Mese a mézről

Ezt annyira cukin mesélte Martin ma este, muszáj leírnom... :)

"Anya, tudod, úgy lesz a méz, hogy a méhecskék rászállnak a fák virágaira, ott összegyűjtik a mézet...." Erre én mondtam, hogy nem a mézet, hanem a virágport. Ő meg folytatja: "Akkor összegyűjtik a méhecskék a virágport, elviszik a házukba, ott beleteszik formába, összesimítják, jól összegyúrják, aztán beleteszik a macis üvegbe és elviszik az embereknek. Mert a méhecskék olyan aranyosak, hogy az embereknek csinálják a mézet."

Édes, nem? :)) 

Ma mászkáltunk picit a fiúkkal ovi után, benéztük egy gyerekruha, meg egy cipőüzletbe, persze itt sem találtam olyan farmert Rolira, ami pont jó lenne a fenekére... Komolyan mondom, vennék neki lány farmert, ha nem lenne mindegyiken valami lányos cucc! Azok sokkal vékonyabbra vannak szabva. Majd a Merkur-ban bevásároltunk, és olyan rendesek voltak végig, egyszer sem kellett vitáznom velük! Na jó, egy zacskó gumicukrot azért kisírtak maguknak... :)

Próbálkozom néha új dolgokkal, ma pl. vettünk egy olyan péksütit, ami olyan, mint egy mákkal töltött buci, de olyan a tésztája, mint a beiglinek. Mohnzuzler-nek hívják, vicces egy neve van.... Roli kóstolgatja, erre mondja, hogy ebben szilva van... és tényleg! Megnéztem a papírját, igaza volt!

Meg vettünk egy csokis kuglófot, hogy az milyen finom!!! Jujjj...... !
Annyiféle olyan dolog van ott, amikről halvány lila fogalmam sincs, hogy micsoda, mihez kéne használni, de úgy kipróbálnám őket!

Végre az összes virágláda is tele van, vettem még pár muskátlit, meg futópetúniát is, nagyon szépek! Most totál rend van az erkélyen, és még két orchidea is érkezett, Olyna gyönyörűek voltak, nem bírtam ott hagyni, egy fehér és egy furcsa virágú lila.

Bementem ma a közeli török boltba is. Kefírt sajnos nem találtam, Ayran-t igen (én nagyon szeretem), és rendes hentespult volt!!! Olyan marhahúsokkal, hogy csak néztem!! És a csirke és nagyon szép volt, és én mondhatom meg, hogy miből mennyit kérek! Hurrá!!

Pünkösd négyesben Bécsben

Egy hosszúhétvége négyesben Bécsben.... Jó volt nagyon!

Sok mindent csináltunk... Ültettünk, főztünk, bicikliztünk, étteremben voltunk, múzeumot látogattunk...

Nézzük csak sorjában. :-)

Szombaton délelőtt elsétáltunk a legközelebbi OBI-ba, és megvettük a virágládákat. Még otthonról hoztam virágpalántákat, ideje volt elültetni őket, nehogy kipurcanjanak szegények... Roli nagyon lelkes volt, hogy ő is szeretne ültetni, kapott ő is ültetőkesztyűt... Lelkesen segítettek a fiúk földet lapátolni a ládákba, aztán eldöntöttük, hogy melyik virág hova kerüljön...

Elkészült a kis kert az erkélyen:

Most ilyen az erkélyünk:

Vasárnap délelőtt főzés volt a program, Rolival és Martinnal fasírtot csináltunk. Nagyon ritkán sütöm így gombócban a fasírtot, de most annyira megkívántam, hogy úgy döntöttem, megéri a közös macerát... nagy élvezettel ment a pancsolás! A fiúk beledugták a kezüket a hús-masszába, először közölték, hogy: Fúúúúújjjjjj!!! Aztán megbarátkoztak vele, és ngyon ügyesen csinálták a golyókat, forgatták bele a morzsába...  Finom lett nagyon! :)

Délután, alvás után elmentünk biciklizni. Nagyjából ugyanazon az útvonalon mentünk, mint a múltkor a fiúk. Ez a Wiedner Hauptstrasse egy olyan helyes kis utca, pedig igazából főút... De olyan barátságos, rendezett volt... Lehet, egyszer végigsétálok rajta, csak úgy... Beértünk a Karlsplatz-ig, onnan áttekertünk a Ringre, majd a Stadtpark-nál bementünk majdnem a Stephansdom-ig, ott van egy szuper fagyizó, a Zanoni. Tele is volt, mégis találtunk ülőhelyet, és hatalmas gyönyörűségeket kaptunk! :)

 

Visszafelé a Schwarzenbergplatz felé kanyarodtunk, megnéztük a szökőkutat, majd hazafelé egy kis játszóterezés is belefért...



Menet közben láttam meg ezt a kirakatot, annyira megtetszett, hogy muszáj volt lefotóznom! Olyan helyes kis bolt volt... :)

Azért az nem semmi, amit a fiúk biciklizés címén csinálnak! Mindenhogyan mennek, csak egyenesen nem, sokszor a szívbaj jött rám, Rolira egyszer rá is kiabáltam, megijedtem, hogy kimegy egy utcába, és nem áll meg, szegény nagyon megijedt, és elesett. :(( Nem győztem bocsánatot kérni utána, szerencsére csak a könyökét horzsolta le. Később Roli egyszer elég csúnyán Gábor elé kanyarodott, nem figyelt oda, és nem sokon múlt, hogy Gábor el ne essen... Gábornak klipszes pedálja van, be tudja akasztani a cipőjét a pedálba, és ez olyan, hogy ha hirtelen kell lepattanni, az bizony nem könnyű. Csúnyát lehet esni vele, ha nincs rá felkészülve, hogy időben kiszedje a cipőt a pedálból. Nem lett baj. De azért van még mit tanulni! Mondjuk, az is igaz, hogy ennek ellenére nagyon rendesen jöttek a bicikliúton, pedig helyenként az az autók mellett ment, meg nagyon keskeny részek is voltak. Csak ez a kacsázás...!! Huhhhh..... Martint sokan megmosolyogták, kis szöszi MiniManó a nagy sisakjával... :) Nekem is jól esett nagyon, megyünk máskor is! :) Bécsben szerintem nagyon könnyű lehet biciklizni, az autósok nagyon figyelnek, gond nélkül mehettünk át mindenhol, főleg a zebrákon, és nagyon sokfelé van bicikliút, lámpákkal, rendesen felfestve, kiemelve... Tetszett!

