Hazamegyünk

Mindjárt Karácsony... Holnap, péntek reggel haza utazunk Magyarországra. Otthon is maradunk Újévig. Először Anyuékhoz megyünk Kőbányára, majd Budakeszin is eltöltünk pár napot. Próbálok majd írni folyamatosan, mert különben nagyon sok lenne utólag megírni mindent...meglátjuk, hogy sikerül. Lesz sok-sok program a családdal, barátokkal...fiúk is nagyon várják már a Jézuskát! Bocsánat előre is, ha egy kis szünetet tapasztaltok. :) Mindenkinek Békés, Áldott, és Nagyon Boldog Karácsonyt kívánunk! :)

Baráti látogatás, készülődés és a téliszalámi

Az elmúlt hétvégén újabb vendégek érkeztek. Jó sűrű lett ez a december ilyen szempontból, de hát valahol számítottam rá... Nem bánom, direkt élvezem, ha vannak nálunk, sőt, most is mondom/írom mindenkinek, hogy bármikor szívesen látjuk a családot, barátokat, csak szóljatok időben! Akinek kedve támad egy hétvégét síelni, lehet nálunk aludni, és kiruccanni a közeli síterepekre... Vagy csak úgy, síelés, meg minden nélkül is. :)

Most ismét Gábor egyik régi barátja és a barátnője jöttek Bécsbe Adventezni, Bajkay Péter és Juli. Pénteken későn érkeztek, szegények, jó kis szélviharban autóztak Bécsig, majd vasárnap mentek haza. Első este csokifondü-vel vártuk őket, és megengedtük a fiúknak, hogy ők is fenn maradjanak tovább, aztán alig bírtuk ágyba dugni őket 10 óra körül. Vagy még később...? Édesek voltak, mert mikor Péterék megérkeztek, épp szedtem őket ki a kádból, és hirtelen ez nagyon izgalmas lett, hogy jön megint valaki! Martin nagyon szaladt, de aztán meggondolta magát, és előbb inkább elbújt a kamraajtónál (mivel ismeretlenek voltak nekik) és jól megnézte őket. Aztán a fiúk hamar összebarátkoztak velük, és jöttek ők is gyümölcsöt enni, csoki nélkül, ami meglepett. Reggel megvolt az ébresztő Péteréknek is, mint mindenkinek, aki vendég nálunk. Roli és Martin senkit nem hagynak békén, a kis korán kelők. :) Szeretik a frászt hozni a vendégekre, amikor úgy settenkednek be a szobába, olyan csöndben (főleg Roli), hogy nem lehet őket észrevenni, aztán úgy ébred a kedves vendég, hogy az arcától 5 centire egy gyerek bámul rá vigyorogva. :) Én meg nem tudtam őket visszatartani, mert olyan csöndben vannak, hogy nem ébredek fel sosem. Majd átcipelik az összes fellelhető takarót, párnát, plüssállatot, beülnek a közepére és mondják, mondják, mondják.... :)

Szombaton reggel Gábor hazautazott, miután rábeszéltem, hogy menjen, és találkozzon a barátaival. Karácsonyi capoiera volt és Harmónia Bál (Gábor ide járt régen táncolni). Nagyon jókedvűen jött haza, jó volt találkozni a régi barátokkal, és bulizni egyet. Én meg annak örültem, hogy végre kikapcsolódott egy kicsit! Mint akit kicseréltek! :)

Még szombaton délelőtt el kellett mennünk Roli sílécéért is. Hát ennek nem örültem olyan nagyon, de végül összehoztuk. A GPS-em el van kavarodva a telefonok SD kártyái miatt (Máté, majd varázsolhatnál egy iGo-t a Samsungra is, plííííz!!), de végül sikerült odatalálnunk a GoogleMaps segítségével (emiatt állandóan meg kellett állnom, hogy megnézzem). Azt hittem már, hogy lemegyünk a térképről, pedig csak a szomszéd kerületben mentünk. Itt, Bécsben is vannak lökött autósok, meg fura helyek, néha leizzadtam, hogy most akkor merre van az előre... A srácok hősiesen bírták az utat szerencsére, így megvan a léc Rolinak, és azóta a síbakancsa is megérkezett postán, az tiszta új még!

Vasárnap dél körül Péterék elindultak be a városba megint, majd azután hazafelé, Gábor pedig este érkezett meg, vissza Bécsbe. Még az indulása előtt hívott egy jó hírrel: meglesz az új biciklije! Németországból érkezik majd (ottani cégtől rendelte meg a neten), az egyik kollegája segítségével, aki elhozza majd neki Berlinből Bécsbe Újév után.

Elkezdődött az utolsó hét Karácsony előtt.... Természetesen megint totál betáblázva minden egyes nap... eddig még jól haladok a készülődéssel.

Elkészültek a mézeskalácsok is, végre...

Jaj, volt még jópofa dolog... Amikor lemegyünk a boltba a fiúkkal, mindig ott megyünk el a felvágottas pult előtt. Ahol mindig ott kukucskál az első sorban az "Ungarische Salami". Ami a téliszalámi. Amit nagyon szeretünk. Amiket még ősszel otthonról hoztunk, szalámikat, azok már elfogytak egy ideje, és Roli nyúzott, hogy vegyünk már egy kicsit, úgy enne olyat... most én is szívesen ettem volna, így kértünk 10 dekát a nénitől. Gondoltam, az nem is olyan sok.... no de így???? :))

Azért így még nem ettem téliszalámit... Ráadásul a néni úgy pakolta a papírra egyesével, mint a Serrano sonkát (azt a sózott, szárított sonkát) szokták, szépen sorba, egymás mellé a lehelletvékony (húha, így kell ezt írni??) szeleteket. Már majdnem mosolyogtam... De íze így is nagyon finom volt! Azt hiszem, hoznunk kell magunkkal majd 1-2 rudat, meg paprikás szalámit is. :)

Ma a postát jártam körbe úgy ötször minimum, mert megint megváltozott a bejárat helye, én ezt nem értem, hogy miért nem mindig ugyanott van.... De a csomag megvolt! :)

Még pár nap és utazunk haza... Már úgy várom! :)

Szösszenetek Martintól

Ma Martinnak volt pár jópofa pillanata... Estére már komolyan röhögtem...

Akkora bohóc ez a Martin... Kezdte délután azzal, hogy mikor mentünk a villamoshoz (kivételesen másik irányba, mint amerre szoktunk), elmentünk az autószalon előtt, ahol egy ideje ott áll egy piros Ferrari. Egy IGAZI!! Martin meglátta, és jött a mese:

"Anya! Ha majd nagy leszek, és te adsz nekem sok pénzt (!), akkor én majd megveszem ezt a Ferrarit, és ha akarsz, eljöhetsz velem, elviszlek egy körre... Hányt kört akarsz menni? Mondom én: ötöt. "Jó, akkor megyünk 5 kört a Balaton körül... de külföldre is elviszlek, ha akarod..." Ezt az egészet olyan arccal adta elő, hogy nagyon kellett vigyorognom! :) Jó ég...!! Még nincs 4 éves!! Ez már olyan csajozós duma volt, nem?

Aztán este sem hagyta abba, nem lehet lelőni, egyfolytában beszél. Magának is, főleg a wc-n... Ott úgy látszik, jön az ihlet... :) Jönnek a részletek a 101 kiskutyából, a Frakkból, csak úgy...

Vacsi után fürdés, közben megtaláltam két pici csattot a hajbigyós kosaramban. Persze, hogy lenyúlta. Kérte, hogy tegyem be az egyiket a hajába, ő a másikat az enyémbe. Jó. Belevarázsoltam neki abba a három szál hajába, ment ki megmutatni magát Apának. Amúgy meg tök helyes volt vele... Erre Gábor elnevezte Martinának. Jött Roli, belőle Joli lett... Ment a hülyülés... :)

Majd Martin elszaladt, nem akart felöltözni. Aztán ruha nélkül hevert a szőnyegen, leragadt a TV előtt, Gábor épp elkezdte nézni a Cobrát, egy autópályarendőrségről szóló akciósorozat, van benne csimm-bumm-piff-puff, meg autóverseny, üldözés.... Gábor próbálta elkapni, hogy felöltöztesse Martint, nem nagyon ment, majd végül kikötött az én ölemben. Annyira imádom ilyenkor puszilgatni, nagyon puha bőre van, sokkal finomabb, mint Rolié... Össze-vissza gyurmáztam az arcát, annyira figyelt, hogy meg sem mozdult. :) Csikiztem... semmi reakció. Közelről bámultam azt a szép pofiját, az őrület hosszú szempilláit, a szőke haját... Gyönyörű gyerek! Egyszer csak feléledt, és megint jött a magyarázás, azzal a tipikus, édes pofival. "Akkor én majd jól felveszem a Tanda-ruhát...." Ehhez kell egy kis magyarázat: van a YouTube-on egy katonai helikopteres klip és annak a zenéje az AC/DC-től a Thunder, ahogy ők mondják: Tanda. Imádják!! Szóval a Tanda-ruha szerintem valami harci helikopteres cucc lehet.. Hogy ő ebbe felöltözik, odarepül, és elintézi az egész bandát, már mint azokat, akik épp lövöldöztek a TV-ben... vagy valami ilyesmi... És mindezt a csattal a hajában! Akár kislánynak is elment volna. :) Mókás volt, nem bírtam már ki röhögés nélkül! Aludni is alig lehetett lerakni, állandóan kirohangált a mese mellől Apát boldogítani.

Kis hóhányóm... Akkora fazon már most! Olyan vicces tud lenni! 

Mi lesz velem később két ilyen kispasival??? :)

Beárnyékolt szülinap

Pont 6 éve történt....

... hogy december 13-án hajnalban Roli együtt érkezett a hóval. :)

Mindig ilyenkor visszagondolok, hogy mi történt akkor... Olyan gyorsan történt minden, egyszer csak a kezemben volt ez az picike, 2700 grammos, 52 centis kisfiú.

Azóta csak nő, nő, és nő..... olyan nagyfiú lett, jövőre iskolás lesz már... Nézegettem a régi fotókat róla, ITT találtok még párat, mind szülinapos kép.

