Megint szünet jön

A múlt hétvégén mindkét fiú lerobbant, elkezdtek rondán köhögni. Pénteken Martin kezdte, vasárnap Roli folytatta. Itthon is tartottam őket 2 napig, hogy tudjam őket kúrálni. Még mindig nem OK teljesen a helyzet, de már nem vészes... Roli még jó recsegősen köhög, de ezt csinálja már lassan egy hónapja, hol rosszabb, hol jobb, rá fogok kérdezni az orvosoknál megint...

 

Csütörtökön Sopronban voltam, kész lett az Alfára az új hátsó rendszám, nemrég sajnos ellopták az eredetit... Időpontra mentem, már vártak, aztán forgalmit is kellett cserélni, mert betelt. A műszaki matricát ott rárakták, de hiányoltam a másikat, a zöldet... Mondták, hogy azt nem ők intézik (máshol igen), el kell menni a Közelekedési felügyelethez. Jó, kértem telefonszámot, felhívtam őket. Nem lehet, időpontos... Kérdezem, hogy mit kell csinálni, mennyibe kerül, stb... kiderült, hogy egy kb. 5 perces dolog az egész, de nem, nem lehet rögtön intézni... Csak azt nem értem, hogy miért nem mondták ezt az Okmányirodában 3 héttel ezelőtt??? Akkor foglaltam volna rögtön időpontot oda is... Most futhatok emiatt egy plusz kört Pesten valamikor...

 

Ja, mert hogy megyünk megint haza egy hétre, Osternferien lesz, azaz Húsvéti szünet. Úgyhogy megint picit szünetelni fog a blog szerintem... Ismét tele van programmal az egész hét, nem fogunk unatkozni. :-) Csak a jó idő is jöhetne már, muszáj volt bepakolnom a téli cuccokat is, mert a hét elejére havat mondanak, és ahogy Budakeszit ismerem, ott lesz is... Kissé kezd elegem lenni a télből már...

Hehe, most jut eszembe, hogy holnap lesz 6 éve, hogy Roli Gábor-napon először lépett 2-3-at egyedül, és beesett Apa karjaiba...  Hű de rég volt... :-)) És akkor is esett a hó...

 

Gábor most épp Németországban autózik, megnéz két autót, még mindig téma az autócsere. Bár, most, hogy ott nyomhatja gátlástalanul a gázpedált, azt mondta: biztos, hogy el kéne ezt az autót adni? No igen... 9 éves, de még mindig úgy megy, mint a meszes... Egy Alfa Romeo... Egy életérzés... :) Szeretjük nagyon, de most már kezd öregecske lenni, előfordult már, hogy nem akart elindulni, kicsit tartunk tőle, hogy egyszer csak ott hagy az úton minket... Nem lenne jó... Ha el kell adjuk, tuti megsiratom...

Ítéletidő

Iszonyat, ami otthon van most... :(
Nem tudok szabadulni tőle, folyamatosan a híreket figyelem, ahol lehet, elképedek a képek láttán, és baromira drukkolok ezeknek az embereknek, hogy épségben megússzák...

 

Ma énekeltük Ringatón az anyukákkal: "Olvad a hó, tavasz akar lenni..." Hát tényleg jöhetne már!!! Ja! Egy jópofa dolog történt ma... Vége van a Ringatónak, és beszélgetek egy anyukával... Egyszer csak szóba kerül Budakeszi... Felcsillan a szeme: Csak nem ott laktok?? Mondom, de, nemrég jöttünk onnan... Kiderült, hogy ő is Kesziről való, sőt, Gábor tesójának, Tamásnak volt az osztálytársa! :) Még Orsit is ismeri, akik nálunk laknak most... Annyira vicces... jól megbeszéltünk utána mindent.... Úgy örültem...

Aztán szomorkodtam, hogy anyuék nem tudnak jönni hozzánk, úgy volt, hogy meglátogatnak minket Bécsben, otthon hosszú hétvége van, meg mi elmentünk volna talán autót nézni Németországba... de az idő közbeszólt, és jobb is, hogy nem mozdultak ki otthonról! Helyettük itt van Gábor egyik capoeirás ismerőse, workshop van itt Bécsben, ő még rendben ideért.
Nekem meg éneklés lesz a hétvégén, remélem összehozzuk, hogy ki mikor merre menjen, és a fiúkkal is legyen valaki.

 

Itt is volt szélvihar, esett is a hó, de nem ilyen sok, 1-2 cm csak... Ma úgy fújt a szél, kocsival jöttem haza, azt hittem időnként, hogy felborul a kis Fiat, úgy süvített a levegő a fejem mellett, hogy el sem akartam hinni... Később a neten a hírekben láttam, hogy Ausztria belső részein is okott zűrt a viharos szél... A havat viszont megúsztuk, ma már a nap is kisütött...

