Kuki-gondok 2.

Péntek reggel 6-kor keltünk Martinnal, sikerült időben elindulni, így fél8-ra benn voltunk a kórházban. Kórlap kérés, majd mentünk az osztályra. Gyorsan kaptunk ágyat, elmentünk fürdeni, átöltözni. Meg kellett Martint fürdetni a kórházi fürdetővel, ez kötelező volt, csak így vihették be a műtőbe. Majd vártunk... sokáig.... Mesét olvastunk, szineztünk, rajzoltunk, Martin nagyon jól elvolt, és azt is nagyon jól viselte, hogy nem ehetett, nem ihatott semmit, még vizet sem.

3/4 11-kor megkapta a nyugtatót. Elég vacak íze lehetett, mondta, még pár percig, hogy hű de vacak volt... Majd kb. negyed óra után elég vicces állapotba került tőle, olyan volt, mint aki berúgott. :) Nem tudtam nem mosolyogni rajta, nagyon édes volt, ahogy beszélt, de alig forgott a nyelve, meg ilyeneket mondott, hogy Anya! 3 szemed van! Meg hogy: Anya, miért repül a tető? Meg hogy halványan lát engem... Igazából örültem ennek, mert amikor Rolit műtötték, ő nagyon későn kapta ezt meg, és alig hatott még, mikor elvitték, és ezt direkt azért kapják, hogy nem emlékezzenek már arra sem, amikor elviszik őket a műtőbe, meg arra sem, hogy ott mi történik, mielőtt elalszanak. Az altatóorvos nagyon kedvesen elmagyarázta, hogy mi történik majd... Mikor beviszik őket, maszkon keresztül kapnak altatógázt, és minden egyebet csak akkor csinálnak, amikor már elalszik a gyerek, akkor teszik a branült a kezébe, intubálnak, stb...  És amikor ébrednek, az borzasztó tud lenni, az altató hatása miatt sírnak, kiabálnak, vergődnek öntudatlanul... majd bealvás van. Rolinál ez úgy nézett ki, hogy menni akart, fel akart állni, úgy kellett egyedül lefognom, akkor már kezdtem kétségbe esni, mert 3/4 óra után már nem sok erőm volt hozzá, hogy lefogjak egy üvöltő, 15 kg-s gyereket...

Azt is mondták, hogy itt az ébredés utáni szakaszt még ott töltik az őrzőben, és csak utána hozzák fel az osztályra, mikor már jól lesz. Én nem is mehettem vele, ott kellett várjak az osztályon, de nem nagyon hagyják az anyukákat ott körmöt rágni, hanem elküldtek enni. Igazuk van, ez az egyetlen alkalom szinte, amikor lehet enni valamit "nyugisan".

Fél 12-kor vitték el Martint, integetett, elköszönt, semmi gond nem volt. Én akkor telefonáltam, kiszaladtam a boltba, gyorsan ettem valamit, alig telt el 50 perc, már hozták is vissza, sírósan. De Martinnál nem volt annyira vészes a dolog, mert ő fekve maradt, így hullámokban kiabált, és néha rugdosott a lábával, majd fél óra után szép lassan megnyugodott és elaludt. Én közben odabújtam hozzá, simogattam, próbáltam csitítgatni, kevés sikerrel. Akkor úgy döntöttem, hogy nem érdekel, mit mondanak, félig odafekszem mellé, a lábamat nem tettem fel az ágyra.  Akkor Martin befészkelte magát az ölembe, simogattam a hátát, másik oldalon a pandit szorította, és ekkor tudott elaludni végre. Nem szabad elvileg a szülőnek befeküdnie az ágyba, de nekem akkor muszáj volt. Kapott infúziót, felöltöztették, akkor láttam a kukiját egy pillanatra, és megnyugodtam. Semmi nem látszott rajta kívülről, a seb belül van neki. Sokkal rosszabbra számítottam, sosem láttam még frissen műtött sebet.

