Ünnepek előtt pár gondolat...

Túl vagyunk a betegségeken, úgy tűnik..

Talán az ajándékok is összejöttek...

Megsültek a mézesek, bár lesz még munka vele, de az már nem vészes...

Igaz, hogy kupi van itthon, kissé őskáosz van az agyamban, de ez most nem érdekel...

 

Holnap utazunk haza, vonatozunk a fiúkkal, ezt szerették volna.

Gábor másnap jön utánunk és hozza a csomagokat.

 

Lesz szülinap, Karácsony, wellness, Újév, egyebek.... Csak betegek ne legyünk, senki!!
Kaptunk abból most eleget, nem kell több.

 

Sok puszi, hamarosan megint Otthon leszünk... :))

 

Kívánok mindenkinek
- aki olvasgatja a kis irományaimat -
nagyon békés, boldog, áldott Karácsonyt,
szusszanást a két ünnep között,
sok-sok finom falatot, süteményt,
ajándékot a Jézuskától,
és nagyon Boldog Új Évet!!!

 

 

Szülinap

Roli, alias "TündérLala" 7 éves lett. Iskolás nagyfiú. Nőnek az új fogai is... Nagyon várta a szülinapját. Sajnos előtte két nappal ő is beteg lett, elkapta ezt a fránya vírust Martintól, és elkezdett köhögni is, úgyhogy itthon fogtam, hátha sikerül kikúrálnom... Alakul, de azért még nem teljesen OK a dolog.

 

Így, hogy itthon volt, kicsit átszervezte a dolgaimat, a tortáját sem akkor tudtam megcsinálni, amikor szerettem volna, de kész lett, és ez volt a lényeg. Egész nap azt kérdezgette tőlem, hogy lesz torta? Nem vette észre a hűtőben, pedig ott volt! :) Viszont, amikor együtt bementünk a boltba gyertyát venni (azt hittem, van itthon, de nem találtam meg), akkor megnyugodott, hogy valami mégis lesz... :)
Cynthiáék át tudtak jönni ünnepelni picit, Szilviék sajnos nem, mert Noah épp beteg lett. De így is nagyon jól sikerült, jól éreztük magunkat, és Roli is nagyon örült mindennek. :)) Kapott StarWars-os legót, 3D puzzle földgömböt, meg egy dobot is, azt még össze kell rendesen rakni, de nagyon jópofa!

 

 

Azért az igazi nagy buli még várat magára... :))

Remélem jól fog sikerülni, és főleg az a fontos, hogy rendbe jöjjünk!

 

Minket is ledöntött ez a vírus a lábunkról, tegnap este leültünk társasozni a srácokkal, és a végére kezdtem érezni, hogy valami nem OK a hasamban... A gyerekeket még éppen le tudtuk tenni aludni, és utána Gáborral felváltva szaladgáltunk a WC-re, marha jó volt... :(( Szerencsére éjjel alvás volt, de ma olyan gyengék vagyunk mind a ketten, hogy borzasztó. Roli és Martin egész jól felfogta a helyzetet, segítenek, játszanak, mi megy hagyjuk őket, mert nem sok erőnk van bármit is csinálni. Öröm az ürömben, hogy így, hogy ketten egyszerre kaptuk el Gáborral, rendbe fogunk jönni az utazásig, és megússzuk a Karácsonyt, meg azt, hogy hazavigyük ezt a családnak is... Tegnap azt számoltam, hogy mindig 5 nap késéssel kapta meg valaki más... Lenne mit csinálni, de most nagyon nem megy... No, mindegy, majdcsak lesz valahogy...

Vírusok jönnek-mennek

Jó volt a hétvége.

Martin pénteken hazahozott egy víruskát az oviból... péntek este elkezdett hányni szegénykém, és még éjjel sem hagyta abba. Ment a telefon anyuéknak, hogy most mi legyen, mert ők szombaton készültek jönni hozzánk Bécsbe, vonattal. Reggel fél7-kor indultak, én mondtam nekik, hogy figyeljék a telefont, mert még akármi is lehet... Végül szombat kora reggel, alig-alvás után úgy döntöttünk, hogy jönnek, mert úgy tűnt, nem lesz olyan vészes a dolog.

 

Meg is érkeztek 45 perc késéssel, Rolival vártuk őket a pályaudvaron, még jó, hogy volt fűtött váróterem, mert nagyon hideg volt. Majd egész nap otthon voltunk, én főztem, pátyolgattuk Martint, aki elég bágyadtka volt. Nem is akart enni semmit, letettük inkább aludni. Több, mint 4 órát aludt délután, az volt az érdekes, hogy úgy 2 óra elteltével bementem megnézni, akkor tuti lázas volt, mert nagyon meleg volt a feje. Viszont, amikor felébredt, és kijött, már nem volt semmi baja sem. Legyűrte a betegséget saját maga, nem adtam neki semmit!

 

Délután sütöttem sütit, Roli kedvencét, a brownie-t, és Anyuék fel is köszöntötték, nemsokára szülinapja lesz! :)

 

Azért volt pici izgalom, hogy vajon a többiek elkapják-e a vírust, de úgy tűnt, hogy megúsztuk. Hát, nem teljesen...