Ma, hétfőn elhatároztuk, hogy elmegyünk enni valami finomat, így kikötöttünk megint a PlutzerBräu-ban. Villamosoztunk, majd a fiúknak érkezett a rántott husi, nekem Backhendl mit Erdäpfelsalat (rántott csirkecsíkok a tipikus bécsi krumplisalátával), Gábor meg Cevapcsicsát evett... Nyamm! Erről jut eszembe...
A finom ebéd után meglátogattuk Nyamm-ot és Trikót, a mesehősöket... Közel voltunk a Naturhistorisches Museum-hoz (Természettudományi Múzeum), tudjátok, az a két egyforma múzeum egymással szemben a Hofburg-nál, a Ring túloldalán, na abból az egyik. :) Olvastam, hogy van egy klassz Dinó-kiállítás, a fiúkkal még úgysem voltunk múzeumban, gondoltam, ez jó lesz kezdetnek... Átsétáltunk, és Gábort is sikerült rábeszélnem, hogy menjünk be, ő teljesen kikészült, és majd elaludt a finom házisörtől... :)

Ez az épület magában is csodaszép...

 

Hát még az ásványok, amiket végigcsodáltunk! Emlegettem Ágit sokszor, ő, mikor alsós volt, sokáig gyűjtötte őket, egy nagy vitrinben voltak a szobájában, és még most is megvannak, el vannak csomagolva szépen. Ez - azt hiszem - tetszett volna neki! Ági, majd egyszer megmutatjuk neked is!! :)

Majd felmentünk a főlépcsőn, és nagyon érdekes dolgokat láttunk! :)

Az egyik még mozgott is!!! Jujj!! :)

Ráadásként még őt is megnéztük. A willendorf-i vénusz. Nem is tudtam, hogy itt van... Iszonyú picike, és egy sötét teremben van tök egyedül...

Miután kinézelődtük magunkat, hazavillamosoztunk. Nekem nagyon tetszett, úgy láttam a fiúknak is. Ezt is tanulni, kell, hogy nem lehet mindenre felmászni, összefogdosni, kiabálni, szaladgálni... Egész ügyesek voltak, és most már azt is tudják, hogy mekkorák igaziból a dínók... :)

Eseménydús hétvége volt, jól éreztük magunkat, holnap irány vissza a hétköznapokba... :)

Ovis hírek

Eddig kétszer voltak WaldTag-on (erdei nap, délelőtti kirándulás a közelben, most minden héten mennek), egyszer a Roliban volt kullancs, most meg Martinban, de olyan picike, hogy alig lehetett látni! Kiszedtük, remélem nem lesz belőle gond, azt hiszem, jó, hogy mégis beadattam az oltást... Bár még nem teljes a védettség, legközelebb, ha hazamegyünk, kapják a következőt. Pedig eredetileg nem akartam...

Nagy volt az izgalom az oviban tegnap: új mászókát építettek egész nap az ovi kertjében, ez lázban tartotta az egész gyereksereget, ma reggel az volt az első, hogy nézték, kész van-e már... :) Egy nap alatt kész volt!

Roli legújabb alkotása egy másik kislánnyal:

Megkapták a fiúk az első, ovis meghívást egy szülinapi buliba, egy kislányhoz:

És odaadták Roli mappáját a közelgő táborhoz:

Minden gyerek, aki megy, annak csináltak egy ilyet. Van benne részletes lista, hogy mit kell vinni, adatlap, info a kültségekről, kitöltenivaló betegségről, allergiáról, gyógyszerről, stb... Itt is be kell írni, hogy be van oltva kullancs ellen a gyerek! Fontos lehet, tényleg... Mikor lehet milyen telefonszámon hívni őket... Térkép, hogy merre lesznek pontosan... Még egy aranyos dolog: Küldeni a kell a gyerekekkel üres, megcímzett levelezőlapot (gondolom, majd ők feladják), és hogy mi is adjunk fel még a tábor előtt egy, a gyerkőcnek címzett, megírt levelezőlapot vagy levelet, hogy mikor a gyerkőc ott van a táborban, megkapja anyától, apától, és hogy az milyen jó, levelet kapni, és mennyire örülnek neki! :)) Édes, nem? A mai gyerekek azt sem tudják, mi az a levél... Roli egyszer talált egy lego postaládát, és kérdezte, hogy mi az... Mikor látott ő postai levelet, meg postaládát?? Jó, mi kapunk levelet, de hogy az hogyan kerül hozzánk, azt már nem nagyon ismerik. Mi meg főleg nem írunk levelet, max. e-mailt... Szóval ez nagyon tetszik nekem, csak még nem tudom, mit írunk majd rá, mert ugye még nem tud olvasni... majd ragasztok neki rá vonatokat, és Gábor megírja németül, ha én magyarul írom, azzal nem sokra mennek! :)

Első iskolai szülői értekezlet Bécsben

Nagyon izgultam. De hogy miért?? Mégis csak az első sulis szülői...

Kedden rendben megérkeztünk Bécsbe, még volt egy kis idő este 6 óráig. A fiúk és Ági is elsétáltak velünk, hogy megnézzék az iskolát, de be már nem jöttek.

Kerestük, hogy hova kell mennünk, ki voltak téve névsorok, Roli nevét megtaláltuk az 1.D. osztálynál. Gyorsan átfutottam a névsort, egyetlenegy osztrák név sem volt!! Vicces...