Aludt 2 és fél órát, addig lement az infúzió, megnyugodott a légzése, akkor már nem is rángatózott. Vártam, hogy mi lesz, ha ébred, közben meg beszélgettünk a többi anyukával, nővérkékkel, mindenki nagyon aranyos volt.  Egy bajom volt csak, hogy hideg volt a kórteremben. Megnéztem, 20 fokra volt állítva a klíma, és ezerrel jött a hátamra a hideg levegő. Rákérdeztem, hogy muszáj-e ezt így, de mondták, hogy a gyerekek miatt van, a hideg jobb a friss sebeknek. Ja, én meg szétfagytam, nem 20 fokhoz öltöztem, hanem 40-hez... végül kaptam egy vastag plédet, abban ücsörögtem, ezt meglátta egy nővérke, és akkor lekapcsolta a klímát... Már kezdtem megijedni, hogy tök jó lesz a srácokat ápolgatni, ha én leszek beteg...

Mikor felébredt Martin, már teljesen nyugodt volt. Csak kómás volt még nagyon, meg mondta, hogy fáj a hasa, nem érzi jól magát... Még jó, hogy fájt szegénynek, akkor már több, mint 20 órája üres volt a gyomra. Akkor egyszer csak felkelt, hogy hánynia kell. 3x hányt összesen (bár csak alig valamit, az is csak nyál volt, amit lenyelhetett) addig még nem  kaphatott semmit, a 3. után vénásan, a kezébe kapott hányáscsillapítót. Akkor eltelt még fél óra, és akkor hirtelen jobban lett, felült, hogy kér inni. Akkor már a nővérke azt mondta, hogy mindegy, hogy eszik vagy iszik, amit előbb megkíván , azt adjak neki. Vizet kért, majd 3 korty után megkívánta a vajaskenyeret is. Mást nem kaphatnak rögtön utána, csak vizet, üres teát és vajas kenyeret. Két falat vajaskenyér után hirtelen olyan éhes lett, hogy megevett 2 szeletet is, 2 pohár vizet hozzá, és ez már benne is maradt. Kb. egy óra múlva, mint akit kicseréltek! :)
Akkor még muszáj volt egyet pisilni, az is kellett a hazamenetelhez. Kérdeztem tőle, hogy kell? Elgondolkozott, és mondta, hogy igen, de láttam, hogy tart tőle. Én is tartottam, mindenki azt mondta, hogy az első pisilés nagyon vacak lehet. Elhatározta magát, és mentünk. Nagyon aggódva állt oda a wc-hez, és vártunk. Egyszer csak jött 2 csepp, sehol egy nyikkanás... Kérdeztem őt, hogy ez nem bánt, nem csíp? Mondta, hogy nem... Na, a kő másik fele is ekkor esett le. :) Utána pisilt rendesen, és azt mondta, hogy semmi gond, nem csíp semmi! Én meg nagyon megdícsértem őt, hősies volt nagyon! Mondjuk segített a dolgon az, hogy nem fedi a kukija végét semmi. Utána piszkálta őt a pizsama varrása (nem volt rajta egyáltalán kötés, azt az alvás után leszedték, mert nem is volt rajta rendesen, és nem is panaszkodott, hogy fájna bármi. Akkor kapott egy gézlapot rá, akkor már minden rendben volt. :)

Mondta, hogy menjünk most haza... Én meg mondtam, hogy meg kell várni a doki bácsit, hogy megnézzen, elmondja, hogy mi van, és csak utána lehet. Na, akkor jött egy kisebb hiszti, gondoltam magamban, most már tényleg jól van. A kukijára meg egyáltalán nem panaszkodott!
7 óra körül jöttünk ki kórházból, 8-kor otthon voltunk. Kontroll egy hét múlva, addig kenegetni, és majd óvatosan húzogatni kell. Nem csúnya a seb, látszódnak a pici varratok, bár az is igaz, hogy még nem nagyon mozgattuk neki, most még nem is szabad. majd 1-2 nap, ha eltelt.