 

Karácsonyi vásár is be volt tervezve, de nem mentünk, mert olyan ronda, hideg szél fújt, hogy nem volt kedvünk hozzá, majd meg lehetett fagyni kinn...

 

Vasárnap is a semmittevésé volt a főszerep, még főzni sem főztünk, mert Gábor kitalálta, hogy menjünk el a közelbe ebédelni. Nagyon finomat ettünk, majd egy otthoni kávé után a gyerekekkel együtt kivittem Anyuékat a vonathoz. Pici izgalom volt, hogy menjünk már, hiába mondtam, hogy ráérünk még.... :))

 

Az este nyugisan telt, majd másnap iskola...

 

Én ajándékok miatt szaladgáltam, aztán mentem Roliért, színházba mentek délután, onnan mentünk a magyar suliba. Nagyon tiltakozott, hogy ne menjünk, fáradt... Csak hát olyan ritkán van, nem sok az a heti egy alkalom, így rábeszéltem, hogy menjünk. Persze ott már nem sok baja volt...
Gábor jött Martinnal érte, én meg mentem énekelni, késő este kavarodtam csak haza. Majd jött az éjszaka.... 3 óra körül Roli megjelent, és jött-ment... jött-ment.... az orra még mindig dugul, hol kijön, ami benne van, hol nem... De nem mondott semmi különöset. Így viszont mi sem aludtunk sokat, ráadásul Gábornak, meg nekem is annyira fájt a fejünk valamitől, hogy végül csak gyógyszerrel múlt el, és így tudtunk elaludni, nagy nehezen.

 

Reggel Roli kijött, majd egyszer csak kétségbeesetten szaladt, meg nyafogott, hogy nagyon fáj a hasa... pufff..... hasmenése van. :(( Most ez vagy ugyanaz a vírus, vagy egy másik... Remélem, rajta is hamar átmegy, mert sok a program a hétre! :) Így nekem jól bekavart a heti tervbe, de hát ez van, ezt is túléljük... Csak akkora ne legyen semmi, amikor otthon leszünk!!

 

Most még az is lehet, hogy én a fiúkkal vonattal megyek haza, Gábor meg kocsival hozza a cuccokat, annyira vágynak a vonatozásra! Meglátjuk, remélem, összejön!

Itt járt a Mikulás!

Volt nagy öröm tegnap reggel... Fotóm sajnos nincs, mert mire én kikászálódtam az ágyból, már mindent szétpakoltak...

Jó volt erre ébredni: "...hű... aztaaa..... Ide nézz, Martin! Hú, egy mese! Meg csoki! Martin nézd, az a banán van a csomagban, amit lerajzoltam!....."  ...és a többi.... :))

 

Jelentem, sok-sok ajándék érkezett, kivételesen viszonylag kevés csokival!

A lista:
- csokimikulás, csokimaci
- német mesefilm (dinós, Pán Péteres)
- német karácsonyi mesekönyv
- színes ceruza utazós tartóban
- karácsonyi színező füzet
- mandarin, banán, dió, mogyoró

- 2 kis kerámiafigura, egy Mikulás és egy pingvin

 

Nagyon örültek neki!! Virgácsot nem is kaptak... Hm....

 

Ha jól tudom, anyuéknál is járt a Mikulás, nagyon kereste a srácokat, de nem találta őket. Ott hagyta a csomagokat, anyuék elhozzák a hétvégén! Vajon mi lesz bennük? :)

 

Iskolában, oviban is meglátogatta őket a Mikulás, ott is kaptak csomagot, énekeltek is neki... Ez a kis szöveg, meg dallam megy a fejemben napok óta, Martin állandóan ezt énekelte a kocsiban: "Lustig, lustig, trallalalala, bald ist Nikulausabend da, bald ist Nikolausabend da!" :)) Az elejét meg nem bírom megjegyezni. Viszont megtanultuk az összes magyar télapós dalt is, Rolinak valahogy jobban ment, persze, ő már többet hallotta... :)

 

Most majd jönnek a karácsonyi énekek is...

Képes beszámoló

Hoztam pár képet az elmúlt (talán) 1-2 hétről...

 

Nagyon sokmindent nem akartam írni ezekről, voltak vendégeink, jó volt, közeleg a Karácsony, díszítgettük picit a lakást is, néha kinézek az ablakon, és szakad a hó, aztán nem marad meg semmi...

 

A párátlanító működik, sokkal jobb így a levegő, tényleg érezhető, nem hittem volna.... Így néz ki:

 

Most a legújabb, hogy felszedtem a gyerekszobában a szőnyegeket, kimostam Roli ágyában mindent (még a plüssállatokat nem, nem nagyon hagyják), mert nagyon gyanakszom a porra, és a gyapjú szöszökre, amit a szőnyeg ereget magából... Roli mostanában napközben tök jól van, de reggel mindig úgy ébredt, hogy prüszköl, köhög, be van dugulva az orra.
1-2 napja viszont éjjel 2-kor átjött hozzánk, ott aludt reggelig (szegény Gábort kitúrta a kanapéra), és feltűnt, hogy reggel érdekes módon alig volt baja...

