Reggel 8-ra jött a teherautó, egy 3,5 tonnás, ponyvás piroska. Pontosan ott voltak, aminek nagyon örültem. A felmérésnél a főnök úgy saccolta, 2 óra alatt lepakolnak. Feljöttek a szállítók a lakásba körülnézni, és rögtön frászt is kaptak, hogy mennyi doboz van.
Elkezdődött a pakolás, és amikor a teherautó hátuljában a plafonig már 2 sor doboz fel volt pakolva, és indult a 3. sor is, akkor elkezdtek aggódni, hogy hogy a csudába fognak még ide a bútorok beférni??
Mi ugyan, amit lehetett, szétszedtünk, de még így is rengeteg minden volt fenn a lakásban, pianínó, a kanapé... Robi (a főnök) vad telefonálásba kezdett, hogy szerezzen egy nagyobb járgányt, mikor én hívtam Aput, hogy gáz van, kéne a kisbusz, amiről pár nappal ezelőtt beszéltünk. Mázlink volt, a kisbusz (nem is volt kicsi!) aznapra szabad volt, bónuszként jött egy kedves Úriember is vele együtt, hogy még aznap haza is tudja vinni. Így már sínen volt a dolog, a tervezett 2 óra helyett 5 óra alatt sikerült bepakolni, így délután 1-kor elindult a csapat. Az úton Biatorbágy és Tatabánya között 2x akkora felhőszakadást kaptunk a nyakunkba, hogy kb. semmit nem láttam ki a kocsiból, de szerencsére utána már szép napos időnk volt. Délután 4 - negyed 5 felé értünk Bécsbe.
Bécs határában...
A megmentőnk :)
Mindjárt ott vagyunk!
Itt jött a következő finomság, kiderült, hogy az alattunk lévő lakásba is pont akkor költöznek, és csak 1 lift van... így el kör ment nekik, egy nekünk. Picinkét hosszabb időbe telt így a cipekedés, de este 8-ra az utolsó bútordarab is felkerült a lakásba. :) Hurrá!!! Megérkeztünk!
Isten hozott, már nagyon vártunk Titeket!
VálaszTörlés:)))
VálaszTörlés