Roli meg nagyon nem bírja a gyűrődést. Amennyire nem volt gond első nap, most olyan szinten üvölt, ha be akarjuk kenni, hogy őrület! Ma már le kellett fogni őt, mert nem engedett semmit. Martin meg egy szó nélkül, igaz, hogy picit remegett a lába, meg kapaszkodott Gáborba, de meg sem szólalt, és fél perc alatt kész voltunk. Rolinál ez egy óráig tartott, könyörgéssel, üvöltéssel egybekötve. MIndig tudtam, hogy Martin mindent jobban visel, de azt nem hittem, hogy Roli ennyi idősen ennyire nem hajlandó együttműködni. Na, majd csak rendbe jönnek... Túl vagyunk rajta, még pár nap, és remélem, hogy elfelejthetjük az egészet, és később is úgy fog működni nekik, ahogy kell. :))

Kuki-gondok 1.

Itt vagyunk Keszin, és Roli túl van rajta... A nagy kő egyik fele leesett, de java még csak most jön!

Délelőttre kellett mennünk, 10 órára. Ahogy megbeszéltük, felmentünk a rendelőhöz, bekopogtam... Kijön az asszisztens, mondom, hogy miért jöttünk... Hát, előbb be kéne jelentkezni... Na, puff... Direkt mondták a múltkor, hogy nem kell... Na jó, lementünk, pár perc, és kész voltunk, vissza az emeletre. Behívtak, újból szemügyre vették a fiúkat, és akkor néztük, hogy mi az a piros ott a húgycső nyílásnál... Erre kiderült, hogy az úgynevezett fityma-fék nagyon rövid neki, és ha hátra próbáljuk húzni a bőrt, akkor az kifordítja a belső nyálkahártyát a húgycsőből, és az nem jó. Mondták, hogy meg lehet most is csinálni, hogy az csak egy kis metszés, úgyis el van neki zsibbasztva, vagy visszajövünk később valamikor... Én meg mondtam, hogy ha már itt vagyunk emiatt, akkor csak egyszer maceráljuk szegényt... Bekenték zsibbasztó kenőccsel a kukit, várni kellett vele fél órát, míg hatott, közben mentünk Martinnal vérvételre.

Martin mondta, hogy ha nem sír, akkor kap-e valami díjat.....? Hát persze, hogy kap... És a kis hősöm tényleg nem sírt, amikor beleszúrták a tűt a karjába, csakhogy nem jött semmi... nézték is, hogy most mi van, és mondta a néni, hogy nem akarja kétszer szúrni, inkább próbált keresgélni, na attól megijedt Macika, és akkor elpityeredett. Szerencsére kinn már hamar megnyugodott.

Visszamentünk a fiúkkal a doktor bácsihoz, addigra eltelt a fél óra, ami kellett a kenőcsnek, hogy hasson... Bementünk. Roli izgult, de egész jól viselte a dolgot, bár kapaszkodott nagyon... Akkor a doki bácsi még egyszer rákérdezett, hogy akkor csinálhatja-e azt a metszést.. Én meg bólintottam. Ekkor Roli felemelte a fejét, hogy mit csinálnak, mindent látni akart, de mi meg azt akartuk, hogy ne lássa... Akkor meglátta, hogy bekenték betadine-nal, az valahol egy pici csípett. Attól megijedt, meg után meglátta, hogy vérzik a gézlapon keresztül, és akkor jött a pánik, sírás, kapálózás, anya neee, anya fáj... Mit ne mondjak, nehéz volt akkor nem elbőgni magamat, amikor kapaszokodott a kezembe, patakban folytak a könnyei, és nézett rám... De azt is kell tudni hozzá, hogy nagyon nem bír semmiféle kellemetlenséget. Nagyon behergelte magát, és mondta a doki bácsi, hogy nem fájhatott neki, max. valami csíphette, amitől megijedt, mert amikor vágott, meg csinálta ezt a felfejtést, akkor Roli meg sem szólalt... Csak utána. No, túl volt rajta, próbáltam megnyugtatni, de nem nagyon ment, nem lehetett vele beszélni. Akkor, mivel nem tudtuk eldönteni, hogy tényleg ennyire fáj-e valamije, kapott Cataflam-ot is kanálban, meg megint bekenték azzal a zsibbasztó kenőccsel neki, hogy ne érezze még azt sem... Akkor nagy nehezen megnyugodott, de még mondogatta fél órát, hogy fáj a kukija.

