Kirándulás

A tegnapi nap katasztrófa volt. Nem is írtam, mert nagyon rossz kedvem volt. Nem bírtam a srácokkal. Semmi nem volt nekik jó, főleg Roli tud kiakasztani nagyon, tegnap már velem is úgy viselkedett, hogy az már mindenen túltett. Napközben nem történt semmi különös, este, mikor Gábor hazajött, elmentünk az IKEA-ba előszobaszekrényért, mert ingyen el lehetett hozni utánfutót, és így meg tudtuk oldani a szállítást úgy is , hogy négyen ültünk az autóban. Itt már jobb volt a helyzet, miután sikeresen hazaértünk, és Gábor vissza is vitte az utánfutót, este Gábor elkezdte összeszerelni a vázat, és mikor megpróbáltuk felállítani, szétesett az egész, kiszakadtak a csavarok..... na, az ideiglenes jókedvnek annyi volt.

Ezek után ma úgy döntöttem, nincs mese, menni kell valamerre, mert különben megbuggyan mindenki.
Nyakunkba vettük a várost, és meg sem álltunk Schönbrunn-ig. Ez már tetszett a fiúknak! Mivel nem volt jegyem, elvillamosoztunk egy metrómegállóig (bocsánat, nem is metró, hanem U-Bahn), ott vettem jegyet magamnak. Már a villamosozás is hatalmas sikert aratott!

Majd mikor a jegy is megvolt, megkérdeztem a fiúkat, hogy menjünk-e vissza a játszótérhez (eredetileg ez volt a terv), vagy inkább metrózzunk... A metró nyert. :)

De akkor merre? Gondoltam egyet: irány Schönbrunn! Egy átszállással ott voltunk, a metró is izgalmas volt, mert hol az alagútban ment, hol pedig kibukkant a felszínre, ez új volt a fiúknak. Mire odaértünk elkezdtem picit aggódni, mert elég későn értünk oda, de aztán bementünk a parkhoz körülnézni picit. Ez a kastély ilyenkor valami álomszép! Elmeséltem Rolinak hogy itt az az Erzsébet királyné lakott, akinek a János-hegyi kilátót is építették, amit Kesziről mi mindig láttunk. :)

Megtaláltuk a park bejáratát, hatalmas terek vannak, jó sokat kell sétálni, a fiúk láthatóan fáradtak, imádnak rohangálni, de ha gyalogolni kell, azt már nem nagyon szeretik. Mikor meglátták a nagy Szökőkutat a park közepén, azonnal mondták, hogy azt meg kell nézni közelről! Volt 1-2 aranyos beszólás is... Martin: "Anya, nézd azt a vízesést, milyen jól lehetne ott zuhanyozni!"  Odaértünk, megnéztük a kacsákat, picit üldögéltünk a szélén....



Roli csinált rólam is egy képet, így én is meg vagyok örökítve:

Elindultunk visszafelé, találtunk egy kisebb szökőkutat is, ahol a vízben gyönyörű tavirózsák úszkáltak, erre Roli megszólal: "Anya, ez a szökőkút tök unalmas, a másik sokkal nagyobb volt, ez olyan pici..."  :))

Visszafelé a metrón Martin majdnem elaludt, Roli csak karattyolt, mondta, mondta...... És ami még fontos: Martin egész hazáig kibírta pisilés nélkül! Kétszer mondta, hogy próbáljuk meg, de nem sikerült, hazáig tartott vissza mindent. :)

Ügyesek voltak, a városi közlekedést még tanulni kell, előrenézni, nem tolakodni, nem hasra esni, miközben hátrafelé bámuljuk, hogy "ott egy busz!!"..... Majd megszokjuk, ők is, én is.
Roli ma tanult valami újat is németül: "Einsteigen, bitte!" :)

Játszótér

Ma elmentünk picit sétálni délelőtt, Cynthia mutatott két játszóteret nekünk.
Az egyik olyasmi volt, mint otthon Nagykovácsi felé a Máltai játszótér. Volt egy olyan csúszda, mint az egyik Anna és Peti mesében, amikor fel kell mászni egy fatoronyba, és onnan egy csőben lecsúszni, (Hajógyári szigeten van, ha jól emlékszem) de olyan magasra kellett felmászni egy függőleges létrán, hogy nem mertem Rolit felengedni. Nem is tetszett neki. Aztán homokoztak Martinnal, majd Roli oda akart menni egy játékhoz, ahol játszott két másik kisfiú, azok mondtak neki valamit, erre Roli láthatóan meglepődött, és inkább visszaszaladt hozzám. Itt nagyon sokan voltak, úgy tűnt, hogy a környékbeli összes ovis csoportot kihozták oda, úgyhogy inkább tovább mentünk.
Cynthia mondta, hogy megmutatja a kedvenc hintáját, amit már Lilla is kipróbált, tényleg jópofa, a fiúknak is tetszett:

