2014. január 18., szombat

Első félév a suliban


Tegnap, pénteken volt ezt a KDL Gespräch... Ez egy ilyen félévi beszélgetés a tanítónénivel, benn az iskolában, a termükben.

Mentünk is, mind a négyen. 


Először Roli odahozott egy ládát, amiben mindenféle alkatrész volt, különböző feladatokhoz, matekhoz is tekerhető számolós tárcsa, Logico Piccolo, ez egy ilyen táblaféle, amin színes korongokat lehet húzogatni, és különböző feladatokhoz lapokat beletenni. Ha jól csinálta a feladatot, akkor, ha megfordítja a betétlapot, akkor annak a hátán ott a megoldás, a színes korongok sorrendje a lényeg. Ha egyezik, akkor jól csinálta. 
Roli egy ilyet csinált a hónapokkal, mostanában ezeket tanulják, hetek, hónapok, évek, melyik hónapban hány nap van, időrendiség... stb... Ügyesen megcsinálta. 

Majd beszélgettünk, aznap voltak Tulln-ban korizni is... Kiderült, hogy megint volt némi galiba a visszaindulásnál... Rolinak nincs saját korcsolyája, kölcsönözni kellett. A végén azoknak, akik kölcsönöztek, 2-3 perccel hamarabb le kellett jönniük a jégről, hogy visszavigyék a korikat, de ez előre nem volt megbeszélve. Roli azt mondta, hogy ez "Unfair" volt, és nem akart lejönni a jégről, már 3 tanítónéni próbálta leimádkozni, csak nem akart. Sajnos megint a régi téma... Ha valami neki nem tetszik, akkor nem fogad szót. Na most ez nem megy, amikor rajta kívül ott van 30 gyerek, és mindenki miatta vár, és nem tudnak a többiekre figyelni... Meg mesélte Susi azt is, hogy nem tudnak a gyerekek mit kezdeni Roli duzzogásaival, azokkal a reakcióival, amikor valami nem tetszik neki. Állandóan a számítógép előtt akar ülni, a feladatait nagyon lassan, vagy alig csinálja (amit önállóan kéne), viszont ha valamit csinál, akkor abban meg maximalista, csak egy példa rá, hogy képes egy betűt 2 percig rajzolgatni... Itthon Martinnal agresszív is néha... Benne a suliban nem annyira, csak nagyon rátelepszik mindenkire, sokszor sír, ha nem tetszik valami, de nem csak pityereg, hanem teli torokból... itthon is... Nagyon gyakran Susi ölében akar lenni, állandóan szalad, hogy megölelje (szereti Susit nagyon), meg mindig kell, hogy valaki ott legyen vele, akármilyen pici feladat van, nem megy egyedül... kell a közönség, a visszacsatolás, 100%-ban, mindig... 


Amikor ott voltunk, épp erről a koris esetről beszéltünk, és kénytelenek voltunk azt mondani, hogy abban nem volt igaza, hogy nem akar le jönni a jégről, mert ha a tanítónénik azt mondják, hogy vége, és menni kell, akkor menni kell... Na, erre kiborult, és nekiesett Gábornak, a szokásos, vicsorog, ökölben a keze... Gábor próbálta lecsillapítani, aztán elment beszélgetni vele a terem túlsó csücskébe... Én meg miközben Susi-val próbáltam erről németül beszélgetni, a fél fülem a fiúknál volt, hogy miről meg a csevej magyarul... Izgis volt... Majd Susi mondta, hogy ő nagyon szereti Rolit, meg örül, hogy ott van velük, és már sokszor kiderült, hogy nagyon intelligens, nagyon okos, mindent tud.... Meséltem neki a múltkori verstanulást is... Nem tudom írtam-e... Meg kellett tanulni egy verset a suliba, de elfelejtette, kapott egy mínuszt érte. Majd jött haza, hogy a vers így meg úgy, de benn hagyta a papírt a suliban, teljes kétségbeesés, hogy most akkor mi lesz... Milyen jó, hogy van internet?? Az első sorra emlékezett, Gábor gyorsan megkereste neki. Majd elküldtük Rolit a hálószobába, hogy olvasgassa, próbálja megjegyezni... Eltelik kb. 3 perc, Roli jön, hogy tudja... Max. 3x olvashatta el, néhány soros vers volt.... Szóval ezt tudja produkálni, őrület gyors feje van (mint Gábornak), de a szociális képességekkel, és a koncentrációval elég sok baja van... Ez egy fajta viselkedés-zavar lehet... 

