Ovis hírek

Eddig kétszer voltak WaldTag-on (erdei nap, délelőtti kirándulás a közelben, most minden héten mennek), egyszer a Roliban volt kullancs, most meg Martinban, de olyan picike, hogy alig lehetett látni! Kiszedtük, remélem nem lesz belőle gond, azt hiszem, jó, hogy mégis beadattam az oltást... Bár még nem teljes a védettség, legközelebb, ha hazamegyünk, kapják a következőt. Pedig eredetileg nem akartam...

Nagy volt az izgalom az oviban tegnap: új mászókát építettek egész nap az ovi kertjében, ez lázban tartotta az egész gyereksereget, ma reggel az volt az első, hogy nézték, kész van-e már... :) Egy nap alatt kész volt!

Roli legújabb alkotása egy másik kislánnyal:

Megkapták a fiúk az első, ovis meghívást egy szülinapi buliba, egy kislányhoz:

És odaadták Roli mappáját a közelgő táborhoz:

Minden gyerek, aki megy, annak csináltak egy ilyet. Van benne részletes lista, hogy mit kell vinni, adatlap, info a kültségekről, kitöltenivaló betegségről, allergiáról, gyógyszerről, stb... Itt is be kell írni, hogy be van oltva kullancs ellen a gyerek! Fontos lehet, tényleg... Mikor lehet milyen telefonszámon hívni őket... Térkép, hogy merre lesznek pontosan... Még egy aranyos dolog: Küldeni a kell a gyerekekkel üres, megcímzett levelezőlapot (gondolom, majd ők feladják), és hogy mi is adjunk fel még a tábor előtt egy, a gyerkőcnek címzett, megírt levelezőlapot vagy levelet, hogy mikor a gyerkőc ott van a táborban, megkapja anyától, apától, és hogy az milyen jó, levelet kapni, és mennyire örülnek neki! :)) Édes, nem? A mai gyerekek azt sem tudják, mi az a levél... Roli egyszer talált egy lego postaládát, és kérdezte, hogy mi az... Mikor látott ő postai levelet, meg postaládát?? Jó, mi kapunk levelet, de hogy az hogyan kerül hozzánk, azt már nem nagyon ismerik. Mi meg főleg nem írunk levelet, max. e-mailt... Szóval ez nagyon tetszik nekem, csak még nem tudom, mit írunk majd rá, mert ugye még nem tud olvasni... majd ragasztok neki rá vonatokat, és Gábor megírja németül, ha én magyarul írom, azzal nem sokra mennek! :)

Első iskolai szülői értekezlet Bécsben

Nagyon izgultam. De hogy miért?? Mégis csak az első sulis szülői...

Kedden rendben megérkeztünk Bécsbe, még volt egy kis idő este 6 óráig. A fiúk és Ági is elsétáltak velünk, hogy megnézzék az iskolát, de be már nem jöttek.

Kerestük, hogy hova kell mennünk, ki voltak téve névsorok, Roli nevét megtaláltuk az 1.D. osztálynál. Gyorsan átfutottam a névsort, egyetlenegy osztrák név sem volt!! Vicces...

Megtaláltuk a termet, leültünk a kis székekre. A falakon sok-sok kép, betűk, számok... Majd érkezett egy nagyon kedves, fiatal tanítónéni, akiről kiderült, hogy nem is ő lesz a tanítónéni, neki most van egy elsős osztálya, és azért tartja ő, mert ő tudja most jól, hogy mi a helyzet egy elsős osztállyal. Sőt még az sem biztos, hogy a gyerekek ugyanabban az osztályban maradnak, ahova most ki vannak írva, mert még változhat annak fényében, hogy ki mennyire tud németül. Külön veszik majd azokat egy osztályba, akik már nagyon jól tudnak, és így szintekre beosztva alakul majd ki a 4 osztály az évfolyamon.

Próbáltam jegyzetelni, de hamar elakadtam, nehéz volt németül hallgatni, és magyarul írni, inkább átadtam Gábornak, egy kis idő után írta ő is inkább németül. Az viszont jól esett, hogy az elhangzottak 80-90%-át értettem!

Igazából csak általános dolgok derültek ki.

Tanítónénit még mindig nem ismerjük. Majd szeptemberben.