Na, mondtam, ezt most muszáj kipróbálni, hogy lesz-e változás, ha kipucolok és kihozok onnan mindent, és megpróbálom por-mentesen tartani az ágya környékét... Meglátjuk.... Anno, az allergia-vizsgálat kimutatott egy nagyon enyhe por /poratka allergiát, de azt mondták, nem nagyon kell vele foglalkozni, picit többet porszívózzak.... Ha lesz valami változás, majd megírom. Nagyon kíváncsi vagyok!

 

2 hete itt volt Ági, a tesóm, és Zsófi, az unokatesóm. Jól elvoltunk, bóklásztunk, vásároztunk, itthon hülyéskedtünk.... Gábor ezalatt Zágrábban volt capoeirázni.

 

 

Múlt hét szombaton a Magyar Iskolában volt Mikulás-váró készülődés, barkácsolás... Én tartottam a piciknek Ringatót, ami nagyon jól sikerült, azóta is azzal nyaggatnak az anyukák, hogy mikor leszek megint én... :) Nem tagadom, jól esik! :)) Ez is nagyon jól sikerült, amig én énekeltem, Gábor sétált egyet a fiúkkal (viszajött miattunk korábban Pozsonyból, mert nem tudtam kire hagyni a srácokat), majd ott ragadtunk ezen a délelőttön, jól éreztük magunkat nagyon, jó sokan voltunk! Utána elmentünk ebédelni Hannáékkal, ő Roli barátnője a Magyar suliban, én is jóban vagyok az anyukájával, ő is Ági... :))

 

 

Sikerült elkészülni az adventi díszekkel is, ilyenek lettek:

 

 

Ma hatalmas izgalommal pucolták a fiúk a csizmájukat, még Rolinak is teljesen természetes, hogy jön a MIkulás éjszaka, és hozza az ajándékokat. Volt mesélés, elénekeltük a teljes Télapós repertoárt is, Martin izgult a krampuszok miatt... Várom a holnap reggelt nagyon! :))

 

 

 

Beszélgetés a suliban

Múlt héten lett volna az első Elternsprechtag, ez ilyen fogadóóra-szerűség volt, csak rövid, mert az összes szülővel beszéltek egy pár szót, 10-15 percet... Nekünk nem volt jó az időpont a magyar suli miatt, meg Gábor el is utazott, ezért megbeszéltük a tanítónénivel, hogy ma, hétfő reggel megyünk be, 7:30-ra.

Itt vannak most nálunk Juláék 2-3 napot, és tegnap este, beszélgetés közben jöttünk rá, hogy hoppá! Nekünk holnap reggel korán kelni!

Szerencsére sikerült, reggel felkeltünk 6-kor és be is értünk időre, Martinnal, Rolival együtt.

 

Nagyon rövid kis beszélgetés volt, a lényege annyi, hogy:

- Roli nagyon ügyesen csinálja a dolgokat. Szépen ír, nagyon ügyesen számol, a matek dolgai mindig hibátlanok, a felmérője is hibátlan lett.

- Írásból is ügyes, ott is volt felmérő, ott csak egyetlenegy pici hibája volt.

- Megmutatták az értékelőlapot is, sok-sok szempont szerint megy majd (gondolom félévkor), és az értékelés ilyen mosolygós arcokkal történik, szomorú vagy mosolygós arc. :))

 

Szociálisan is rendben van, játszik, barátkozik, beszél sokat...

 

Egy negatívum volt: a kitartása. Sok idő kell neki a feladatokhoz, sokszor dupla annyi, mint ami van, mert hát maximalista a drágám, és addig radíroz, még szép meg jó nem lesz az, amit csinál. :)) És nehezen is koncentrál, szétszórt a figyelme, meg elfárad. Hát, nem mondtak újat... :)

 

Annyit kértek, hogy ha hétközben nem tudjuk megcsinálni a leckét, az nem baj, de hétvégén mindig legyen kész, és próbáljunk vele gyakorolni sokat. Próbálunk. Már ha hagyja.

 

Az olvasásra is rákérdeztünk, mondták, hogy ezt a találgatást nem csak Roli csinálja, hanem szinte mindenki. Majd ez is alakul.

 

Síelés: Mehetünk. Mármint máskor, mint amikor a síszünet van. Anidékkal szeretnénk menni, így lehet, hogy lesz belőle valami...

 

Röviden ennyi volt, tartott az egész kb. 15 percig, több idő nem volt, mert már jöttek a gyerekek.

 

Amúgy meg jól vagyunk, Roli megint ici-picit taknyos, vagy a csuda tudja, hogy mi ez megint... De igazából csak reggel szokta csinálni, aztán mikor kiköhögte magát, meg kiprüszkölte, akkor abbahagyja.

 

Tervezem-szervezem a következő 2-3 hetet, meg ami utána jön majd.... Jó lenne mindent időben, ügyesen összehozni majd! :))

Roli olvas... (-ni próbál)

Ez az olvasás... Ajjaj.... Tök másképp tanulják... Meg sokszor nem is érti Roli, hogy mit olvas, ami érthető, nincs még meg a német szókincse, hogy mindent értsen.