Az sem semmi, hogy osztrák hókotrók mennek Magyarországra segíteni... Rendesek nagyon, és épp március 15-e van... Szép kis ünnep...

Amikor leesett az a 40 cm hó januárban, nem volt pánik, szépen mindenki kivonult havat takarítani, és estére / másnap reggelre nagyjából tiszták voltak az utak...

 

Szegény Máté is... Ma indult volna Angliába busszal, a csuda tudja, hogy mi lesz, el tudnak-e indulni, nagyon várta már...

 

Kérdezték a fiúk: "Anya! Ebben a hidegben vajon hova bújik a húsvéti nyuszi?" :) Mondtam, hogy biztos el tud bújni, és reméljük, hogy mire hozni kell a tojásokat, addigra jó meleg lesz, és sütni fog a napocska...

 

Martin meg elkezdett köhögni, adom is neki a jól bevált köptetőt, remélem, javulni fog, még nagyon az elején van... Roli jól van, ma majdnem kipiszkálta felül azt a billegő fogát, de nem akart kijönni... Megint vágtam neki katonákra a szendvicset a vacsoránál...

Hisztik vannak, hol jobban kezelhetők, hol nem... Rolinak is változó a kedve a suliban, ez a hét olyan felemás volt, egyik nap ilyen, másik nap olyan... Viszont szépen megcsinálta délutánonként a leckéjét!

 

Szorítok nagyon ennek a sok bajba jutott embernek...

Biciklis kaland

Nem voltam ott, csak a fiúk mesélték...

 

Tegnap (vasárnap), míg én főztem az ebédet, Gábor elvitte a srácokat a Wienerberg parkba bicajozni. Úgy tűnik, hogy Martin belenőtt a kék biciklibe, még gyakorolni kell az elindulást, épp hogy, de leér már a lába.

 

Jönnek haza, és mesélnek.... Gábor kérdezi Martint, hogy "Elmesélted, mi történt?" Én mondtam, ajjaj.... Martin meg csak mosolyog...

Erre Gábor elmesélte, hogy Martin elindult lefelé egy lejtőn, és nem csinált semmit, csak gurult, egyre gyorsabban.... Próbált fékezni a lábával (a földön), az még nem jön reflexből, hogy kontrás a bicikli, és a pedállal kéne fékezni, szerencsére van kézifék is rajta...
Gábor száguldott utána, és mondta Martinnak, hogy mit csináljon! Mesélte Gábor, hogy már néha berezonált Martin kormánya, annyira ment!! A parkban sétálók is ijedten nézték a jelenetet, hogy most mi fog történni, elkapni senki nem merte...
Gábor közben drukkolt, hogy majd az út vége lapos lesz, akkor talán megáll majd elesés nélkül! És igen! Megállt, nem esett el, és még meg sem ijedt!! Gábor utolérte, Martin meg ott vigyorgott rá... Vagány egy fiam van... Itthon csak annyit mondott: "Hú, Anya! Olyan gyorsan mentem, mint a szél!" :)

 

Még jó, hogy én nem voltam ott!!!!

 

Mivel fog még engem ez a Manóka frászban tartani???

Penész???

Közeleg a tavaszi szünet, már megvan az időpont az allergia-vizsgálatra, ahova megyünk mind a ketten Rolival. Roli megint visszaesett, minden reggel arra ébredek, hogy Roli kijön a nappaliba, és elég rondán köhög, prüszköl, próbálja fújni az orrát... Majd én is felkelek, ugyanaz... dugul az orrom, tüsszentenem kell, fújom, de alig jön ki valami...
A párátlanító minden mosásnál megy, muszáj, különben nagyon dohos lesz a levegő ott hátul... meg a hálószobákban is...

Pár hete nem bírtam már bezárni a bejárati ajtót sem, nem vitte a kulcs. Gábornak még csak-csak sikerült, de nekem nem, nem akartam feszegetni, nehogy beletörjön a kulcs, de nem volt jó érzés úgy otthagyni a lakást, hogy tudom, hogy nincs bezárva. A zár alól meg csorgott ki a rozsdás lé, gondoltam, hogy na, jól be van rozsdásodva, azért nem megy...

Gábor telefonált, hogy jöjjenek már ki megjavítani... Jöttek is a szerelők (mázlimra az egyik magyar volt!), szétszedték, és ez a látvány fogadott.... Durva, nem?


 

Tiszta penész, és rozsda volt az egész... A bejárati ajtó tetején is ott voltak a penészfoltok, és végig, mindenhol nedves volt az ajtó, lenn a küszöb is... Kondenzvíz... Valahonnan jön ez az iszonyatos mennyiségű víz, de hogy honnan?? Nem csodálom, hogy 60% felett lenne a páratartalom, ha nem menne ilyen sokat ez a masina...

