2011. szeptember 14., szerda

Tomi papáék Bécsben

Izgalmas volt a hétvége, meglátogattak minket itt Bécsben a szüleim, Tomi papa és Ági mama.
Nagyon izgultak a fiúk egész szombat délelőtt. Mikor megcsörrent a telefon, hogy nemsokára itt lesznek, nem bírtak magukkal, ki-be rohangáltak, kiabáltak... Én közben főztem az ebédet, próbáltam nem odaégetni az ennivalót, Gábor pakolászott, majd egyszer csak befutottak. Sikerült is feljutniuk, mert én ugyan megírtam nekik, hogy merre kell jönni, ide is találtak, csak az maradt ki, hogy melyik lécsőházban melyik lakásba kell becsengetni.... grrrr....... Bocsánat utólag is!

Mikor megérkeztek, kipakoltak, megnézték a lakást, nagyon tetszett nekik. Elérkezett az ebédidő, megettük az ebédet, nagyon finom lett!! Én valami egyszerűt akartam csinálni, de Gábor rábeszélt, hogy csináljak valami különlegesebbet, így a menü ez volt:
- Brokkolikrémleves
- Rókagombás-tejszínes pulyamell zöldséges, tepsiben sült tócsnival
- Túrós süti, aminél kiderült, hogy finom lett ugyan, de az itteni túró (itt Topfen-nek hívják) annyira krémes, hogy nem lehet szórni, mint a magyar túrót. Ez pedig szórós túrós lenne..... Azért összehoztam, de a szórós résznél nem voltam túl boldog....
- Almás pite, amit Anyu hozott otthonról.

Majd a délutáni pihi / alvás után bevetettük magunkat a városba. Séta, metrózás (vagy U-Bahn-ozás??) után megérkeztünk az Operához, elsétáltunk a Hofburg felé, megnéztük a Múzeumokat a Mária Terézia szoborral. Séta közben találtunk a Ringen sok-sok zongorával teli Steinway üzletet a kirakatban egy egész zongorabillentyűvel, és annak tartozékaival (Ági, még egy klassz hófehér pianínó is volt!), dizájn boltot, órás üzletet, ami főleg Apunak tetszett nagyon, imádja az órákat, egyszer ki kell jöjjön egy órás túrára Bécsbe, rengeteg órás hely van!


Majd kikötöttünk Gábor kedvenc kocsmájában, a PlutzerBräu-nál. TÉRKÉP
Én is nagyon szeretem ezt a helyet, nagyon jó hangulata van, és megint a kedvenc pincérnéni szolgált ki, most valahogy nem beszélt annyira osztrákul, az valami őrület, mikor a múltkor itt voltunk Mátéval, alig értettem, mint mond... De nagyon jó fej, iszonyatosan mély, reszelős hangja van... :))

Sok finomságot ettünk, de a legizgalmasabb a wiener schnitzel volt, hatalmas.... lelógott a fatálról! De hát ilyen egy igazi bécsi szelet.... Roli, Martin, Apu ettek belőle, a végén Gábor is besegített a sajátja után, de még így sem fogyott el.... Apu és Gábor jót söröztek, itt saját sörfőzde is van!


Jó későn értünk haza, fél 10-re, a fiúk már alig álltak a lábukon, de annyira pörögtek, hogy alig bírtuk őket ágyba dugni.

Másnap délelőtt áthívtuk Cynthiáékat, Apuék is ismerik őket régóta, hja... a középiskolás évek... :))
Jót beszélgettünk, megnézték Lilla babát, majd miután hazamentek, egy gyors ebéd (megettük az előző napi maradékot), és Anyuék készülődtek hazafelé.... Ekkor már Rolival történt valami, mérges volt, kiabált, lehet, hogy érezte, hogy Tomi papáék mennek haza, és így jött ki rajta a szomorúság, nem tudom.... hogy ebből mi lett, azt inkább egy külön posztban írom meg.....

Anyu, Apu, nagyon jó volt, hogy itt voltatok!! Hiányoztok máris, nemsokára találkozunk!

4 megjegyzés:

  1. Ági, Tamás! Mi is nagyon örültünk a találkozásnak! Remélem, lesz még rá lehetőség a közeljövőben!
    Zongorák kapcsán: szintén a Karlsplatz közelében van egy Bösendorfer nevű utca, ahol egy hatalmas Bösendorfer szalon van. Egyszer elmehetnénk oda együtt...

    VálaszTörlés
  2. Ági, még valami: a pirospaprika és a nagy halom finom magyar paprika nagyon jól vizsgázott: isteni lecsó lett belőlük, köszönöm még egyszer! ;-)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon szívesen Cynthia! Szólj ha kell valami!

    Zsu! jól éreztük magunkat, Gábornak is köszönet a túráért, meg a finom vacsiért!
    Puszi a fiúknak is... :o))

    VálaszTörlés
  4. JUJJ.. nagyon állat a billentyűű.. :)

    VálaszTörlés