Eperlekvár

Az idei eperszezont megcsíptük, kamrában van a következő évi adag eperlekvár, a fiúk kedvence! :-)
Tavaly ki kellett hagyni, későn kaptam észbe, most viszont a fiúk éppen hazamentek Keszire capoeirázni, és visszafelé jövet hoztak egy nagy láda, hazai, édes, illatos epret!! Az itteni, amit Spanyolországból hoznak még mindig, nagyon vacak... Gyorsan meg is főztük még este, mert olyan kényes, hogy szinte más másnapra tönkre megy a fele, ha nem sietünk... Ügyesen segített mindenki, így estére kész is volt, 15 üveg!! Azért fogyott belőle legalább egy kiló frissen is! Nem lehet betelni vele! :-)

 

Íme, az epres képriport :-)

Új doktor néni, és a pulmonológia

Azt már korábban írtam, hogy nagyon elegem lett az itteni gyerekorvosból, akihez jártunk. Eddig.

 

Most úgy néz ki, hogy találtam egy másik, magyar doktor nénit, nem is olyan messze tőlünk, 10-15 perc kocsival.
Martin sajnos épp beteg lett, valószínű még a múltkori, svájci utazás alatt fázott meg, és két hétig bújkált benne valami, csak abból tudtam, hogy állandóan dugult, szörcsögött az orra, de nem jött kis senmmi. Aztán múlt hét hétfőn elkezdett köhögni, majd szerdára nagyon lázas lett, meg fájt a hasa. Már ott tartottam, hogy megyünk az ügyeletre, de hát hétköznap volt, simán elhajthattak volna azzal, hogy miért nem megyek a saját orvosomhoz, oda meg nem akartam menni... Viszont tudtam, hogy már válthatunk orvost, mert az előző negyed évben nem voltunk sehol.

Nemrég az itteni anyukás levelezőlistán téma volt a jó gyerekorvos, és valaki ajánlotta ezt a doktornőt ott is... No, gondoltam, írok neki e-mailt, hátha... 5 perc múlva ott volt a válasz! Majd, miután visszírtam, hogy ha lehet, mennénk már ma első vizitre, mert Martin épp lázas, vissza is hívott!! Már a telefonban nagyon kedves volt, gyorsan kaptunk időpontot aznapra, el is mentünk. Szinte semmit nem kellett így várni, és a doktor néni is nagyon kedves volt, Martinnak is tetszett! Egy nagyon nyugis, halk szavú, kedves, fiatal doktor néni, pár éve van Bécsben, Pesten tanult még, majd ott is dolgozott, itt Bécsben pedig gyerekkórházban dolgozott, és most kezdte el ezt a praxist csinálni. Beszélgettünk is, megvizsgálta Martint, és mivel nagyon vacakul volt, nem szurkálta vérvétel miatt, hanem gyorsan levett egy kis torokváladékot, és azt vizsgálta meg, hogy van-e baci, vagy csak valami vírus.... Volt is, csúnya mandulagyulladás, úgyhogy antibiotikum-kúra 10 napig.  Bár mondta Martin, hogy az nem tetszett neki, picit rossz volt, de kibírta, 1 mp volt az egész... Bízom benne, hogy megtaláltuk a doki néninket itt is!

 

Rolival meg... nem bírtam már, hogy állandóan köhög, mostanában megint egyre csúnyábban, és egyre többet. Október óta, szinte mindig!! Már egy ideje terveztem, hogy elmegyek vele gyerek pulmonológushoz (tüdőgyógyászhoz). Most volt is rá alkalom, mert nálunk a suliban szünet volt, otthon meg nem. Írtam egy e-mailt a Babának (Anyu hugának), hogy átmehetünk-e Győrbe, van-e ott ismerős... Ők ott dolgoznak, orvosok mindketten a férjével. Mondták, hogy menjek át a kórházba Rolival, találnak majd ott valakit.
Így is volt, beültünk az autóba, és hatalmas felhőszakadás kíséretében átautóztunk Győrbe. Ott János kerített nekünk egy pulmonológus doktor nénit, aki megvizsgálta Rolit. Sokáig hallgatta Roli tüdejét, és miután én elmeséltem mindent, ami október óta történik Rolival, arra jutott, hogy Rolinak vannak enyhe asztmatikus tünetei, érdes hang, elnyúló légzés.... passz, nem értek hozzá. De nem negatív a helyzet. Azt mondta, hogy ha most kap egy légúti gyulladáscsökkentőt (egy rágótabletta este), meg inhaláltatok vele Ventolint napi 2-3x (ez egy hörgőtágító szer), akkor jobb lesz neki, de menjünk vissza kb. 1 hónap múlva, a nyári szünetben, és akkor még egy légzésfunkció vizsgálat is kéne, meg egy röntgen.