Amikor magyarul próbálunk olvasni, az egész más... De hát németül is kell majd...

Sokkal több betűt ismer Roli, mint ahol most tartanak.

 

Lehet, hogy a kép-olvasást tanulják, de erre nem mernék megesküdni, csak találgatok. Majd kiderül hétfőn, akkor megyünk beszélgetni a tanítónénivel, rá akarok majd kérdezni erre is.
Mindenesetre az van, hogy ha látja a képet, és ismeri a szót, akkor rávágja, hogy mi van ott. Ha nem ismeri, akkor a szó elejét kibogarássza 2-3 betűig, majd találgat... Ha mindent letakarok, és csak a betűk maradnak, akkor nyögvenyelősen megy csak a dolog... De azért javul szép lassan!

 

A Magyar suliban 2-3 betűs betűkapcsolatokat olvasnak, oszlopokat kell olvasni (ez valami módszertani dolog az elején) és minden szótagolva van, szándékosan. Ez fontos is, ráadásul itt nem ismerik azt, hogy szótagolás, nem is tudnak elválasztani, nem is tanítják. Ezért erre nagyon rámennek a magyar iskolában, és ez szerintem nagyon fontos.

 

Szóval tök más a kettő...

 

A 2-4-5 betűs szavak még hagyján, de a hosszabbaknál szeret Roli inkább találgatni, mintsem elolvassa, amit lát.

 

Ma olvastunk a Kippkopp-ból. Kevés szöveg egy oldalon, jó nagy betűkkel van nyomtatva, és nem tudja az egész szöveget fejből. :-)
A végére egész jól belejött, pár betűt, meg a kettős hangzókat kellett neki megmondani (cs, gy, ly, ty, stb...mi a csuda ennek a hivatalos neve? Dupla mássalhangzó? Nem emlékszem... ) Láttam rajta, hogy tetszik neki, mikor kibogarászik egy szót, és rájön, érti, hogy mi van oda írva. Olyan édes volt! Németből még nincs meg ez a sikerélmény ennyire, de majd megjön az is idővel.

 

Néha nyűglődik, hogy nem megy, nehéz, nem akarja... Bízom benne, hogy hamar át fog ezen is lendülni. :-) Gyakorlunk, gyakorlunk... Hogy utáltam én a gyakorlást, mikor kicsi voltam... :) Ugye, Anyu? :) Roli se szereti. Anya meg Apa is imád olvasni, reméljük, rá tudjuk majd ezt ragasztani valahogy. :))

Újabb fogacska esett ki

Roli ma sírásra görbülő szájjal fogadott a suliban.....
A második foga is kiesett felül, így most tiszta fogatlan az én kis Manóm... De már látszanak az újak is, és úgy tűnik, hogy szépen, a helyükön, egymás mellett nőnek, bízom benne, hogy így lesz! :-)

 

A délutáni sírás oka meg az volt, hogy állítólag tornaórán összefejelt véletlenül egy másik gyerekkel, elesett, és akkor esett ki a foga. Vérzett nagyon, meg fájt neki, mondta, hogy nagyon sírt. De nem is ez volt a nagy gond, hanem visszavitte a terembe a kezében, letette az asztalra, majd véletlenül lelökte a tolltartójával, és elgurult, nem találták meg a földön sajnos. Nem is biztos, hogy meglesz.... :(( Nagyon el volt szegénykém keseredve. No nem baj, a másik megvan. :))

Újra itt! :-))

Bevallom, mostanában valahogy nagyon nem volt kedvem írni, szánom-bánom, hogy ilyen sokáig elhanyagoltam ez az egészet...

Vagy nem voltunk itthon, vagy rossz kedvem volt, vagy csak szimplán volt fontosabb is, mint hogy írkáljak, vagy egyszerűen nem történt semmi olyan különös dolog, hogy mindenáron úgy éreztem volna: ezt meg kell írnom!

Meg utálom ezt a nyálkás, ködös időt is, totál lehangol, semmihez sincs kedvem tőle...

 

Őszi szünetben otthon voltunk Budakeszin, egy napra átmentünk Anyuékhoz is, ott volt tök-faragás a'la Gábor, keksz-sütés, beszélgetés, Roli-hiszti, amitől mindenki frászt kapott (nem csodálom)....

Keszin szülinapot is ünnepeltünk, ott is találkotunk a családdal, meg még egy-két baráttal is abban a pár napban... Roli és Alida még mindig imádják egymást! :-) Mentünk temetőkbe, meglátogattuk a dédimamák-papák sírjait, gyertyát gyújtottunk...

