2014. március 24., hétfő

A hétvége többi része... :)

Nem unatkoztunk, az biztos...
Szombat délelőtt kivételesen én tartottam a Ringatót, és Cynthiáék is eljöttek, családostul, nagyon jót énekeltünk, ők is élvezték. :) Jasmint nagyon érdekelte a gitár, Lillának meg a csikizős játékok tetszettek, jókat kacagott rajtuk. :)



Délután Batizado, aztán találkoztunk Juláékkal, akik épp Bécsben voltak egy napra, estefelé gyorsan összefutottunk velük. Ülünk egy pokrócon a Volksgartenben, a Hofburg mellett, mikor Gábor mondja, hogy a ToM (Frigyes Tamás) is Bécsben van... Ráadásul nem is messze tőlünk! Gyorsn elkapták őt telefonon, így vele is találkoztunk, hirtelen összejött a régi csapat, beültünk az Operánál a Starbuck's-ba kávézni egyet... Akkor a srácok már nagyon kivoltak, nem nagyon lehetett velük már bírni... Végül este 8-ra értünk haza, Martin már a kocsiban elaludt.
 
Vasárnap verstanulás volt, egy hét múlva szavalóverseny!
Kiderült, hogy a Csókai csókát, amit Roli választott, elég sokan mondják (ajánlott költő a korcsoportjának Móra Ferenc), így mondtam, hogy keressünk mást... Nézegettük a kötetet (megvan itthon), de valahogy semmi nem ragadta meg Roli fantáziáját... Majd Gáborral hallgatták a kocsiban Halász Judittal a Pató Pál urat... Az úgy tűnt, hogy tetszik Rolinak, ki is nyomtattuk a verset, próbálkozik, nem akar menni... Sokszori próbálkozás után sem ment még az első versszak sem... Kiderült, hogy a felét nem is érti pontosan, elég régiesen van megfogalmazva helyenként a szövege... Mondtam Gábornak, hogy ne erőltessük, valahogy nem az igazi, keressünk mást.... Gondolkoztam, majd eszembe jutott valami... "Laci, te! Hallod-e!" .... :)
Mondom Rolinak, erre felderül az arca, és folytatta.... Persze nem ment végig, régen hallotta már, de utána kétszer elolvastam neki, és ment is! Majd elővadásztuk a Mesemondós CD-t, azon ez is megvan Szabó Gyulával, azt hallgattuk még párszor, estére tudta a verset. :) És még el is játszotta nekünk! :) Olyan cuki, ahogy mondja! Mindig jön és megcsíp... :) Móra Ferenc helyett így most Petőfi lesz...
 
Martin is szépen megtanulta az övét, a címe: Kovács Barbara: Papírsárkány. Aranyos gyerekvers, neki is tetszik, és ez a lényeg. :)
A héten lesz még program, megy a Merci szervízbe kedden, csütörtökön pedig meg  vagyunk hívva Füzesi Marci szülinapjára délután. Pénteken érkezik Tamás, Gábor tesója, hogy családostul jönnek-e vagy csak egyedül jön, az még kiderül...

Batizado

Eljött a nagy nap... Roli megkapta az első capoeirás övét! Most már neki is van, úgy, mint apának! :)
Nagyon klassz hangulat volt, rengeteg gyerek, amin meg is lepődtem. Ahova mi járunk, ott egész kevesen vannak, de van egy másik helyen is gyerekedzés, oda jár a csapa zöme ezek szerint... Sok szülő, persze mindenki valami masinálval a kezében... :) De hát ezeket muszáj megörökíteni...
Először egy kis edzés és bemelegítés volt...




 


Majd jött a roda... Roli itt már színre lépett, és nagyon ügyes volt! :) Olyan jó hangulata van ennek az egésznek, főleg közelről... :) A videó elején van az a két kissrác, velük együtt jár edzésre Roli és Martin.

 


 
Martin teljesne el volt kenődve, hogy ő nem kapott övet és új pólót. Pedig az utolsó edzésen megbeszélték, hogy nem kap mindenki, ő még nemrég kezdte csak, még kell sokat tanulni, ott vadul bólogatott, hogy OK, meg mi is mondtuk neki többször, ott meg volt róla győződve, hogy ezt neki nem mondta senki... Nagyon meg volt sértődve, nem is volt hajlandó odaülni a körbe sem... Gábor megkérdezte, hogy külön póló nincs-e, de nem volt, a póló az övvel jár együtt. Amúgy itt fehér, de festett övet kapnak a gyerekek, a felnőtteknél más színek vannak. A kék az első, utána jön a barna, majd a zöld, és a végén a sárga.
 
Itt kapták meg...



A büszke övtulajdonos... :)

Apa segít rendesen felkötni...
(én nem is tudom, hogyan kell...)

Először volt nagy pánik... Egy kupac gyereket kihívtak, aztán kész. Rolinak már görbült a szája, és szaladt hozzánk, hogy akkor ő most mégsem kap??? Aztán mondtuk neki, hogy nyugi, csak nem egyszerre kapják, hanem több adagban, majd ő is sorra kerül... Akkor megnyugodott. :)
Miután a Főnök (a mestri) a derekukra kötötte az övet, jött egy kis avatás, minden új öves gyereknek játszani kellett egy "előljáróval"...  Ott is nagyon ügyes volt Roli, még viccelni is volt kedve, nem izgult... na jó, egy picit, még az elején... :)

 
A vége felé Gábor is beállt picit zenélni, játszani nem tudott Rolival sajnos...

A legvégén pedig készült egy csoportkép is...
 
Így néz ki felülről a "roda" (= kör).
Szemben a zenészek, körben ülnek a többiek és tapsolnak, énekelnek,
és benn a körben megy a játék...
 
És itt van az én három, legklasszabb capoeirás pasim!! :)

 
Olyan büszke voltam / vagyok rájuk, hogy csak na!!! :)