 

Elkezdtük csinálni a kúrát, a köhögés szinte eltűnt! Kíváncsi leszek, mi lesz ebből... Nagyon szeretném már, ha teljesen jól lenne!!

Pünkösd Budakeszin

A svájci út után a következő pár nap is a pörgésről szólt. Pakolás, mosás, rendszám ügyintézés, plusz egy jó kis nátha, amit sikerült összeszedni. Én olyan voltam, amint akit felmostak, energia nulla. Gábor rábeszélt, hogy ha már ő megy haza Balcsira, elvisz minket Keszire, pihenjünk egy picit, meg egy meghívásunk is volt egy szülinapra. Belementem, mentünk. Igazából nem is csináltunk semmi extrát. Jó volt nagyon, pihi, napsütés, madárcsicsergés....
Lefotóztam az Alfát, hogy fel tudjuk tenni a képeket majd a hirdetésbe, ajándékot vettem a szülinapra, egy estét Ágival tölöttem, mentünk, ettünk, beszélgettünk késő estig... Jó volt nagyon. :-)

Pünkösd vasárnap átjöttek Tamásék, megismerkedtünk a legkisebb Benkó csemetével, íme! Bemutatom nektek Gergely babát, nagyon cuki kissrác! :-)

 

Mivel végre jó idő volt, és meleg, hatalmas homokozást csaptak a gyerekek, végre lehetett mezítláb pancsolni a homokban! :-) (A képen a kislány: Bori unokatesó, Tamásék középső gyerkőce, az egyszem leányzó a csapatban)

 



Délután átmentünk Zoéékhoz, kaptunk isteni finom fánkot, Martin zselét a hajába, majd kimentünk a játszótéren, és mint régen: a gyerekek túrták a homokot, mi meg feküdtünk a fűben, és tarccsoltunk... De jó is volt, és hogy hiányzik ez nekem...

Aztán meg nagy alkotás is volt, festettek a fiúk, és Rolinak két képe olyan jól sikerült, hogy utána együtt bekeretezték Balázs papával, és kitették a nappaliban a falra! Nagyon büszke volt rá!

Pünkösd hétfőn pedig a Kamuthy családhoz voltunk hivatalosak szülinapra, Máté 2 éves, Flóra pedig már 8! Szolid buli volt, sok finomsággal, sok gyerekkel, tortával, trambulinnal... Élvezték a gyerekek, ráadásul aznap reggel született meg Andi hugának a második gyereke, Panni baba. :-)

Olyan nagyok már a gyerekek...



 

Majd Gábor jött vissza értünk Keszire, és még hétfő este visszajöttünk Bécsbe. De a pörgés nem állt meg, utána itt Bécsben volt sok dolog, program... :-)

Van rendszáma a Mercinek!

Lett egy csodaautónk... Persze az Alfa is az... Imádom a mai napig, tuti megsiratom, ha elviszi majd valaki... De ez a Merci egy más világ... Nyugalom van benne, és erő. Nekem. Csak hát szegénynek elég későn lett rendszáma, az sem volt egyszerű.

 

Németországból gurult haza vele Gábor, akkor gyorsan Pestig ment vele, meg is mutattuk otthon. Majd még pár napot mászkáltunk az ideiglenes rendszámmal, majd betettük a garázsba Gábor munkahelyén.

 

Eltelt egy kis idő, mentünk Svájcba... A hozzávaló papírokat sikerült is elintézni még egy kicsit korábban: műszaki szemle, az osztrák Mercedes forgalmazója, Finanzamt (itt kellett az adót befizetni)... Ezek végre megvoltak, már csak a biztosítás hiányzott, és mellé a rendszám. Nem lett meg. Már nem is tudom, miért, de nem lényeg...

Miután Svájcból hazajöttünk, jött a pünkösdi hétvége, Gábor balatoni bulit szervezett a barátaival, és oda már nagyon a Mercivel akart menni... Előtte 1 nappal bementünk a kiválasztott biztosítóhoz, ahol kiderült, hogy nem nagyon tudják azt megoldani, amit mi szeretnénk, és nagyon drága lett volna náluk a biztosítás. Mentünk ahhoz, ahol a Fiat van biztosítva...

