Nincs cumi!!!

Még síelés előtt 2-3 nappal Martin annyira elkavarta a cumiját a lakásban, hogy sehogy sem találtuk, pedig tényleg kerestük mindenhol! Csinálta sokszor, hogy csak úgy a szájába vette játék közben egy kicsit, és valahol letette, vagy berakta valamelyik játékos dobozba, és nem emlékezett rá, hogy hol van. Este meg ment a keresés... hát most nem találtuk. Kicsit nyüszögött, de nem volt nagy cirkusz, hogy nincs meg. Volt, hogy nehezebben aludt el, de végül sikerült neki, Cicával és Pandával együtt.

Vasárnap, még indulás előtt jött Gábor, hogy megtalálta, hozta nekem, hogy akkor most mi legyen. Én gyorsan eldugtam, de nem mertem úgy elindulni, hogy nincs nálunk egy sem, úgyhogy már korábban bekészítettem a neszeszerbe, volt otthon egy vésztartalék.

Elmentünk síelni. Első este kérdezte, hogy: Anya! Megvan a cumim? Én meg mondtam neki, hogy sajnos nem találtuk meg, így ide sem tudtam elhozni. Kicsit szomorú volt, de egész héten olyan fáradt volt este, hogy még le sem tette a fejét, már aludt is. Nem kereste egyszer sem.

Hazajöttünk. Este lefekvés, megint jött a kérdés: Megtaláltad a cumimat? Én megint mondtam, hogy nincs, nem találtam meg. Nem szólt egy szót sem, elaludt gond nélkül.

Napközben nem is keresi, elvan nélküle, és el is tud aludni gond nélkül. Amúgy már korábban kibökte egyszer, hogy az ovis cumi is eltűnt valahova, és ott is anélkül alszik délután.

Azt hiszem, már nem is adom neki vissza (időközben találtam még régebbieket, mindet eldugtam), ez most már így marad, elveszett. Próbálkoztunk korábban, hogy majd elviszi valami/valaki cserébe az ajándékokért, meg hasonlók, de semmire nem volt hajlandó. Egyszer beleejtette a wc-be, akkor majdnem sikerült, hogy nincs másik, de annyira nehezen aludt el, meg szenvedett, éjjel is felébredt többször, hogy akkor még visszaadtam neki egy másikat.   Úgy látszik, ezt most könnyebben elfogadta, hogy ő hagyta el. 

Még a 4. szülinapja előtt, úgy tűnik, sikerült megválni tőle! :)) Igazi nagyfiú lett, elhagytuk a babás dolgokat.

Roli nagyon ritkán még szopja az ujját elalváskor, vagy ha vissza akar aludni, azt nem tudom elvenni tőle. Bízom benne, hogy tudok rá majd hatni, hogy jönnek az új fogai, és amiatt nem kéne csinálni, mert csúnyák lesznek, és azokra már nagyon kell vigyázni!

Kicsi Fiat szervízben volt

Hétfőre volt időpontunk, hogy visszavigyük a Fiatot szervízbe. Visszahívják az autókat, mert valami nem stimmel teljesen a tetőnyitó automatikával. Nem került semmibe, csak oda kellett vinni, és délután elhozni. Gábor úgy beszélte meg, hogy miután az oviba bevittem a fiúkat, kényelmesen odaérjek, és mielőtt megyek értük, el is tudjam hozni az autót.. Igen ám, csak hogy Roli az utolsó síelős napon a hegyen a havat nyalogatta játékból, valószínű megfázott a torka, és tegnap este teljesen elment a hangja. Martin is picit fújta még az orrát, így úgy döntöttem, nem viszem be őket, majd együtt elvisszük az autót. El is indultunk reggel, sikerült mindent elmondanom németül, majd jól megleptek a szervízben. Mikor odaadtam a kulcsot, kérdezi tőlem a bácsi, hogy szükségem van-e villamosjegyre?? Miiii???? Néztem, mint Rozi a moziban.... Ezt nem vártam. Rögtön mondtam, hogy persze! Erre kaptam két jegyet, hogy vissza is tudjak jönni. Nem semmi, nem? Még erre is gondolnak... Nem csak úgy, hogy majd oldd meg.... Miközben én intézkedtem, a fiúk nagyon izgatottak voltak, mert volt benn a szalonban egymás mellett 4 db Ferrari! Alaposan körbejárták őket, majd mikor mentünk hazafelé, Martin mesélni kezd: Anya, majd én 500 meg 1000 pénzzel telerakom a kosaram, mert olyan sok pénzem lesz, hogy a kosár tetejéig fog érni, azt mind odaadom a bácsinak, és akkor biztosan elmehetünk a fehér Ferrarival versenyezni, jó? Édesem... :)))

