Martin beteg

Eddig bírtuk. Ez a tegnapi tűzriadó nem tett jót, eljött az első komolyabb betegség itt Bécsben, már hogy orvoshoz is kellett menni.

Ma Gábor ment a fiúkért az oviba, és Martin az óvónéni kezében pihegett, és nagyon nem volt jól. Belázasodott. Hívtak engem a fiúk, hogy most mi legyen... Én éppen az SCS-ben voltam, megbeszéltük korábban, hogy ők is kijönnek, ott találkozunk, mert kéne nézni a gyerekeknek és Gábornak is ezt-azt... Fogtam magam, ültem a kocsiba és robogtam hazafelé!

Adtak az oviban egy telefonszámot, hogy ott van egy gyerekorvos a közelben, és 5 óráig rendel. Gábor felhívta, de mondták, hogy ne azonnal menjenek (fél 4 volt), hanem inkább 5 óra körül. Viszont muszáj volt hazajönni, mert itthon volt Martin e-Card-ja, ez az itteni TAJ kártya. Anélkül nem lehet menni. Hazajöttek, megmértem Martin lázát: 37,9. Még volt idő az indulásig, de aztán Gábor kérdezte, hogy biztos, hogy odamenjenek-e, mert nagy a dugó a városban.

Még korábban Cynthia és Petra is mesélte, hogy van itt a közelben egy gyerekkórház tőlünk 5-10 percre kocsival, ahol folyamatosan van ügyelet, és nagyon dícsérték, meg mondták, hogy ha bármi van, inkább oda szaladjunk, mert ott nagyon kedvesek, aranyosak, és minden van, ha szükség van bármire. Megkerestem a címet, majd Gábor elvitte Martint, én meg itthon maradtam Rolival, és vártunk.

Egy óra után tudtam beszélni Gáborral, mondta, hogy várnak a labor-eredményre, mert csináltak azt is. Na jó... 7 óra körül értek haza, minden OK volt, kezdődő tüdőgyulladás, kapott Martin antibiotikumot. Nagyon ügyes volt, nem sírt egyáltalán, ügyesen csinálta, amit kellett. Gábor mesélte itthon, hogy mik történtek, próbálom tolmácsolni nektek...

Könnyen odataláltak, megtaláltak mindent, majd mikor behívták őket, 4-5 ember is sürgött-forgott Martin körül, doktorbácsi, doktornéni, megvizsgálták alaposan. A torka, füle rendben volt, csak a kopogtatásnál nagyon eltérő hangot adott a háta a két oldalon, az volt gyanús. Majd mondták, hogy csinálnak egy labort, meg röntgent, nem kellett sehova menni, rögtön jött egy néni, és megbökte Martin ujját, később kapott egy csinos, macis ragtapaszt a röntgenes nénitől. Büszkén mutatta nekem itthon!

Majd picit várni kellett, és meglett az eredmény, nem erős gyulladás, de már elindult. Kaptak receptet, elmentek a gyógyszertárba kiváltani, az volt az érdekes, hogy amit fizettek (5 euro), az a receptírás díja volt, a gyógyszerért nem kellett fizetni semmit! És a gyógyszertárban még meg is csinálták a porból a szirupot!!
Meg Gábor mesélte, hogy annak is örültek, mikor bementek a kórházba, hogy végre európai ember jön, és tud rendesen németül! Tényleg nagyon sok a mindenféle külföldi nép errefelé.... Aztán Martinnal is kezdtek németül beszélgetni, mondta Gábor, hogy ő nem érti a németet, akkor volt nagy meglepődés, hogy az hogy lehet, mikor apuka ilyen jól beszél németül... :) De lehet, hogy mégis ért azért sokmindent már Martin is, mert amit mondtak neki, azt csinálta ügyesen!! Érdekes... :)

Hétvégi vendégség lemondva, a betegség az betegség... Ez van, sajnálom nagyon, jó lett volna Andiékkal találkozni, de most az a legfontosabb, hogy Martin meggyógyuljon! Nem vészes a dolog, nincs nagyon letörve, estére picit jobban felment a láza, kapott lázcsillapítót. Szerencsére nem köhög nagyon, remélem tud majd aludni. Még jó, hogy elmentek ma, és nem vártunk még 1-2 napot...

Csak ne legyen zűrös éjszakánk...! Lehet, hogy most picit nehezebb lesz Martinnal , mert amúgy is hisztisebb, most még ez a betegség is rátesz egy lapáttal (nem akar orrot fújni pl. )... De majd valahogy csak összehozom a dolgokat! Meg majd jövök helyzet-jelenteni. :)