 

Ott kaptunk magunk mellé egy nagyon kedves, jófej tanácsadót, aki bár kissé lassú volt, de nagyon alapos. Egy egész délelőttnyi beszélgetés után végre kisakkoztuk, hogy hogyan úsznánk meg viszonylag normálisan, hogy mind a két autónak legyen saját rendszáma.
Gábor "megvette" tőlem a bónuszomat, és kötöttünk egy háztartási biztosítást is a végén (+ balesetbiztosítás, + jogvédelem) mert így a Fiat biztosításából tudtak elég sokat engedni, és a bónusz miatt a Mercié is jóval kevesebb lett. Huhh, örültünk, hogy kész volt, kezünkben a rendszám, hurrá!

Még egy szemle volt a szemközti kereskedésben a biztosítás miatt, oda átmentünk, és mikor az kész volt, kértük a szemléző embert, hogy segítsen már feltenni a rendszámot, mert különben nem mehetünk el az autóval. No, ott kiderült, hogy nem passzol a rendszámtartó tok sem, kellett egy másik... Elmentem egy picit arrébb, hogy ott majd tudok venni. Ott meg néz rám az ember, hogy ők még soha egyet sem adtak el így külön, nem is értette, de aztán elment, és hozott két darabot, ingyen. :-)

Akkor már nem volt gond, lecsavaroz, felcsavaroz és kész is. :-)

 

Mehettünk! Így már a Merci is osztrák autó lett! Nem kell izgulni a magyar rendszám miatt ezentúl.

 

És jó is kötöttük azt a másik biztosítást, mert azután nem sokkal sajnos megint ellopták a bicikliket. :-(( Igen, többesszámban... Gáboré, enyém, Rolié. Össze volt zárva egy iszonyat vastag, nehéz zárral a három. Együtt vitték. Meg állítólag másét is.. A hócipőm tele ezzel a környékkel már!!! Gábor kihívta a rendőrséget, nem nagyon tudtak mit mondani, viszont készült jegyzőkönyv, amit majd beviszünk a biztosítóhoz, hátha visszajön valamennyi pénz értük... Ilyen szuper bringákat nem hinném, hogy tudunk még egyszer venni majd... :-( Főleg Gáboré volt tele extrákkal, bár használt volt már...

Svájc - második felvonás

Svájc.... egy nagy kaland volt...

Vonattal utaztunk Bécsből Zürich-ig, ez volt 8 óra, majd onnan egy másik vonannal a reptérre, az 15 perc. Ott béreltünk egy autót, és azzal autókáztunk utána, Schaffhausen, Konstanz, Stuttgart, Kreuzlingen....

A szállásunk egy szuper, óriási lakás volt, 2x 2 ágyas szoba, nagy konyha, tágas fürdő, terasz, minden volt... De ezt a képeken már úgyis láttátok. :) Egy baja volt: majd meg fagytam benne. Kinn is elég hűvös volt az idő, és mivel valószínűleg nem volt nagyon fűtve a lakás télen, ezért nem volt valami meleg. Az utolsó napra már Gábor is fázott, pedig ő nem szokott. Meg is fáztunk picit.

Május 9. csütörtök

A kaland ott kezdődött, hogy mikor Gábor telefonon megrendelte az autót, kiderült, hogy nagyon drága lenne hozzá plusz gyerekülést bérelni. Azért már vehettünk volna simán ott két újat, így úgy döntöttünk, hogy inkább elvisszük a sajátjainkat. No, de akkor hogy menjünk reggel? Muszáj volt időben menni, nehogy lekéssük a vonatot. Inkább hívtunk taxit, abba bele az üléseket, a srácok úgyis beleültek. Ott felpakoltuk a vonatra, azzal nem volt gond, volt helye neki. Odafelé Linz után álltunk majdnem egy órát, állítólag valami öngyilkosság volt előttünk (nem a mi vonatunk ütötte el!), és azt intézték, ezért kellett várni, végül csak egy fél órát késtünk. Nem csodálom, hogy behoztuk, nem semmi, ahogy ez a vonat száguld, mondjuk van is olyan pálya hozzá... Mikor kiértünk Bécsből, jött egy nagy alagút. Mutatják a fiúk, hogy nézzek a táblára: 220-at mutatott!! Izgalmas érzés volt, az biztos... Utána még sok-sok hely volt, ahol ennyivel repesztettünk.

Csodaszép helyeken mentünk, hegyek, erdők, cuki falvak a völgyekben, izgis folyók, még rafting-osokat is láttam... Békésen legelésző tehenek, lovak... Egyszer csak megálltunk egy Milka feliratú épület mellett is... :))

A fiúk egész jól bírták az utat, aludni nem akartak, mesét néztek a laptop-on, kártyáztunk, színeztek, jöttek-mentek, ettünk egyet az étkezőkocsiban is...