Az első nap úgy fog kinézni, hogy 9-re kell menni, és kb. 10-ig lesznek benn a gyerekek, ez ilyen ismerkedés, és 15 pec után ott kell őket hagyni. Azt hiszem, ekkor kapják a gyerekek azt a nagy tölcsért a meglepikkel, a Schultüte-t (Itt egy link hozzá németül). Állítólag ez majdnem akkora, mint maga a gyerek! :) Második nap már 8-ra megyünk, és 11-ig tart a tanítás, és ez nagyjából meg is marad első osztályban.

Az, hogy lesz-e évnyitó, nem derült ki, egyáltalán nem volt szó róla, azt sem tudom, kell-e azért első nap ünneplőben menni... Ezt még ki kell deríteni valahogy, nem szeretném, hogy Roli kilógjon a sorból bármilyen irányban.

Kaptunk egy kupac papírt, amit ki kell tölteni, Hivatalba, majd a suliba visszavinni, ez a délutáni iskoláról szól. Annyit tudunk róla, hogy ott helyben ebédelnek, akik maradnak délután is, és a délutáni csoport is állandó, mindig ugyanaz a tanár van velük, hogy tudja figyelni a fejlődést, és úgy segíteni a feladatokban. Délután is van egy óra tanulóidő (olyasmi, mint otthon a napközi), és 3-tól fél6-ig lehet hazavinni a gyerekeket. Közben meg sok szabadidős tevékenység van, kiemelték a technikát, kézműves dolgokat, a zenét, a tornát. A tesit is külön szaktanár tartja, nem a tanítónéni.

Kell majd iskolatáska, megmutatták, hogy milyen tolltartó kell, hogy minden egyes darabra rá kell írni a nevet (elsőben még talán az ovis jelet is érdemes??), mert szeretik elhagyni a dolgaikat a gyerekek. Könyvekről nem volt szó, hallottam ilyet, hogy azt az iskola adja talán... Füzetek kellenek majd, meg kapnak majd feladatlapokat, amiket ilyen mappákban gyűjtenek, a részletes listát, hogy mit kell majd beszerezni, majd az első héten a tanító néni fogja odaadni. Azt is mondták, hogy jó minőségű írószereket vegyünk majd a gyerekeknek, mert az olcsók nagyon hamar tönkre mennek. Izgis lesz majd mindent 1-2 nap alatt megvenni, de talán nem lesz gond, hogy a fél város akkor megy majd vásárolni sulikezdésre...

Kell majd benti cipő is, felhívták a figyelmet, hogy a lányoknak ez nem magassarkú cipő!! Elsőben??? Te jó ég....

Első két osztályban nincs osztályzás, hanem valami más, na, erre nem is emlékszem pontosan... Nagy a hangsúly az olvasáson, állítólag nem lett jó az osztrák gyerekek PISA-eredménye olvasásban.

Arról is volt szó, hogy időben szokjanak hozzá a gyerekek az időben elalváshoz, és felkeléshez. Azt hiszem, ezzel talán nálunk nem lesz gond. :)

Vannak hittan órák: katolikus, iszlám, ortodox, ezek helyben vannak, csak az evangélikus van máshol... Mi azért szeretnénk, ha menne Roli, de azért máshova nem fogom elcipelni, Gábor is azt mondta, hogy akkor max. menjen a katolikus hittanra.

Amire még rákérdeztük, az írás. Feltűnt ugyanis, hogy  a teremben mindenhol nyomtatott betűket látok. Gábor a végén megkérdezte, hogy ez hogy van. Mondta a tanítónéni, hogy elsőben még csak nyomtatott betűket tanulnak, másodikban kezdik csak a zsinórírást, azt a rendes, összekötött, folyamatos betűvezetést. Ennek is majd utána kell nézni, mert lehet, hogy hazamegyünk Rolival ilyen különbözeti vizsgára év végén, és otthon, ha jól tudom, már elsőben ezt az írást tanulják, ugye? Mert akkor lehet, hogy nekem kell ezt megtanítani itthon? Vagy majd megvárom, hogy másodikban megtanulja? Megkérdezem majd az itteni magyar iskolában, hogy mit tudnak erről, hogy megy ez... Annyit mondtak még, hogy 2 évük van a gyerekeknek, hogy megtanuljanak írni-olvasni, számolni. Nem kapkodják el errefelé...

Nagyjából ennyi volt. Azért még maradtak kérdések, lehet, hogy lesz 1-2 telefon, vagy mikor azt a papírt visszük vissza a suliba.

