Ma azzal fogadtak az oviban, hogy Martin kinn a kertben valamibe belenyúlt, és telement a kisujja szálkával, de állítólag nagyon sokkal! Nem is értették, hogy mi lehetett az, amiből összeszedte....
Az egyik óvónéni mondta, hogy majd fél órán keresztül szedegette Martin ujjacskájából a rengeteg szálkát csipesszel, és meg sem nyikkant közben, egyáltalán nem sírt, el voltak ájulva! Roli közben nagyon aggódott az öcsiért, ott ült végig mellette, és dukkolt! Csodálom, hogy nem sírt helyette!
Szegénykémnek elég ronda a kisujja (pont, ahol hajlik, kívül), és szerintem még mindig lehetnek benne ilyen ici-pici (kisebb, mint egy mm) tüskehegyek, vagy mik... Próbáltam piszkálni csipesszel, de semmi eredmény. Befújtam fertőtlenítővel, bízom benne, hogy nem lesz galiba, és a hegek majd kidobják a többit, ha vannak. Azt mondta, hogy nem fáj, nem szúr....
Martint amúgy is szeretik a szálkák, a hétvégén az egyik körme alá ment be egy tök vastag szálka, de úgy 2/3 részig a körömágy felé!! Még szerencse, hogy kiállt a vége, így csipesszel meg lehetett fogni, és egyben kijött. Itt sem szólt egy szót sem, el is képedtem, Roli ilyenkor már kirohanna a világból, és üvöltene... Mialatt mászkáltunk szombaton az SCS-ben, piszkálta az ujját, Gábor meg is nézte, de nem vette észre. Csak itthon...
Jó lenne, ha megint megúsznánk a nyarat nagyobb zűr nélkül!!