Megtaláltuk a termet, leültünk a kis székekre. A falakon sok-sok kép, betűk, számok... Majd érkezett egy nagyon kedves, fiatal tanítónéni, akiről kiderült, hogy nem is ő lesz a tanítónéni, neki most van egy elsős osztálya, és azért tartja ő, mert ő tudja most jól, hogy mi a helyzet egy elsős osztállyal. Sőt még az sem biztos, hogy a gyerekek ugyanabban az osztályban maradnak, ahova most ki vannak írva, mert még változhat annak fényében, hogy ki mennyire tud németül. Külön veszik majd azokat egy osztályba, akik már nagyon jól tudnak, és így szintekre beosztva alakul majd ki a 4 osztály az évfolyamon.

Próbáltam jegyzetelni, de hamar elakadtam, nehéz volt németül hallgatni, és magyarul írni, inkább átadtam Gábornak, egy kis idő után írta ő is inkább németül. Az viszont jól esett, hogy az elhangzottak 80-90%-át értettem!

Igazából csak általános dolgok derültek ki.

Tanítónénit még mindig nem ismerjük. Majd szeptemberben.

Az első nap úgy fog kinézni, hogy 9-re kell menni, és kb. 10-ig lesznek benn a gyerekek, ez ilyen ismerkedés, és 15 pec után ott kell őket hagyni. Azt hiszem, ekkor kapják a gyerekek azt a nagy tölcsért a meglepikkel, a Schultüte-t (Itt egy link hozzá németül). Állítólag ez majdnem akkora, mint maga a gyerek! :) Második nap már 8-ra megyünk, és 11-ig tart a tanítás, és ez nagyjából meg is marad első osztályban.

Az, hogy lesz-e évnyitó, nem derült ki, egyáltalán nem volt szó róla, azt sem tudom, kell-e azért első nap ünneplőben menni... Ezt még ki kell deríteni valahogy, nem szeretném, hogy Roli kilógjon a sorból bármilyen irányban.

Kaptunk egy kupac papírt, amit ki kell tölteni, Hivatalba, majd a suliba visszavinni, ez a délutáni iskoláról szól. Annyit tudunk róla, hogy ott helyben ebédelnek, akik maradnak délután is, és a délutáni csoport is állandó, mindig ugyanaz a tanár van velük, hogy tudja figyelni a fejlődést, és úgy segíteni a feladatokban. Délután is van egy óra tanulóidő (olyasmi, mint otthon a napközi), és 3-tól fél6-ig lehet hazavinni a gyerekeket. Közben meg sok szabadidős tevékenység van, kiemelték a technikát, kézműves dolgokat, a zenét, a tornát. A tesit is külön szaktanár tartja, nem a tanítónéni.

Kell majd iskolatáska, megmutatták, hogy milyen tolltartó kell, hogy minden egyes darabra rá kell írni a nevet (elsőben még talán az ovis jelet is érdemes??), mert szeretik elhagyni a dolgaikat a gyerekek. Könyvekről nem volt szó, hallottam ilyet, hogy azt az iskola adja talán... Füzetek kellenek majd, meg kapnak majd feladatlapokat, amiket ilyen mappákban gyűjtenek, a részletes listát, hogy mit kell majd beszerezni, majd az első héten a tanító néni fogja odaadni. Azt is mondták, hogy jó minőségű írószereket vegyünk majd a gyerekeknek, mert az olcsók nagyon hamar tönkre mennek. Izgis lesz majd mindent 1-2 nap alatt megvenni, de talán nem lesz gond, hogy a fél város akkor megy majd vásárolni sulikezdésre...

Kell majd benti cipő is, felhívták a figyelmet, hogy a lányoknak ez nem magassarkú cipő!! Elsőben??? Te jó ég....

Első két osztályban nincs osztályzás, hanem valami más, na, erre nem is emlékszem pontosan... Nagy a hangsúly az olvasáson, állítólag nem lett jó az osztrák gyerekek PISA-eredménye olvasásban.

Arról is volt szó, hogy időben szokjanak hozzá a gyerekek az időben elalváshoz, és felkeléshez. Azt hiszem, ezzel talán nálunk nem lesz gond. :)

Vannak hittan órák: katolikus, iszlám, ortodox, ezek helyben vannak, csak az evangélikus van máshol... Mi azért szeretnénk, ha menne Roli, de azért máshova nem fogom elcipelni, Gábor is azt mondta, hogy akkor max. menjen a katolikus hittanra.

Amire még rákérdeztük, az írás. Feltűnt ugyanis, hogy  a teremben mindenhol nyomtatott betűket látok. Gábor a végén megkérdezte, hogy ez hogy van. Mondta a tanítónéni, hogy elsőben még csak nyomtatott betűket tanulnak, másodikban kezdik csak a zsinórírást, azt a rendes, összekötött, folyamatos betűvezetést. Ennek is majd utána kell nézni, mert lehet, hogy hazamegyünk Rolival ilyen különbözeti vizsgára év végén, és otthon, ha jól tudom, már elsőben ezt az írást tanulják, ugye? Mert akkor lehet, hogy nekem kell ezt megtanítani itthon? Vagy majd megvárom, hogy másodikban megtanulja? Megkérdezem majd az itteni magyar iskolában, hogy mit tudnak erről, hogy megy ez... Annyit mondtak még, hogy 2 évük van a gyerekeknek, hogy megtanuljanak írni-olvasni, számolni. Nem kapkodják el errefelé...

Nagyjából ennyi volt. Azért még maradtak kérdések, lehet, hogy lesz 1-2 telefon, vagy mikor azt a papírt visszük vissza a suliba.