Roli.... egy iszonyatosan okos, nagyon gyors eszű, nagyon nyitott, társaságkedvelő kisember. Csak akkor érzi jól magát, ha mindenki vele foglalkozik. Nagyon érzékeny lélek, és nagyon öntörvényű is. Nehéz párosítás... A gyerekek szeretik (a lányok egyenesen imádják, kis casanova), mindig sok barátja van, és nagyon központi kis figura, irányít, addig csűri-csavarja a dolgokat, míg úgy nem történnek, ahogy ő akarja. Nagyon erőszakos tud lenni, imádja a meséket, szinte csak azok léteznek most az ő számára. Rengeteg gondolat kavaroghat a fejében, sokszor elbambul öltözés, evés közben, vagy az ellenkezője: be nem áll a szája. Ügyesen úszik, jár capoierázni, imád táncolni, gyors, amikor futni kell, síel, biciklizik,.... soroljam még? :) Még mindig iszonyat kék szeme van, és úgy tud nézni vele, hogy nem tudok neki ellenállni. Gyönyörű szép arca van (ááá, nem is vagyok elfogult...de tényleg!), akkor is, amikor mérges. Egyszerre bájos és nagyon pasis.  A lelke, az alkata, a bőre színe az enyém, a temperamentuma, az iszonyatosan gyors esze, a haja, a lába formája és a gyönyörű szeme Gáboré. Imádom!! Lányok, vigyázzatok vele nagyon! :)

Sok vendéget vártunk a szülinapra, jöttek Anyukámék, Anyósomék, Ági a hugom (rögtön 3 Ágink volt), A Kamuthy család (itt Andi és Laci Rolinak a keresztszülei) három gyerkőccel, Majával, Flórával és Mátéval, és természetesen Cynthiáék is.

A nagyszülők és a nagynéni már előző nap jöttek Bécsbe, kicsit shoppingoltak, majd találkoztunk, és én bementem velük megnézni a karácsonyi Bécset. Ittunk egy puncsot, aztán szaladtunk haza, Roli nem sejtett semmit, nem mondtuk neki, hogy kik jönnek, meglepi volt. :)

Volt is nagy rohangálás, kiabálás a nagy örömtől!!! Azt sem tudták a fiúk, hogy kihez szaladjanak...

Vacsora, aztán mindenki hamar eltette magát másnapra, ők sokat mentek egész nap, nekem meg még volt egy kis dolgom a konyhában.... Gábor sokat segített, nélküle nem ment volna!

Most voltunk először ilyen sokan nálunk, ebben a lakásban... azt hiszem, jól vettük az akadályokat. :)

Vasárnap tartottuk a szülinapi bulit. Anyut megkértem, hogy segítsen főzni egy nagy adag pörköltöt ebédre, végül ő csinálta meg az egészet, én kb. azt sem tudtam, hova kapjam a fejemet... hiába, ezt a nagy vendéglátást még gyakorolni kell, de nagyon élveztem!

Délelőtt Balázs papáék és Tomi papa levitték a fiúkat biciklizni, majd visszajöttek, és még fociztak itt lenn az udvarban. Ekkor derült ki, hogy a bicikli-tárolóból ellopták Gábor biciklijét!! :((( Előző nap még kinn volt a fiúkkal bringázni, most vagy kifigyelték őt, vagy a csuda tudja, hogyan, de feltörték a tároló zárját, és a bicikli eltűnt. Csak az övé. De miért pont az övé???
Szegény Gábor nagyon maga alatt van most emiatt... :(( Kihívta a rendőrséget is, meg felhívta a gondnokságot (van egy vészhívó szám kitéve), de nem sok remény van arra, hogy előkerüljön.... :(( Nagyon szerette ezt a kétkerekűt, sokat ment vele. Nem is volt egy olcsó bringa.... Reméljük, hoz neki a Jézuska egy másikat...

Déltájban befutottak Andiék is.... ettünk, ittunk, beszélgettünk, próbáltuk Rolit lebeszélni az állandó TV nézésről, mindenáron a meséket akarta megmutatni a lányoknak. Majd délután jött a torta. Most én sütöttem, kettőt is, a méteres sütit csináltam meg torta formában, nagyon finom lett! :) És még az áhított Verdákat is sikerült a tortára varázsolni Ági mama segítségével, azok Pestről érkeztek, itt Bécsben sehol sem találtam...

Utána ajándékozás.... a fő ajándék egy boksz-zsák személyében érkezett, nagy sikere van azóta is. :)

Kapott még Roli egy távirányítós Matukát (szintén Verdák), Legó társast, egy régi Janikovszky Éva könyvet 2 példányban, amiben az az érdekes, hogy az egyik még Gáboré volt, a másik meg vadonat új, és ugyanaz a könyv, csak németül! :)

Majd ment a buli tovább.... :)

Úgy 5 és 6 óra körül vége volt a mókának, a vendégeknek el kellett indulni hazafelé. No, azért nem mindenkinek! :) Cynthiáék még maradtak estig, Lilla tartogatott még nekünk szórakozást... :) Megtanult felállni a kisszékre, Cynthia legnagyobb örömére... :)

Este elgondolkodtam valamin.... Itt volt sok-sok, számunkra nagyon fontos ember, aztán mikor véget ért a buli, hazaindultak. Nem is olyan rég még az, hogy hazamegyünk, azt vagy azt jelentette, hogy 2 perc múlva otthon vagyunk, mert hazasétáltunk, vagy pedig azt, hogy beülünk a kocsiba, és kb. fél óra múlva otthon vagyunk. Most, mikor hazaindultak a vendégek, le sem esett.... csak mikor lefeküdtem, és visszagondoltam a napra, hogy igen, ők most beültek az autóba, és autóztak 2-3 órát, és nem városon belül maradtak, hanem egy másik országba mentek haza!!! Nagyon furcsa érzés volt, és kicsit elszomorodtam tőle... Hiába van a net, a facebook, a skype webkamerával, azért akkor is... messze vagyunk tőlük.

Szép nap volt, előtte nagyon fárasztó, 3 napig ki sem dugtam az orrom a konyhából! Még jó, hogy jött a segítség! Finom lett minden, kicsit elszámoltam magam a kajákat illetően, volt, amit ki sem raktam... Nem baj, majd elfogy. Örültünk mindenkinek, jó volt együtt lenni megint.

Kicsi Roland! Isten éltessen még Téged nagyon sokáig!!!

Mézeskalács

Tegnap pékség lett a lakásból.... Cynthiáék átjöttek mézeskalácsot sütni délután.

Délelőtt kevertem be a tésztát, bár előző este kellett volna, de így is eleget pihent a hűtőben. EZT a tésztát csináltuk meg, nagyon finom, és rögtön puha lett! Délelőtt még nagyon jól jött Jula segítsége, hogy játszott a fiúkkal, míg én tésztát kevertem, meg ebédet főztem. Majd ők ebéd után elindultak hazafelé. Jula, Zsolti, nagyon jó volt, hogy itt voltatok, remélem jól éreztétek magatokat, gyertek máskor is!! :)

Alig volt pici szusszanásnyi időm, már jöttek is Cynthiáék, hármasban. Hoztak mindenfélét, még Lilla etetőszékét is, hátha kedve támadna neki is gyurmázni egy picit.... Kipróbálta, kapott egy kupac gyerekgyurmát, de persze azt is meg akarta enni, mint mindig mindent. :) Majd odatoltuk a nagyasztalhoz, és és ott nézte Rolit, meg minket, hogy vajon mit is kell csinálni ezzel a valamivel, amit nyokodnak, a többiek is... majd módszeresen morzsákra tépte, és ledobálta a földre. :)

Két perc alatt egy csatatérré vált az étkezőasztal, a konyha, meg minden.... Tök jó buli volt!! Az elején, kb. fél órát még a fiúk is lelkesen segítettek, főleg Rolinak tetszett a sütögetés, de mivel nagyon ragacsos volt a tészta, és nem lehetett csak úgy vele olyan könnyen gyurmázni, ezért hamar otthagyták, és inkább játszottak. Később Gábor varázsolt egy kis karácsonyi zenét is hozzá, így nagyon kellemesen telt az idő... Mi Cynthiával gyúrtunk, formákat nyomkodtunk, Tomi meg pakolta be a sütőbe a tepsiket egymás után, és leste az órát, hogy melyik mikor van kész... Jól összedolgoztunk. :) Közben olyan illatok jöttek a sütőből, mmmmm!!! Az egész lakás tele volt a mézes illatával! Cynthia egy monstre adag tésztát kevert, úgy döntött, hogy mivel ő megpróbál egy mézeskalács házikót is összerakni, kell a dupla adag.... háááát...... no de 2 kg lisztből?? Egész este ezen poénkodtunk, hogy még húsvétkor is mézeskalácsot fognak sütni, annyi van... :))

Nagyon hamar eltelt az idő... de meséljenek inkább a képek:

Estére kicsit (nagyon) elfáradtam, vacsi közben ki is borultam picit, hogy hogy a túróba leszek kész mindennel vasárnapra, igazából haragudtam picit arra, hogy Gábor egész nap a számítógéppel játszott, de hát neki is pihennie kell valamikor egy kicsikét.... gondoltam, jól jön, ha egy picit egyedül maradok, bementem a fürőszobába pityeregni picit... Martin bejön, néz rám.... majd ezt mondja: "Anya, nagyon fáradt vagy? Nem baj, majd egy nagyot alszol... Tudod mit? Odaadom a hálózsákomat neked, de úgysem férsz bele, mert túl nagy vagy!" :)) Erre már elnevettem magam, és adtam neki egy nagy puszit.

De ma már jobb volt. Nagyot aludtam, Gáborral megbeszéltük, hogy muszáj segítenie nekem. Ma elment bevásárolni délelőtt, én takarítottam, most délután sütni kell, meg holnap is, meg majd előkészíteni a dolgokat vasárnapra.... Anyuék és Gábor szülei együtt érkeznek már szombat délután, jó lenne, ha nem esne az eső, szeretnénk bemenni velük a városba egy kicsit adventi fényeket nézni..... Vasárnap buli van! Roli 6 éves lesz...  Már várom nagyon.... csak nem kéne kipurcanni tőle, de hát én akartam. Olyan jó, ha sokan vagyunk, finomakat eszünk, és mindenki jól érzi magát! :) Gyakorolni kell ezt még, sokat....

"Télapó itt van".... itt járt....

Nagy volt az izgalom tegnap este! Együtt vártuk a Mikulást, cipőt pucoltunk, lelkesen törölgették a fiúk a csizmájukat! Roli még a belsejét is ki akarta pucolni a nedves ronggyal, alig bírtam róla lebeszélni! :) Utána kitettük az ablakba, majd jöttek a találgatások, hogy hogyan is fogja beletenni a Télapó az ajándékot, ha a csizma benn van... Kinyitja majd az ajtót? Felmászik az erkélyre? Vagy hogy??? Végül abban maradtunk, hogy a Télapó nagyon ügyesen jön a szánjával, azzal meg tud állni akár a levegőben is! De csak akkor jön, és teszi a csizmába az ajándékot, ha mindenki alszik!

