Murau - Kreischberg: síeltünk egy hétig

Húúúú, ez nagyon klassz hét volt!

Murau, Kreischberg... egy nem túl nagy, de nem is kicsi, magyarok által felkapott síterep. Bécstől 2 és fél óra. A doboz az autó tetején nagyon jól vizsgázott, megérte megvenni! Szépen autóztunk 110-120-szal, és simán kibírta, stabil volt, klasszul bele lehetett pakolni egy csomó mindent, így nem volt csurig pakolva körülöttünk az autó. Síruhák, meg a sícipők kerültek bele, a gyerekek lécei, meg egy ruhás táska. Utazás előtt Gábor vett magának egy lécet, belefutottunk egy leárazásba az Intersportban, és így nagyon jó áron tudott venni. Sícipőt meg kapott kölcsön a kollegájától.

Vasárnap indultunk, szép nyugisan, a fiúk is jól bírták az utazást. Mikor odaértünk, mentünk rögtön fel csúszni. Délutánig ott voltunk, mindjárt jól kezdődött az egész...

Gábor úgy gondolta, hogy 5-ig mennek a liftek. 4-kor kiderült, hogy csak 4-ig mennek felfelé, a kabinos felvonó fél5-ig még megy le a hegyről. Megbeszéltük, hogy lecsúszunk a kabinos felvonó középső állomásáig, odáig ment le egy kék pálya. Mi szépen mentünk Rolival, de Martin már nagyon fáradt volt, és a közepén megmakacsolta magát. Mi már a felvonónál álltunk, és vártuk őket, láttuk őket fenn a a pályán. De a felvonóépület ajtaját már kezdték becsukni, és az emberke, aki ott volt, kérdezte, hogy mi most akkor mit csinálunk? Mondtam, hogy várjuk a családot, ott vannak, de kicsi a gyerkőc, le kell jönnie a felvonóval, mert az alatt lévő fekete pályán nem tud lejönni, várjanak még egy kicsit, ha lehet... (Én! Ezt! Németül! Jujj! De megértette....) Gáborék csak nem jöttek. Nekünk meg már integettek, hogy muszáj mennünk, így nem tudtam mit csinálni, beültünk a kabinba, és a mienk volt az utolsó. Az utánunk érkezőket már szedték ki sorban. Hívtam volna előtte Gábort telefonon, hogy fogja meg a Martint, és hozza le, de nem vette fel. Így mi leértünk, leültünk egy padra, és én már a bőgés határán voltam, hogy nem jön több kabin, most mi lesz, hogyan fognak lejönni??? Néztem a felvonót, mert a kötél még forgott, hátha mégis... de semmi nem jött. Le is állították. Mondtam Rolinak, hogy most hagyjon békén, mert nagyon ideges vagyok. Egyszer csak megjelentek, Martin Gábor nyakában, sílécestül! Első nap, délután, fekete pályán úgy, hogy kb. 10 éve nem síelt rendesen!! (Snowboard-ozik jó ideje, de amúgy nagyon jól tud síelni is.) Megkönnyebbültem, hogy megvannak, de Gábor nagyon ki volt purcanva ettől a kis extra menettől. Nem csodálom! Mondta, hogy néha Martin még a szemét is befogta, és amúgy meg nagyokat kurjongatott, hogy hú, de gyorsan mennek! :) Nem egy félős gyerek, az tuti!!

Utána megkerestük a szállást, kb. 4 km-re volt a pályától, fel kellett menni a hegy felé az erdőbe, tiszta vadregényes volt, és gyönyörű havas! Az út is.... de az Alfa simán felment, nem volt gond. A Kamuthy család már ott volt, megtaláltuk egymást. Ők egy külön kis házban laktak egy 2 szintes apartmanban, mi a mellette lévő nagyobb házban, egy kétszobás apartmanban, nagyon jó volt, semmi fakszni, egyszerű volt, és jól be lehetett fűteni! Egy furcsaság volt, nem volt rendes fürdőszoba, a wc-ben volt egy zuhanyfülke, és a szobában meg a konyhában volt egy mosdó.

