Ma voltam orvosnál, pontosabban Roli egyik osztálytársának, Leonie-nak az anyukájánál, Michi-nél (aki amúgy Michaela). Ő diabetológus, itt dolgozik tőlünk nem olyan messze, a Hietzing-i kórházban. Még ősszel, mikor összefutottunk a suliban, Roli nagy hévvel elmesélte neki, hogy anyának valami nem stimmel a vércukrával. Erre ő nagy szemekkel nézett rám, és akkor mondta, hogy neki ez a szakterülete amúgy... Igen, nyáron elmentem még otthon egy 5 pontos terheléses vérvételre, hogy megnézessem a vércukromat. A családban többeknek volt / van cukorbetegsége, és miután olvasgattam sokfélét, úgy döntöttem, nem árt megnézni ezt-azt...
Most, szünet után megint összefutottunk, erre kérdezte Michi, hogy na, mikor megyek hozzá? Én meg lecsaptam rá, hogy akkor most. A most, az ma volt, szerdán. Megbeszéltük, hogy bemegyek hozzá.
Oda is találtam, bár azt sem tudtam, hol vagyok (hála neked, GPS!!). Ez a kórház is jó nagy, sok épületből áll. Mikor odaértem, szóltam, hogy ott vagyok, Michi 5 perc múlva előkerült, és már vitt is. :) Megbökték az ujjamat, hogy épp akkor mennyi a vércukrom. Majd bementünk a szobájába, és beszélgettünk... Mindent szépen felírogatott a gépbe, megbeszéltük a magyarországi leletemet is. Itt másfél mértékegységet használnak, majd ennek még utána kell nézni... De azt mondta, hogy ami nekem van, az nem cukorbetegség még, de oda kell figyelni, mert az lehet belőle.
Ott helyben kaptam egy vércukor-mérő kütyüt is (nem kellett fizetni érte semmit), hozzá a tűket, meg a tesztcsíkokat is... Nem kell állandóan mérni, csak akkor, ha akarom, most az elején nem ártana nézegetni, hogy melyik ételre hogyan reagálok, és naplót írni róla... Meg akkor, ha leesik a vércukrom. Gyorsan egy rendes vérvételt is megcsináltak, majd Michi kerített egy dietetikust is, hogy vele is beszéljem meg, hogy mit hogyan kéne ennem... Nagyon kedves, és aranyos volt mindenki. :)
Amire oda kell figyeljek: napi 5-6x enni, sima cukrot, fehér kenyeret, tésztát, krumplit, fehér rizst, finomlisztből készült dolgokat (hmmm) ha lehet, ne nagyon egyek, vagy ha mégis, akkor keveset. Inkább válasszak sötétebb pékárút... A tönkölylisztből készült dolgok mehetnek. Azt mostanában kezdem felfedezni, szinte olyan, mint a normál liszt, csak több nedvesség kell neki... Csináltam már belőle gofrit, nokedlit, palacsintát... majd még próbálkozok. Nagyon komoly diéta nem kell szerencsére. Meg azt is megbeszéltük, hogy mi van akkor, ha hirtelen leesik a vércukrom, sajnos az még mindig előfordul, hú, de utálom azt az érzést... Legyen mindig mindenhol szőlőcukor, táskában, kocsiban, stb... azt is, hogy mennyit egyek, ha ilyen van, és mit... És mozogni kell (kéne, khm....), de előtte is mindig mérjem meg a cukorszintet.... A szememmel is el kell megint menni emiatt kontrollra majd... Izgi ez az egész... Annyira nem örülök neki, de talán, ha sikerül figyelni, akkor idősebb koromban megúszom a szurkálást, meg a többit... Láttam Mamánál, milyen ez, annyira nem vágyom rá...
Most, szünet után megint összefutottunk, erre kérdezte Michi, hogy na, mikor megyek hozzá? Én meg lecsaptam rá, hogy akkor most. A most, az ma volt, szerdán. Megbeszéltük, hogy bemegyek hozzá.
Oda is találtam, bár azt sem tudtam, hol vagyok (hála neked, GPS!!). Ez a kórház is jó nagy, sok épületből áll. Mikor odaértem, szóltam, hogy ott vagyok, Michi 5 perc múlva előkerült, és már vitt is. :) Megbökték az ujjamat, hogy épp akkor mennyi a vércukrom. Majd bementünk a szobájába, és beszélgettünk... Mindent szépen felírogatott a gépbe, megbeszéltük a magyarországi leletemet is. Itt másfél mértékegységet használnak, majd ennek még utána kell nézni... De azt mondta, hogy ami nekem van, az nem cukorbetegség még, de oda kell figyelni, mert az lehet belőle.
Ott helyben kaptam egy vércukor-mérő kütyüt is (nem kellett fizetni érte semmit), hozzá a tűket, meg a tesztcsíkokat is... Nem kell állandóan mérni, csak akkor, ha akarom, most az elején nem ártana nézegetni, hogy melyik ételre hogyan reagálok, és naplót írni róla... Meg akkor, ha leesik a vércukrom. Gyorsan egy rendes vérvételt is megcsináltak, majd Michi kerített egy dietetikust is, hogy vele is beszéljem meg, hogy mit hogyan kéne ennem... Nagyon kedves, és aranyos volt mindenki. :)
Amire oda kell figyeljek: napi 5-6x enni, sima cukrot, fehér kenyeret, tésztát, krumplit, fehér rizst, finomlisztből készült dolgokat (hmmm) ha lehet, ne nagyon egyek, vagy ha mégis, akkor keveset. Inkább válasszak sötétebb pékárút... A tönkölylisztből készült dolgok mehetnek. Azt mostanában kezdem felfedezni, szinte olyan, mint a normál liszt, csak több nedvesség kell neki... Csináltam már belőle gofrit, nokedlit, palacsintát... majd még próbálkozok. Nagyon komoly diéta nem kell szerencsére. Meg azt is megbeszéltük, hogy mi van akkor, ha hirtelen leesik a vércukrom, sajnos az még mindig előfordul, hú, de utálom azt az érzést... Legyen mindig mindenhol szőlőcukor, táskában, kocsiban, stb... azt is, hogy mennyit egyek, ha ilyen van, és mit... És mozogni kell (kéne, khm....), de előtte is mindig mérjem meg a cukorszintet.... A szememmel is el kell megint menni emiatt kontrollra majd... Izgi ez az egész... Annyira nem örülök neki, de talán, ha sikerül figyelni, akkor idősebb koromban megúszom a szurkálást, meg a többit... Láttam Mamánál, milyen ez, annyira nem vágyom rá...
