2015. február 22., vasárnap

Betegség


Ez kemény menet volt. Nem is tudom, mikor volt utoljára az egész család ennyire padlón. Kezdődött azzal, hogy szombaton elmentünk ugye síelni, ahol Peti már másnap, vasárnap este kidőlt, láz, köhögés... Ott voltunk az idő nagy részében együtt, egy házban, nagyon drukkoltunk, hogy megússzuk. Nem sikerült. Szerda este már furi volt, hogy fázom a 23 fokban, és valami nem stimmelt... Másnap reggel már én is lázas voltam. 
2 napig tartott a láz, úgy tűnt, hogy hamar elmúlik. De sajnos Gábor is elkapta. Mikor ő már kezdett kilábalni belőle, megint furcsa volt, hogy szép lassan, minden nap egy kicsivel nekem is megint emelkedik a hőmérsékletem... Közben Martin is itthon maradt, szintén hőemelkedéssel. Hét közepén Martin is lázas lett, majd péntekre én is, újból. Akkor visszamentem az orvoshoz, akkor már nem csak vírus volt, hanem mandulagyulladás, kaptam is antibiotikumot, akkor kezdtem nagyon lassan rendbe jönni. 
Közben drukkoltunk annak is, hátha Roli megússza... De nem. Sajnos.
Elmentünk szombaton az SCS-be Martinnak jelmezt keresni, mert nagyon közeledett a Farsang... Úgy tűnt, mindenki jobban van.... Erre estére mindkét gyerek megint lázas. Martin másodszor, Roli először... Újabb harc a vírusok ellen, én mindent bevetettem, amit csak tudtam, és találtam itthon. 
Keddre Rolinak lement a láza, és úgy tűnt, Martin is OK. Elengedtem őket farsangolni, ha már volt jelmez, és kedvük is volt hozzá. Estére Roli kidőlt. Újból magas láz, és olyan brutál nátha, amilyet ritkán látok nála. A suliban csak vacak papírzsepi volt, és szétdörzsölte az orrát a sok orrfújással, és a szeme is bedurrant. Itthon is maradt egész héten. A vicc az az, hogy farsang előtt, hétfőn voltunk gyerekorvosnál, mivel hétvégén nem tudtunk elmenni, akkor volt Roli nagyon lázas, de ügyeletre meg nem akartam menni vele, mert ott mindig ezren vannak, és nem kellett még emellé valami másik vírus is... Hétfőn azt mondta az orvos, hogy sima virusfertőzés, semmi különös egyebet nem lát, picit piros torok, a tüdejük tiszta, sok folyadék, c-vitamin... Ennyi. Erre másnap este Roli kész volt. Úgy sajnáltam!! :( És olyan lassan múlt neki... Szombat volt (tegnap), mire végre teljesen láztalan lett. 

Én még mindig néha köhögök, Gábor is. Martinnak még jön ez a csúnya, sűrű váladék az orrából, néha a szeme felé is megy, akkor csórikámnak össze van ragadva a szempillája, ilyenkor mosogatjuk neki, hogy lejöjjön. Köhög is még, jó recsegősen, biztos belül csorog neki lefelé...
Rolinak végre 3 napja nincs láza, a szeme is nagyjából rendben, de még mindig nagyon fújja az orrát, és reggelente borzasztóan köhög, ami később a nap folyamán azért csökken. Most van az a helyzet, hogy nem tudom eldönteni, hogy ez már inkább az allergiája, vagy még a korábbi nátha+köhögés maradéka... Ha tudunk, elmegyünk megint a héten orvoshoz, jó lenne... 

Amúgy Rolinak csináltak újból allergia tesztet, szerencsére semmi új dolog nem derült ki, csak, amit eddig is tudtunk: poratka, toll, macskaszőr, és üröm, ami augusztusban és szeptemberben virágzik. Ételallergia nincs. Kapott egy másik fajta orrspray-t, de ha megyünk, azért erre a ronda köhögésre rá fogok kérdezni majd... 