Gábor a képen a mécsesekkel bíbelődik, az erkélyen elégett mécsesekből kipiszkálja a maradék viaszt, és némi cérnával (az a kanóc) újragyártja őket. :) Szeret tüzezni!

Fürdés után télapós mesét olvastunk, elénekeltük a télapós slágereket, a "Hull a pelyhest", meg a "Télapó itt van"-t.... Martinnak még nem ment annyira, de Roli tökéletesen emlékszik rájuk! (Az oviban meg begyűjtöttem az itteni Nikolaus-dalokat...) Majd ágyba dugtam őket. Martin még kétszer kijött, hogy megnézze, jött-e már a Télapó. Nagyon izgultak! Drukkoltam, hogy kivételesen végigaludják az éjszakát!! :)

Reggel Roli nagy kiabálással rohant be hozzám, hogy "Anyaaa! Képzeld, mi történt!!"  Kicipelt az erkélyajtóhoz, és együtt csodáltuk meg az ajándékokat, csokikat... Martin nem nagyon akart felébredni, még a zajra sem, én is próbáltam ébresztgetni. Gábor később kihozta, odakuporodott az ölembe még egy 10 percig, simogattam a hátát, és akkor mondtam neki, hogy nézzen csak oda az ablakba! :) Na, akkor már neki is felcsillant a szeme! Nagyon örültek a csokiknak, a csengettyűs mikulásnak, a kis targoncának, úthengernek, gyurmának, váltónak.... És még egy fontos dolog: tanult a Mikulás a tavalyi elkeseredésből, ami amiatt volt, hogy véletlenül nem a csizmába tette az ajándékot, hanem mellé! :(( Így most a csizmából kandikált ki a csengettyűs csoki-mikulás! :)
Délután meg csoki-evészet lesz. Most szabad. :)

Síléc

Martin kapott egy sílécet meg egy sícipőt. Gábor vadászott rá, és talált is neki az e-bay nevezetű internetes aukciós oldalon. Már nagyon sokmindent vettünk itt, és időnként nagyon jó áron lehet megcsípni dolgokat! Ezt is most jóval olcsóbban szerezte meg, mintha újonnan vettük volna a boltban. Meg minek egy gyereknek új léc, mikor jövőre úgyis kinövi? Ráadásul, mintha összeválogattuk volna, színben is tökéletesen összeillenek, pedig nem együtt vettük, hanem külön-külön. Mintha ez számítana valamit az első csúszkálásoknál... :)

Martin nagyon menne már... Mindig mondogatja: "Anya! Én már AKAROK menni síelni, MOST!!" Édes.... Én meg mondom neki, hogy ahhoz hó is kéne... Erre ő: "Miért?" Akkor meg a Roli magyarázza neki, hogy az hogy működik. Ő is menne már, neki is vettünk amúgy saját felszerelést, csak az még nem érkezett meg.  Roli épp hogy elmúlt 3 éves, mikor először voltunk vele Grünau-ban... Megtaláltam a képeket... olyan nagyot nőttek azóta... :)

Beszéltünk róla, hogy béreljünk-e inkább, vagy vegyünk, aztán majd tovább adjuk, vagy eladjuk.... De ha itt közel vannak a hegyek, és szinte bármikor ki lehet ugrani egy napra is, akkor egyszerűbb, ha van saját.

Martin nagyon lelkesen próbálta fel a felszerelését, rögtön próbált vele jönni-menni... hát igen.... :) Nem is olyan egyszerű az!

Most már jöhet a hó is! :) Csak jönne már.... De nem akar. Azért a karácsony olyan jó lenne, ha fehér lenne!

Schönbrunn Julával és Zsoltival

Itt vendégeskednek nálunk a barátaink, Jula és Zsolti. Zsolti Gábor egyik régi barátja, még anno együtt jártak táncolni, egy évig együtt is laktak egy másik barátjukkal ToM-mal, hjaa... a régi szép idők...
Most vasárnap ünnepelték az első házassági évfordulójukat, többek között ezért is jöttek Bécsbe, meg hogy minket meglátogassanak, pihenjenek egy jót...

Pénteken érkeztek késő este, majd a szombaton nem csináltunk semmi különöset, játékkal, sütés-főzéssel telt az idő. Roli és Martin nagyon örültek nekik, persze a vendégeket könnyen rá lehetett venni a vég nélküli mesenézésre is...

Vasárnap elhatároztuk, hogy ebéd után elmegyünk, és megnézzük Schönbrunnt, meg a karácsonyi vásárt. Hát, ez már csak úgy sikerült, hogy sötét volt, mire odaértünk. Juláék megkeresték a szállodájukat, mert az évfordulójukat szerették volna kettesben ünnepelni. Sikerült parkolóhelyet is találnunk, ha mi nem a Fiattal megyünk, tuti nem találunk helyet, így viszont sikerült egy picike helyre bevarázsolnom az autót. Milyen jó, hogy van benne tolatóradar! Még így is, hogy ilyen picike!

A parkon keresztül mentünk be a kastélyhoz. Majdnem teljesen sötét volt már, Rolinak nem nagyon tetszett, azt mondta, fél egy picit, de azért a lökdösődés még sötétben is nagyon jól ment. Elmentünk a Pálmaház mellett, majd beértünk a park közepére a kastély előtt, húúú.... olyan gyönyörű volt a kastély az esti fényekkel, a másik oldalon pedig messze, fönn a dombon a kivilágított Gloriette! Majd előlről is megnéztük a kastélyt, ott áll előtte egy hatalmas karácsonyfa a vásár közepén. Nézzétek!

Én amúgy - őszintén szólva - a vásártól így annyira nem voltam elájulva... Szép, szép... bár az is igaz, hogy túl sokat nem láttunk a kínálatból.... a puncs sem ízlett itt annyira, a Rathaus-os jobb volt... :) Meg akkor lehet az igazi, ha esik a hó...
Ehhez képet tegnap (hétfőn) 10 fok volt! Meg szél, na, azt kihagynám szívesen, brrrr....... Elment a köd is, az jó nagyon! Gábornak olyan jó kedve lett tőle! :)

Bementünk a vásárba, kicsit sétáltunk, majd vettünk puncsot, és eliszogattuk egy kisasztalnál, beszélgettünk, és próbáltuk a fiúkat rávenni arra, hogy ne másszanak be az asztalka alá, mert fel fog borulni. Frászt kaptam, hogy a nyakukba ömlik a forró puncs! De nem hagyták abba.

Hamar elfáradtak, nem aludtak délután. Megpróbáltuk őket letenni kicsit ebéd után, de nem sikerült elaludniuk, így este már úgy támolyogtak vissza a kocsihoz némi cukorka kíséretében.

Este elköszöntünk Julától és Zsoltitól 2 napra, ők most ünnepelnek, meg elmentek kicsit Sopronba, majd ma, kedden jönnek vissza, mert még Zsoltinak valamilyen training-re kell mennie, csütörtökig maradnak még nálunk.

Megfázás, egy régi ismerős, és egy kóruspróba

Itthon vagyunk a fiúkkal. A hétvégén valahogy sikerült annyira megfázniuk, hogy köhögnek és folyik az orruk. Nagy baj nincs, de nem engedtem így őket oviba, Martin alig bír még mindig elaludni, amint vízszintesbe kerül, rájön a roham. Itt nagyon nem jellemző, hogy náthás, köhögős gyerekeket bevisznek az oviba! Még nem nagyon láttam ilyet.... Talán ez amiatt is lehet, hogy a munkából otthon lehet maradni 3 napot szabi/betegállomány nélkül, ha te, vagy a gyerek nincs jól.

Ezzel az itthon maradással jól keresztbe húztam Gábor 2 napos pihenőjét, úgy tervezte, hogy majd itthon nem csinál semmit, és csönd lesz. Nem így történt... Úgy sajnálom! :(( Tényleg szüksége lenne rá már nagyon....

Viszont a hétvégén vendégeink jönnek megint, Zsolti és Jula, régi jóbarátok, jönnek Bécsbe pihenni, és egy kis idő kivételével nálunk fognak lakni majdnem egy hétig. Nem hagyhattam a fiúkat ilyen állapotban!! Meg különben is, vigyáznom kell most rájuk, jön a szülinap, meg a Karácsony, nem szeretném, ha bármit keresztül húzna egy ronda betegség! Sajnos sosem lehet tudni...

Így, hogy itthon vannak, kapják a sok-sok Sterimar-orrfújás-orrcsepp kombinációt, vitamint, gyógyteát, és egy itt felírt köhögés elleni szirupot, ami jónak tűnik!

Most már végre kijön az orrukból, aminek ki kell jönnie, már nem folyik non-stop, és a köhögés is csillapodik szerencsére.

Meg van engedve az extra mennyiségű mesenézés, mert így kevésbé rohangálnak, az sem tesz jót... Próbálok mindig újat keresni nekik, nagyon népszerűek lettek a Disney filmek, a YouTube-on fenn van rengeteg Disney mesefilm magyarul, egyben! Mostanában a 101 kiskutya, és az Oroszlánkirály az elsőszámú kedvenc, de ma újra felfedezték Nils Holgerssont is... :)

Én meg próbálok kitartani, nagyon kéne már takarítani, de ilyen kupiban...??? A lakás összes csücskében játékok hevernek... Persze, én vagyok a lüke, hogy hagyom, tudom... Megpróbálom holnap rávenni őket némi pakolásra, szerintem kevés esélyem van rá... :(

Hétfőn találkoztam egy nagyon régi Konzis barátnőmmel, osztálytársammal, Pálfi Orsival! Azóta nem láttuk egymást, mióta ő Konzi után kijött ide Bécsbe tanulni, 13 éve! A Konziban szinte végig a 4 év alatt egymás mellett ültünk! :) Találkoztunk az Operánál, majd beültünk egy kávézóba, és beszélgettünk, meséltünk, kivel mi történt azóta... Jó volt nagyon! Orsi semmit nem változott, tök ugyanúgy néz ki, mint régen! :) Remélem többször is fogunk találkozni!

Kedden is izgalmas nap volt... Délelőtt elszaladtam egy közeli iskolába, nyílt napra. Ez nem a kiválasztott suli, de elmentem, mondván: nem árt, ha van összehasonlítási alapom... Pénteken megyek oda, ahová szeretném, ha Roli járna majd... Legalább is az előzetes tájékozódás alapján tetszik, csak aztán nehogy csalódjak..!