A másik játék, ami nekem tetszett nagyon, az oyan volt, mint egy nagy, gömb alakú pókháló, tele kötéllel. Roli azonnal olyan ügyesen bemászott a közepére, hogy csak lestem! :) Ment volna feljebb is, Martin is kipróbálta, ő is nagyon ügyesen mászott, bár picit azért fogtam, inkább én izgultam, hogy lepottyannak.... bár annyi kötél van, hogy valamelyik biztos megfogná őket.

Megyünk majd felfedezni a többit is! :) Állítólag sok van a közelben, szép tágasak, árnyékosak. Nincs mindegyik bekerítve, de a többség igen. Kell a fiúknak a mozgás, bár van itt a ház udvarában is egy hinta, homokozó is.... De ezek izgalmasabbak!

Roli és Martin Bécsben

Hétvégére hazamentünk Budakeszire.

Keresztelőre voltunk hivatalosak, és miután a lakás már egész jól kialakult, hoztuk a fiúkat is Bécsbe.
Vasárnap délelőtt volt a keresztelő, utána családi ünnepség, majd kora este, fél 6-kor indultunk vissza a fiúkkal Bécsbe. Nagyon elfáradtak, fél óra után kidőlt a kocsiban mindkettő. Izgultam is, hogy hogyan fogom őket lefektetni este, de nem volt gond, annyi minden történt egész nap...

Mikor már Bécs határában voltunk, már mindketten ébren voltak a kocsiban, nagyon tetszett nekik minden, főleg a villamosok! :) El kell majd menni villamosozni...
Aztán megérkeztünk, mikor felértünk a lakásba, rögtön rohantak a szobájukba, meg mindenhova.
( a video minősége nem az igazi, telefonnal készült, bocsánat! )

Mindent megnéztek, megállapították, hogy  sok minden olyan, mint otthon... :) A ruhásszekrényük tetszett a legjobban, hogy olyan színes!

Este fürdés, hajmosás, olyan mennyiségü kosz jött le róluk, fekete volt a kád alja! :)
Meglepően hamar elaludtak. Roli 2x jött át éjjel, ő azt mondta, hogy hatszor, néha csak úgy megnézte, hogy ott vagyunk-e, aztán visszament.

Ma meglátogattak minket rövid időre Cynthiáék is, Lilla nagyon figyelte a fiúkat, meg persze a Kisvakondot a TV-ben.

Úgy látom, hogy tetszik nekik. :)

Egy kis kiruccanás

Tegnap (szerda) este elmentünk Gáborral faanyagot venni a kamrapolchoz. Jó sok falécet rámoltunk be a kocsiba, konkrétan így nézett ki:

Szegény Alfát lassan átminősíthetjük teherautónak...

Úgy döntöttünk, inkább Gábor megcsinálja a polcot méretre beszabva, mert így sokkal jobban tudjuk a helyet kihasználni, mintha készen vennénk valamit, és Gábor szuper ügyesen csinálja az ilyesmit! :)

Miután hazafuvaroztuk a léceket, megkérdeztük a kedvenc szomszédainkat, hogy nincs-e véletlenül egy dekopír (szúró) fűrészük, mert a miénk Budakeszin maradt, és azzal azért egyszerűbb barkácsolni.
A kedvenc szomszédok: Cynthia és Tomi, ezer éve ismerem őket, és van egy 10 hónapos tündérlánykájuk, Lilla baba. Véletlen alakult így, hogy most itt lakunk ugyanabban a házban, aminek én nagyon örülök, mert nem vagyunk egyedül! :) Szerintem sokat fogtok még róluk hallani, a fiúknak is lesz kinek csapni a szelet... :)

Tehát akadt fűrész... Ma reggel viszont kiderült, hogy a fűrészlap sajna elkopott, és mivel itt ma ünnepnap volt, nem tudtunk sehol venni másikat. Erre Gábor körülnézett a neten, hogy melyik, nem-osztrák nagyobb város van a legközelebb, ahol van esély rá, hogy találunk barkácsáruházat.