A sétálás is tetszett nekik, mert egyrészt jó idő volt, másrészt ott mentünk el a metró kocsiszín (vagy garázs? Nem tudom...) mellett, és jöttek-mentek a metrók. Bocsánat, U-Bahn-ok... :) Nem volt velük semmi gond, bezzeg itthon... megint megengedek, rendes vagyok, direkt, hogy Roli tudjon pihenni, én meg kapom a hisztit, a dühöngést, mert valami nem tetszik Rolinak. Mindegy. Majd lesz jobb is. :) Elfáradtam ma is, és még sok a pakolnivaló nagyon... Remélem, hétvégére kész leszek vele!

Murau - Kreischberg: síeltünk egy hétig

Húúúú, ez nagyon klassz hét volt!

Murau, Kreischberg... egy nem túl nagy, de nem is kicsi, magyarok által felkapott síterep. Bécstől 2 és fél óra. A doboz az autó tetején nagyon jól vizsgázott, megérte megvenni! Szépen autóztunk 110-120-szal, és simán kibírta, stabil volt, klasszul bele lehetett pakolni egy csomó mindent, így nem volt csurig pakolva körülöttünk az autó. Síruhák, meg a sícipők kerültek bele, a gyerekek lécei, meg egy ruhás táska. Utazás előtt Gábor vett magának egy lécet, belefutottunk egy leárazásba az Intersportban, és így nagyon jó áron tudott venni. Sícipőt meg kapott kölcsön a kollegájától.

Vasárnap indultunk, szép nyugisan, a fiúk is jól bírták az utazást. Mikor odaértünk, mentünk rögtön fel csúszni. Délutánig ott voltunk, mindjárt jól kezdődött az egész...

Gábor úgy gondolta, hogy 5-ig mennek a liftek. 4-kor kiderült, hogy csak 4-ig mennek felfelé, a kabinos felvonó fél5-ig még megy le a hegyről. Megbeszéltük, hogy lecsúszunk a kabinos felvonó középső állomásáig, odáig ment le egy kék pálya. Mi szépen mentünk Rolival, de Martin már nagyon fáradt volt, és a közepén megmakacsolta magát. Mi már a felvonónál álltunk, és vártuk őket, láttuk őket fenn a a pályán. De a felvonóépület ajtaját már kezdték becsukni, és az emberke, aki ott volt, kérdezte, hogy mi most akkor mit csinálunk? Mondtam, hogy várjuk a családot, ott vannak, de kicsi a gyerkőc, le kell jönnie a felvonóval, mert az alatt lévő fekete pályán nem tud lejönni, várjanak még egy kicsit, ha lehet... (Én! Ezt! Németül! Jujj! De megértette....) Gáborék csak nem jöttek. Nekünk meg már integettek, hogy muszáj mennünk, így nem tudtam mit csinálni, beültünk a kabinba, és a mienk volt az utolsó. Az utánunk érkezőket már szedték ki sorban. Hívtam volna előtte Gábort telefonon, hogy fogja meg a Martint, és hozza le, de nem vette fel. Így mi leértünk, leültünk egy padra, és én már a bőgés határán voltam, hogy nem jön több kabin, most mi lesz, hogyan fognak lejönni??? Néztem a felvonót, mert a kötél még forgott, hátha mégis... de semmi nem jött. Le is állították. Mondtam Rolinak, hogy most hagyjon békén, mert nagyon ideges vagyok. Egyszer csak megjelentek, Martin Gábor nyakában, sílécestül! Első nap, délután, fekete pályán úgy, hogy kb. 10 éve nem síelt rendesen!! (Snowboard-ozik jó ideje, de amúgy nagyon jól tud síelni is.) Megkönnyebbültem, hogy megvannak, de Gábor nagyon ki volt purcanva ettől a kis extra menettől. Nem csodálom! Mondta, hogy néha Martin még a szemét is befogta, és amúgy meg nagyokat kurjongatott, hogy hú, de gyorsan mennek! :) Nem egy félős gyerek, az tuti!!