Én úgy izgulok! Tegnap olvasgattam egy fórumot, egy tanító néni írta, hogy a szülők sokszor jobban izgulnak, mint a gyerekek. :) Ez biztos igaz, és nem kell a gyereket stresszelni ezzel, nem is akarom. De már most tudom, hogy mennyire imádni fogom, ha megyünk majd tollat, ceruzát, radírt, füzetet, táskát venni... mindig is imádtam ezeket suli elején, még emlékszem, mikor anyuval kötöttük a füzeteket, könyveket, arra, amikor már én csináltam, és fontos volt, hogy minél szebb legyen... Tudom, hogy Rolinak ez talán nem lesz olyan fontos, meg ő fiú, a fiúkat sosem izgatták ennyire ezek a dolgok...  De hátha. Talán ragad majd rá valami az én lelkesedésemből... :) Ő is várja már nagyon!

Repülő, színház, osztálytalálkozó, szülinap, és még sok minden: mi is történt az elmúlt hétvégén otthon?

Megérkeztünk csütörtökön Budakeszire. Előtte nem sokkal derült ki számomra, hogy Gábor repülőjének a szállítókocsiját le kell vizsgáztatni. OK, ezzel nincs semmi baj. De a csatlakozó, amivel az autóhoz kapcsolódik az utánfutó, teljesen tönkrement, így Gábor az apukájával késő éjjelig azt szerelték. Másnap (pénteken) előbb meglátogattuk az Okmányirodát, elhoztuk a kész útleveleket, majd Gábor elindult Dunaújvárosba. Mi a fiúkkal pedig jöttünk-mentünk. Először megkapták Keszin az első kullancs elleni oltást. Hősök voltak, egy nyikkanás nem volt, Roli ment elsőnek, hogy megmutassa Martinnak, hogy is kell ezt csinálni. Majd a kapott matricát azóta is őrzi, hogy azt oda kell adni majd Alidának, nem is magának vette el.... A kis szerelmes lovagom... :)

Oltás után bebuszoztunk a Moszkva térre (bocsánat, Széll Kálmán tér, nekem ez még nem megy), és levágattuk a fiúk haját. Előtte meg utána is picit találkoztunk Ágival, együtt ebédeltünk, elvittem a fiúkat a Guruba csipegetős tálat enni, imádják!

Aztán egy gyors kör combino-val az Oktogonig, akartam valamit venni a varrógépboltban, majd kisföldalatti és metró párosítással utaztunk visszafelé. Keszi felé a 22-es buszon totál kidőlt mind a két gyerek. A buszos meg ment, mint a félőrült! Egy ilyen 4-es helyen ültünk, velünk szemben egy testvérpár, egy kislány meg egy kisfiú, mentek haza az iskolából. Mi a kislánnyal összemosolyogtunk, mert a három fiú mind elaludt. Édesek voltak... Roli egyszer jól beverte a fejét az ablakba, Martin meg az én lábamnak támaszkodott, jó volt tartani őt így... Amikor le kellett szállni, alig bírtam őket felkelteni. Estefelé Gábor is hazaért, sikerült neki mindent elintézni, amit kellett. Délután megérkeztek Ágiék is (anyósom és a sógornőm) a két unokatesóval, Bazsival és Borival, ők is Keszin voltak a hétvégén, mert Ági és Tamás Tihanyba mentek egy hétvégére. Tele volt a ház gyerekkel, volt is ricsaj bőven! :)

Szombaton Gábort elengedtem repülni, mi meg délelőtt színházba mentünk. A fiúknak nagy kedvence a MeseMusical-ek című CD. Ennek a CD-nek az anyagából csináltak egy gyerekelőadást az Operettszínházban, és már nagyon ritkán megy, de még sikerült jegyet szereznem. Apu és Ági (a hugom) is velünk tartottak. A fiúk tátott szájjal nézték a műsort, varázsoltak, ha kellett, Roli táncolt, ha egy ismerős és kedvenc zene jött... És nagyon drukkolt, hogy a Herkules c. mesefilm zenéje is legyen, az most az ÜberÁsz. Jött is, meg még sok más zene, ami viszont nem is volt rajta a CD-n. :) Mikor vége lett, Roli jön ki mérgesen, duzzogva, morogva, kérdezem, mi a baj? Erre elsírja magát: "Most azonnal menjünk vissza és meg akarom nézni az egészet még egyszer!!!" Hát, sajnos a színházban nincs olyan, hogy megnyomom a "play" gombot még egyszer... :) Nagyon-nagyon tetszett neki!! Én meg örültem, és persze most sem bírtam ki pityergés nélkül, ha ránéztem, hogy mennyire boldog! :)

Színház után mentünk ebédelni anyuékhoz, ott volt a nagymamám is Bólyról, jót beszélgettünk majd irány Pécel: általános iskolás osztálytalálkozóra mentünk a fiúkkal. Sokan kérdezték, hogy hogyan lehet az, hogy így megmaradt a kapcsolat velük. Úgy, hogy egy szuper osztályfőnökünk volt, Jucus (Judit néni volt akkor), akinek - ha jól tudom - mi voltunk az első igazi osztálya, és az osztályközösség is egy szuper csapat volt, nem tudom, volt-e köze hozzá annak, hogy mivel tagozatos osztály voltunk, válogatott gyerekek voltak egy kupacban. Mikor 6.-osok voltunk Jucus férjhez ment a rajztanárunkhoz, Csaba bácsihoz, és az első gyerekük, Móni pedig egy hónappal a ballagásunk után született. Rengeteg szuper közös élmény köt ehhez a csapathoz. A találkozó is jól sikerült, megbeszéltük, hogy aki tudja, hozza a gyerekét is, így volt sok játszótárs a fiúknak. Először persze meg kellett vívni a szokásos harcokat, de aztán szent volt a béke.

Vasárnap a Kamuthy családhoz voltunk hivatalosak: Flóra 7 éves idén, Máté baba pedig már 1 éves. Volt nagy buli, sok-sok finomság, nagy őrület volt a trambulin, ment is a vita miatta eleget. Kapott minden gyerek ajándékba felfújható kardot, azzal püfölték egymást. Eltelt a nap gyorsan, a múltkori szülinapon Roli a fáradságtól nagyon kikattant, most meglepően nyugisan bírta a gyűrődést.

