Papírsárkány

Hétfő este, hogy könnyebb legyen betartani a büntetést a fiúknak, és hogy ne otthon üljünk, kimentünk a közeli Parkba (Wienerberg) sárkányt eregetni.

Még a nyáron vett a Gábor egy Verdás papírsárkányt a fiúknak, igazából nem is papír, hanem műanyag, rajta egy nagy Villám McQueen-nel. Bécs elég szeles város, így lesz még mód rá, biztosan.

A séta megint nyakban-cipelésbe fulladt Martin részéről, képtelen nyűglődés nélkül 10 percet sétálni.  Ide mentünk: TÉRKÉP

Ez pedig egy kép, hogy mennyire van messze tőlünk a park... Cynthiáék imádják, itt szokott futni Lillával, meg sokat sétálnak itt, tényleg gyönyörű amúgy... de ez inkább sétálós hely.

Végre kiértünk, Gábor összeszerelte a sárkányt, és hajrá.... rendesen fújt a szél, repült McQuenn a magasban! :) Jó móka volt, szép volt hozzá a naplemente... Nagyon élvezték a fiúk, megyünk máskor is!

 

Újra az oviban

Újra hétfő.... újra indulás az oviba.

Várták a fiúk, reggel kocsivel mentünk megint, négyesben. Mikor beértünk, örömmel és meglepődve láttam, hogy az egész múlt heti program - fotókkal kiegészítve - ott lóg a falon a csoport öltözőszekrénykéi felett, napra lebontva!!

A múltkori bokorfestős, tenyérnyomatos alkotást is kitették, így megnézehettem én is, nem is bokor volt az, hanem napraforgók! :) A jobboldali virág felső két praclija a fiúké, mellette az óvónénié, ez nagyon fontos volt nekik!

Íme:

Vittem be fényképeket a fiúkról, 3-3 darabot, kérték. Hétfőn odaadtam Danielának, másnapra kinn voltak a szekrényeken a fiúk képei is! Nem két hét múlva, meg ilyenek....! :)

Kedden ott is aludtak már a fiúk, uzsonna után mentem értük, ha jól értettem, akkor uzsira gyümölcsöt kaptak. Egy külön nagy teremben van az alvás, kap mindenki kék szivacsot, és a párnájuk (bevittük a Boribonos párnákat), takarójuk, egyéb kellékek (cumi is mehet) szekrényben vannak, van több nagy szekrény, és abban kisebb rekeszek, ahol ott van a gyerekek jele, oda kell nekik betenni mindent alvás után. Majd próbálok erről is képet hozni.
Állítólag a fiúkkal minden rendben, aludtak, ettek rendesen, és úgy látom, tetszik is nekik az ovi! Lesz nemsokára szülői is (Elternabend), ott majd mesélnek mindenfélét, találkozás a szülőkkel, stb... Izgalmas! :)

Tegnap villamossal mentünk haza, kipróbáltam egy új útvonalat, hááát..... hosszabb volt, hőség volt a villamoson (igaz, ez nem lesz mindig így), és ahogy át kell szállni, az nem tetszik valahogy, szűkek a járdák, nagy a tömeg, úgy kell a másik villamosra felszállni, hogy az úttestről.... Roli szerint ez sokkal érdekesebb volt! Nekem meg aggódósabb...

Nemrég Martin belepottyantotta a cumiját a wc-be. Mondtuk neki, hogy ezt most ki kell dobni, nem lehet úgy kipucolni, hogy újra a szájába vegye. Nem tetszett neki, de volt egy másik is. Azt meg muszáj volt bevinni az oviba. Így otthon nem maradt egy darab sem. Filóztam is, hogy most akkor mi lesz, meg kéne próbálni rávenni arra, hogy cumi nélkül aludjon... de nem mertem cumi nélkül hagyni, így még azelőtt, hogy mentem értük, gyorsan beszaladtam egy drogériába, és vettem másikat. Nem mondtam meg neki.

Jött a lefekvés ideje, kereste a cumiját nagyon, és láttam, hogy görbül a szája lefelé... próbáltam megbeszélni vele, hogy az egyik a kukában, a másik az oviban, nincs több cumi, de aludni muszáj.... nekiállt toporzékolni, sírni, erre a Roli is mérges lett rám, persze, neki könnyű, az ujját nem tudom elvenni tőle! Akkor nagy nehezen rávettem Martint, hogy legalább feküdjön le, és próbálja meg. Megpróbálta. Ott maradtam vele, kapaszokodott a kezembe, átölelt, tekergett jobbra-balra, nyűglődött, és közben hatalmasakat ásítozott, de nem ment az alvás. Én sem bírtam tovább nézni, kimentem az új cumiért, nem szóltam egy szót sem, csak a sötétben bedugtam a szájába. Akkor nézett egy nagyot, kivette, forgatta, majd cumizott kettőt és már aludt is. Éreztem, ahogy elengedi a kezemet.... Édes kicsi Manó, nem megy még neki.... Nem baj, majd később, talán a Jézuska elviheti majd, cserébe az ajándékért, nem tudom....

Reggel jött, és mutatta, hogy "Anya! Csak nem vettél új cumit??" Mondtam, hogy nem, találtam a kamrában. Ne gondolja azt, hogy ha bármi van vele, veszünk újat.

Nem szeretnék többet venni már.

Rolinak rossz kedve van

Mikor Tomi Papáék készülődtek hazafelé, még ebéd előtt Roliból kitört a hiszti. Már egy jó ideje nem nagyon cirkuszolt, így nem is értettem, hogy mi baja van. Itt voltak Cynthiáék, beszélgettünk, lehet, hogy az nem tetszett neki, hogy nem csak rá figyeltünk, meg érezte, hogy Apuék el fognak menni haza, nem lesznek itt vele folyamatosan... mert az olyan jó.... :) Imádja Aput!