Utána megkerestük a szállást, kb. 4 km-re volt a pályától, fel kellett menni a hegy felé az erdőbe, tiszta vadregényes volt, és gyönyörű havas! Az út is.... de az Alfa simán felment, nem volt gond. A Kamuthy család már ott volt, megtaláltuk egymást. Ők egy külön kis házban laktak egy 2 szintes apartmanban, mi a mellette lévő nagyobb házban, egy kétszobás apartmanban, nagyon jó volt, semmi fakszni, egyszerű volt, és jól be lehetett fűteni! Egy furcsaság volt, nem volt rendes fürdőszoba, a wc-ben volt egy zuhanyfülke, és a szobában meg a konyhában volt egy mosdó.

A következő 5 nap nagyjából ugyanúgy telt. Fél 9-re terveztük reggel az indulást, hogy ne kelljen rohanni, a Kamuthy lányoknak és Rolinak 10-12-ig volt oktatás. Addig mi csúszkáltunk, majd összeszedtük a gyerekeket, és délben mentünk ebédelni fenn a hüttébe. Az első két nap még jó idő volt, és nem voltunk elég ügyesek asztalfoglalásban, így kinn ettünk a szabadban, utána már rutinosabbak voltunk, 11-kor valaki bement, és foglalta a helyet. Volt, hogy én hamarabb bementem Martinnal enni, mert elfáradt, éhes volt, megette a levesét, a virslit zsömlével (5 napig ezt ette) és mire mi befejeztük, jöttek a többiek, így volt hely. Amúgy tele van az egész hely magyarokkal, a konyhás fiú is magyar volt, minden ki van írva magyarul. Kétszer Andi anyukája is feljött a hegyre Máté babával, akkor ők tartották a helyet a csapatnak.

Szerdán jött a rosszidő. Iszonyat szél- és hóvihar volt, alig lehetett látni valamit, a felső pályák le is voltak zárva. Elvitték a gyerekeket oktatásra, de mondták, hogy meglátják, hogy bírja a csapat. Csúszkálunk Martinnal, egyszer csak jön Gábor, hogy figyeljek majd Rolira, mert hisztizik valamiért, megnyugtatta, de nem eléggé. 5 perc múlva (mi épp felvonóztunk Martinnal) jön Zsolt, az oktató a gyereksereggel, hogy megvárnak, jöjjek utánuk. Gondoltam magamban, ajjaj.... Odaértünk, és mondja nekem, hogy elege van, nem tud mit kezdeni Rolival, hisztizik, nem lehet vele bírni, és hogy kilökte a párját (egy hasonló korú kifiú, Alan-nek hívták, magyar). Hogy ő nem hajlandó továbbvinni Rolit, mert rontja a csoportot, és veszélyes volt a társára, és ő a felelős a gyerekekért, és ő ezt így nem vállalja tovább, fizessük ki az órákat és kész. Húha...!

Rolival bementünk a hüttébe, nagy nehezen megnyugodott, és végül sikerült belőle kipiszkálni, hogy mi volt. Elég ellentmondásos dolgokat mesélt, de a lényeg az volt, hogy azon balhéztak össze, hogy Roli félt a jobb oldalra állni a csákányos felvonón, mert ott esett ki korábban kétszer is. A bal oldalra akart állni, de Alan nem hagyta. De ezt nem tudta senki eddig, hogy ő ettől fél. Felvonózás közben elkezdték csapkodni egymást, ami addig fajult, hogy (a többiek szerint) Roli kilökte Alan-t  a felvonóból. Roli szerint nem lökte ki, kiesett. Azt elismerte, hogy csapkodták egymást, de ő nem lökte ki. Most mit lehet ilyenkor tenni? Szerettem volna hinni a saját gyerekemnek. Meg az is baj volt, hogy Alan kinevette Rolit, mikor kiesett a felvonóból, ezt nagyon zokon vette. Na, a végén megbeszéltük a dolgokat, és azt is, hogy másnap nem hagyjuk annyiban a dolgot, bocsánatot kell kérni Zsolttól, és Alan-től is. Aznap egyébként nem is maradtunk fenn sokáig, mert tényleg borzasztó idő volt, valószínű, még ez is hozzátett az egész cirkuszhoz. 2 órakor le is jöttünk, és mentünk haza. Aznap éjjel esett egy csomó friss hó, gyönyörű volt reggel a fenyves, ahogy jöttünk le kocsival! :-)