Délután hazasiettünk, mert Gábornak még ki kellett vinnie a repülőt Keszin a farkashegyi reptérre (elhozta Dunaújvárosból, hogy leápolják), majd elindult a vonathoz, jött haza Bécsbe, mi meg maradtunk.

Hétfőn én elmentem nézelődni, vettem szép virágokat ide Bécsbe az erkélyre, vicces, hogy otthon mennyivel olcsóbbak, mint itt! Remélem, szépek lesznek, ígérem, majd megmutatom őket! :))

Meg 1-2 mesekönyv is jött velünk haza, az mindig kell új, imádják a meséket a fiúk, aminek nagyon örülök. Most egy új kedvenc van, Berg Judittól Trikó és Nyamm, a két kis dínó története. Már a második részt olvassuk, és ez már egy kis regény, a fejezetek követik egymást, de az a jó, hogy egy fejezet viszonylag rövid. Mindig izgulnak, hogy mi fog a dínókkal legközelebb történni! :) Este próbára mentem megint, végre énekelhettem rendesen, Brahms volt végre... annyira várom azt a koncertet, hogy el sem hiszitek! Német Requiem a MüPában július elején... mmmm..... :))

Kedd, hú, az sűrű volt... Meg volt beszélve egy találka Cynthiával és a barátnőivel, mert most ők is Magyarországon vannak, és felugrott emiatt Pestre Agárdról. Oda is értem időben. De sajna el is kellett szaladom, mert mentem fodrászhoz. Pénteken mentem volna, de lemondták, amit én nem láttam (a hívásokat az osztrák telefonon) így Viktor addig variált, míg összehozott nekem egy kedd délelőtti időpontot. Szóval a kedd így nézett ki: szaladás a találkára, onnan szaladás fodrászhoz, onnan haza, gyors ebéd, majd pakolás, és időben indulás haza Bécsbe, mert este meg menni kellett a suliba az első szülői értekezletre! Ehhez még hozzákaptam egy órányi tömény felhőszakadást az autópályán, nem hiányzott... Anyósom, Ági is jött velünk, hogy este vigyázzon a fiúkra, még jó, hogy ott volt, és beszélgettünk mert Bécs körnéykén már közel voltam ahhoz, hogy bealudjak. Borzalmasan fáradt voltam estére.

Orgonazene

Egy kis balzsam a lelkemnek... Koncertre mehettem ma!

Egy psalteriumos kórustársam, Anita itt tanul Bécsben a Zeneművészeti Egyetemen, orgona szakon, idén diplomázik. Már korábban küldött pár meghívót, hogy lesznek koncertek itt Bécsben, ahol játszani fog. Ma volt az egyik. Mivel Gábor vidéken van, Tomi bevállalta a srácokat Lilla mellé (egy hős, Cyn sem volt otthon, orvoshoz ment), És mondták, hogy menjek nyugodtan, megoldják az estét. Így átvittem a fiúkat, ott vacsiztak, majd mikor Cynthia hazaért, Tomi átjött velük, fürdés, és meseolvasás, ekkorra értem haza. Én meg délelőtt vigyáztam Lillára megint. Jól beosztottuk... :)

A koncert pedig egy kis orgonaest volt az egyetemi templomban (kép a templomról és ITT van). Ketten játszottak, és nagyon jókat!! Ráadásul annak a hangszernek valami gyönyörű hangja van!! Olyan szép volt... Először bámultam a sok díszt a templomban, de egy idő után nem érdekelt, teljesen el voltam varázsolva a zenétől, őrület, miket lehet kicsalogatni egy jó orgonából... Bach-ot meg eleve imádom!

Utána beszélgettem pár szót Anitával, beszaladtunk egy pillanatra az egyetemre is, így abból is láttam egy picurkát, tök modern az egész, egész más, mint otthon a Zeneakadémia... Aztán szaladtam haza, hogy Tomi is haza tudjon menni.

Cyn, Tomi, köszönöm!!! :))

Vírus, OberLaa, Ringató, biciklizés, és az ajándékok

Eltelt megint egy hét... Olyan gyorsan pörög az idő! Én csak tervezek, felírok, listázok, pakolok, jövök-megyek, és a napok csak úgy elrohannak...

A múlt hétvégén elkapott minket egy hasmenős vírus. Valószínű még a gyerekek hozták haza magukkal Bólyról, mert Mami, meg Anyu is betegek lettek előtte, bár nekik a torkuk fájt. Mikor jöttünk haza, a srácokon akkor jött ki a betegség, így az ovi ugrott arra a pár napra. Csütörtökön Roli volt bágyadt, pénteken én, szombat a Gáboré volt, Martiné a vasárnap. Érdekes, hogy mindenkit kb. egy fél napra döntött le ez a valami, de az intenzív volt. Aztán kész, vége.

Borzasztó volt a hasmenés meg a gyengeség miatt egész hétvégén itthon ülni, és szó szerint nem csinálni semmit... Nem is bírtunk volna csinálni bármit is, mi teljesen ki voltunk purcanva Gáborral, Rolinak már nem volt baja, Martinnak még nem... Képzelhetitek!!

Hétfőn Lillára vigyáztam, míg Cynthia elment a nagylányt beíratni az oviba.
Kedden végre eljutottam megint kórusra is. Azóta nézelődtem a neten, hogy hova lehetne elmenni még énekelni... Találtam egy cikket a neten, ami meglepett. Ausztriában nem létezik olyan, hogy profi kórus, tehát olyan, ahol az a foglalkozásuk az énekeseknek, hogy énekelnek, és pénzt keresnek vele. Otthon ott van a Rádiókórus, a NFZ Énekkara, a Debreceniek, ha jól tudom... itt ilyen nincs. Van 4-5 nagyon jó, de ők sem hivatásosak. Furi. Pont Bécsben, ahol ilyen nagy zenei élet van. Viszont találtam egy kisebb csapatot, ami nagyon szimpatikus, lehet, megpróbálom, főleg, hogy épp kéne nekik két szoprán. A profiljuk egész hasonló a Psalteriuméhoz....