Így esett a választás Sopronra. Beültünk a kocsiba és irány Sopron! Röpke 1 óra alatt ott voltunk, megtaláltuk az áruházat is, vettünk fűrészlapot, és még ezt-azt.... Kezdtünk éhesek lenni, beestünk egy pizzériába, ahol 3/4 órát vártunk 2 pizzára, megy egy adag rántott gombára, akkor már nagyon elegünk volt, hogy elmegy az egész nap...

Majd hazaautóztunk, a fiúk meg nekiestek a feladatnak... Még jó, hogy ilyen hosszú, nagy erkélyünk van, és lehetett kinn fűrészelni, képzelem, mennyire örültek a szomszédok neki...

Íme a mai eredmény, most itt tart, olyan atombiztos, hogy Máté (az unokatesóm) azt mondta, hogy ha földrengés lenne, és összedőlne a ház, ez tuti egyben maradna... Holnap kész lesz. Akkor nagyon remélem, hogy a maradék dobozok is eltűnnek majd!

Azért Sopronig elmenni egy fűrészlapért....!

Szépül a lakás...

Egy hete vagyunk Bécsben, csak pakolunk, pakolunk....

Most itt tartunk:

Nagyon klassz segítőcsapat jött velünk, Ági, Ádám, Máté, köszi nektek a rengeteg segítséget!!!

Gábornak sajnos közben is dolgoznia kellett, nem tudott eljönni szabira, és még itthon is pakolt, szerelt.... Nagyon fáradt szegénykém. Még szerencse, hogy hosszú hétvégéje lesz, mert itt most csütörtökön ünnepnap van, péntekre meg szabit vett ki.

A fiúk, Roli és Martin még élvezik a nagyszülők kényeztetését, az első héten Gábor szülei vigyáztak rájuk, akkor még mentek oviba, bölcsibe, voltak a Várban kirándulni, majd anyuék levitték őket Balatonra. Sajnos Roli beteg lett, egy napot lázas volt, de már kap gyógyszert, és állítólag szépen javul.
Martin pedig (ha jól tudom) rákapott a pelus nélküli életre, és előszeretettel öntözi a kertben a vakondtúrásokat... :)

Azt hiszem, jól tettük, hogy otthon hagytuk őket.... ami itt volt..... !!!

Jó lenne, ha itt lennének, nagyon hiányoznak már... Hétvégére megyünk haza, jövő hétfőn jönnek ők is velünk Bécsbe! :) Nagyon kíváncsi leszek, hogy mit szólnak majd a lakáshoz, a szobájukhoz, van már nekik egy-két klassz program-ötletem is....

Költöztünk...

2011. június 14, kedd.... a nagy nap....

Reggel 8-ra jött a teherautó, egy 3,5 tonnás, ponyvás piroska. Pontosan ott voltak, aminek nagyon örültem. A felmérésnél a főnök úgy saccolta, 2 óra alatt lepakolnak. Feljöttek a szállítók a lakásba körülnézni, és rögtön frászt is kaptak, hogy mennyi doboz van.

Elkezdődött a pakolás, és amikor a teherautó hátuljában a plafonig már 2 sor doboz fel volt pakolva, és indult a 3. sor is, akkor elkezdtek aggódni, hogy hogy a csudába fognak még ide a bútorok beférni??

Mi ugyan, amit lehetett, szétszedtünk, de még így is rengeteg minden volt fenn a lakásban, pianínó, a kanapé... Robi (a főnök) vad telefonálásba kezdett, hogy szerezzen egy nagyobb járgányt, mikor én hívtam Aput, hogy gáz van, kéne a kisbusz, amiről pár nappal ezelőtt beszéltünk. Mázlink volt, a kisbusz (nem is volt kicsi!) aznapra szabad volt, bónuszként jött egy kedves Úriember is vele együtt, hogy még aznap haza is tudja vinni. Így már sínen volt a dolog, a tervezett 2 óra helyett 5 óra alatt sikerült bepakolni, így délután 1-kor elindult a csapat. Az úton Biatorbágy és Tatabánya között 2x akkora felhőszakadást kaptunk a nyakunkba, hogy kb. semmit nem láttam ki a kocsiból, de szerencsére utána már szép napos időnk volt. Délután 4 - negyed 5 felé értünk Bécsbe.

Bécs határában...

A megmentőnk :)

Mindjárt ott vagyunk!

Itt jött a következő finomság, kiderült, hogy az alattunk lévő lakásba is pont akkor költöznek, és csak 1 lift van... így el kör ment nekik, egy nekünk. Picinkét hosszabb időbe telt így a cipekedés, de este 8-ra az utolsó bútordarab is felkerült a lakásba. :) Hurrá!!! Megérkeztünk!