Majd fél óra múlva megint visszamentünk, hogy megnézzék, vérzik-e még, stb... Akkor még volt egy kis nyöszörgés, de hamar kész voltunk. Nem is kötötték be neki, csak egy vastag gézlapot tettek az alsónadrágjába.

Utána még volt beszélnivalónk az altatóorvossal, aki holnap ott lesz a műtétnél, ő is nagyon helyes, aranyos néni volt, majd a sebészeti osztályon is jelentkezni kellett. Kellemes csalódás volt, mikor bementünk, vadiúj az egész, és nagyon barátságos, a nővérkék meg kedvesek, jófejek voltak. Megnyugodtam, ismerve az itthoni helyzetet sok kórházban.... A nővérke, akivel beszéltem, mondta, hogy holnap is ő lesz, Martinnal is próbált beszélgetni, fiatal, jófej lány volt... :) Sok részletet elmondtak: a műtét kb. 1 órát tart, altatással együtt. Lehet picit kevesebb-több is, majd kiderül...  Szerencsére én már úgy kapom majd vissza Martint, hogy túl van az ébresztéses őrületen, azt sosem fogom elfelejteni, amikor Roli visszahozták hozzám az orrmandula műtét után... Nem kívánom senkinek. Itt azt a szakaszt itt megvárják az ébresztő szobában... Majd először csak teát ihat, utána, ha bírja, akkor estig csak vajaskenyér. Igazából Martinnal ez a beavatkozás körülmetélés lesz, de nem teljes, csak részleges, a fityma végét, ami teljesen szűk, az eltávolítják, fel is fejtik, és megnézik neki is ezt a fityma-féket... Így a fityma nem fogja teljesen fedni a kukit, csak részben.

Nagyon remélem, hogy vele sem lesz semmi zűr, és hősisen bírja majd az egész macerát...
Meg azt, ami utána lesz...
Drukkoljatok!!!

Rolinak azóta itthon megvolt az első pisilés is, arra mondták, hogy az lehet nagyon zűrös.... De segítettem neki, visszahúztam a bőrt egy kicsit,  így nem folyt olyan helyre a pisi, ahova nem kellett volna. Mikor megtöröltem, akkor csípett egy picit neki, gyorsan bekentük Lidocain kenőccsel, és azóta semmi gond nincs, nem panaszkodik.. Néha mondja, hogy fájogat, de semmi különös gond nincs egyelőre. Most még nem szabad fürdeni, csak zuhanyozni, de lehet, hogy ma békén hagyom még, majd holnap lehet macerálni neki... Elég lesz az is, akkor már muszáj lesz visszahúzni neki, és bekenni.

Izgulok

A képekkel még mindig nem vagyok kész, irtó sok van...  De ami késik, nem múlik! :)
Jól van na, elkezdtem, nincsenek elfelejtve, csak most éppen más foglalkoztat...

Szerda este megyünk Budakeszire pár napra, de azt hiszem, ez a pár nap nem lesz túl rózsás...