Ez a suli itt van az utcánkban, kb. 5 sarkot kell sétálni hozzá. Bementem, rögtön belefutottam az igazgatónőbe, aki nagyon kedvesen hívott, menjek, szívesen körbevezet, ha gondolom... Bejött egy másik házaspár is, ők akartak is menni vele, így én is csatlakoztam, gondoltam, akkor nem nekem kell végig csevegni az egészet.... huhhhh......

Nagyon családias hangulat volt, az osztályokban sehol nem láttam azt a fajta, padban ülős tanulást, mint ami otthon van... A gyerekek különböző csoportokban csináltak mindenfélét, a padban, a földön, a táblánál... furcsa volt... A suli folyosói tele voltak a gyerekek munkáival, fotókkal... Kis iskolának tűnt, összesen 8 osztály plusz egy Vorschulklasse (iskola előkészítő). Egy osztályban max. 25 gyerek van. Meglátjuk, milyen lesz a másik...

Este pedig énekelni mentem. Összeismerkedtem Czikk Kriszta barátnőmnek egy régi jóbarátnőjével, Tecával, ő is itt él már Bécsben régóta, operaénekes. Teca egyszer még korábban elhívott hozzájuk, és jól elbeszélgettünk egy fél napot... A vége az lett, hogy elmesélte: sokan, sokszor keresték már őt, hogy csináljon egy kórust magyaroknak itt Bécsben. Létezik egy, de az egyházi kórus. Szerette volna ő is, de nem merte egyedül bevállalni, neki is kisgyereke van, meg most kezd visszarázódni az énekesi életbe, az lenne neki az első, meg a tanítás... Megkérdezett engem, hogy betársulnék-e a kórusvezetésbe, ha összejön egy kis csapat? Én meg igent mondtam. Még jó!

Így tegnap estére kihirdetett egy kis Adventi éneklést, el is jött 12 lelkes emberke, énekelgettünk mindenféle karácsonyi dalokat, majd megbeszéltük, hogy januártól megpróbálunk hetente találkozni. Beszélgettünk sokmindenről, hogy mik a kilátások, mit lehetne összehozni, a piszkos anyagiakról is szó esett. Engem is bemutatott, hogy majd ketten csináljuk, ha bármelyikünknek gondja támad, és nem tud jönni, akkor se maradjon el próba. Majd hazamentünk, hogy januárban folyt. köv. :) Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz belőle, drukkolok, hogy sikerüljön! :)

Ági és Zsófi Bécsben

Hétvégén vendégeink voltak: Ági, a tesóm, és Zsófi, a legidősebb unokatesóm, anyu hugának a lánya.

Már úgy volt, hogy az előző hétvégén jönnek, ami sajnos meghiúsult. Most összehozták, és eljöttek hozzánk egy pár napra.

Pénteken azzal kezdődött a nap, hogy Gábornak hirtelen el kellett utaznia Münchenbe, így hajnalban kelt, és irány a repülőtér. A háta közepére sem kívánta.....

Én elvittem a fiúkat oviba, majd elrobogtam bevásárolni. A lányok vonata 14 órakor érkezett, eléjük mentem kocsival, majd hazajöttünk, lepakoltuk a cuccokat, és mentünk a srácokért együtt az oviba.

Nagyon örültek a fiúk nekik, majd mikor sikerült mind a kettőre rávarázsolni a ruhákat, nyakunkba vettük a várost. Villamossal és metróval bementünk a Rathausplatz-ra, megnéztük A Karácsonyi Vásárt. Ez a központi Wiener Chriskindlmarkt. Nagyon szép volt, szépen ki van minden világítva, hangulatos volt. Nem is voltak még olyan sokan, nézelődtek az emberek, vagy álldogáltak egy puncsos bódéknál és beszélgettek.

Először Rolinak nem tetszett az egész, elkezdett nyafogni, hogy ő fáradt, nem érdekli, menjünk haza, stb.... aztán próbáltuk mutatni nekik, hogy mennyi sok érdekes dolog van ott, majd miután lekenyereztem őket némi gumicukorral, megnyugodtak. Onnantól az volt a műsor, hogy mindent vegyünk meg.... Persze.... Ittunk a lányokkal puncsot, a fiúk nem kértek, Ági forralt bort kért, én meg gyerekpuncsot ittam, mert még vezetnem kellett, este mentem Gáborért. Húú, nagyon finom volt! :)

2 óra múlva már nagyon fáradt volt mindenki, meg nagyon hideg is volt... Inkább hazamentünk, én megkértem a lányokat, hogy jöjjenek ők is velünk, és vigyázzanak este a srácokra, amíg én kimegyek a repülőtérre. Szegény Gábor nagyon fáradt volt, és ideges, mert őszerinte tök feleslegesen ment ki. Ráadásul több mint egy órát késett a gép is, úgyhogy este 10 óra volt már, mire hazaértünk.

Szombaton a lányok sokáig próbáltak aludni, kevés sikerrel, a srácok nem nagyon hagyták őket. :) Késői reggeli után megbeszéltük, hogy ebédig maradnak, addig játszottak a fiúkkal, mesét néztek, majd ebéd után én leraktam a fiúkat aludni, ők meg elmentek a városba, megnézni Schönbrunn-t.

Még délelőtt Gábor elszaladt az Ikeába, és megvette a vendég kanapénak a vázát, most végre lehetett kapni, a múltkor csak a szivacsot tudtuk hazahozni. Össze is szerelte gyorsan, így most már lehet kényelmesen aludni hátul a kisszobában. Ilyen lett:

Mikor mindenki felébredt délután, hatalmas punnyadás volt.... Egyszer csak Gábor megszólalt, hogy öltözzünk gyorsan, és menjünk mi is be a városba, ha már itt vagyunk Bécsben, nézzük meg a karácsonyi fényeket. :) Fél óra alatt összekaptuk magunkat, felhívtam Ágiékat, hogy merre járnak, és 6 óra körül találkoztunk velük a Operaháznál. Ott elindultunk a Kärtner Straße-n a Stephansplatz felé. Bementünk a Pizza Bizi-be enni egy pizzát, ott van a Stephansdom-tól nem messze, nagyon jó kis olasz pizzázó, szeretünk ott enni. Majd tovább sétáltunk a Graben-en át a Hofburgig. Valami gyönyörű volt!! A fények, a díszkivilágítások, csodaszép....!! :) 

Roli és Martin végigrohangálták az egészet, Rolival sajnos kicsit össze is vesztünk, mert annyira nem érdekelte semmi, hogy több járókelő ember szó szerint keresztül esett rajta, és semmire nem hallgatott. Nagyon jó kedvük volt amúgy, Martin a lányokkal jött-ment, fotóztak sokat... Mi meg próbáltuk ráncba szedni Rolit Gáborral...

Este 10-re értünk haza, nem is fürödtek a srácok, rögtön bedugtuk őket az ágyba, már alig álltak a lábukon... Én még megvártam Ágiékat, ők még picit maradtak sétálni.

Vasárnapra kitört a fél társaságon a nátha meg a köhögés, Ágin, Martinon és Rolin is... Pedig nem is volt olyan hideg, jól fel is öltöztünk, én sem fáztam, pedig én aztán fázós vagyok! Így a lányok úgy döntöttek, hogy bár mennének szívesen még nézelődni, inkább itthon maradtak, nem akartak még jobban megfázni. Játék volt délelőtt, én ebédet főztem, majd délután már mentek is haza, kivittem őket a vonathoz. Jó volt nagyon, hogy itt voltak, ők is jól érezték magukat, sokat láttak a karácsonyi Bécsből. Lányok, gyertek máskor is! :)

Közben elérkezett Advent 1. vasárnapja, elkészült a koszorú is, tegnap már égett rajta a gyertya... Közeleg a Karácsony... :)

Póló, Advent, egy új barátnő.... és: HÓ!!!

Hoztam a beígért pólós képet! :)

Ezt a képet én kaptam (fából van):

Közben elkezdtünk készülődni az Adventre. Reklamáltak a fiúk, hogy mi is díszítsünk, mert az olyan szép, nekünk legyen díszünk az erkélyen! Tegnap kicsit nézelődtünk Gáborral, és az OBI-ban vettünk műfenyő girlandot, meg pici égőket rá, meg az Ikeában mécsestartót, és elkezdtük őket feltenni az erkélyre. Roli nagyon lelkesen jött segíteni, jól beöltöztünk (bár a végére én így is majd szétfagytam, főleg a kezem, kesztyűben nem ment), és ő vágta a drótot nekem a kötözéshez. Így néztünk ki:

Ha teljesen kész lesz, majd próbálok róla fotót csinálni este, remélem sikerül!

Rolinak új barátnője van az oviban! Megtalálták egymást a másik magyar kislánnyal, Lucával. Úgy 4-5 éves lehet, nagyon helyes kislány. Nem egy csoportba járnak, de reggel és délután össze szokták gyűjteni a gyerekeket egy csoportba, és akkor tudnak játszani. Ma reggel, mikor mentünk az oviba, Luca már benn volt, és úgy örültek egymásnak, megölelték egymást, puszi-puszi, és elrohantak hárman, Roli, Martin és Luca, úgy kellett utánuk kiabálnom, hogy sziasztok!! Jól érzik magukat. :))

Mutatták megint, hogy mit csináltak... szög-sünit! Barkácsoltak megint, fadarabokat formára fűrészltek, kifestették, és a süni tüskéi gyanánt szögeket vertek be a fába, gyerekeknek való kalapáccsal. Tök aranyosak lettek, ki vannak állítva a bejáratnál! Ha jól láttam, megint lesz süti-sütés a héten... most valami pingvin-hét van. Most két tanuló óvónéni van (gyakorlaton), és nagyon profin ki van írva az egész heti program, mit miért csinálnak, stb...
Lassan azt is be kéne írni, hogy a téli szünet alatt mi lesz... itt jan. 8-ig van a téli szünet idén. Még foglalmam nincs, hogy legyen ez az egész...

Ma elautóztam a város egyik végére, oda, ahol az A1-es autópálya indul, kifelé a Hadik Gasse-n, a schönbrunn-i kastély előtt, még soha nem jártam arrafelé...érdekes volt! Gábornak mentem megcsináltatni a fülhallgatóját, teljesen elkopott rajta a szivacs. Arrafelé már sok az erdő, ahogy mentem, felhőben voltak a hegyek, és esett a HÓ!!! :) Olyan jó volt látni a fehérséget! Még nem sok, csak ilyen hódara, de mivel hideg van, -1 fok, az már elég neki, hogy megmaradjon. A fű, a kocsik, a fák, a háztetők tiszta fehérek voltak! Jó hangulatom lett tőle nagyon! :)

Jöhet a Karácsony... bár... előtte még Mikulás, Roli szülinapja, vendégek... lesz program bőven!