Ezen a héten az oviban is sokminden volt, kirándulás, színház, két szülinap... Gábor kivételesen 3 napot volt Amstettenben, így szerdán nem ment Roli capoeirázni, hanem Lucáékkal (a másik magyar kislány az oviban) ovi után kimentünk OberLaa-ba. Ez egy hatalmas park, teli tavakkal, játszóterekkel, nagyon klassz! És nincs messze tőlünk, itt van a kerületben, tőlünk picit dél-keletebbre. (térkép) Most nézem... érdekes, hogy a parkot nem is így hívják hivatalosan, de itt mindenki csak így emlegeti... Valami nyakatekert hátsó úton mentünk, de végre láttam Bécsben kertesházas övezetet! Barátságos volt nagyon... :) A gyerekek jót játszottak, fagyiztunk, beszélgettünk, elment hamar az idő...

Csütörtökön este meglátogatott minket Kamuthy Laci. Aznap jött Bécsbe egy megbeszélésre, és utána beugrott picit hozzánk. Egyelőre nem tudunk még biztosat, de úgy tűnik, hogy most nem fognak kijönni Bécsbe, de többet majd mesélnek talán, ha megyünk hozzájuk szülinapozni. Igen, a jövő hétvégén megint megyünk haza... :) Sok program lesz, színház, osztálytalálkozó... A szokásos pörgés. :)

Szombaton a fiúk szinte egész nap Gáborral voltak. Délelőtt én Ringató foglalkozást mentem nézni, épp Bécsben tartott bemutatóórát a Ringató kitalálója. A mostani bécsi ringatós lány, Orsi elmegy szülni a nyáron, és lehet, hogy átvehetem tőle egy időre.

Közben a fiúk elmentek Apával biciklizni. Egész komoly távot megtettek: mutatom! A térkép egy körülbelüli útvonal, amerre mentek... Gábor szerint szuper ügyesek voltak, ez egy igazi városi biciklizés volt már! Mondta, hogy picit izgult is, hogy hogy fog menni... Martin még mindig a lábbalhajtóssal ment. A Schwarzenbergplatz-on nagyon tetszett nekik az óriási szökőkút, többször körbebringázták, majd pont úgy értek haza, hogy 5 perccel később eleredt az eső. :) Nagy alvás volt délután, én ekkor jöttem haza.

Majd én is elaludtam, de nagyon. Arra ébredtem fél 6-kor (!), hogy síri csönd van a lakásban, sehol senki... Majd fél 7 után beállítottak, és nagyon titkolóztak! Íme, ez volt a titok: ajándékot vettek nekem Anyák Napjára! :) Édesek!! Itt május második vasárnapján ünnepelnek az osztrákok. Az oviban is csináltak nekünk szépséges ajándékot a gyerekek, ha locsolom rendesen, lesz mindig petrezselyem itthon. :) A kendőket és a sapit azért kaptam, hogy ha a Fiattal autózok, és ki van nyitva a teteje, legyen mit a fejemre tenni/tekerni. A múltkor ugyanis sikerült leégni a kocsiban a picit... Tavaly nyáron meg egy jó kis napszúrás volt az eredménye a kánikulai autózásnak. A sapit Gábor választotta (hátul meg lehet kötni, pont a copfom alatt, tök jó vékony, lenes anyag) a kék kendőt Martin (nagyon finom szövése van, átlátszik szinte), a csíkos sálat Roli (sok-sok szín, hogy mindenhez menjen!). Mesélte Gábor, hogy nagy tanakodás volt az üzletben, hogy melyiket válasszák, főleg Roli... Állítólag több szépet kiválasztott (jó ízlése van Gábor szerint), és nehezen tudott dönteni (tiszta anyja!)... Majd megzabáltam őket, mikor sorbaálltak előttem hátradugott kézzel, és sejtelmes mosollyal! :)

Ma pedig főztem finomat: pörkölt nokedlival és székelykáposzta. Mindkettőt most csináltam először, és nagyon finomak lettek! Martin csak úgy nyelte a szaftos nokedlit, mint egy kacsa.. :)

+1 bónusz hír: Ma reggel a 2. fogacska is kipottyant! :) Roli azzal ébresztett reggel, hogy hozta a tenyerében a fogát. Még jó, hogy nem nyelte le éjjel!

Capoeira: Batizado 2012

Miről is van szó?

A Wikipédia ezt írja:
"A capoeira egy brazil harcművészeti játék, melyet a 16. században a rabszolgák alakítottak ki. Fürge, trükkös mozdulatok jellemzik; gyakran közel a földhöz, vagy kézen-/fejenállva művelik, mindig zenére. Egyes verzióiban sok akrobatikus elem található."

Ez eddig rendben van.

A Batizado pedig:
"A capoeirában "batizado"-nak (magyarul "keresztelő"-nek) hívják azt az ünnepséget, ahol a kezdő tanulókat hivatalosan bevezetik a capoeira világába. Itt nyerik el első övfokozatukat, és mesterük vagy valamilyen magasabb fokozattal rendelkező capoeirista (pl. instrutor, professor, contramestre) által megkapják capoeira-becenevüket. Ezt az ünnepséget a haladók már "troca de cordas"-nak (magyarul "övcseré"-nek) nevezik, hiszen őket egyszer már felavatták, és onnantól kezdve csak a fokozatukat cserélik egyre magasabbra."

A YouTube-on rengeteg video van fenn...

Gábor capoeirázik. Egy új kedvenc dolog az életében, vagyis nem is olyan új már... Azért írok róla, mert a múlt, otthon töltött hétvégén nagyon felkavart, amit láttam... jó értelemben! :) Előre is elnézést kérek, ha kissé csapongok, de olyan sok a gondolatom ezzel kapcsolatban... :)

Először jött a motorozás. Majd a repülés. És közben beszivárgott az életébe a capoeira. Azóta már Rolit is viszi, és neki is tetszik!