Másnap (csütörtökön) még mindig erős szél volt, de már kibújt néha a napocska is! Reggel Gábor és Roli mentek Zsolthoz. Roli odabújt hozzá, és elmondott neki mindent. Zsoltot is bántotta a dolog, így megbocsátott Rolinak, Alan-től is bocsánatot kértek (ez mondjuk nem volt egyszerű, nem nagyon hagyta a kissrác), és Gábor elmondta Zsoltnak, hogy mitől fél Roli. Akkor már szent volt a béke, és Roli másik párt kapott, állhatott a felvonóban a bal oldalra. :) Így ment tovább az oktatás, készültek a versenyre!

Pénteken volt a síverseny azoknak a gyerekeknek, akikkel Roli meg a lányok együtt síeltek. 8-an voltak összesen a kicsik (volt egy idősebb csapat is, ők külön mentek). Reggel az oktatók kiszúrták a pályát, majd vitték oda a gyerekeket egy kicsit gyakorolni. Másodszorra láttuk, hogy Martin is beáll a sorba, és megy utánuk. Volt két, tőle nagyobb gyerek, akiknek nem ment olyan jól a dolog, Martin fogta magát, kikerülte őket, és szépen kerületve a botokat, robogott a többiek után! Mi csak lestünk Gáborral, felvette videóra is! Simán benevezhettük volna őt is, nem az utolsó lett volna, az tuti!

Martinon én teljesen meg voltam lepődve. Ez volt az első komolyabb síelése, bár hozzá kell tenni, hogy a múltkor, Lackenhof-ban nagyon sokat számított, hogy az első csúszkálásokat oktatóval tette meg! De itt most félelmetes volt, hogy milyen gyorsan fejlődött! 3. nap mondtam neki, hogy nem akarja-e kipróbálni egyedül a felvonót? Lelkes volt, és rögtön elsőre sikerült is neki! Kiesés nélkül felment a tetejéig! Utána talán 2 vagy 3szor esett ki összesen.

Volt egy másik aranyos történet. Megbeszéltük a felvonó tetején, hogy merre megyünk. Persze nem arra ment. Volt ezen a pályán egy félcső (U alak, úgy lehet benne menni, hogy felmész az odalára, ott megfordulsz, és akkor az egy kicsit megdobja a sebességet, át a másik oldalra, jópofa, szerették a gyerekek). De itt Martin még soha nem járt addig. Megy oda ezerrel, én utána, kiabálok, hogy álljon meg, nem ezt beszéltük meg. Erre ő: De hát Roli is ezt csinálta! Akkor ő is! Teljesen természetes volt, hogy akkor neki is menni fog. Ment is. Igaz, egyszer-kétszer felborult, akkor mentem összeszedni, de nagyon élvezte. Ezek után, ha oda akart menni, csak annyit mondott: Anya, menjünk csövezni! :-))) Nem félt, mert menni gyorsan, a kanyarodás is ment neki, és bármikor meg tudott állni. Cuki pofa, olyan büszke voltam rá!

Jött a verseny. Nagyon drukkoltunk a gyerekeknek, Roli tényleg gyors volt. Maja is, és még Flóra is egészen beleadott mindent, bár ő előtte két napig nem volt fenn. Amikor olyan szörnyű idő volt, szegény, rosszul lett a kabinosban, kétszer hányt is, nagyon félt tőle, hogy megint megismétlődik. De most mindenki nagyon ügyes volt! Utána izgatottan vártuk az eredményhirdetést. Maja nagyon arra készült, hogy nyer, megviselte, hogy csak 6. lett, bár tény, hogy olyan gyerkőc került elé, aki kaput is kihagyott.... De úgy látszik, csak az idő számított.