Mondta Susi, hogy szerinte jó lenne egy szakembert, pszichológust keresni, mert ezen segíteni kéne... Ugyanazt mondta, mint amit Szilvi néni is a magyar suliban... Nehéz ügy. Szeretik őt nagyon amúgy, csak nem értik, nem tudnak mit kezdeni vele, se a tanítónénik, se a gyerekek. Nincs idő mindig arra, hogy legyen 15 perc csak a Roli lelkével foglalkozni... Susi mondta, hogy beszélgettek már ezekről a gyerekekkel is, Rolival is, próbálják megoldani, segíteni neki, de nem nagyon megy. Mi is próbálunk vele sokat beszélgetni, sajnos sokszor elszakad a cérna is... Igazából neki a legrosszabb, nem tudja kordában tartani az indulatait, és azt nem értem, hogy arra miért nem jött még rá, hogy sokkal hamarabb megoldódnak a problémái, ha beszél, ha odamegy valakihez, és elmondja neki, vagy ha duzzog is, ha kérdezik, elmondja, hogy mi baj van... Hát... Nem voltunk túl boldogok tőle, kell segítséget kérni, az biztos. 

Este fürdésnél még mindig ez volt a téma, de Roli már akkorra lehiggadt... Éppen aranyos kedvében volt, ránéztem, és azt mondtam neki: "Rolcsi, Susi azt mondta, hogy nagyon szeret téged, és örül, hogy ott vagy, és a gyerekek is szeretnek, de azért piszkálnak, meg gúnyolnak, mert nem értik, hogy miért viselkedsz néha így... " Erre Roli rám néz: "Anya, ezt miért nem mondtad hamarabb??" :-)) Édesem... És fél óra múlva ugyanott folytatta, ahol abbahagyta. Piszkálódás a köbön, duzzogás, morgás mindenért.... Nehéz vele, pedig nagyon szeretjük. Igazából őt sajnálom, és nem tudom, hogyan tudnék neki még segíteni... :-( Én, meg Gábor is próbáljuk megérteni, beszélni vele, néha nagyon nem megy, sokszor kiabálunk vele, tudjuk... nem kéne, azt is tudjuk... de amikor egyszerűen huszadszorra sem hallja meg, hogy mi van, akkor jön a kiborulás... És nincs mindig idő arra, hogy kivárjuk, hogy meghallja, hogy mi van...  Azt is tudjuk, hogy sokan csak azt érzékelik, hogy mi milyenek vagyunk vele... pedig a látszat sokszor csal.... Nagyon próbálunk vele türelmesek lenni, beszélgetni vele, az is tény, hogy Martin sokszor szándékosan piszkálja őt, akkor ő is le van szidva, hogy miért kell ezt Rolival csinálni... Aztán minden tart 5 percig, és utána kezdjük előlről. 

Majd lesz valahogy... Azért nem kell miatta kétségbe esni, de az tény, hogy ez a viselkedés 8 évesen valahol nem OK... Olyan, mintha megrekedt volna 2-3 évvel hamarabb... Az esze nagyon éles, a lelke meg túlérzékeny. Az önérzete nagyon erős, nagyon kellenek a szabályok is, de ő meg sokszor nem tartja be őket, megy a saját feje után. Aztán másnál meg reklamál, hogy ezek meg azok a szabályok... Nagyon szeret, szeretne beszélgetni, de ő nem mondja, ha valami gond van... Olyan kettős az egész.... Jajj.... Még oldalakon keresztül írhatnám ezt az egészet..... Középpontban akar lenni mindig, elsőnek lenni a lételeme, barátokat szeretne, de pont ezekkel a dolgokkal taszítja el ezt az egészet magától, és emiatt szomorú, meg mérges sokszor... Sokszor gúnyolják őt ezek miatt, és nem jön rá, hogy másképp kellene csinálni. Mondjuk is neki, hogy hogyan, konkrét példákkal, megbeszéljük számtalanszor, de amikor helyzet van, akkor nem ugrik be, csak nagyon ritkán, akkor viszont iszonyúan büszke magára, hogy sikerült! Aztán megint nem ugrik be, hogy mit kéne csinálni egy adott helyzetben.... 

Édes drága Rolikám... Úgy szeretnénk neki segíteni... De nem lehetünk mindig ott mellette....