Én régebben láttam capoeirásokat, tetszett, ahogy a fehér nadrágos emberek pörögnek-forognak, mert olyan látványos dolog, de ennyi. Aztán néztem egy nagyot, mikor Gábor mondta, hogy megy kipróbálni (régi barátai csábították el egy edzésre), aztán jött egyik edzés a másik után... Majd az első Batizado... Én frászt kaptam, mikor hazahozta azt a többméteres zsinórkupacot, hogy most akkor ebből neki kell megfonnia az övét, az elsőt... A kész öv legalább 3 méter hosszú!! Egy hónapig fonta, mértük, fonta, mértük, hogy hol tart, mikor lesz már kész... :) Izgultunk, hogy kész legyen időben...

Aztán már csak azt vettem észre, hogy egyre többször ment edzésre a héten, majd jöttek a különböző workshop-ok, táborok, bulik... egyre több ismerős, barát, akik mind capoeiráznak, ugyanott...

2 éve karácsonyra tőlem kapott egy berimbau-t, ez a capoeirának a legfontosabb hangszere, ezzel, meg különböző dobokkal, csörgőkkel csinálják azt a nagyon jellegzetes zenét hozzá...

Na, ez is... a zene. Zenész füllel iszonyatosan furcsa volt először. Van a berimbaunak egy hangmagassága, az nagyjából adott, és összesen talán egy nagyszekundra képes a hangszer. És ehhez énekelnek hozzá úgy, hogy az éneknek semmi köze ahhoz a hangmagassághoz, amit a berimbau csinál! Nincs tonalitásban vele, egyszóval: nem passzol hozzá, hangban! (bocsánat a zenei kifejezésekért!!!) Szinte csak ritmust, tempót ad, de akkor is... én konkrétan hülyét kaptam tőle, Gábor nézett nagyot, hogy engem ez miért zavar... :)) Vájt füllel nehéz az élet időnként... :) De aztán megszoktam, sőt, elkezdett tetszeni! Később már a kocsiban is ilyen zenét hallgattunk, belemásztak a fülembe a dallamok... nemsokára Roli is énekelte őket, mindnek tudta a szövegét a maga módján... Ha beültünk a kocsiba, az első mondata az volt: "Apa! Az edzős zenét akarom!" Szép lassan Gábor megtanul portugálul is... :)

A nyári tábor után Gábor kissé ki volt purcanva, a talpán szanaszét ment a bőr (mindig mezítláb csinálják, így az elején kissé megsínylette a talpa szegénynek), izomláz, lila foltok... a fehér nadrágnak köze sem volt a fehérhez... de mindig úgy csillogott a szeme, olyan boldog fáradtság volt ez... :) Szerettem ezt látni rajta, arról nem is beszélve, hogy mennyivel jobban érezte magát a csökkenő kilók miatt!

Az elmúlt évben a sok munka miatt nem volt ideje rá. Bántotta is, de nem akart menni, mondván, hogy így is olyan keveset lát minket... Én folyamatosan piszkáltam őt, hogy menjen, de nem ment. Néha, picit... meg egy-két workshopra... Majd egyik alkalommal - Magyarországon elment edzeni többször is, amikor csak tudott, ha otthon voltunk -, jött haza, hogy kaphat új övet idén! Néztem egy nagyot, mert tényleg keveset ment edzeni... Megérkezett a zsinórkupac is, nagyon kevés idő volt rá, hogy kész legyen, ráadásul a végén kiderült, hogy még kicsit kevés is, picikét rövid lett az öv. De még éppen jó lett!

Aztán eljött a Batizado ideje. Mentünk is haza, idén úgy adódott, hogy a gyerekek Bólyra mentek, mi meg maradtunk kettesben Pesten. Gondoltam magamban, mit fogok én csinálni majd, ha Gábor mást sem csinál, mint capoeirázik... Azért akadt program: Hugival ebéd, mászkálás Pesten, majd egy rövid wellness a fórumos barátnőimmel (de jó is volt!).

A Batizado nyitó estéjén érkeztünk Bécsből (péntek), Gábort rögtön odavittük, és mi is maradtunk picit nézelődni a fiúkkal. Roli teljesen otthon érezte magát, ismerős gyerekek, Joao (Zsoáó), a mester, akit Roli imád... Néztük a bemelegítést, Martin olyan édes volt, egyfolytában Apát kereste, és ő is vadul próbálta utánozni a mozdulatokat! :) Cuki volt nagyon!

Szombaton este értem haza, Gábor is kicsit későn, némi sörözés után, mert rám várt a barátaival egy kocsmában, nem volt kulcsa. Lefeküdt aludni, de mondta, hogy keltsem fel, mert jönnek a többiek, buli lesz. Miii??? Most, még??? Hullafáradt volt, és be volt csípve... Igen, brazil party lesz egy hajón, és megy mindenki. Felajánlottam, hogy elviszem őket, aztán hirtelen kitaláltam, hogy elmegyek én is, mert különben mi a csudát csinálnék otthon egyedül este? Jól tettem! :)

Csupa jófej, aranyos ember, akik ugyanazt imádják! Végre megismertem a barátait. Szép lassan gyűlt a nép, beszélgettünk... majd egyszer csak beindult a buli, végig brazil bulis zenékkel, "echte" brazil emberekkel, brazil szambával...Huhh! Majd a buli egyszer csak átment spontán capoeirába! Én meg ott álltam tőlük 5 centire, azoktól, akik ezt nagyon profi szinten művelik! Félelmetes volt látni ezt az egészet testközelből... teljesen a hatása alá kerültem! Hogy ebben mennyi feszültség, energia, lüktetés, jókedv, pörgés, dinamika van!!! És hozzá az a zene! Mondjuk, rám elsősorban az hatott, de nagyon... (Nem meglepő, ugye?)  :-) Aztán amikor ott álltak kézen, fejen, mittudomén hogyan... hogy úgy csinálták, mintha tök komoly dolog lenne a "harc", de láttam, hogy ott bujkál a mosoly a szájuk sarkában, és hogy mennyire vigyáznak egymásra... Majd a zene is gyorsult, akkor ők is, elképesztő iramot diktáltak... Hatalmas fiesta volt!