Roli 2. helyezett lett, ezüstérmet nyert!!! Olyan büszkék vagyunk rá! Ő is az volt nagyon!

Szombaton még síeltünk délelőtt, aztán 2 órakor indultunk haza, mert Gábor tesójáék, Tamásék itt voltak nálunk Bécsben, Tamásnak munkaügyben kellett jönnie, és jöttek családostul, nálunk laktak. Most voltak nálunk először, és így tudtunk beszélgetni is egy kicsit, este, meg másnap délelőtt. Jó volt látni őket. :)) Bazsi meg a fiúk nagyon örültek egymásnak, Borika meg nagyon ügyesen körbejárt mindent, egy hete indult el, nemsokára 1 éves lesz ő is már... :)

Nagyon szuperül sikerült ez a hét, jól éreztük magunkat, szuper társaság volt, szeretünk Andiékkal lenni. Remélem, Gábor is tudott egy picit pihenni, bár ez aktív pihenés volt, de ráfért már nagyon. De azokat a fránya munka e-maileket muszáj volt minden nap megnézni..... És volt, aki úgy írt neki, hogy bár tudja, hogy szabin van, de azért ha tud, szakítson rá időt!! Na persze....

Talán még Tamásékkal síelünk idén, jönnek 2 hét múlva pár napra, hogy elmenjenek ide a közelbe kicsit síelni ők is, lehet, hogy mi is elmegyünk velük a fiúkkal, majd ahogy alakul, nem tudom még, Gábornak mennyire lesz sűrű a munkája.

ITT találtok még sok-sok képet, nem akartam ide túl sokat feltenni.

Szép volt, jó volt, jövőre - remélem - folyt. köv.... :) Bár nem biztos, hogy az iskolai síszüneteket össze tudjuk hangolni majd, de talán sikerül.

Síelni készülünk

Írok, mert már régen írtam. Pedig nincs is semmi különös. Szerencsére mindenki jól van, nem vagyunk betegek. Hideg van nagyon, az elmúlt 2 nap esett némi hó itt is, kb. 5 cm. Arra elég volt, hogy kifehéredjen a város, és jobb így elviselni a hideget.

Ezen a héten nem történt semmi extra. Srácoknak ovi, Gábornak sok munka, a héten 2x volt vidéken is. Vasárnap megyünk síelni egy hétre, Murauba, Roli keresztszüleivel: a Kamuthy családdal, ott 3 gyerek van, jó buli lesz! Néztem az időjárást arrafelé, lesz kevés friss hó, szél nem nagyon, és még talán napsütés is! Erre vágyom, nincs annál szebb, mikor fenn a hegyekben minden csupa hó, szikrázóan süt a nap és kék az ég... az valami csoda!

Találtunk végül olyan valamit, amit fel tudunk tenni az Alfa tetejére! Itt vannak a linkek: Tetőcsomagtartó és a Doboz. Felfújhatós a tetőcsomagtartó, és arra rá lehet kötni egy puhafalú nagy zsákot. Hatalmas, az összes sícipő, a sisakok, a síruhák, még a fiúk lécei is beleférnek, és még mindig van hely benne! Nem lehet vele nagyon gyorsan menni, azt mondták telefonon, hogy 120-nál többel ne nagyon száguldozzunk, de arrafelé nem is nagyon lehet, amerre majd megyünk, eléggé kanyargós az autópálya... Londonból érkezett a csomag, meglepően gyorsan itt volt!

A héten 2x átjöttek Cynthiáék is Lillával, mert szegényke még mindig nincs teljesen jól (bár ez nem nagyon látszik rajta, a kis virgoncka...), nem mehetnek még ki a köhögés miatt ebben a nagyon hideg időben, így átjöttek, hogy legyen Lillának valami változatosság az életében, 2 hete be vannak zárva a lakásba. Mi jót csevegtünk, Lilla meg szétpakolta, amit talált. :)

Iskoláról még nincs hír. Pontosabban annyi van, hogy Gábor kiderítette, kit is kell felhívni, de senki sem elérhető a héten, mert most van itt Bécsben a síszünet, úgy látszik, ilyenkor a hivatalokban is megáll az élet.