Majd itthon teltek-múltak a napok... És tényleg nem történt semmi különös! Fiúk szépen járnak oviba, suliba, Roli minden reggel úgy megy iskolába, hogy szeret menni nagyon! Egyre ügyesebben ír, olvas, bár most az olvasással nyúzni kell picit, mert azt vettem észre, hogy sokszor a képről tudja, hogy mit kell mondani, ha letakarom, már nem megy olyan pofonegyszerűen... :-) Akkor írok neki csak szavakat, azokat egyre ügyesebben bogarássza ki, németül is (amit tud, és ért), magyarul sincs gond vele. Az írás szerintem hozzá képest csodaszép! Ahhoz képest, hogy sosem volt ügyes a keze, nem szeretett (tudott) rajzolni sem... Most már rajzol is, sokat, és ennek én nagyon örülök!!! Megjelentek a felismerhető képek is, fák, házak, napocska, emberek... És egész sok részletet lerajzol. Ha elrontja, kiakad, mérges, de folytatja, amíg kész nem lesz...

Martin mostanában nagyon virgonc, hangoskodik, kiabál, rohangál, lövöldözik, hisztizik... Vettem egy könyvet, az a címe: Hogyan neveljük a fiúkat? Érdekes dolgok vannak benne, pedig még csak az elején vagyok... Tudom ajánlani más fiús anyukáknak, nekem mondott újdonságot! :-) Szóval Martin... egyre többet szövegel németül, tanulja a dalokat, most már én is hallottam a saját fülemmel az oviban, hogy beszél, hát el vagyok tőle ájulva... meg Rolitól is.... Olyan ügyesek!

Csak hát Rolival néha nehéz.... Elképedek sokszor, hogy milyen intenzíven él meg mindent ez a kisfiú... Ha örül: hangos, kiabál, néha nagyon lökötten tud nevetni is, még engem is idegesít... Ha szomorú: akkor 2 percenként elsírja magát.... Ha mérges:  akkor jobb, ha vigyázunk vele, és nem hagyjuk magára.... Nehéz néha elviselni, még nekem is, pedig az anyukája vagyok, és imádom őt!! És hogy milyen nyomás alatt van most az ő kis élete, azt talán fel sem tudjuk fogni.... Új helyzet a suli, ahol teljesíteni kell a sok ovis játék után, egy idegen országban, idegen nyelven... Egész nap próbál helyt állni, koncentrálni, érteni... Nem lehet könnyű, én szerintem már belehülyültem volna... Semmi, de semmi probléma nincs vele a suliban!! És akkor időnként itthon robban a bomba.... Vagy nem csak itthon, hanem máshol is... Nehéz őt ilyenkor kezelni, megérteni, megnyugtatni, megértem, hogy más szó szerint megijed ilyenkor tőle.... Még egy felnőttnek is nehéz lehet egy ilyen helyzet, és sokszor a felnőttek sem bírják visszafogni magukat, hát még egy gyerek! Néha elgondolkozom azon, hogy biztos, hogy jó az, hogy ez történik vele? Sok szempontból biztosan... Bírja ő ezt majd később is? Az idegei, a lelke...? Nem öszántából történik vele mindez... Belecsöppent egy neki kőkemény helyzetbe, alkalmazkodásból 5-ös!! Nekünk sem sikerül mindig elérni, hogy beszélni tudjunk vele, ha zűr van.... Ő mindig küzd, másokkal, velünk, harcol azért, mert őrülten nagy igazságérzete van, nem hagyja magát senkivel szemben.... Öntörvényű is nagyon, ezzel is tisztában vagyok.... És nagyon elfárad (amúgy is fáradékony), akkor meg már nem bírja visszafogni magát, dühös, kiabál, sír, csúnyákat mond.... elhiszem, hogy néha ijesztő.... De ilyenkor tényleg csak annyi kell neki, hogy megértsék, és utána megöleljék, megsimogassák, bújhasson egy picit.... Elismerem, hogy néha én is megijedek tőle, pedig nem lenne szabad.... Nála nem működik az, hogy otthagyjuk, de az sem, hogy mindenáron próbáljuk rávenni valami másra, ő már nem 2 éves...  Ilyenkor tombol... Nagyon ritkán működik ez a fajta megoldás nála. Biztos ilyenkor mindenkinek van sok-sok ötlete, hogy mit és hogyan kéne csinálni... És nem biztos, hogy az a jó megoldás...
Aztán néha nekünk sem jön be semmi, néha a kezünk is eljár, nem szép dolog, tudom.... Meg kell próbálni beszélni vele, aztán békén kell hagyni egy ideig, megnyugszik, és el is felejti az egészet.
Na, mindegy is, ezt most csak úgy leírtam, mert volt az elmúlt pár hétben néhány olyan mozzanat, ami miatt nagyon sokat örlődtem magamban.... Mindig bízom benne, ha legközelebb megyük valahova, nem jön ez elő, meg majd jobb lesz... Roli is egyre nagyobb lesz, egyre okossabb, érettebb, de hát még gyerek... Nem kisfelnőtt (bár ő a legnagyobb), nem kisGábor (bár nagyon hasonlít rá)... Annyira imádja Apát!! Csüng rajta, és közben harcol vele. Mindig. Hozzám meg bújik, puszilgat, bókol... Igazi Pasi.... Vagy velem is kiabál, mérges, ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja, aztán vagy tudunk rá hatni, vagy nem. Nagy rejtély ez a gyerek nekem... Biztos nekem sem kéne ezen aggódni előre, de borzasztó érzés néha azt látni, érezni, hogy másoknak elege van a gyerekemből..... Ezerrel próbálunk neki segíteni, hogy feldolgozza azt, ami most vele történik. Remélem továbbra is menni fog! Ehhez inkább ne is szóljatok hozzá, csak akit értint a dolog, látta már Rolit ilyen helyzetben, az esetleg filózzon el ezeken...  

