Egy kis hétvégi összefoglaló: Abschlussfest az oviban, Ádámék és biciklizés a Duna-szigeten

Nem unatkoztunk az elmúlt hétvégén sem... :))

Mivel lassan kitör a nyári szünet, az oviban is rendeztek egy kis búcsú-bemutatót, némi piknikkel körítve: ez volt az Abschlussfest, vagyis a Búcsúünnepség. Megmutatták a gyerekek és az óvónénik, hogy miket tanultak. Eredetileg úgy volt, hogy kimegyünk a Laaer Wald-ba, oda, ahová egész júniusban minden héten mentek a gyerekek kirándulni, de az Ünnep előtti szerdán az egész csapat piros és viszkető kiütésekkel jött haza, így úgy döntöttek, oda nem megyünk, hanem megtartják benn, az ovi kertjében. A kiütésről nem derült ki, hogy micsoda, és elég lassan múlik. Sok gyereknek volt, még az óvónéniknek is. Rolin elég sok volt, Martinon semmi. Fura...

Kicsit elkordináltam ezt az ünnepséget... Hazarohantam délelőtt túrós sütit sütni, erre ott döbbentem rá, hogy igazából magunknak kellett volna piknik-szerűen csomagolni... Kitelepültek a gyerekek a szülőkkel nagy pokrócokra, enni-innivaló, beszélgetés... Na, mindegy, jövőre már ezt is tudni fogom! :) Azért örültek a sütinek nagyon! :) Közben meg vártuk Ádámot és Krisztát, akik éppen Bécsbe tartottak kocsival, jöttek hozzánk látogatóba a majdnem 9 hónapos Lili babával. Ádám Gábornak egy nagyon régi barátja, még a táncos időkből, talán az egyik legjobb haver... Odajöttek az ovihoz, meglepi volt a fiúknak, nagyon örültek nekik, rögtön mindent megmutattak benn az oviban. :)

Volt egy kis éneklés, egy kis közös játék...

Majd a következő pár napot Ádámékkal töltöttük. Igazából semmi különöset nem csináltunk, játszottak a gyerekek, jókat ettünk-ittunk, zongoráztunk... Péntek délután picit sétáltunk a városban, esténként beszélgettünk, meccset néztünk... Szombaton gondoltuk, hogy elmegyünk shoppingolni picit, kimentünk az SCS-be, de olyan hatalmas tömeg volt, hogy inkább csak ebédeltünk egyet, majd Ádámék siettek a kocsihoz, hogy még el tudjanak indulni haza azelőtt, hogy Lili elalszik. Roli nagyon el volt keseredve, hogy elmennek, sokáig sírt utánuk. Nagyon szeretik Ádámékat a fiúk, mi is őket! Nagyon egy hullámhosszon vagyunk velük, és ez nagyon jó dolog. :) Lili egy tündéri kislány, ez volt az első hosszabb utazása, egy hangja nem volt, aludt nagyokat, jókedvű volt, jól bírta a fiúkat is... :) ITT találtok még sok-sok képet... :)

Majd vasárnap, miután újra kitört a kánikula, nem akartunk otthon ülni, így leteszteltük azt, hogy milyen, ha kocsival visszük el a bicikliket valameddig, és onnan kerekezünk egy jót. Megint a Duna-szigetre esett a választás. Előző este összeszedtünk mindent, és kipróbáltuk, hogy hogyan tudom majd hazavinni Keszire a bicikliket, és miután pikk-pakk kész lett, így másnap is felpakoltunk, és vittük őket. Elautóztunk a Praterstern-ig, majd onnan pár méter volt egy hídon át a Duna-sziget. Épp ezen a hétvégén volt a Donauinsel-fest, így tele volt a sziget csupa érdekes dolgokkal. Megnézhettünk közelről egy igazi tűzoltóautót, fel is ültünk rá, sétáltunk, majd tekertünk, perecet ettünk. Már kezdtek nagyon fáradni a fiúk, amikor odaértünk a Vizijátszótérhez, amit annyira szerettek tavaly... Kicsit pacsáltak a jéghideg vízben, majd hazaindultunk. Nem akartuk tovább engedni nekik, bármennyire is szerették volna, Roli nincs még teljesen jól, bár határozottan javul a köhögése. Otthon, este, két pillanat alatt dőlt ki mind a két gyerek. :)