Hétfőn újraindul az élet, megy mindenki a dolgára és nagyon remélem, hogy nem esünk vissza valamilyen formában!! 
Én 3 hete nem tartottam Ringatót, nem voltam sehol, max. boltban. Az anyukák már nagyon hiányolják, ami persze jól esik. :) Lassan utolérem saját magamat is itthon, katasztrófa, hogy mi volt itt, kezdve a hazahozott síruha, és szennyes mennyiséggel, amihez csak apránként jutottam hozzá, hogy haladjak vele. Annyire gyenge voltam, mindenem fájt, napokig fájdalomcsillapítón éltem, semmi nem akart menni. Por volt (ami ugye Rolinak nagyon nem jó), kosz, kupi hegyek... Ááááááá!!! Lassan kezd rendeződni a dolog.

Gábor közben volt Dániában dolgozni a LEGO-nál 2 napot, ahonnan nagy kupac LEGO-val jött haza. Mint kiderült, volt ott egy "dolgozói shop", ahol jóval olcsóbb volt nagyon sok játék, így gyorsan bevásárolt. :) Nagyon örültek neki a fiúk, volt mit csinálni itthon... Rolinak főleg, de Martinnak is, mert ezen a héten őt még csak délelőttre engedtem vissza a suliba. 

Ha minden jól megy, a jövő hétvégén hazaugrunk egy picit... :) 

2015. február 10., kedd

Síelés Murauban

Idén megint Murau-ban síeltünk, ugyanott laktunk, ugyanúgy a Füzesi családdal... Minden szép és jó volt, kivéve, ha nem lettünk volna betegek... Először Peti lett beteg, aztán én, most már itthon Gábor nyomja az ágyat, és Martin is itthon ragadt ma, némi hőemelkedéssel... Reméljük, hamar elmúlik!! Nagyon vacak így itthon lenni, elvileg Cynthiáék is jönnének 2 napra hozzánk a héten, ők a hétvégén elköltöznek Angliába, brühü.... :(( Meglátjuk, hogy jön össze, nem szeretnék velük vírust is küldeni Birmingham-be... 




















Martin: Klassenbild projekt

Martinék osztályában volt egy féléves projekt: egy kutyás emberke jött, és rajzolt nekik egy óriási képet, amit együtt színeztek, festettek sok-sok órán át, majd a félév végére elkészült, és felkerült a falra. :) A bácsit Lex-nek hívják, a kutyust Rio-nak... ITT van róluk még sok kép... 
Íme:







BUÉK 2015! Téli szünet és egyebek...

(Nem tudom, miért van középen a szöveg???)
Idén máshogy alakult... Mivel dec.23-án még suli volt, úgy döntöttünk, hogy nem autózunk a dugóban Pest felé, hanem itthon karácsonyozunk. Anyuék pedig velünk tartottak, eljöttek hozzánk Ágival együtt. Ezerrel készültünk, sütöttünk, főztünk, elkészült életem első töltött káposztája és karácsonyi halászléje, az első zserbó, stb... Minden nagyon szépre sikerült, jó volt a hangulat is, de azért nagyon hiányoztak a többiek is, Mamiék, Zozóék... Kárpótolt azért a későbbi bólyi találkozás, de erről később...


Dec.26-án aztán felpakoltunk és irány Budakeszi, némi maradék náthával és köhögéssel. Otthon aztán gyorsan eltelt az idő...
Volt havazás is, épp akkor, amikor Bólyra mentünk megünnepelni Mamiék 65. házassági évfordulóját... Hú, 65... Azért ez már nem semmi, ennyi évet együtt leélni valakivel, nem? :) Nagyon büszke voltam rájuk! 

Jöttünk-mentünk a szünetben, de a legfontosabb: a lakásokból az egyiket sikerült eladni! Most már javában zajlik a falazás / felújítás is... 

Íme pár kép a szavak helyett, a felét elfelejtem mindig annak, ami volt... :)
Mire hazaértünk, Martin orra is helyre jött. 4 féle orrspray nem tudott rajta segíteni, végül Budakeszin Kati doki néni megoldotta a helyzetet. :)