Én úgy izgulok! Tegnap olvasgattam egy fórumot, egy tanító néni írta, hogy a szülők sokszor jobban izgulnak, mint a gyerekek. :) Ez biztos igaz, és nem kell a gyereket stresszelni ezzel, nem is akarom. De már most tudom, hogy mennyire imádni fogom, ha megyünk majd tollat, ceruzát, radírt, füzetet, táskát venni... mindig is imádtam ezeket suli elején, még emlékszem, mikor anyuval kötöttük a füzeteket, könyveket, arra, amikor már én csináltam, és fontos volt, hogy minél szebb legyen... Tudom, hogy Rolinak ez talán nem lesz olyan fontos, meg ő fiú, a fiúkat sosem izgatták ennyire ezek a dolgok...  De hátha. Talán ragad majd rá valami az én lelkesedésemből... :) Ő is várja már nagyon!

Repülő, színház, osztálytalálkozó, szülinap, és még sok minden: mi is történt az elmúlt hétvégén otthon?

Megérkeztünk csütörtökön Budakeszire. Előtte nem sokkal derült ki számomra, hogy Gábor repülőjének a szállítókocsiját le kell vizsgáztatni. OK, ezzel nincs semmi baj. De a csatlakozó, amivel az autóhoz kapcsolódik az utánfutó, teljesen tönkrement, így Gábor az apukájával késő éjjelig azt szerelték. Másnap (pénteken) előbb meglátogattuk az Okmányirodát, elhoztuk a kész útleveleket, majd Gábor elindult Dunaújvárosba. Mi a fiúkkal pedig jöttünk-mentünk. Először megkapták Keszin az első kullancs elleni oltást. Hősök voltak, egy nyikkanás nem volt, Roli ment elsőnek, hogy megmutassa Martinnak, hogy is kell ezt csinálni. Majd a kapott matricát azóta is őrzi, hogy azt oda kell adni majd Alidának, nem is magának vette el.... A kis szerelmes lovagom... :)

Oltás után bebuszoztunk a Moszkva térre (bocsánat, Széll Kálmán tér, nekem ez még nem megy), és levágattuk a fiúk haját. Előtte meg utána is picit találkoztunk Ágival, együtt ebédeltünk, elvittem a fiúkat a Guruba csipegetős tálat enni, imádják!

Aztán egy gyors kör combino-val az Oktogonig, akartam valamit venni a varrógépboltban, majd kisföldalatti és metró párosítással utaztunk visszafelé. Keszi felé a 22-es buszon totál kidőlt mind a két gyerek. A buszos meg ment, mint a félőrült! Egy ilyen 4-es helyen ültünk, velünk szemben egy testvérpár, egy kislány meg egy kisfiú, mentek haza az iskolából. Mi a kislánnyal összemosolyogtunk, mert a három fiú mind elaludt. Édesek voltak... Roli egyszer jól beverte a fejét az ablakba, Martin meg az én lábamnak támaszkodott, jó volt tartani őt így... Amikor le kellett szállni, alig bírtam őket felkelteni. Estefelé Gábor is hazaért, sikerült neki mindent elintézni, amit kellett. Délután megérkeztek Ágiék is (anyósom és a sógornőm) a két unokatesóval, Bazsival és Borival, ők is Keszin voltak a hétvégén, mert Ági és Tamás Tihanyba mentek egy hétvégére. Tele volt a ház gyerekkel, volt is ricsaj bőven! :)

Szombaton Gábort elengedtem repülni, mi meg délelőtt színházba mentünk. A fiúknak nagy kedvence a MeseMusical-ek című CD. Ennek a CD-nek az anyagából csináltak egy gyerekelőadást az Operettszínházban, és már nagyon ritkán megy, de még sikerült jegyet szereznem. Apu és Ági (a hugom) is velünk tartottak. A fiúk tátott szájjal nézték a műsort, varázsoltak, ha kellett, Roli táncolt, ha egy ismerős és kedvenc zene jött... És nagyon drukkolt, hogy a Herkules c. mesefilm zenéje is legyen, az most az ÜberÁsz. Jött is, meg még sok más zene, ami viszont nem is volt rajta a CD-n. :) Mikor vége lett, Roli jön ki mérgesen, duzzogva, morogva, kérdezem, mi a baj? Erre elsírja magát: "Most azonnal menjünk vissza és meg akarom nézni az egészet még egyszer!!!" Hát, sajnos a színházban nincs olyan, hogy megnyomom a "play" gombot még egyszer... :) Nagyon-nagyon tetszett neki!! Én meg örültem, és persze most sem bírtam ki pityergés nélkül, ha ránéztem, hogy mennyire boldog! :)