Amikor odaértünk, felpakoltunk, fogtuk a gyereküléseket is, és találkoztunk egy sráccal, aki a munkaközvetítő volt. Igen, Gábor miatt mentünk, két állásinterjúja is volt az 5 nap alatt... Nagyon szimpatikus volt a srác, a kávézó is klassz volt. Majd átcuccoltunk a másik vonatra, és 10 perc múlva már a reptéren voltunk. Körbejártuk a fél repteret, mire megtaláltuk a bérautós irodákat. Viccesen nézhettünk ki, hogy a csomagok mellett cipeljük a gyereküléseket is.... :) Megkaptuk az autót, egy fehér, új VW Golf volt... Befértek a csomagok is, és miután a repülőket is megnéztük, ahogy felszállnak, elindultunk Schaffhausen felé.

Itt nem messze, a határ túloldalán, Németországban volt a szállásunk, Bietingen-ben. Este lementünk a vendégháznak az éttermébe vacsorázni egyet, természetesen egy magyar pincérbe botlottunk, aki nagyon örült nekünk. :) A picér néni is jó fej volt, Roli beszélgetett is vele, majd a fülembe súgta: Anya, ennek a néninek elég nagy popója van, nem? :) Tény, hogy nem volt kis darab... Kaptunk tőle egy csomó prospektust, térképet a környékről, el is mesélte, hogy hova érdemes elmenni, hova nem annyira.. A vacsi is finom volt nagyon, utána óriásit aludtunk.

Május 10. péntek

Korán kellett kelni, mert 9-re Gábornak jelenése volt Schaffhausenben. A gyerekek nagyon ügyesek voltak, kaptunk reggelit is, nagyon tetszett nekik, hogy sokféle dolog van kipakolva, lehet válogatni... Gyorsan megszavazták, hogy otthon is ilyet kérnek minden nap. Na persze... :))

Átautóztunk Schaffhausenbe, kitettük Gábort a cégnél, mi pedig bementünk a belvárost megnézni, sétálni. Sajnos esett az eső, így másfél óra séta után inkább beültünk a Meki-be, ettünk egy sütit, megszáradtunk, és vártuk, hogy Gábor hívjon, hogy kész van... Nem hívott. Végül meguntam az ücsörgést, és miután mindenki megette a sütijét, volt wc-n is, visszamentünk. Gábor 3,5 órát beszélgetett, és nagyon lelkesen jött ki. :) Visszaautóztunk a szállásra, pihentünk picit, meg ettünk, majd elhatároztuk, hogy megnézzük a Rajna-vízesést. Újra be a városba, letettük az autót, majd a Rajna partján elsétáltunk a vízesésig. 3 km oda, 3 km vissza. Picit izgultam, hogy a fiúk bírják-e majd, de nem volt gond. Mindig volt valami érdekes látnivaló: zubogó folyó, érdekes bigyó a vízben kikötve, fészkelő, a tojásokon kotló hattyú, stb... Ezután 3 napig a kishattyúkról szóló mesét hallgattuk, a'la Roli... :)

Egyszer csak hangosabb lett a folyó, és egyre gyorsabb.... Felbukkant egy híd, és utána ott volt az a gyönyörű, hatalmas, lezúduló víztömeg, a habok, a pára, csodaszép volt! Körbe lehetett járni, majd az egyik partról áthajóztunk a másikra. Európa legnagyobb vízesése ez. Már nem magasságra, hanem vízátfolyásra. Nagyon széles is, és olyan hangja van!! Nekem nagyon tetszett... Roli azon morgott folyamatosan, hogy mi miért nem megyünk oda hajóval a vízesés közepén lévő kis szigethez.... Nagy nehezen elfogadta, hogy nem akarunk csurom vizesek lenni a 15 fokban...

Visszafelé már nem a parton sétáltunk, hanem legvágtunk egy egész nagy kanyart, és a folyó melletti kisvároson keresztül mentünk az autóhoz. Hát.... nem tudom... aranyos, érdekes, de nem laknék ott.

Az idő egész jó lett délutánra, kicsit sajnáltam, hogy nem akkor tudtuk megnézni a belvárost, meg Gábor azt nem is látta, de mindegy is... Azért az óragyárat megtaláltuk! :) Ez fontos volt, Apunak itt gyártják a kedvenc óramárkáját! Óra-bolond amúgy...

Május 11. szombat

Reggel tanakodtunk, hogy merre induljunk, végül Konstanz-ra esett a választás. Konstanz teljesen egybe van épülve Kreuzlingen-nel, az egyik Németország, a másik Svájc. A Bodeni-tó partján vannak, itt szélesedik ki a tó, és innen indul a Rajna is.