Apa újra itthon!

Gábor hazaért Kínából! :-))
Nagyon messze van ez a Kína....

Ma reggel a fiúk teljesen be voltak sózva, ötpercenként jöttek, hogy ugye ma megyünk Apáért a repülőtérre?? Kicsit későn keltünk, de időben sikerült elkészülnöm az ebéddel, korán ettünk, hogy el tudjunk időben indulni. Biztos ennek az izgalomnak volt köszönhető, hogy nem lehetett bírni velük, főleg Rolin jött ez ki mindenféle formában...

Ebéd után beültünk az autóba, és irány Schwechat és a repülőtér! Ott, mikor odaértünk, Gábor pár perc múlva már hívott, hogy merre vagyunk... Pici késéssel jött a gép, és fél órát vártunk rá, mert utólag derült ki, hogy az átszállás miatt feladta mégis a kisbőröndöt, hogy ne kelljen magával cipelnie, 5 órát vártak Dubaiban.

Megtalált minket hamar (nem álltam be a parkolóba, mert elég dárga), aztán jöttünk hazafelé. A kocsiban jó volt a hangulat, aztán itthon kissé elszabadult a pokol Rolinál... Pedig még ajándékot is kaptak, zöld MérgesMadaras (AngryBirds-ös) pólót, Martin azóta abban feszít! :) Most Roli vagy újra felmérte az erőviszonyokat, vagy csak az izgulás.. nem tudom.... nagy nehezen lenyugodott (késő délutánra). Én is kaptam egy nagyon szép kínai fából készült kis képet.

Szegény Gábor meg fáradt, és álmos. Most itt 7 óra van, lefeküdt aludni, nem bírta tovább... Shanghai-i idő szerint ott most éjjel 2 van... Napi 10-12 órákat dolgoztak, utána többször még vacsora, és 1-2x voltak mulatni is... Meg ez a kétszer 6 óra repülés sem kevés... Remélem, szép lassan visszarázódik, holnap nem kell mennie dolgozni. Talán még kedden sem... Viszont éjjel be kell kapcsolnia a telefonját, mert kereshetik onnan, ha bármi gond van. Remélem nem fogják!!

Köszönet

Ma jutott eszembe, hogy ez lemaradt, pedig ez a legfontosabb...

Nagyon szépen köszönöm MINDENKINEK, aki segített nekem ebben, hogy ez a 3 hét összejöjjön!!!

Gábornak, hogy elengedett, és elviselte a dilijeimet, a rohangálásaimat...
Rolinak és Martinnak, hogy cipeltem őket össze-vissza, és kibírták!
Balázs Papának és Mamának, hogy jöttek gyerekvigyázni Bécsbe...

Anyunak, Apunak, Huginak, Anyósoméknak, hogy náluk lakhattunk, főztek, pakoltak, ágyat húztak, gyerek-vigyáztak, kirándultak, vonatot néztek, fodrásznál voltak, stb....
Én is ilyen anyuka / anyós szeretnék majd lenni!!
Huhh, két menyem is lesz majd, remélem.. !
Anyuka, az már vagyok, bár néha csinálhatnám jobban is...
Remélem, én is tudom majd azt adni, amit én kaptam...

Mindenkinek hatalmas puszi érte!!! :)) KÖSZÖNÖM!!!

Az elmúlt 3 hét...

Húúú.... hol is kezdjem....?

Sokat voltunk most otthon Magyarországon. Budakeszin is, Kőbányán is, együtt, én egyedül.... 3 egymást követő hétvége.

Kezdődött az október végi 4 napos hétvégével (okt. 29 - nov. 1) , akkor négyesben mentünk haza, elsősorban egy kóruspróba miatt, ekkor volt az első összpróba a jubileumi koncertre. Budakeszin laktunk, egy nap kimentünk anyuékhoz is Kőbányára, de csak hármasban a fiúkkal, mert sajnos Gábornak muszáj volt otthonról dolgoznia aznap, nyakig benne vannak most egy projekt kellős közepében. Nagyon szép napsütéses őszi idő volt, el is mentünk kirándulni a Vadasparkhoz állatokat etetni, meg sétálni a fák között. Nagyon vágytak rá a fiúk, meg én is.... Etették a nyuszikat, gyűjtötték a makkokat a disznóknak, rohangáltak... Nagyon jó volt, a napocska, a színes levelek, a kilátás a hegyről Keszire, a séta Gáborral, nagyot beszélgetve....
Anyuéknál volt sok mese, meg táncolás, majd visszamentünk Keszire és találkoztunk Tamásékkal is, végre van egy fotó az összes Benkó gyerekről! :)

Ezt a képet szándékosan külön hagytam, ettől valahogy nagyon honvágyam lesz mindig, ha megnézem.....

(Keszi, József A. u., séta a régi lakásunktól Balázs papáék felé... )

No....  (hüpp... hüppp....)

A következő hétvégén én jöttem el egyedül (nov. 5 - 8.), ekkor 2 próba is volt, egy összpróba szombaton, és egy utolsó sima kóruspróba hétfőn még a koncert előtt, fontosnak tartottam - ha már részt veszek az egész koncerten -, hogy ott legyek. Jó is volt nagyon!! :) A kis Fiatot is haza kellett vinni, Pesten vettünk neki téligumit, meg találkoztam régi fórumos barátnőkkel is egy ebéd erejéig Gödön. Ez is 4 nap volt, szombattól keddig. Eközben Balázs papa és Mama jöttek ki Bécsbe unokázni, meg segíteni Gábornak, volt sok kirándulás, hétfőn még oviba is ők vitték a fiúkat, mert Gábornak vidékre kellett mennie dolgozni. Majd kedden váltottuk egymást, ők mentek haza, én meg jöttem vissza Bécsbe. Közben 80 kört rohantam, hogy találjak Rolinak egy rendes téli dzsekit, nagy nehezen később az is meglett.... Bécs felé még Győrbe is beugrottam Jánoshoz, Anyu húgának a férjéhez a kórházba, hogy nézzen már meg, és mondjon valamit, hogy elmúljon az a fránya köhögés a koncertig, amit egy hete szedtem össze!

Majd megint 3 nap itthon, mosás, rendrakás, készülés a következő hétvégére... (őszintén szólva kezdett már kicsit elegem lenni a rohanásból...) Ja, és ezen a hétvégén, a koncert hétvégéjén Gábor is elutazott megint Kínába egy hétre, úgy sajnáltam, hogy nem tudott ott lenni a koncerten, ő is alapító tag volt anno... ha nem tolják el neki 2 héttel az egész utat, akkor együtt énekelhettünk volna. :( Nagyon hiányzott!!

Szóval 3 nap után megint utaztunk (nov. 11-14). Péntek este főpróba, szombat délelőttre beszerveztünk még Apuék segítségével egy fodrászolást a fiúknak, majd nekem délután próba és a Koncert! Jujjj, nagyon jó volt, nagyon szépen sikerült minden!!! Tele volt a templom, jó hangulat volt, miután rohamtempóban sikerült meggyógyulnom, nem is fáztam (igaz, 4 réteg ruha kellett hozzá)! :) Utána volt ünneplés, régi képek nézegetése nagy nevetések között, majd jött az igazi meglepi: egy tüzijátékos hatalmas torta a kórus jubileumi logójával, nagy örömködéssel, csoportképpel.... (Ha kész lesznek  a képek majd megmutatom). Nagyon jól éreztem magam, jó volt emlékezni az elmúlt 10 évre. :) Közben a fiúk is jól érezték magukat anyuéknál.
Másnap megint Keszire mentünk, ezúttal meglátogattuk Alidékat és az új házukat délelőtt (ami nem volt ismeretlen nekünk), utána ebédeltünk egyet a családdal, majd délután ismét barát-látogatás, Zoéékat mentünk megnézni, ők is új lakásba költöztek. Szuperül felújították, pont abban a házban vannak most ők, ahol mi laktunk, Zoé Martinnal együtt járt bölcsibe, nagyon jó barátok lettek. :) Őrület, azon a 4 napos hétvégén nagyon sok ismerős költözködött!

Hétfőn jöttünk csak haza, délelőtt még körbe rohantuk fél Budaörsöt Roli-kabátért, majd egy gyors IKEA-s ebéd után elindultunk haza Bécsbe. A fiúk úgy elfáradtak az "üzletbe be - üzletből ki" tortúrától, hogy végig aludtak a kocsiban, ami nekem nagyon jól esett, hogy végre csönd volt!

Azóta telnek a napok megint itt Bécsben, újra ovi, aminek nagyon örültek a fiúk, amúgy meg köd van, hideg... Mostanra a lakást is rendbe tettem, elpakoltam. Úgy volt, hogy most hétvégére jön a tesóm, Ági, meg a két győri unokatesóm, Zsófi és Orsi, de Ági beteg lett, a lányoknak meg mindenféle egyetemi dolog van... Talán a jövő hétvégén összejön és meglátogatnak minket. Voltunk capoeira-edzésen Rolival és Martinnal, most már én is tudom, hogy hova kell menni. Megnézzük majd a karácsonyi vásárokat is, rengeteg van! Ma például bepróbálkoztunk Cynthiával és Lillával a Belvedere-nél, de sajnos még zárva volt, pedig olyan lelkesek voltunk! Később utána is néztem a neten, hogy melyik vásár mikor van nyitva. A Rathausplatz-on már áll a Chriskindlmarkt, a többi is nyit a hétvégén, karácsonyig csömört fogunk kapni a vásároktól... :) Nem baj! Már várom!

Addig is várjuk nagyon a vasárnapot, végre Gábor is itthon lesz, és egy kis időre vége a nagy rohangálásnak és együtt lehetünk négyesben.... Most majd hozzánk jönnek a vendégek! :) 

Márton, Martin...?

Tegnap este volt az oviban a Márton-napi ünnepség, ahogy itt mondják: Laternenfest. Készültek a gyerekek, lámpást készítettek, tanulták szorgosan a dalokat... Találkozott már Roli a Márton-nappal, Budakeszin az oviban (ami német nemzetiségi ovi) volt ilyen, ott is volt felvonulás, meg lámpások, éneklés... Ez itt szűkebb körben volt, mert csak az ovi 2 nagy csoportja vett részt rajta, meg a szülők.