Martin és Roli.... Roli sokszor dühös, főleg, ha nem nézhet mesét, mert mondjuk már nézte másfél órát. Ilyenkor üvöltözik, bevágja a szobaajtót maga után, csúnyán beszél, és nem bírja abbahagyni. A másik nagy kedvenc mondat: "Mindig minden nekem kell megcsinálnoooom!!!" Pedig nem csinál semmit. Magától. Mindent, amit kérnénk tőle (szó szerint!) el kell neki mondani 4-5x és még akkor sem csinálja. Ha megkérem valamire szépen, akkor semmi, ha keményebben szólok, akkor jön a dühöngés. Gábor nehezebben bírja mint én, de tény, hogy közöttük sokkal több a harc, mint velem. Lehet, hogy benne vagyunk az Ödipális koplexusban?? Nem tudom, de én nagyon nehezen viselem, ha ők vitáznak.

Tegnap azon is nyűglődött, hogy nem játszik vele senki az oviban, és nem tudja miért. Én mondjuk nem így látom, de nagyon nehezen viseli azt, hogy nem tud úgy kommunikálni, ahogy szeretne. Nagyon aranyosan mosolyog, bólogat, ha mondanak neki valamit, mert elképesztően sokat megért már, de ez neki nem elég. Pár dologot mondanak még csak németül, pedig annyi, de annyi minden van a fejében, amit szeretne elmesélni.

Martin mostanában nyugisabb. Kevesebb a hiszti, most az a legújabb, hogy valamin elkezd rötyögni, és nem bírja abbahagyni a hülyülést. Kész... :) Meg beszél ilyenkor össze-vissza, alig érteni, hogy mit mond. Ma reggel annak örült ennyire, hogy ki tudta mondani, hogy paprika. Szerintem eddig is tudta, csak nem mondta valamiért, ha azt akart enni, csak mutogatott rá, hogy Azt. Meg sokág paklika volt. Aztán ma mondta jól, ezen elkezdett kacarászni, és nem bírta abbahagyni.

Oda kell rájuk figyelni, mert Martin nagy huncut, sokszor Roli hozzá sem ér, és már visít, mint egy malac, akit nyúznak!! Borzasztó! De annyira édesek, amikor jönnek, bújnak, a Martin imád puszit adni, meg van a rendje, egyik arcom, másik arcom, és az orrom hegye sem maradhat ki soha! :)

Ő sokkal jobban el van egyedül, sokkal kevésbbé lehet kibillenteni a nyugalmából, lazább természete van, róla valahogy leperegnek azok a dolgok, ami Rolinak mély nyomot hagy.

Most egy hét síelés, aztán ha hazajöttünk, jön a farsang az oviban. A jelmezről csak annyit, hogy Roli bokszoló akar lenni, Martinból pedig búvár lesz... :)

Keresélünk, törölgetünk...

Helyzetjelentés Bécsből: ma reggel -12 fokot mutatott az autó!! Süt a nap, és nincs szél. (Még!)

Szegény Alfának a szervója elég érdekes hangokat adott ki ma reggel, úgy sajnáltam szegényt... De aztán autóztam vele 2-3 percet, és miután kezdett bemelegedni, abbahagyta.

Tetőcsomagtartót vadászunk rá most épp. Egy hét múlva megyünk síelni, és jó lenne a nehezen pakolható dolgokat (sicipők, bukósisakok) az autó tetejére varázsolni, de egyszerűen nem akarom elhinni, hogy nem találunk normális áron az Alfára tetőcsomagtartót, amire egy boxot fel lehet tenni. Néztük a nagy gyártókat (Thule, MontBlanc), de csak úgy van ehhez a tipusú autóhoz, hogy kell, hogy legyen az autón tetősín. Na most az nincs. Amúgy meg elég kevés kombi Alfát látok tetősínnel rohangálni az utakon.

Miután már szinte mindent megnéztem a neten, ma bementem ÖAMTC boltba (ez az osztrák Autóklub), mert ők - elvileg - a honlap szerint hivatalos Thule viszonteladók, megnézték a katalógust is, és tényleg nincs ilyen. Ők is meglepődtek.

