk a strandon, ahol csak ültem, néztem a vizet, és a fiúkat, ahogy a rajzolós köveket keresgélik és próbálgatják, ettünk halat és lángost Révfülöpön, nagyokat aludtam, idilli volt... Csodaszép volt a táj... a tó a maga valószínűtlenül nyugodt kék vizével (ilyen simának még talán sosem láttam), a parton az avar, a sárguló-pirosló levelek, kész színorgia volt, nem tudtam levenni a szemem róla, és elszakadni, a fotók nem is adják vissza... Amúgy meg rengeteg víz van a Balatonban, sajnos a sok víz, és nagy vihar, ami volt, nagyon sok stéget és csónakot tönkre tett, meg a partot is helyenként, a mi csónakunk megúszta... vagyis még úszik. :-) Be is mentünk este pecázni csónakkal, Martin, Gábor és én. Eddig mindig húztam magam, hogy én nem akarok, de most rájöttem, hogy mennyire kisimítja az embert az a nyugalom... Ülni a tavon a csónakban, csak a víz, a pecabot, a lemenő nap, a csönd... csak figyelni, hogy van-e kapás... annyira jó volt, semmivel nem foglalkozni, csak nézni a fiúkat, hogy mit csinálnak... Nem is nagyon volt kedvem beszélni sem, csak néztem ki a fejemből és figyeltem... Mondjuk Martin nagyon zizike volt, nem bírt nyugton maradni, fütyörészett közben... És még halat is fogott! Amit visszadobtunk aztán... Nem is tudom leírni igazából, beszéljenek inkább a képek.... Itt van mutatóban néhány, a többit ITT tudjátok megnézni. :-)