 

Kicserélni nem tudták sajnos, megtisztították, amennyire lehet, lefotózták, hogy bejelentik, mert mondták, hogy ez a következő telet már nem bírja ki, ki kéne cserélni. Most működik normálisan, ki tudja meddig...

 

Ezek után elkezdtem kutakodni a neten... Írták több helyen, hogy új építésű házaknál gyakran probléma, hogy nem hagyják kiszáradni a falakat, és nedves marad, majd ez a nedvesség szépen lassan párolog ki a lakások levegőjébe. Ami még rosszabb, hogy itt minden gipszkartonnal van beburkolva, és simán lehet, hogy a gipszkarton mögött a szerkezet is csupa penész... Nem tudom, a falakon nem látszik (még), csak találgatni tudok.
Létezik olyan is, hogy levegő-vizsgálat.. Kijönnek, mintát vesznek (nem tudom, hogyan), és megnézik, hogy mik vannak a levegőben (gomba, spóra, baktérium, stb.). Lehet, hogy érdemes lenne egy ilyet csináltatni... ?

 

Mindegy, ha megyünk allergiavizsgálatra, mindenképp rákérdezek, hogy lehet-e ezt is valahogy tesztelni, mert nagyon gyanús a dolog... A másik gyanúm a poratka, de akárhogy mosom, takarítom Roli ágyát, és a környékét, ezek a dolgok nem javulnak...

 

Nem szeretném, ha valami csúnya betegséget összeszednénk emiatt... Ezért is jó lenne költözni innen... Szeretem ezt a lakást, de nem akarom, hogy bármelyikünk beteg legyen tőle.

A város túlsó végén jártunk

Nemrég (1-2 hete) átruccantunk a város másik felére.

 

Martin ovistársa, Márton (benn az oviban így hívják, nekünk inkább Marci) egy nagyon aranyos kissrác, nagyon hasonlítanak Martinnal egymásra, egymás mellett van a szekrényük is, két kis szöszi... :) Nagyon hamar összebarátkoztam az anyukájával, Annával, Gábor együtt dolgozik az apukájával, Péterrel a T-Systems-nél. Marcinak van egy kisöccse is, Ádám, ő is totál szőke... :) Márton kb. 1 évvel fiatalabb, mint Martin... Na, én is mindig Mártont írok, mindig így mondják az oviban, Martin is... Jájj, bele lehet zavarodni, nem? Márton, Martin... :)))

Már régóta tervezzük, hogy összejövünk egyszer egy délután, játszani, beszélgetni, most sikerült csak, eddig mindig vagy program volt, vagy beteg volt valaki. Mikor kiderült, hogy merre laknak, én mondtam, hogy megyünk mi arrafelé, mert a városnak azon a részén még nem nagyon jártunk. Ez a 18. kerület, Währing a neve. Itt van:

Ez a 3 kerület, a 17. a 18. és a 19.  tulajdonképpen Bécs legjobb kerületei, kb. olyan, mintha Pestről átmennénk Budára, a II. vagy a XII. kerületbe. Ég és föld a különbség, egész más házak, egész más arcok járnak az utcákon... Csak hát az árak is olyanok sajnos...

Annáék a Türkenschanzpark mellett laknak, ott találkoztunk. TÉRKÉP

 

Meglepődve tapasztaltuk, hogy ott még tiszta havas-sáros volt az egész park, jókat dagonyáztak benne a gyerekek. Feljebb van jóval a városnak ez a része, nálunk már semmi hó nem volt, itt meg egy csomó. A 3 nagy egész jól összemelegedett, kiderült, hogy Marci nem is nagyon tudta, hogy Martin beszél megyarul, persze, mert az oviban Martin már nem nagyon szólal meg, ő mindig németül beszél, és Marcihoz is úgy szokott szólni. De itt már nem volt gond, Roli meg irányítgatta a kicsiket. Spontán összejött egy kis magyar csapat is rögtön, Annáék ismerősei, jót beszélgettünk velük. Sokan laknak arrafelé magyarok...

 

Mikor kezdett hűvösebb lenni, megmutatták a parkban a vonatnéző helyet, ott megy át egy alagútban a park alatt az S-Bahn, és egy szakaszon nincs teteje az alagútnak, álomhely a vonat-mániás kissrácoknak! :)

 

Hamar eltelt a délután, hazajöttünk, és én azonnal bújtam, és bújom azóta is a lakáshirdetéseket azon a részen... Tisztára beleszerettem abba a környékbe! De jó is lenne oda átköltözni.... Talán sikerül majd...