A következő 5 nap nagyjából ugyanúgy telt. Fél 9-re terveztük reggel az indulást, hogy ne kelljen rohanni, a Kamuthy lányoknak és Rolinak 10-12-ig volt oktatás. Addig mi csúszkáltunk, majd összeszedtük a gyerekeket, és délben mentünk ebédelni fenn a hüttébe. Az első két nap még jó idő volt, és nem voltunk elég ügyesek asztalfoglalásban, így kinn ettünk a szabadban, utána már rutinosabbak voltunk, 11-kor valaki bement, és foglalta a helyet. Volt, hogy én hamarabb bementem Martinnal enni, mert elfáradt, éhes volt, megette a levesét, a virslit zsömlével (5 napig ezt ette) és mire mi befejeztük, jöttek a többiek, így volt hely. Amúgy tele van az egész hely magyarokkal, a konyhás fiú is magyar volt, minden ki van írva magyarul. Kétszer Andi anyukája is feljött a hegyre Máté babával, akkor ők tartották a helyet a csapatnak.

Szerdán jött a rosszidő. Iszonyat szél- és hóvihar volt, alig lehetett látni valamit, a felső pályák le is voltak zárva. Elvitték a gyerekeket oktatásra, de mondták, hogy meglátják, hogy bírja a csapat. Csúszkálunk Martinnal, egyszer csak jön Gábor, hogy figyeljek majd Rolira, mert hisztizik valamiért, megnyugtatta, de nem eléggé. 5 perc múlva (mi épp felvonóztunk Martinnal) jön Zsolt, az oktató a gyereksereggel, hogy megvárnak, jöjjek utánuk. Gondoltam magamban, ajjaj.... Odaértünk, és mondja nekem, hogy elege van, nem tud mit kezdeni Rolival, hisztizik, nem lehet vele bírni, és hogy kilökte a párját (egy hasonló korú kifiú, Alan-nek hívták, magyar). Hogy ő nem hajlandó továbbvinni Rolit, mert rontja a csoportot, és veszélyes volt a társára, és ő a felelős a gyerekekért, és ő ezt így nem vállalja tovább, fizessük ki az órákat és kész. Húha...!

Rolival bementünk a hüttébe, nagy nehezen megnyugodott, és végül sikerült belőle kipiszkálni, hogy mi volt. Elég ellentmondásos dolgokat mesélt, de a lényeg az volt, hogy azon balhéztak össze, hogy Roli félt a jobb oldalra állni a csákányos felvonón, mert ott esett ki korábban kétszer is. A bal oldalra akart állni, de Alan nem hagyta. De ezt nem tudta senki eddig, hogy ő ettől fél. Felvonózás közben elkezdték csapkodni egymást, ami addig fajult, hogy (a többiek szerint) Roli kilökte Alan-t  a felvonóból. Roli szerint nem lökte ki, kiesett. Azt elismerte, hogy csapkodták egymást, de ő nem lökte ki. Most mit lehet ilyenkor tenni? Szerettem volna hinni a saját gyerekemnek. Meg az is baj volt, hogy Alan kinevette Rolit, mikor kiesett a felvonóból, ezt nagyon zokon vette. Na, a végén megbeszéltük a dolgokat, és azt is, hogy másnap nem hagyjuk annyiban a dolgot, bocsánatot kell kérni Zsolttól, és Alan-től is. Aznap egyébként nem is maradtunk fenn sokáig, mert tényleg borzasztó idő volt, valószínű, még ez is hozzátett az egész cirkuszhoz. 2 órakor le is jöttünk, és mentünk haza. Aznap éjjel esett egy csomó friss hó, gyönyörű volt reggel a fenyves, ahogy jöttünk le kocsival! :-)

Másnap (csütörtökön) még mindig erős szél volt, de már kibújt néha a napocska is! Reggel Gábor és Roli mentek Zsolthoz. Roli odabújt hozzá, és elmondott neki mindent. Zsoltot is bántotta a dolog, így megbocsátott Rolinak, Alan-től is bocsánatot kértek (ez mondjuk nem volt egyszerű, nem nagyon hagyta a kissrác), és Gábor elmondta Zsoltnak, hogy mitől fél Roli. Akkor már szent volt a béke, és Roli másik párt kapott, állhatott a felvonóban a bal oldalra. :) Így ment tovább az oktatás, készültek a versenyre!

Pénteken volt a síverseny azoknak a gyerekeknek, akikkel Roli meg a lányok együtt síeltek. 8-an voltak összesen a kicsik (volt egy idősebb csapat is, ők külön mentek). Reggel az oktatók kiszúrták a pályát, majd vitték oda a gyerekeket egy kicsit gyakorolni. Másodszorra láttuk, hogy Martin is beáll a sorba, és megy utánuk. Volt két, tőle nagyobb gyerek, akiknek nem ment olyan jól a dolog, Martin fogta magát, kikerülte őket, és szépen kerületve a botokat, robogott a többiek után! Mi csak lestünk Gáborral, felvette videóra is! Simán benevezhettük volna őt is, nem az utolsó lett volna, az tuti!