Előző nap délután jöttem vissza Pestről, én mentem a fiúkért az oviba. Mikor találkoztunk, nagyon örültek nekem, de Roli valamiért szomorú volt... aztán meg dühös, ahogy ő mondta. Itthon este valamin kiborult... hiszti, sírás, kiabálás... próbáltunk vele beszélni, míg végül Gábornak elmesélte, hogy mi a baj... Hogy készülnek erre az ünnepségre, de mindig a Martinról beszélnek, és miért nem hagyják már békén az ő tesóját, mert semmi rosszat nem csinált... és csak mondta, mondta sírva, hogy mi bántja... hogy "remegett benne a méreg", olyan dühös volt emiatt! Mi meg hallgattuk, hogy ez miért baj..... aztán leesett a tantusz!!! Roli nem értette, hogy miről van szó. Mert ami magyarul Márton, az németül Martin! Amikor itt Szent Mártonról volt szó, mesében, énekben, szegény Roli azt hitte, hogy az ő testvérét, Martint emlegetik, és azt hitte, hogy bántják ezzel! Ő csak meg akarta védeni! Édes kicsi okos Rolikám... ! :) Totál a szívére vette!  Akkor fogtam magam, gyorsan megkerestem a legendát az interneten, és elmeséltem neki úgy, hogy ő is értse, hogy miről van szó.... Ezek után megnyugodott, hogy senki nem akarja bántani az ő Martinját. :)

Majd eljött az Ünnep estéje, 6 órakor kellett gyülekezni az ovinál, gyerekek benn, szülők kinn. Szerencsére Gábor is pont végzett a munkával, így ő is lejött oda hozzánk. A fiúk, amint találkoztak a csoporttársakkal, őrült rohangálásba kezdtek. Kicsit figyeltem őket, nincsenek ám magukban ketten, vannak itt már barátok! Hívták őket is a gyerekek mindenhova! Majd elkezdődött az ünnepség, kijöttek a gyerekek a lámpásokkal, gyönyörű szép volt az összes. Volt 1-2 vers, meg énekeltek, 2 óvónéni kísérte őket gitáron, nagyon ügyesek, aranyosak voltak, minden gyerek énekelt, és szépen!! És az óvónénik is nagyon szépen énekelnek! Érdekes volt, hogy Roli és Martin nem egymás mellett álltak, hanem Martin kicsit távolabb, Roli meg pont előttünk. Most látszott, hogy mennyire más a két gyerek, Martin sokkal alkalmazkodóbb, simulékonyabb, szépen állt a helyén, figyelt csöndben, csinálta, amit kellett (jó, néha neki az óvónénije, Sandra külön mondta, hogy mit kell csinálni), de nagyon ügyes volt, ez volt első ovis szereplése! Ezzel szemben Roli mindent csinált, magyarázott, forgott-ide-oda... amikor a dalok szóltak, akkor figyelt ő is.

Majd a kis műsor után (kis műsor, nem volt agyon nyújtva, pont elég volt!!) mentek egy kört az épület körül a lámpásokkal, énekléssel, szülőkkel együtt. Nagyon előre akartak szaladni a gyerekek, és Martin meg pont Gábornál akart maradni, erre Dani elkapta, és ment vele legelől, ha már Martinnak hívják... :)
Az "Ich geh' mit meiner Laterne..." című Márton-napi dalocskát Roli nagyon szerette, boldogan mosolyogva énekelte a többiekkel, és a végén, a "bum-bum"-nál, amikor döbörögni kell a lábukkal, az volt a legjobb! :) Én meg szokás szerint pityeregtem a meghatódástól... Olyan jó volt látni őket így!! Szeretik nagyon ezt az ovit, a gyerekeket, az óvónéniket, az egészet!

A kis körmenet után megvendégelte az ovi a gyerekeket, volt szendvics, keksz, süti, ropi, meg gyerekpuncs, húú, az nagyon finom volt, és forró! Kezdtem azon izgulni, hogy megint jól megfázok.... De nem. :) Most már csak kibírom szombatig!! Muszáj!

Nagyon jókedvűen mentünk haza együtt, szép este volt!

(Én lüke, otthon hagytam a kikészített fényképezőgépet, így amit tudtam csinálni, az mobillal készült, elnézést kérek érte, talán lesznek majd jobb képek is valamikor... )

(A rózsaszín sálas szőke óvónéni (Sandra) mellett kettővel balra áll Martin,
a fényvisszaverő-csíkos kabátos kislány mellett,
ő volt a párja, végig fogták egymás kezét.)

Egy rövid video (bocsánat, a minőség nem a legjobb, mobillal készült), a hangulat kedvéért:

A kedvenc dalocska:

(A végén van még két "bum"... ott kell dübögni a lábukkal a gyerekeknek.)



Tudom, tudom...

Iszonyú régen írtam... De annyi minden volt az elmúlt két hétben, hogy egyszerűen nem fért bele. Pedig lenne miről írnom... Voltunk otthon, Budakeszin, meg anyuéknál (van megint egy csomó képem), én rohangálok haza a próbákra, az elmúlt hétvége is ezzel telt, közben itt voltak anyósomék Bécsben segíteni Gábornak, meg unokázni, és szombaton lesz az a bizonyos koncert, úgyhogy megint megyünk haza. Közben mosás-teregetés-ruhapakolás, rendrakás, rohanás.... Gábor is utazik a hétvégén megint....

És ha még bírjátok cérnával a várakozást, akkor nemsokára mesélek egy helyes történetet Roli dühéről és a Márton-napról. :-)

Kitartás!

Rosszullét

Ma már jobb volt a helyzet itthon,  az idő sem volt vészes, és megígértem Cynthiának, hogy elszaladunk a Hofer-be, venni Lillának overált, épp akciós volt.

Össze is hoztuk a fiúkkal, direkt jól esett egy kicsit kiszellőzni, már egy hete nem voltak kinn a levegőn.

Mikor hazaértünk, hirtelen éhes lettem (keveset reggeliztem, az az igazság, az én hülyeségem), és bekaptam pár csokis kekeszet, meg ittam is... majd kb. fél óra múlva olyan hányinger tört rám, hogy azt hittem, kinyúlok! Amúgy is ezt viselem a legrosszabbul, de ez nagyon vacak volt... Végül kikötöttem a WC-n, barátkoztam egy kicsit vele, majd bedőltem az ágyba, és alig bírtam megmozdulni, égett a gyomrom, mint a csuda, de foglalmam nincs, hogy mitől!

Jöttek a gyerekek, hogy anya, mi a baj?? Mondtam nekik, hogy anya rosszul érzi magát, szeretne pihenni, és hagytam őket TV-zni, meg játszani a laptopon... De vészesen jött az ebédidő, én meg egyszerűen nem bírtam felállni, és a gondolattól is rosszul voltam, hogy a konyha közelébe menjek. Az volt a szerencse, hogy kész volt az ebéd, gyulyásleves volt, marad egy csomó tegnapról. Odahívtam Rolit, és megkérdeztem tőle, hogy tud-e segíteni, meg tudja-e csinálni nélkülem? Bíztam benne nagyon!! Ő meg vadul bólogatott, hogy persze, Anya!
Lépésenként mondtam neki, hogy mit csináljon: hozza be az erkélyről a lábast, hova tegye, keressen tálkát, merőkanalat, ki is merte mindkettőjüknek, megmelegítették a mikróban, majd odatették, és ügyesen megettek mindent!! Minden lépés után szaladt hozzám Roli, és kérdezte, hogy anya, most mi jön? Martin meg próbált neki segíteni, ahol tudott, édesek voltak, ahogy megbeszélték a dolgokat... Én csak hallottam, hogy mit csinálnak, és drukkoltam nekik, hogy sikerüljön. Olyan büszke voltam rájuk!!!

Utána kb. délután 4-ig feküdtem, hol elbóbiskoltam, hol nem... nem nagyon mertem, mert végig azt füleltem, hogy mit csinálnak... Érdekes volt, hogy amíg én próbáltam magamhoz térni, addig egy szemernyit sem veszekedtek!! Mindent megbeszéltek normálisan, semmi vita, nyafogás, hiszti, én akarom, stb..... Kész nagyfiúk voltak mindketten!! :)

Aztán kezdtem jobban lenni, már bírtam enni egy szelet pirítóst is, estére egész jó lett a helyzet, de nagyon vártuk Gábort haza, szegénynek nagyon hosszúra sikerült a napja, este 7-kor jött meg. És mivel miattam a gyerekek nem aludtak semmit délután, hamar ágyba dugtuk őket. El is aludtak gyorsan.

Cím... az most nincs.

Elvagyunk itthon, csináljuk a semmit. Mesélünk, játszunk, én főzőcskézek, fiúk meséznek, játszanak a különböző kütyükön, időnként rendes játékkal is, nyúzzák egymást, nagyokat alszanak, és köhögnek. Ma reggel már annyira katasztrofális volt mind a kettőnél a helyzet, hogy gondoltam, megyek a gyógyszertárba köptetőért, mert Rolinak ugyan írtak fel, de azt mondták a kórházban, hogy csak akkor váltsuk ki, ha tényleg nagyon kell. Igen, mentem volna, mikor rájöttem, hogy itt ma Ünnepnap van, és semmi sincs nyitva. Gyorsan körülnéztem a házipatikámban (őrület, hogy mennyi minden van itthon!!), és találtam Fluimucilt, gyerekeknek valót is vettem még régebben, így adtam gyorsan a fiúknak még kora délelőtt. Már most jobb a helyzet! Láz már tegnap óta nincs, és olyanok a fiúk, mintha semmi bajuk sem lenne. Ma Gábor is itthon van, így minden sokkal könnyebb. Nekem. Őt meg nem hagyják pihenni a srácok. :)

Ma gulyásleves volt a menü és mellé palacsinta, örültek neki nagyon a fiúk! Tegnap mászkáltam lenn a boltban este egyedül, a túrókat böngésztem, próbálok kiigazodni a sokféle tejtermék és túró-szerűség között, topfen, ricotta, cottage cheese, creme fraiche, Schlagobers, sauerrahm, meg hasonlók.... Próbáltam a neten is utána nézni, hogy mi micsoda pontosan, és mihez használják, mit érdemes belőle csinálni... És találtam valamit! Bröseltopfen-nek hívják, elvileg szemes/szórós túrót jelent!! Talán hasonlít az otthoni magyar túróhoz?? Majd kipróbálom, és akkor talán tudok megint csinálni szórós túrós sütit...? Remélem! :) Most a palacsintához "rendes" (itt ez a rendes) Speisetopfen-t vettem, ez nagyon krémes túró, egyáltalán nincsenek benne göbök, viszont a túrókrémhez tökéletes! Finom is lett! A liszt is más - eddig mondjuk csak egyféle lisztet vettem, de van vagy 3-4 fajta búzaliszt -, viszont ebből (Mehl griffig) határozottan jobb volt a palacsinta! És most először sütöttem itt, ezen a tűzhelyen palacsintát, nagyon jól sikerült, egyet sem rontottam el, valahogy sikerült tök jól beállítani a hőfokot... :) Ilyenkor mindig megállapítom, hogy szeretek sütni-főzni, csak mire elszánom magam.... Viszont, ha így folytatom, előbb-utóbb gurulni fogok... azt meg nem kéne!