Pontosabban nincs igazam, mert létezik tetőcsomagtartó kombi Alfához. Ja, gyári, és 380 euro!! Ehhez még hozzájönne a box, amit 2-300 euroért láttam... Kösz.....

Van ugyan egy olyan tetőcsomagtartónk, amit Gábor vett a nyáron a szörföhöz, ami felfújható... ezt minden autóra fel lehet tenni. És találtunk az interneten olyat, ami tulajdonképpen egy box, puha, viszont van belső merevítése. És pont ehhez a csomagtartóhoz kompatibilis, Angliában gyártják. Gábor mondta, hogy felhívja őket, ha összejön, lehet, hogy rendelünk egy olyat. Lehet, hogy nem is érdemes rá többet költeni, mert mi van, ha nyár felé tényleg kapunk céges autót, és az Alfától meg kell válnunk?

A másik dolog, ami egyre jobban idegesít: az ablakok. Mármint az, hogy állandóan törölgetni kell őket, vízben állnak a szegőlécek, és reggelente nem csak az ablak széle, hanem az egész ablaküveg csurom víz!! Ha szellőztetünk, és mindenhol egy fél órát nyitva van az ablak, akkor kiszárad a levegő egy kicsit, és megszáradnak. És a fűtés??? Meg az utcára... És még ez a lakás "A" kategóriás energia szempontból...!! Most, komolyan, szerintetek ez így normális?? Nem csak reggel, egész nap...

A hivatalról az iskolai hellyel kapcsolatban még semmi hír nincs... Címet nem sikerült találni sajnos, remélem Gábor nemsokára fel tudja hívni őket, hátha mondanak valamit. Szegény Gábor annyira fáradt... már ő is mondja, hogy kezd kidőlni, aludni szeretne sokat.

A fiúknak jól begyulladt a szemük, szerintünk a gyógyszertől, amit kaptak. Gábor megnézte a leírást, ott is van a nagyon gyakori mellékhatások között. Olyan csúnya piros lett a szemük, meg csipás is picit, abba is hagyjuk ezt a gyógyszert, azt hiszem. Majd csinálok rá kamillát.. Nem piszkálják, nem fáj nekik, csak ronda. 

Még egy újság: van varrógépem!! :-)  Pesten vettem még a múlt hétvégén, mikor otthon voltam énekelni. Julcsi mondta, hogy az Oktogonnál van egy szuper profi varrógép szaküzlet, megnéztem, és annyira profik és kedvesek voltak, hogy úgy döntöttem, nem vacakolok tovább, megveszem. Kell itthon is, most nincs kéznél sajnos egyik ügyeskezű nagymama sem, ha kell valamit csinálni. :-(
Tök jóóó!! Sokmindent tud, még jó, hogy Julcsival meg Anyuval előszedtük, mert legalább megtanítottak rá, hogy hogyan kell befűzni... Totál zöldfülű vagyok a témában még, de nagyon szeretném megtanulni. Ilyen szál, olyan szál, bla-bla... azt sem tudom még, mi mit jelent! Kaptam egy könyvet is, elvileg varrásról szól kezdőknek, háááát..... Még az is meredek nekem egy picit. Most is van kb. 5 nadrág (3 Gáboré, 2 a gyerekeké), amit rendbe kéne tenni, meg olyan sok jó dolgot lehet varrni itthonra is! Remélem, menni fog... Ráadásul rögtön a síelés utáni héten lesz az oviban a farsang, arra is ki kéne találni valamit... Mindig ez a "Hulk a zöld szörnyeteg" jön elő Rolinak, hogy ő az akar lenni... az egyik "Anna és Peti" könyvben van az egyik farsangos mesében, azt sem tudja, mi az. De a tavalyi farsang után jó lenne lebeszélni őt arról, hogy valami rémisztő legyen.... Nem sült el jól a szellemesdi. Martin jó fej volt, először TúróRudit mondott, majd KinderPinqui-t. A két legfontosabb dolog a kis életében mostanában. Na meg a Cicás mese. (Macskarisztokraták, Disney).

Hétvégén semmi különös nem lesz, nem nagyon akarom kidugni az orromat ebben a hidegben. Kéne valami finomat sütni.... Ötlet? :-)