Kórházba viszem a fiúkat, rendbe kell tenni azokat a pisilőket... Rolinak egyszerűbb a dolog, neki csak a bőrt kell felfejteni, de Martinnak sajnos műtét lesz, nem lehet másképp megoldani. Csütörtökön viszem mindkettőjüket, Martinnak csinálnak labort, és beszélni kell az altatóorvossal, plusz akkor Rolival túlesünk ezen a fél perces dolgon, bekenik kenőccsel, amitől elzsibbad, és utána csinálják csak.
Majd péntek kora reggel megyek Martinnal a kórházba, délelőtt műtik, és még aznap délután hazaengednek. Hogy utána mi vár ránk egy friss sebbel egy ilyen érzékeny helyen.... háááááát......... Drukkoljatok!!!
Azt mondták, hogy Rolinak 2-3 nap lehet, amíg csíphet a pisi, Martinnak 1 hét / 10 napot mondanak, míg rendbe jön majd... Úgy legyen! Többet most nem tudok, hogy mit, és hogyan fognak csinálni, legalább annyi tapasztalatom van Roli mandulaműtétje után, hogy tudom, milyen az, amikor altatás után felébrednek a gyerekek... Utána meg minden egyes pisilés egy rémálom lesz szerintem.... Csak gyógyuljon meg hamar!!! Bízom benne, hogy nagykorában semmire sem fog emlékezni.

Nekem totál gyomorgörcsöm van emiatt, talán Gábor rá tudja beszélni a főnökét, hogy elengedje pénteken (eddig nem nagyon akarta még). Ha igen, akkor utánunk tud jönni csütörtökön, és ő vigyáz Rolira pénteken, míg én Martinnal a kórházban leszek, ráadásul utána nem leszek egyedül, de ha nem, akkor Rolit bevállalta a keresztanyukája a saját 3 gyerkőce mellé, még úgy is, hogy tuti, hogy minden pisilés küzdés lesz, ahogy Rolit ismerem... Semmilyen kellemetlenséget nem visel el. Izgi...

Ráadásul az iskolakezdés miatt is izgulok, mert bár Anyuék jönnek Bécsbe, hogy ott legyenek az Első Napon, közben kiderült, hogy Gábornak pont aznap, hétfő este el kell repülnie Köln-be, és ott lesz egész héten, így az első sulis héten (amikor a legfontosabb szülői is van) egyedül leszek a srácokkal... Nem voltam túl boldog, de hát ez van, majd megoldom.

Zöldség-gyümölcs

Újra Bécsben... Jó itt... Jó a saját kis birodalmamban tenni-venni. Két nap pakolás után (1 nap Balcsin, 1 nap itthon) jó egy kicsit leülni és bambulni, hogy rend van. A mosásnak is lassan a végére érek, és nincs szanaszét a lakás... Ma délután jönnek Julcsiék 3 napra, úgyhogy lesz megint felfordulás. :) De örülök nekik!

Balcsin is nagyon jó volt, meg Keszin is... Nagyon sok segítséget kaptam, amit utólag is nagyon köszönök!!! :))

Ígérem, hogy jönnek majd a képek is, nemsokára... :)

Voltam bevásárolni, és elgondolkoztam valamin... Mikor otthon voltunk, nem győztem venni Balcsin a sok-sok finom, otthoni zöldséget, gyümölcsöt... Őszibarack, dinnye, szilva, paprika, paradicsom... Olyan finomak voltak, tuti, hogy magyar mind... Ma elmentem a Merkur-ba, és nézegettem a címkéket... Olasz szilva, spanyol(!) dinnye, stb... Vajon miért? Miért nem viszik innen, tőlünk, ami sokkal közelebb van, és sokkal finomabb?? Vettem szilvát, hááát..... meg sem közelíti az otthonit... A dinnye otthon mézédes, az itt kaphatónak még illata sem nagyon volt... Jó, van olyan gyümölcs, ami finom nagyon, de azért kíváncsi lennék, hogy vajon hogyan működik ez az egész...? Bécs nagyon közel van a magyar határhoz, jó lenne látni itt is a magyar zöldséget, gyümölcsöt, olyan finomak, akkor legalább lehetne rendes főzeléket, húslevest csinálni, és nem közölné velem Roli, hogy: "Anya, ez meg milyen? A Mamáé sokkal jobb volt!"