Martinon én teljesen meg voltam lepődve. Ez volt az első komolyabb síelése, bár hozzá kell tenni, hogy a múltkor, Lackenhof-ban nagyon sokat számított, hogy az első csúszkálásokat oktatóval tette meg! De itt most félelmetes volt, hogy milyen gyorsan fejlődött! 3. nap mondtam neki, hogy nem akarja-e kipróbálni egyedül a felvonót? Lelkes volt, és rögtön elsőre sikerült is neki! Kiesés nélkül felment a tetejéig! Utána talán 2 vagy 3szor esett ki összesen.

Volt egy másik aranyos történet. Megbeszéltük a felvonó tetején, hogy merre megyünk. Persze nem arra ment. Volt ezen a pályán egy félcső (U alak, úgy lehet benne menni, hogy felmész az odalára, ott megfordulsz, és akkor az egy kicsit megdobja a sebességet, át a másik oldalra, jópofa, szerették a gyerekek). De itt Martin még soha nem járt addig. Megy oda ezerrel, én utána, kiabálok, hogy álljon meg, nem ezt beszéltük meg. Erre ő: De hát Roli is ezt csinálta! Akkor ő is! Teljesen természetes volt, hogy akkor neki is menni fog. Ment is. Igaz, egyszer-kétszer felborult, akkor mentem összeszedni, de nagyon élvezte. Ezek után, ha oda akart menni, csak annyit mondott: Anya, menjünk csövezni! :-))) Nem félt, mert menni gyorsan, a kanyarodás is ment neki, és bármikor meg tudott állni. Cuki pofa, olyan büszke voltam rá!

Jött a verseny. Nagyon drukkoltunk a gyerekeknek, Roli tényleg gyors volt. Maja is, és még Flóra is egészen beleadott mindent, bár ő előtte két napig nem volt fenn. Amikor olyan szörnyű idő volt, szegény, rosszul lett a kabinosban, kétszer hányt is, nagyon félt tőle, hogy megint megismétlődik. De most mindenki nagyon ügyes volt! Utána izgatottan vártuk az eredményhirdetést. Maja nagyon arra készült, hogy nyer, megviselte, hogy csak 6. lett, bár tény, hogy olyan gyerkőc került elé, aki kaput is kihagyott.... De úgy látszik, csak az idő számított.

Roli 2. helyezett lett, ezüstérmet nyert!!! Olyan büszkék vagyunk rá! Ő is az volt nagyon!

Szombaton még síeltünk délelőtt, aztán 2 órakor indultunk haza, mert Gábor tesójáék, Tamásék itt voltak nálunk Bécsben, Tamásnak munkaügyben kellett jönnie, és jöttek családostul, nálunk laktak. Most voltak nálunk először, és így tudtunk beszélgetni is egy kicsit, este, meg másnap délelőtt. Jó volt látni őket. :)) Bazsi meg a fiúk nagyon örültek egymásnak, Borika meg nagyon ügyesen körbejárt mindent, egy hete indult el, nemsokára 1 éves lesz ő is már... :)

Nagyon szuperül sikerült ez a hét, jól éreztük magunkat, szuper társaság volt, szeretünk Andiékkal lenni. Remélem, Gábor is tudott egy picit pihenni, bár ez aktív pihenés volt, de ráfért már nagyon. De azokat a fránya munka e-maileket muszáj volt minden nap megnézni..... És volt, aki úgy írt neki, hogy bár tudja, hogy szabin van, de azért ha tud, szakítson rá időt!! Na persze....

Talán még Tamásékkal síelünk idén, jönnek 2 hét múlva pár napra, hogy elmenjenek ide a közelbe kicsit síelni ők is, lehet, hogy mi is elmegyünk velük a fiúkkal, majd ahogy alakul, nem tudom még, Gábornak mennyire lesz sűrű a munkája.

ITT találtok még sok-sok képet, nem akartam ide túl sokat feltenni.

Szép volt, jó volt, jövőre - remélem - folyt. köv.... :) Bár nem biztos, hogy az iskolai síszüneteket össze tudjuk hangolni majd, de talán sikerül.