Valamin bepöccent, elkezdett megint csapkodni, kiabálni, rondán beszélni. Gábor próbálta megoldani a dolgot, aztán Apu is, kevés sikerrel. Későn indultak haza a vendégek, meg Forma 1 is ment a TV-ben, így gondoltam, ma kivételesen nem kell, hogy aludjanak délután. Lehet, hogy ez volt a baj...?

Estére fáradtak is voltak, és Roli nem bírta abbahagyni a dühöngést.... a végén annyira begurultam, hogy szegényt bedugtam a hideg zuhany alá, hogy lehiggadjon. Kicsit lecsillapodott, de én utána annyira rosszul éreztem magam, hogy egész este nem bírtam ránézni, megszólalni, beszélni vele.... De egyszerűen már semmilyen eszközöm nem maradt vele szemben.
Vacsoránál Martin is rákezdte, akkor már nagyon elegünk volt.

És ezek után másnap reggel folytatta a cirkuszolást, hogy semmit nem akart meghallani, de telefont nyomkodni, mesét nézni, számítógépezni, azt igen... Ennek az egésznek az lett a vége, hogy eltiltottam őket 3 napra mindenféle kütyütől. Roli nagyon kiakadt.

Ma telik le a 3. nap. Eddig bírják még, bár Roli próbál alkudozni, de nem hagyom. Ezt most muszáj.

Tomi papáék Bécsben

Izgalmas volt a hétvége, meglátogattak minket itt Bécsben a szüleim, Tomi papa és Ági mama.
Nagyon izgultak a fiúk egész szombat délelőtt. Mikor megcsörrent a telefon, hogy nemsokára itt lesznek, nem bírtak magukkal, ki-be rohangáltak, kiabáltak... Én közben főztem az ebédet, próbáltam nem odaégetni az ennivalót, Gábor pakolászott, majd egyszer csak befutottak. Sikerült is feljutniuk, mert én ugyan megírtam nekik, hogy merre kell jönni, ide is találtak, csak az maradt ki, hogy melyik lécsőházban melyik lakásba kell becsengetni.... grrrr....... Bocsánat utólag is!

Mikor megérkeztek, kipakoltak, megnézték a lakást, nagyon tetszett nekik. Elérkezett az ebédidő, megettük az ebédet, nagyon finom lett!! Én valami egyszerűt akartam csinálni, de Gábor rábeszélt, hogy csináljak valami különlegesebbet, így a menü ez volt:
- Brokkolikrémleves
- Rókagombás-tejszínes pulyamell zöldséges, tepsiben sült tócsnival
- Túrós süti, aminél kiderült, hogy finom lett ugyan, de az itteni túró (itt Topfen-nek hívják) annyira krémes, hogy nem lehet szórni, mint a magyar túrót. Ez pedig szórós túrós lenne..... Azért összehoztam, de a szórós résznél nem voltam túl boldog....
- Almás pite, amit Anyu hozott otthonról.

Majd a délutáni pihi / alvás után bevetettük magunkat a városba. Séta, metrózás (vagy U-Bahn-ozás??) után megérkeztünk az Operához, elsétáltunk a Hofburg felé, megnéztük a Múzeumokat a Mária Terézia szoborral. Séta közben találtunk a Ringen sok-sok zongorával teli Steinway üzletet a kirakatban egy egész zongorabillentyűvel, és annak tartozékaival (Ági, még egy klassz hófehér pianínó is volt!), dizájn boltot, órás üzletet, ami főleg Apunak tetszett nagyon, imádja az órákat, egyszer ki kell jöjjön egy órás túrára Bécsbe, rengeteg órás hely van!

Majd kikötöttünk Gábor kedvenc kocsmájában, a PlutzerBräu-nál. TÉRKÉP
Én is nagyon szeretem ezt a helyet, nagyon jó hangulata van, és megint a kedvenc pincérnéni szolgált ki, most valahogy nem beszélt annyira osztrákul, az valami őrület, mikor a múltkor itt voltunk Mátéval, alig értettem, mint mond... De nagyon jó fej, iszonyatosan mély, reszelős hangja van... :))

Sok finomságot ettünk, de a legizgalmasabb a wiener schnitzel volt, hatalmas.... lelógott a fatálról! De hát ilyen egy igazi bécsi szelet.... Roli, Martin, Apu ettek belőle, a végén Gábor is besegített a sajátja után, de még így sem fogyott el.... Apu és Gábor jót söröztek, itt saját sörfőzde is van!

Jó későn értünk haza, fél 10-re, a fiúk már alig álltak a lábukon, de annyira pörögtek, hogy alig bírtuk őket ágyba dugni.

Másnap délelőtt áthívtuk Cynthiáékat, Apuék is ismerik őket régóta, hja... a középiskolás évek... :))
Jót beszélgettünk, megnézték Lilla babát, majd miután hazamentek, egy gyors ebéd (megettük az előző napi maradékot), és Anyuék készülődtek hazafelé.... Ekkor már Rolival történt valami, mérges volt, kiabált, lehet, hogy érezte, hogy Tomi papáék mennek haza, és így jött ki rajta a szomorúság, nem tudom.... hogy ebből mi lett, azt inkább egy külön posztban írom meg.....

Anyu, Apu, nagyon jó volt, hogy itt voltatok!! Hiányoztok máris, nemsokára találkozunk!