Meg tudom érteni.

Fiúk újra oviban, nagy volt a lelkesedés, Roli azonnal a vadiúj iskolatáskájával akart menni (mert az is van már neki!), de ma még lebeszéltük, hogy szólni kéne benn is... Megértette, holnap beviheti, és ha jól tudom, a jövő héten lesz nekik valami kis búcsúünnep is. :)

Csak egy rövid bejelentkezés, még mindig Balatonról...

Elnézést kérek mindenkitől, hogy ilyen soká jelentkezem csak, de az a helyzet, hogy mostanában itt, Balatonon (mert még mindig itt vagyunk) esténként vacakol az internet valamiért... Valószínű a szolgáltató nincs a helyzet magaslatán, vagy a csuda tudja, mi lehet, de este, amikor már nyugi van, és lenne idő csevegni, képeket feltölteni, akkor egyszerűen percekre behal az egész... Napközben meg más programunk akad általában... :)

Azért nagy vonalakban írok pár sort, mert sokminden történt velünk...

Siófokon jártunk, meglátogattuk Tamásékat (Gábor tesója), a gyerekek óriásit pancsoltak a mini vízben, Balázs papáék is csatlakoztak a bulihoz.

Igazi nagy lagziban voltunk Bólyon, keresztanyukám kisebbik lánya, Bogi ment férjhez, hatalmas buli volt, igazi sváb lagzi, nagyon jól éreztük magunkat, a fiúk éjfélig bírták, mi fél 4-kor feküdtünk le...

Apu is lejött hozzánk pár napra Balcsira, nekem nagy segítség volt, a fiúk meg nyúzhatták Tomi papát reggeltől estig...

Meglátogatott minket Jula és Zsolti, szuper meleg idő volt azon a hétvégén, és hoztak egy olyan fényképezőgépet, amit bele lehetett vinni a vízbe, nagyon sok képet csináltunk vele, jópofa volt!

Megérkeztek Enikőék a szomszédba. Enikőt pici korom óta ismerem, anyuék és az ő szülei fiatalkori jóbarátok, és övék a nyaraló másik fele (ikerház). A srácok nagyon örültek Beninek, Beni annyi idős, mint Roli, sokat játszottak együtt, mi meg jókat beszélgettünk, egyik este sütöttünk együtt szalonnát is a kertben....

Itt járt egy napra a Kamuthy família, a nagyok - négyen - nagyot játszottak, medencézés, homokozás, trambulin a kertben, főztünk paprikás krumplit, dinnye, fagyi, mesenézés... és közben próbáltuk felügyelni Mátét, a legkisebbet, aki egy csudaédes 1 éves kisfiú, egy kis angyalka a göndör fürtjeivel! Imádtam! Persze a lányokat is, nagyon jól megvoltak a fiúkkal.

Lassan véget ér a nyaralás... most még sűrű lesz a program, hétvégén hazaruccanunk Budakeszire picit, Pomázra megyünk szülinapozni, majd Agárdra is beugrunk, mert a kedvenc bécsi szomszéd kishölgy, Lilla baba is 2 éves lesz már... Jövő hét elején meglátogatjuk Apuékat Hévizen, majd kedden irány haza, Bécsbe... Néha már rámjön, hogy legyünk már otthon... Most akkor hol is van az az Otthon??? :) Jájjj.... félig itt, félig ott... Közben már izgulok, hogy nemsokára kezdődik az iskola, és még semmit sem vettünk... Bár nem is tudom még, hogy mi kell majd...

A képeket - ígérem - hozom, amint tudom, de lehet, hogy majd csak Bécsben lesz rá idő, de lesz majd egy képes beszámoló is erről a nagyon klasszul sikerült 6 hétről, amit itthon töltöttünk. :)