Rolival időnként feladatozunk. Kitettek a múltkor egy feladatlapot az oviban, amit Roli nagyon ügyesen megcsinált, így nézett ki:

Annyi a lényege, hogy ezekre a kis 9 pöttyös négyzetekre rárajzolunk ábrát, vagy olyan betűt, amit rá lehet rajzolni, tehát ami nem kerek (o, c, s pl.), vagy olyan, amiben nincs hajlítás, és azt 1-2 átrajzolás után le kell írni a többi üres négyzetre. Rolinak nagyon jól sikerült elsőre az oviban, és otthon is, ezt már Gábor csinálta neki. Azt hiszem, megint előszedem az óra-tanulós feladatlapot is... Martin is nagy lelkesen megpróbálta, de kb. két húzás után közölte, hogy "Anya, ez nekem nagyon nehéz!" :)

Pénteken utazunk haza Budakeszire, próba, családlátogatás, egyebek.... Már várjuk nagyon!

Kontroll

Gábor elvitte Martin a kontrollra a kórházba. Ma kellett menni, picit sokan voltak, így többet kellett várniuk. Meghallgatták Martin tüdejét, még a főorvost is odahívta a doktor néni, ő is meghallgatta. Javul a helyzet, szedni kell tovább a gyógyszert, és 2 hét múlva megint visszamenni. Nem hagyják csak úgy annyiban a dolgot, ez jó... A köhögésre nem adtak semmit, viszont azt mondták, hogy ne csillapítsuk ennyire a lázát, csak ha 38,5 fölé menne, addig hagyjuk, mert az kell.... Hááát.... Csak csóri gyerek akkor rosszul van, nyűgös, és alig bír elaludni a köhögésétől....

Rolival délelőtt addig kitakarítottunk picit, ügyesen segített porszívózni, felmosni, és kiszínezett egy képet végre teljesen készre a számszínezős könyvében. Amint Martinék hazajöttek, kezdődött a szokásos műsor... Majd egyszer csak elkezdtek együtt játszani. Muszáj volt nekik, mert ma egyáltalán nem lehet TV-zni, mert tegnap olyan rosszak voltak, hogy bepipultam, ma bünti van. Roli nagyon próbál puhítani, folyamatosan jön, és édes mosollyal kérdezi, hogy "Anya, most jó vagyok? Anya, átgondolod ma ezt a TV dolgot?" :) Úgy látszik, kell az nekik néha, hogy nyúzzák egymást, csak Gábor viseli iszonyat nehezen...
Ma ő is itthon van, még ő sem 100%-os, bár a köhögése tök jól elmúlt a fokhagymától! Nem tudom, mi van egy ilyen kis gerezdben, de tényleg csodaszer!! Napi minimum 3x 1 gerezd, kicsit büdös, de használ! :)

Egy hétig itthon

Mégsem együtt mentünk, inkább itthon maradtam Martinnal.

Gáborék másfél óra után hazaértek, Rolinak tüszős mandulagyulladása van. Kapott ő is gyógyszert, jó sokáig kell szedni, 10 napig napi háromszor! A jövő héten egyik sem megy oviba, hogy mit fogunk itthon csinálni, még nem tudom, nagyon nehezen viselik az ilyet, és még vacak lesz az idő is, hol esik majd, hol nem, nem hinném, hogy kiviszem őket, a hét elején szinte biztos, hogy nem... Jöhetnek az ötletek, szívesen fogadok bármit!! :)

Viszonylag jól ettek ebédet, bár Martin szerintem az álmosságtól volt tiszta gyagya, alig bírtunk belediktálni pár szem fasírtot meg krumplit. Adtam nekik lázcsillapítót is, mert gyanúsan kezdtek melegedni... Most pihi van, aztán majd meglátjuk.

Roli is

Éjjel kijött Roli is, hogy nagyon vacakul érzi magát, fáj a hasa meg a torka. Megfogtam a fejét, tűzforró volt... Lázat mértünk gyorsan: 38,7. Úgy vert a kis szíve!

Gyorsan adtam neki lázcsillapítót, meg fújtam a torkába TantumVerdét (torok fertőtlenítőt), adtam neki inni, aztán mondtam neki, hogy próbáljon aludni. Még egyszer-kétszer kijött, majd aludt reggelig.

Megyünk megint az orvoshoz, most együtt, mert Gábor is köhög, vele meg etetem a fokhagymát....

Most reggel egyiknek sincs láza. Még....

Soproni koncert

Martin javulgat... reggel, aztán egész nap nem volt láza, csak a délutáni alvás után kezdett felfelé kúszni a hőmérséklete, akkor kapott lázcsillapítót, meg biztos-ami-biztos, este is. A gyógyszert szépen beveszi, ő kérte egész nap, hogy mikor vesszük már be?? :)

Jó volt a kedve egész nap, néha nyűglődik, ebéd után nagyon fáradt volt, nem nagyon akart enni, egyszer csak felállt, bevonult a szobájába, és lefeküdt, majd el is aludt. Gyógyulgat szép lassan...

Én kaptam egy-két napja egy e-mailt a karnagyunktól, Jánostól, amiben írta, hogy a soproni kórusával lesz egy koncertjük szombat este. A Liszt-év alkalmából volt ez a koncert is, mint még számos másik városban az egész világon. Akkor még úgy volt, hogy jönnek Andiék, úgyhogy meg is írtam Jánosnak, hogy nem valószínű, hogy el tudok menni. Aztán Martin beteg lett, Andiék nem jöttek emiatt. Mikor láttam napközben, hogy nem olyan vészes a helyzet, kérdeztem Gábort, hogy baj lenne-e, ha elmennék...? Sopron nincs messze, 3/4 óra alatt oda lehet érni, szinte végig autópálya van. Gábor mondta, hogy menjek nyugodtan. Megbeszéltük, hogy mit kell csinálni a srácokkal este, és 6 órakor elindultam. Nagyon örültem, hogy megint zenét hallgathatok... :)

Odafelé picit siettem (de tényleg csak picit!), így is az utolsó pillanatban értem oda, alig találtam meg a templomot, nem ott volt, ahol a cím szerint a GPS gondolta. Megkérdeztem egy nénit az utcán, ő mondta, hogy merre menjek, meg fogom találni, mert ki van világítva.... Nem volt.

Beestem (volna) az utolsó pillanatban, erre kiderült, hogy fizetni kell. Forint meg nem volt nálam, csak euro. Kérdeztem a nénit, hogy elfogadja-e, persze, hogy nem. Pedig nem akartam én belógni, a végén kiderült, hogy János sem tudta. Kértem a nénit, hogy engedjen be, ha már autóztam 70 km-t... Álldogáltam ott hátul egy darabig, aztán mikor becsukták végleg az ajtót, mondta a néni, hogy na jó, menjek csak be.

Élmény volt a koncert! Még nem hallottam János másik kórusát, így ez külön érdekes volt! A darabok is nagyon szépek voltak, sokat ismertem is, dudorásztam magamban, néha futkározott a hátamon a hideg... annyira szeretem ezt az egészet!

Az utolsó számnál Jánosnak fel kellett szaladnia a karzatra vezényelni, és szaladás közben vett engem észre a padban, ahol ültem, nagyot nézett! :)

A koncert végén beszéltünk pár szót, örült, majd siettem haza.

Gábornak meg köszönöm, hogy elmehettem!
Szép este volt. :)

Martin beteg

Eddig bírtuk. Ez a tegnapi tűzriadó nem tett jót, eljött az első komolyabb betegség itt Bécsben, már hogy orvoshoz is kellett menni.

Ma Gábor ment a fiúkért az oviba, és Martin az óvónéni kezében pihegett, és nagyon nem volt jól. Belázasodott. Hívtak engem a fiúk, hogy most mi legyen... Én éppen az SCS-ben voltam, megbeszéltük korábban, hogy ők is kijönnek, ott találkozunk, mert kéne nézni a gyerekeknek és Gábornak is ezt-azt... Fogtam magam, ültem a kocsiba és robogtam hazafelé!

Adtak az oviban egy telefonszámot, hogy ott van egy gyerekorvos a közelben, és 5 óráig rendel. Gábor felhívta, de mondták, hogy ne azonnal menjenek (fél 4 volt), hanem inkább 5 óra körül. Viszont muszáj volt hazajönni, mert itthon volt Martin e-Card-ja, ez az itteni TAJ kártya. Anélkül nem lehet menni. Hazajöttek, megmértem Martin lázát: 37,9. Még volt idő az indulásig, de aztán Gábor kérdezte, hogy biztos, hogy odamenjenek-e, mert nagy a dugó a városban.

Még korábban Cynthia és Petra is mesélte, hogy van itt a közelben egy gyerekkórház tőlünk 5-10 percre kocsival, ahol folyamatosan van ügyelet, és nagyon dícsérték, meg mondták, hogy ha bármi van, inkább oda szaladjunk, mert ott nagyon kedvesek, aranyosak, és minden van, ha szükség van bármire. Megkerestem a címet, majd Gábor elvitte Martint, én meg itthon maradtam Rolival, és vártunk.

Egy óra után tudtam beszélni Gáborral, mondta, hogy várnak a labor-eredményre, mert csináltak azt is. Na jó... 7 óra körül értek haza, minden OK volt, kezdődő tüdőgyulladás, kapott Martin antibiotikumot. Nagyon ügyes volt, nem sírt egyáltalán, ügyesen csinálta, amit kellett. Gábor mesélte itthon, hogy mik történtek, próbálom tolmácsolni nektek...

Könnyen odataláltak, megtaláltak mindent, majd mikor behívták őket, 4-5 ember is sürgött-forgott Martin körül, doktorbácsi, doktornéni, megvizsgálták alaposan. A torka, füle rendben volt, csak a kopogtatásnál nagyon eltérő hangot adott a háta a két oldalon, az volt gyanús. Majd mondták, hogy csinálnak egy labort, meg röntgent, nem kellett sehova menni, rögtön jött egy néni, és megbökte Martin ujját, később kapott egy csinos, macis ragtapaszt a röntgenes nénitől. Büszkén mutatta nekem itthon!

