Soproni koncert

Martin javulgat... reggel, aztán egész nap nem volt láza, csak a délutáni alvás után kezdett felfelé kúszni a hőmérséklete, akkor kapott lázcsillapítót, meg biztos-ami-biztos, este is. A gyógyszert szépen beveszi, ő kérte egész nap, hogy mikor vesszük már be?? :)

Jó volt a kedve egész nap, néha nyűglődik, ebéd után nagyon fáradt volt, nem nagyon akart enni, egyszer csak felállt, bevonult a szobájába, és lefeküdt, majd el is aludt. Gyógyulgat szép lassan...

Én kaptam egy-két napja egy e-mailt a karnagyunktól, Jánostól, amiben írta, hogy a soproni kórusával lesz egy koncertjük szombat este. A Liszt-év alkalmából volt ez a koncert is, mint még számos másik városban az egész világon. Akkor még úgy volt, hogy jönnek Andiék, úgyhogy meg is írtam Jánosnak, hogy nem valószínű, hogy el tudok menni. Aztán Martin beteg lett, Andiék nem jöttek emiatt. Mikor láttam napközben, hogy nem olyan vészes a helyzet, kérdeztem Gábort, hogy baj lenne-e, ha elmennék...? Sopron nincs messze, 3/4 óra alatt oda lehet érni, szinte végig autópálya van. Gábor mondta, hogy menjek nyugodtan. Megbeszéltük, hogy mit kell csinálni a srácokkal este, és 6 órakor elindultam. Nagyon örültem, hogy megint zenét hallgathatok... :)

Odafelé picit siettem (de tényleg csak picit!), így is az utolsó pillanatban értem oda, alig találtam meg a templomot, nem ott volt, ahol a cím szerint a GPS gondolta. Megkérdeztem egy nénit az utcán, ő mondta, hogy merre menjek, meg fogom találni, mert ki van világítva.... Nem volt.

Beestem (volna) az utolsó pillanatban, erre kiderült, hogy fizetni kell. Forint meg nem volt nálam, csak euro. Kérdeztem a nénit, hogy elfogadja-e, persze, hogy nem. Pedig nem akartam én belógni, a végén kiderült, hogy János sem tudta. Kértem a nénit, hogy engedjen be, ha már autóztam 70 km-t... Álldogáltam ott hátul egy darabig, aztán mikor becsukták végleg az ajtót, mondta a néni, hogy na jó, menjek csak be.

Élmény volt a koncert! Még nem hallottam János másik kórusát, így ez külön érdekes volt! A darabok is nagyon szépek voltak, sokat ismertem is, dudorásztam magamban, néha futkározott a hátamon a hideg... annyira szeretem ezt az egészet!

Az utolsó számnál Jánosnak fel kellett szaladnia a karzatra vezényelni, és szaladás közben vett engem észre a padban, ahol ültem, nagyot nézett! :)

A koncert végén beszéltünk pár szót, örült, majd siettem haza.

Gábornak meg köszönöm, hogy elmehettem!
Szép este volt. :)