Itthon is próbáltam picit alkotni, hiányzik a család, na.... :-) Csináltam egy csomó fotót, és kipakoltam a gyerekszobában a falra, meg a nappaliban a szekrényajtóba. Olyan jó rájuk nézni, bár még nincs teljesen kész, és variálható is.... A srácok is nagyon élvezték, mikor tettem fel őket a falra az ágyuk fölé, közben meg csodákat építettek legóból, olyan jó volt... Jókat nevettek, hogy milyen picik voltak, és milyen mások...

A múlt hétvégén csak úgy spontán hazamentünk, Rolit el akartam vinni otthon orvoshoz, mert nagyon enm vagyok kibékülve az itteni doki nénivel, a múltkor olyat csinált, hogy többet oda nem megyek a fiúkkal, az biztos! Vért akart tőle venni (ujjbegyből 2 cseppet), Roli megijedt, hisztizett, meg nem bírja a saját vérének a látványát sem, de ez az egész nem ok arra, hogy kiabáljon a gyerekkel, és lökdösse a fejét... Jól kiakadtam megint, rá is szóltam (mármint az orvosra).

Itthon aztán elmentünk Kati nénihez, eredmény: arcüreggyulladás (erre kapott gyógyszert), a tüdeje tiszta. Kapott vasat meg D-vitamint is, meg adnom kell a fiúknak majd havi egyszer egy kúra probiotikumot is... Talán megerősödnek tőle majd.... Most már Roli rendben van, ma Martin kezdett krahácsolni reggel, inhaláltunk is rögtön, meg megy neki is az orrcsepp.... Megőrülök ettől, hogy hol az egyik beteg, hol a másik, és mindig felváltva! Kicsik még, az oviban Martin is összeszedhet mindent a piciktől (délutánonként együtt vannak velük is)....

 

Az erkélyen kipucoltam a virágládákat, jövő tavasszal majd megint teleültetem.... Bent meg virágzik minden, az összes orchideám, a törperózsa is hajt, a karácsonyi kaktusz is virágzik... :-) Tök jó!

Lassan elő is kell szedni a karácsonyi dekorációkat, meg az erkélyt is megcsinálni.... tavaly jó hideg volt, majd szétfagyott a kezem közben, jó lenne ezt idén jobban kitalálni...

Ringatók is mennek, most megint én tartom majd, olyan jó érzés, hogy már több anyuka is odajött hozzám, hogy az a legjobb, amikor én vagyok, mert az tetszik nekik a legjobban (felváltva csináljuk most egy másik lánnyal)...

Lehet, hogy alakulóban van egy másik kórus is... Egy magyar fiú szeretné csinálni, nagyon jó helyeken tanult (Magyarországon), és kifejezetten tanult (zeneértő, kottaolvasó) embereket keres... A múltkor elmentem egy próbára, és nagyon jól éreztem magam! Palestrinát blattoltunk kapásból 4 szólamban, Schütz-öt... itt mindenki kottaolvasó, jó helyekről jöttek, több közös ismerős is akadt... Talán bejön, mert nekem ez most nagyon tetszik!! :-)

Kaptunk anyuéktól egy párátlanító masinát... Nagyon zavart már, hogy iszonyat dunsztos a levegő,  állandóan 70% körül mozog a pártartalom, csurom vizesek az ablakok, ha kinn hidegebb van... Rolinak van egy nagyon enyhe por/poratka allergiája, kezdtem aggódni, hogy ez is okozhatja az állandó orr nyavalyákat... Én is megállás nélkül fújom az orrom amúgy... Ezt a masinát otthon rendeltem meg, ki is hozták most a hétvégén! Itthon beüzemeltük, és nagyon jól működik, simán le lehet nyomni 55-60% közöttire a párát, így a ruhák is gyorsabban száradnak, meg a levegő is jobb... Alattunk 2-vel már tavaly penészes lett a lakás, és máshol is probléma ez itt a házban sajnos... Elképesztő, hogy mennyit vizet szed össze a levegőből ezt a kütyü!! Bízom benne, hogy jobb lesz a helyzet így télen, muszáj ezzel kezdeni valamit...

Rolinak kiesett az első foga felül!!! :-))

Olyan cuki így, kis csálé fogú... Nagyon büszke volt rá, elsírta magát ekkor is... :-)

Martinról kész lett az idei ovis kép, szerintem nagyon jó lett! :-)) Rolinak most lesz a héten fotózás a suliban, remélem, az is jó lesz majd! Ha nem, akkor megint viszem Szilvihez őket majd... :-)

Megvolt idén is a Laternenfest, Gábor volt ott Martinnal, idén ilyen lámpást csináltak... Martin nem volt túl lelkes, pedig előtte nagyon menni akart! Emiatt vaciláltam, hogy menjünk-e haza vagy sem...