Majd picit várni kellett, és meglett az eredmény, nem erős gyulladás, de már elindult. Kaptak receptet, elmentek a gyógyszertárba kiváltani, az volt az érdekes, hogy amit fizettek (5 euro), az a receptírás díja volt, a gyógyszerért nem kellett fizetni semmit! És a gyógyszertárban még meg is csinálták a porból a szirupot!!
Meg Gábor mesélte, hogy annak is örültek, mikor bementek a kórházba, hogy végre európai ember jön, és tud rendesen németül! Tényleg nagyon sok a mindenféle külföldi nép errefelé.... Aztán Martinnal is kezdtek németül beszélgetni, mondta Gábor, hogy ő nem érti a németet, akkor volt nagy meglepődés, hogy az hogy lehet, mikor apuka ilyen jól beszél németül... :) De lehet, hogy mégis ért azért sokmindent már Martin is, mert amit mondtak neki, azt csinálta ügyesen!! Érdekes... :)

Hétvégi vendégség lemondva, a betegség az betegség... Ez van, sajnálom nagyon, jó lett volna Andiékkal találkozni, de most az a legfontosabb, hogy Martin meggyógyuljon! Nem vészes a dolog, nincs nagyon letörve, estére picit jobban felment a láza, kapott lázcsillapítót. Szerencsére nem köhög nagyon, remélem tud majd aludni. Még jó, hogy elmentek ma, és nem vártunk még 1-2 napot...

Csak ne legyen zűrös éjszakánk...! Lehet, hogy most picit nehezebb lesz Martinnal , mert amúgy is hisztisebb, most még ez a betegség is rátesz egy lapáttal (nem akar orrot fújni pl. )... De majd valahogy csak összehozom a dolgokat! Meg majd jövök helyzet-jelenteni. :)

Kérdőjelek, tervezgetés a köbön...

Megvagyunk, jól vagyunk, apróságok történnek leginkább... Mint például: virágzik a rózsám! Már majdnem leírtam a két kis növénykét, pedig nyáron Cynthia is pátyolgatta kinn az erkélyen, amíg mi nem voltunk itthon. De nem csinált semmit, 1-2 kósza levélke virított rajta. Aztán mikor behoztam, megjelent a levelén valami fehér szösz, el is potyogtatta a levelét... vártam, hátha.... már ott tartottam, hogy nincs értelme küzdeni vele, kipurcant szegény, mikor észrevettem egy ici-pici hajtást az egyiken.... Nagy csodálkozás, és vártam..... Most így néz ki! :) Szereti nagyon az ablakban a napot.

Az apróbb levelűnek sötétpiros, a nagyobb levelűnek citromsárga virága lesz. Úgy örülök neki, hogy megmaradt, még Budakesziről jött velem. :)

Roli megint volt edzésen Gáborral, megint nagyon ügyes volt, most többen voltak. Hullafáradt volt estére, mikor ment aludni, kértem puszit tőle már az ágyban, ő meg mondta, hogy nem tud adni, mert mindjárt alszik.

Délután Martinnal jöttem haza kocsival, próbáltam vele beszélgetni, kérdeztem, hogy mi volt az ebéd... Martin: "Anya! Összenyaltam a szám szélét, olyan finom volt!!" Édes Macikám.... de az nem derült ki, hogy mit ettek.

Voltunk biciklizni is vasárnap egy rövid időre délután, nagyon jó volt, ügyesek voltak a fiúk, bár viccesek lehettünk, hogy folyamatosan kiabáltunk a fiúk után, hogy "Ááááállj meeeeg!!" Persze nem álltak meg, közölték, hogy mindjárt, és tekertek tovább. Martin nagyon elfáradt, én majd megfagytam a végére, aztán Rolival meg összevesztünk itthon, mert csúnyán megütötte Martint, mert hamarabb ért oda a kapuhoz, mint ő. Kértük, hogy kérjen bocsánatot tőle, nem volt hajlandó, csak azért sem!! Fél órás hiszti és küzdés után mi nyertünk. Elhangzott, hogy "Ne haragudj." Totálisan kikészültem az egésztől, hogy Roli képtelen arra, hogy néha második legyen, hogy várjon, és hogy bocsánatot kérjen, ha rosszat csinált. Muszáj megtanulnia valahogy, mert ez így nem működik.

Kedden Gábornak adódott egy szabadnapja, kértem, hogy ha már van időnk a fiúk nélkül mászkálni, menjünk el nézelődni picit. Sikerült, délután egy nagy bútoráruházban lófráltunk, ötleteltünk... Szőnyeget akartunk nézni, dohányzóasztalt, függönyt.... asztal-ügyileg abban maradtunk, hogy megpróbálja Gábor újjávarázsolni a mostanit, hátha... igazából csak újra kéne csiszolni, meg lekenni, bár nem tudom, mikor, meg hol fogjuk összehozni.... Jó lenne már egy másik, ezt a gyerekek már nagyon leharcolták. Gyönyörűeket láttunk, de iszonyat drága volt, ami tetszett, és pluszban nagyon sokat kéne rá várni. Nem tudom....  Szőnyeget is találtunk szépet, de az ára is szép.... Valami kéne, mert a gyerekek állandóan a földön ülnek, csúsznak-másznak, és itt nem olyan meleg a padló, mint Budakeszin volt, Martin már kezd krahácsolni, de még nem beteg, remélem nem is lesz!!

Valahogy nem akarok ide, erre a lakásra túl sokat költeni, sokat gondolkozom azon, hogy ha Roli elkezdi a sulit, aztán esetleg Martin is, akkor jobb lenne arrébb menni picit, ez nem a legjobb része a városnak (bár akar a csuda költözni megint!) De ez függ a sulitól is, most, hogy itt lakunk, nem nagyon kereshetek másfelé, másik kerületben, mert nagyon kicsi az esélye, hogy más kerületbe felvennék, állítólag itt nagyon a lakókörzetre mennek az iskolák, azokat veszik fel elsősorban, akik a legközelebb laknak. És az iskolákban is várólista van!! Van, aki már pici ovisként felíratja a gyerekét, mert esetleg nem ott laknak a közvetlen közelben, viszont tudják, hogy jó iskola az, ahova menni szeretnének.

Nekem meg közben telik a naptáram az iskolai nyílt napokkal, végigböngésztem egy csomó kerületi iskolának a honlapját, van ahol lesz még nyílt nap, van hol már volt... Itt úgy működnek a sulik, hogy csak délelőtt vannak a gyerekek az iskolában, és ha délután is szükség van gyerekfelügyeletre, akkor átviszik (vagy átküldik??) őket egy közeli oviba, az ún. Hort-ba, ami olyan csoport, ahol iskolás gyerekek vannak. Ez az itteni napközi, és persze fizetős. Izgi... Ha Martin délutánig oviban van, jó lenne Rolinak is. Vagy kénytelen leszek elhozni délben, akkor meg hogyan fogok majd dolgozni később? Meglátjuk.

Szerdán találkoztam megint egy lánnyal, ő is magyar, Petrának hívják, két kislánya van, a férje ugyanazzal foglalkozik, mint Gábor, vicces volt, mikor kiderült. Ahhoz az iskolához lakik közel, amit tuajdonképpen kinéztem Rolinak, körbe is jártuk a sulit, hatalmas, modern, új épület, így kívülről nagyon tetszett, a környék is helyes, kertes házikók, új építésű lakóparkok és egy nagy erdő egy vidámparkkal... Egész Budakeszis érzésem lett, látva a sok zöldet, a kis házakat...  És ez az iskola egésznapos, tehát délelőtt és délután is van tanítás, és napközben több a pihenőidő. Jópofa, és 5 percre van kocsival, de ha villamossal meg busszal megyek, akkor sem több, mint fél óra szerintem. Itt lesz még nyílt nap...

Tök jó, Gábor nemrég hívott, hogy valami riadó van a munkahelyén, megszólalt a sziréna, de nem tudják, hogy gyakorlat-e, vagy tényleg van-e valami, mindenkit kiküldtek az épületből. Gyorsan megnézte, hogy a gyerekek is kinn vannak-e, kinn voltak, egy szál pólóban, pulcsi nélkül... 6 fok van.... Remélem, nem tartott sokáig, vagy valakit visszaengedtek némi kabátért... Nem is értem... Jó, fő a biztonság, de nem szeretném, ha jól megfáznának! Csak drukkolni lehet ilyenkor...

Autószerelés is volt a héten. Az Alfában megrepedt az egyik nagy cső a motorban, folyt az olaj egy kicsit, ki kellett cserélni a csövet. Elmentünk Gáborral a szervízbe alkatrészért, mert az otthoni szervízben azt mondták, hogy ő is meg tudja csinálni. Így kedden ez is megoldódott, Gábor ügyesen kicserélte.

Hétvégén vendégeink lesznek, jönnek Roli keresztszülei három gyerkőccel szombaton. Lesz megint izgalom... :)

Még mindig nem tudjuk, mikor kell Gábornak megint Kínába utaznia, totál ki vagyok akadva emiatt, mert jó lenne lassan tervezni a következő 2-3 hetet, sokat kell majd hazamenni a koncert próbái miatt, a családnak is meg kéne mondani, hogy mire számítsanak, de így....?? Képtelenség.

Lassan érkeznek a bejelentkezések az adventi időszakra, többen mondták már, hogy háááát.... lehet, hogy kiugranánk valamikor.... Üzenem itt is mindenkinek, hogy ha akartok jönni, időben szóljatok, mert a hétvégék száma véges ám Karácsonyig!!! Van már olyan, ami tele van!!
A nagy Chriskindlmarkt a Rathaus-nál már nov. 12-től nyitva van. Örülünk mindenkinek, szívesen látunk mindenkit, gyertek is, de aludni egyelőre csak ketten tudnak nálunk, talán majd lesz olyan, hogy négyen is, csak ahhoz kéne még egy kanapé, meg némi átszervezés a kiszobában... Gyerkőcöket meg be tudom tenni a gyerekszobába a fiúk mellé valami matracra... az buli nekik. :)

Jövő héten még nyugi van, aztán kezdődik egy kissé zizisebb időszak, sokat megyünk majd megint haza, hol négyesben, hol csak én... Gábor meg utazik majd valamikor.... valameddig..... csupa kérdőjel most az élet. :)