Konstanz egy nagyon cuki ksiváros, rengeteg színes zsalugáteres házzal. Ezek teljesen megfogtak engem, annyiféle szín volt!! Megnéztünk egy bevásárló központot (itt lehetett pisilni, ugye), megvolt a vonat pályaudvar is, majd lementünk a partra, néztük a kacsákat... Mivel lejárt a parkolójegy, siettünk vissza, és indultunk Stuttgart felé, Münchingenbe. Felmegyünk az autópályára, nézem: 170 km kb. a távolság... Na gondoltam, autózunk vagy 2 órát... Azt persze jól elfelejtettem, hogy Németországban nincs sebességkorlátozás, így mehettünk, ahogy akartunk. Érdekes volt, ahogy én nyomtam a gázt, és mentünk 160-170-nel, csak úgy suhantak el mellettünk a többiek... Viszont nyincs nyomulás, villogás, hogy menj már onnan.... Türelem van, és együttműködés. Ez nagyon tetszett. Az autópálya, mint a tükör, olyan sima! A környék elképesztően zöld, és gyönyörű, a Fekete Erdő vidékén autóztunk keresztül... Nem, a Klinikát nem néztük meg. :)

 

1 óra altt voltunk Stuttgartban. Münchingen-be mentünk, Gábor rokonaihoz. Gábor nagymamájának az unokatestvéréék élnek ott már rég, őket még a háború miatt telepítették ki, nagyon ritkán jönnek már haza, Magyarországra. Gábor, amikor kisfiú volt, ott nyaralt sokat, meg később is, amikor egy félévet Stuttgart-ban járt egyetemre. Nagyon szeretett ott lenni.
Körbejártuk Szepi bácsival a várost, majd vacsora után nagy csacsogás volt, a fiúk olyan szinten beszéltek németül, hogy öröm volt hallgatni! Aztán, amikor ők már lefeküdtek, és lenn mi még beszélgettünk (inkább ők és Gábor), hááát... kapaszkodtam rendesen... Szepi bácsi akkor már nagyon svábul beszélt, alig értettem valamit.

Május 12. vasárnap

Még délelőtt tovább indultunk, nagyon pocsék idő volt megint, fújt nagyon a szél, és hideg volt, 12 fok. Volt még egy látogatásunk egy régi osztálytársamnál, de azt délutánra szerveztem, addig meg volt még idő... Megnéztük a Porsche múzumot addig, érdekes volt, még a fiúkat is lekötötte. :-) Majd kora délután megérkeztünk Böblingenbe, Szabó Gáborékhoz. Gábor a Konziban volt az osztálytársam, jóban voltunk, egy bandában játunk sokat bulizni régen... Ő még érettségi után ment ki Németországba, azóta ott él, most már családja van, két tünemény kislány, a felesége is német. Azóta nem találkoztunk. Grillezéssel, rengeteg finomsággal vártak, degeszre ettük magunkat, és jót beszélgettünk, a gyerekek meg játszottak... Izgalmas érzés volt utána visszavezetni a szállásra némi likőr meg egy pohár bor után... Mondjuk semmi bajom nem volt tőle, és Gáborék azt mondták, hogy ott ezt szabad... Na jó... Húú, az az őszibaracklikőr milyen finom volt!!

Ugyanarra a szállásra mentünk vissza, még este összepakoltunk, és korán lefeküdtünk, mert az utolsó nap is nagyon be volt osztva minden óra...

Május 13. hétfő

Reggel sikerült időben felkelni, és időben megreggelizni, majd elindultunk Kreuzlingen-be, ott várta Gábort még egy interjú. Megtaláltuk könnyen a helyet, és az volt a jó, hogy nagyon közel voltunk a tóhoz (ez is a Bódeni-tó partján van), 1-2 utcányira. Amíg Gábor beszélgetett, mi elmentünk boltot keresni, hogy vegyünk némi ennivalót a hazútra, majd visszamentünk, és kisétáltunk a partra, megnéztünk, hogy hogyan szednek ki egy vitorláshajót a vízből a hajódaruval, na ez nagyon érdekes volt.. Találtunk még hattyúkat, aztán mentünk is vissza. Gábor is kész volt, irány Zürich. Megtaláltuk a repteret, visszaadtuk az autót, majd átvonatoztunk a pályaudvarra, és simán elértünk a vonatot Bécs felé. Ügyik voltunk!!! :-)

 

Hazafelé is jól bírták a fiúk, inkább Gábor unta már az egészet, mindig kérdezte, hogy mennyi van még hátra... :D Hullafáradtan értünk haza este fél 10-re, de szép volt jó volt, érdekes volt. A fiúk kis hősök voltak végig!!