Amikor most otthon voltunk, és az orvos után mászkáltunk picit Rolival a városban, az is olyan jó volt... :-) Jó volt vele kettesben lenni, és nagyokat beszélgetni, sütiztünk is egyet... :-) Ja, meg vonattal (railjet-tel) mentünk haza Pestre, hogy ne két autóval furikázzunk, hát hogy azt hogy élvezte! Pedig akkor már reggel óra mentünk, vonatjegyért, játékért, amit hazahoztunk... Hősies volt nagyon!

Most így kb. ez a helyzet nálunk, legközelebb Karácsonykor megyünk majd haza Magyarországra, addig itt sem fogunk unatkozni. :-) Mindig van program, jönnek majd vendégek, Gábor is időnként utazik, bár inkább hétvégén (capoeira, céges karácsony)... Közeledik az Advent, Mikulás, Roli szülinapja, Karácsony.... Mindig sűrű a december, és még mindig nem bírtam megszokni... :-)

Piros pontok

Rolival a múltkor beszélgettünk sulis dolgokról... Mondja, hogy neki van már egy piros pontja. Kérdeztem tőle, hogy itt mit jelent a piros pont? Gondoltam magamban, de jó, hogy ha kap, bár picit keveselltem, hogy ha olyan ügyes, ahogy mondják, akkor miért kap ilyen ritkán?

 

Most kiderült... A piros pont ugyanis bünti-pont! A tanítónéni írja egy füzetbe, azért jár, ha valaki rosszalkodik, nem azt csinálja, amit kell. Ha 10 piros pont összegyűlik, akkor az illető nem mehet ki a játék-szünetben játszani. Hm... Kérdeztem ezek után Rolitól, hogy ő miért kapott? Elmesélte, hogy már ülni kellett volna a helyükön, és ő valakivel együtt még játszott egy játékkal, és nem akarták abbahagyni. Hát... igen... :-))) Azóta emlegeti, és hogy ő nem akarja, hogy 10 legyen neki, és megpróbál jól viselkedni, nehogy összegyűljön!!

 

Még mindig nagyon elfárad... Megint elkapott Isabell a folyosón, agyba-főbe dícsérte Rolit, hogy milyen ügyes, milyen jól tud németül, stb, stb... de hogy mitől lehet olyan fáradt? Sajnos ez van, nem tudok mit csinálni vele...  Este 8 - fél9 körül már alszik, reggel általában magától ébred. Erre Isabell mondja, hogy megpróbál neki kevesebb leckét adni (mert hogy délután alig bírja megcsinálni, csak bambul, és majd elalszik). Meg azt is mondja nekem (amin én jól meglepődtem!): nem baj, ha nincs kész a lecke, inkább hagyjuk pihenni, mert hogy fontosabb az, hogy jókedvvel megy suliba, motivált, és szereti az egészet. Na, puff... Mi rögtön mondtuk, hogy na, azért erre nem szokunk rá, hogy nincs leckeírás.... De végül is abban igaza van, hogy fontosabb az, hogy kedvvel csinálja, mint hogy egy erőlködés legyen az egész, nem?

 

Azért tegnap este megcsinálták Gáborral a leckét, megírták az 'E e' betűket... :-))

Martin beteg

Tegnap még nem volt semmi...

 

Írtam a múltkor, hogy Roli bronchitis-es lett, neki szépen elmúlt minden, még az orrcseppet kapja, meg az inhalálós gyógyszert, de nem folyik az orra, nem köhög, tök jól van. Lehet, hogy ez a baci mászott most bele Martinba is?

 

Reggel nagyon nyűgösen, sírdogálva ébredt, de később már nem volt semmi baja. Nem volt lázas, nem láttam a torkán semmit... Beértünk az oviba, azt mondja, fázik. 5 perc múlva, mikor bement a csoportba, már nem fázott. Hm??
Ez volt fél 9-kor, 10-kor hívtak, hogy Martin nagyon meleg, beteg, alszik a Kuschelecke-ben (egy nagy szivacs sok párnával, ilyen pihenő sarok....). Na, szaladtam.... Gyorsan megnéztem, hogy mikor rendel a doki néni, szerencsére délelőtt... Elhoztam az oviból, ekkor már tényleg lázas volt. Mentünk a doki nénihez, rögtön be is hívtak minket, nem kellett várni semmit.

 

Bemegyünk, mondom, hogy mi van. Doki néni hallgatózik, megnézte a fülét is, tüdeje, füle rendben van. A torka picit piros... Nem tetszett Martinnak, hogy azzal a hülye spatulával (én is utálom) akarta megnézni a torkát, na ezen doki néni felhúzta magát, hogy miért nem hajlandó kinyitni a száját.... Jájjj....

Akkor mondta, hogy vesz két csepp vért tőle, mert van a rendelőben gyors labor is, gyorsan meg tudja nézni, hogy vírus-e vagy baci, kell-e antibiotikum, vagy nem... Azért ez jó dolog nagyon!