Színház után mentünk ebédelni anyuékhoz, ott volt a nagymamám is Bólyról, jót beszélgettünk majd irány Pécel: általános iskolás osztálytalálkozóra mentünk a fiúkkal. Sokan kérdezték, hogy hogyan lehet az, hogy így megmaradt a kapcsolat velük. Úgy, hogy egy szuper osztályfőnökünk volt, Jucus (Judit néni volt akkor), akinek - ha jól tudom - mi voltunk az első igazi osztálya, és az osztályközösség is egy szuper csapat volt, nem tudom, volt-e köze hozzá annak, hogy mivel tagozatos osztály voltunk, válogatott gyerekek voltak egy kupacban. Mikor 6.-osok voltunk Jucus férjhez ment a rajztanárunkhoz, Csaba bácsihoz, és az első gyerekük, Móni pedig egy hónappal a ballagásunk után született. Rengeteg szuper közös élmény köt ehhez a csapathoz. A találkozó is jól sikerült, megbeszéltük, hogy aki tudja, hozza a gyerekét is, így volt sok játszótárs a fiúknak. Először persze meg kellett vívni a szokásos harcokat, de aztán szent volt a béke.

Vasárnap a Kamuthy családhoz voltunk hivatalosak: Flóra 7 éves idén, Máté baba pedig már 1 éves. Volt nagy buli, sok-sok finomság, nagy őrület volt a trambulin, ment is a vita miatta eleget. Kapott minden gyerek ajándékba felfújható kardot, azzal püfölték egymást. Eltelt a nap gyorsan, a múltkori szülinapon Roli a fáradságtól nagyon kikattant, most meglepően nyugisan bírta a gyűrődést.

Délután hazasiettünk, mert Gábornak még ki kellett vinnie a repülőt Keszin a farkashegyi reptérre (elhozta Dunaújvárosból, hogy leápolják), majd elindult a vonathoz, jött haza Bécsbe, mi meg maradtunk.

Hétfőn én elmentem nézelődni, vettem szép virágokat ide Bécsbe az erkélyre, vicces, hogy otthon mennyivel olcsóbbak, mint itt! Remélem, szépek lesznek, ígérem, majd megmutatom őket! :))

Meg 1-2 mesekönyv is jött velünk haza, az mindig kell új, imádják a meséket a fiúk, aminek nagyon örülök. Most egy új kedvenc van, Berg Judittól Trikó és Nyamm, a két kis dínó története. Már a második részt olvassuk, és ez már egy kis regény, a fejezetek követik egymást, de az a jó, hogy egy fejezet viszonylag rövid. Mindig izgulnak, hogy mi fog a dínókkal legközelebb történni! :) Este próbára mentem megint, végre énekelhettem rendesen, Brahms volt végre... annyira várom azt a koncertet, hogy el sem hiszitek! Német Requiem a MüPában július elején... mmmm..... :))

Kedd, hú, az sűrű volt... Meg volt beszélve egy találka Cynthiával és a barátnőivel, mert most ők is Magyarországon vannak, és felugrott emiatt Pestre Agárdról. Oda is értem időben. De sajna el is kellett szaladom, mert mentem fodrászhoz. Pénteken mentem volna, de lemondták, amit én nem láttam (a hívásokat az osztrák telefonon) így Viktor addig variált, míg összehozott nekem egy kedd délelőtti időpontot. Szóval a kedd így nézett ki: szaladás a találkára, onnan szaladás fodrászhoz, onnan haza, gyors ebéd, majd pakolás, és időben indulás haza Bécsbe, mert este meg menni kellett a suliba az első szülői értekezletre! Ehhez még hozzákaptam egy órányi tömény felhőszakadást az autópályán, nem hiányzott... Anyósom, Ági is jött velünk, hogy este vigyázzon a fiúkra, még jó, hogy ott volt, és beszélgettünk mert Bécs körnéykén már közel voltam ahhoz, hogy bealudjak. Borzalmasan fáradt voltam estére.