Roli táborba ment

(Frissítés a végén!) :)

Hétfő reggel, szakadó eső, 16 fok.... Itthon meg egy totál pörgős, izguló  6 éves kissrác, aki odajön hozzám reggel, hogy: "Anya! Én most egy hétig nem fogok mesét nézni, nézhetek?" Most erre mit lehet mondani? :)
Izgult nagyon, láttam rajta. Elment táborozni, életében először, egyedül. 5 napig nem lesz itthon, pénteken jönnek haza. Egy panzióban lesznek, közel a hegyekhez, biztos nagyon klassz lesz, sok kaland, játék, móka, kacagás...

Volt már sítáborban a Mamával, de az nem ugyanaz. Most egyedül lesz, barátokkal, óvónénikkel, teljesen németül. Nem lesz senki ott, aki tud magyarul. De talán ez már neki nem gond, és ez nagyon jó érzés, nekem. :)

Tegnap este pakoltam a bőröndjét, minden egyes darabba bele / ráírtam a nevét, majd együtt átnéztük. Végül belefért minden a kisbőröndbe, ma reggel mindenáron ő akarta húzni. Érthető. Épp hogy elbírta.

Beértünk az oviba, már gyülekezett a sok csomag az előtérben, a gyerekek benn játszottak a többiekkel, kinn meg az izgatott anyukák, apukák... Megállapítottam, hogy ügyes voltam, mert volt olyan gyerek, akinek 2x akkora böröndje volt, mint Rolinak :) Csak azt pakoltam, ami a tételes listán rajta volt. Martin nagyon bújt, nem akart bemenni, végül a saját csoportjába hajlandó volt, rábeszéltem, hogy menjünk be, nehogy lemaradjon a reggeliről. Mikor megjött a busz, Roli még átszaladt tőle elköszönni. Megölelték egymást, puszi, és Roli már rohant is, Martin meg ment festeni, ha jól láttam... Én kaptam egy pá-pá-t, és kész. :)

Majd versenyt rohantak a gyerekek a buszhoz a bőröndökkel. Beszálltak, Roli a barátja mellé ült, mosolyogva integetett, puszit dobott, kacsintott... Én úgyszintén, némi gombóccal a gyomromban. Amikor elindult a busz, és befordult a sarkon, azért elkezdtek gyűlni a könnycseppek... Izgulok érte, de tudom, hogy stramm kissrác, feltalálja magát, és imádni fogja az egészet! Súgta nekem még az oviban, hogy "szerintem lesz tábortűz is!" :))

Kérték, hogy küldjünk nekik egy kis levelet a táborba. Ezt a képet tettem bele neki:

Érdekes megélni és végigizgulni ezeket a pillanatokat... Az jut eszembe erről, hogy én is sokat voltam táborokban, és mindegyik szuperjó volt, imádtam menni, anyuék meg tuti szétizgulták magukat... Vagy nem? :) Múltkor Anyu azt is elmesélte nekem, hogy hogyan lesett meg a sulinál a bokor mögül, mikor először mentem egyedül haza, és át kellett menni egy zebrán a buszmegállóhoz. :) Tök vicces volt hallani, de most már kezdem érteni, mit is jelent ez az egész... Kell ez a gyerekeknek, még ha nehéz is elengedni őket így... Voltak már külön tőlünk, de akkor csak a nagymamákkal, nagypapákkal, ez most új dolog. Neki is, nekünk is.

(Közben kaptam délután sms-t az óvónéniktől, rendben megérkeztek, kicsomagoltak, és nagyon jól érzik magukat!) :)))
Martin hiányolta nagyon Rolit az oviban, de most jól elvan itthon velem kettesben. :)