Másnap a Batizado (ez volt a tényleges, amikor kapták az új övet) máshogy kavart fel... akkor pipa voltam és izgultam. Gábor miatt. Láttam, hogy ő is izgul, mondta is... kérdeztem, miért? Azt mondja, majd meglátod... Pedig ő aztán nem egy izgulós fajta!
Merthogy az övért megdolgoztatják a embereket, gyerekeket is! Némileg keményebben csinálják, mint ott a bulin láttam... Kezemben volt a videokamera, hogy megörökítsem az eseményt, jó is volt, így legalább nem azzal foglalkoztam, hogy a torkomban volt a gyomrom.... Mert amikor azt láttam, hogy a kissrácok, a felnőttek is kapnak némi lökést, erősebb rúgást (helyenként elég kényes pontokra!), akkor megszólalt a csengő bennem: NEM! Jó, OK, hogy harcművészet, meg erről szól, meg tulajdonképpen tök jó az egész, meg hasznos is, meg játékos... akkor sem bírom látni, ha valakit bántanak. Jó, utólag tudom, hogy ez is csak "műbántás" volt, de nem volt jó látni... Hiába, meg kell ilyenkor mutatni, hogy mit tudnak... Elkezdtem izgulni Gábor miatt is, nehogy ő is kapjon egy-két durvábbat... Szerencsére nem kapott, ügyes volt nagyon!

ITT megnézhetitek ti is! :)

Miután mindenki megkapta az övét, egy hatalmas ünneplésbe fordult a játék. Jó volt látni őket! :))

Remélem, egyszer Roli is eljut ide, ő is megszereti, a csíra már megvan hozzá... Amellett, hogy szuper jó sport, védekezési módszer (aki egyszer belefut egy ilyen rúgásba, tuti ott marad!), nagyon jó közösségi életet is ad, sok-sok barátot... egy életmódot.

Nekem még nem volt merszem kipróbálni... pedig tök jó lehet, ezen a hétvégén közel voltam hozzá nagyon, hogy elszánjam magam, csak egyszer, egy picit belekóstolni ebbe a világba... Én, aki az általános iskolában attól is sírógörcsöt kapott, hogy kézen kell állni, aki nem bírja elviselni, hogy tótágast áll a világ, ha fejjel lefelé kell létezni, aki frászt kap attól, ha közelítenek hozzá, és inkább elszalad.... Na, nem... vagy nem tudom... Inkább nézem, gyönyörködöm a mozdulatokban, élvezem a zenét, a hangulatot, és támogatom a fiúkat, hogy csinálják, élvezzék, szeressék. Ha capoeiráznak, ügyesek, sportosak, jókedvűek lesznek, és nem mellesleg meg is tudják védeni megukat, de erre sose legyen szükség!!

Roli és Martin Bólyon jártak

Az elmúlt hosszú hétvégén megint otthon voltunk. Anyuék voltak olyan nagylelkűek, hogy elvitték a két srácot Bólyra a Mamiékhoz. Roli régóta szeretett volna már menni, mindig mondogatta, hogy mikor megyünk már... Mondtam neki, hogy ha majd jó idő lesz. Hát most az volt! 30 fok négy napig, kitört a nyár erre a pár napra, hirtelen azt sem tudtam, milyen ruhát csomagoljak, nagyon nem voltam még erre felkészülve. De annyira jóóó volt!!! Meleg, napsütés... imádom, hozzám ez az idő passzol, ilyenkor végre nem fázom, nem folyik az orrom, stb...

Pénteken este elvittük Gábort a Batizado nyitónapjára (hogy mi ez, arról picit később), majd mi a fiúkkal este megérkeztünk Kőbányára. Tomi papáék szombat reggel indultak a fiúkkal Bólyra, mi meg maradtunk Pesten Gáborral.

Ahogy az elmesélésekből tudom, jól sikerült, bár Apuék picit kipurcantak. Legalábbis én így láttam... :) A fiúk sem egyszerűek (nekem ez nem volt újdonság, nekik még sokszor az, két nyugis lány után), de ehhez még hozzájött némi betegség is. Mamin jött ki először, lázas lett, majd Anyu is elkapta tőle. Ez azért rányomta a bélyeget arra a pár napra, de hősiesek voltak!

Volt Tukár-látogatás (pincesor), szökőkút-nézés, mindennap fagyi, sőt, hétfőn még Harkányba is elmentek fürdeni egyet, Apu, Nagypapám (86 éves!!) meg a két unoka. Imádták, alig lehetett kiparancsolni őket a vízből! Viszont jól el is fáradtak tőle... :) Papa mesélte, hogy mintha csak engem látott volna, mikor kicsi voltam (Rolira gondolt). Papa tanított meg engem úszni Harkányban, sokat voltunk ott, mikor náluk nyaraltunk a nyári szünetekben.
A fiúk játszottak nagyokat Vöri kutyával, érdekes, hogy őket békén hagyta, nagyon ugrálós amúgy, meg nagy is, mindig frászt kaptam, hogy fellöki őket... De hagyta, hogy vakargassák a füle tövét. :) Mentek csacsogni Annus tántihoz a szomszédba, voltak kisbárányt nézni a Keresztszüleimnél... volt program bőven.
Jókat ettek (ettem volna én is a Mami főztjét ám!!), szaladgáltak, kinn voltak a levegőn sokat... Szerették nagyon Bólyt. Én is imádom, mennék már... na, majd nyáron összehozom én is. :)