 

Martin mikor meglátta a tűt, elkezdett sírni, és eldugta a kezét. Csórikám, még azért emlékszik, mikor 2 hónapja a műtét előtt vért vettek tőle....

Doki néni kezdte felemelni a hangját, hogy ne hisztizzen.... Martin csak sírt... Erre 10 centire a gyerek arcától elkezdett kiabálni vele, hogy ne viselkedjen így, meg stb... Erre én meg rászóltam, némileg erélyesebb hangon, hogy Legyen szíves ne kiabáljon a gyerekkel!! Hát az eszem megállt, komolyan!!! Mi az, hogy kiabál egy gyerekkel, aki lázas, rosszul van, és nem akarja, hogy szúrkálják a kezét?? Amikor rászóltam, akkor jött az, hogy: De, hát.... stb.... Én meg mondtam, hogy akkor se kiabáljon, meg tudjuk csinálni, majd én megfogom a kezét, stb... Na, akkor visszavett, és sikerült megbökni a nagyujját 2 csepp vérért... tényleg csak ennyi kellett, 5 perc múlva megvolt az eredmény. Baktérium van a kis testében, úgyhogy antibiotikum, meg lázcsillapító kell.

Doki néni kicsit régimódi, érdekes, mézes-mázos stílusa van (én kiborulok tőle, de ez mindegy)... Azért sokszor nem járunk hozzá.... De legalább szót értek vele, és ez fontosabb.

 

Mire kiértünk a kocsiba, már nem is kellett a ragtapasz... Szegénykém elaludt a kocsiban, itthon gyorsan lázat mértünk: 38,1 nem olyan tragikus...

Kapott gyorsan gyógyszert, most alszik...

 

Remélem, jövő hétre meggyógyul, hogy mehessünk haza az őszi szünetre!!

Haus des Meeres a Kamuthy családdal

Itt voltak Andiék, csak keveset... Nagyon jó volt, hogy jöttek, örültünk nekik nagyon, a gyerekek olyan jól eljátszanak együtt, és Máté baba is jött-ment, láthatóan jól érezte magát!

Pénteken estefelé érkeztek, vacsi, játék, beszélgetés, Andival péntek este éjjel fél2-ig traccsoltunk... Érdekesen néztünk ki másnap reggel... :-)

A gyerekek jól aludtak, a két nagylány együtt aludt a fiúkkal, Máté pedig Andiékkal.

 

 

 

Vasárnap a komótos reggeli után arra készültünk, hogy szép idő lesz egész nap (ezt írták a neten), kimegyünk a Prater-be, és majd elmegy a nap. Ehhez képest vasárnap egész nap köd volt, ködszitálás, és 12-13 fok, még délután is! No de nem baj, nem ültünk otthon emiatt, viszont muszáj volt valamilyen fedett programot kitalálni... A szavazás nyertese a Tenger Háza volt, Haus des Meeres. Úgy döntöttünk, hogy villamossal megyünk, meg sétálunk, mert benn van a Mariahilferstrasse mellett, és ott aztán lehetetlen megállni. Máté kicsit megijedt a villamostól, de szerencsésen odaértünk, már ment a nyafogás, hogy fáj a lábam, éhes vagyok... stb...

De amint beértünk, megszűnt az összes nyűg, baj, gond, mert amit ott benn láttunk, az nagyon érdekes volt! :-))

 

Útban a helyszín felé... Felmentünk rögtön a legtetejére (9 emelet volt), onnan nagyon klassz a kilátás (lett volna, ha nincs köd)... De sebaj, bekukkoltunk 1-2 tetőteraszra, nagyon klassz lakások lehetnek ezeknek a belvárosi házaknak a tetején...

 

 

Hugi, ami most jön, azt te ne nézd meg, mert rosszat fogsz álmodni!!!

Ő volt a kedvencem! :-)

Ők is nagyon cukik voltak! :-))

Aztán voltak még érdekes látnivalók... 

 

A fiúk kedvence: a Krokodil!

Csodaszép medúzák...

Korallok...

És ez volt még egy nagyon érdekes dolog, ilyet nem nagyon lát élőben az ember... Martin érdeklődéssel figyelte, hogy hogyan eszik az óriáskígyó, de azért sajnálta azt a patkányt, vagy egeret, ami az ebéd volt... (Szerencsére már nem éltek).

Mikor már nem bírták tovább a gyerekek, célba vettünk Maja kedvenc pizzázóját, a Vapiano-t. Nem volt messze, és Roli már elég hiszits volt az éhségtől. Ez egy nagyon jópofa hely, mindent ott csinálnak meg az ember orra előtt, és a pizzasütés úgy működik, hogy megrendelem amit szeretnék, kapok egy ilyen csipogót, azzal visszamegyek az asztalhoz, és az berreg, csipog, világít, ha kész van a pizza. Rendelni úgy kell, hogy belépéskor kapunk egy kártyát, a rendelésnél (egy hosszú pultnál) azt kell egy ilyen leolvasóra rátenni, arra rámennek az adatok, és a végén a kijáratnál ezt a kártyát kell odaadni a fizetéshez. Jópofa. A hely hatalmas és hangulatos, igényes, nagy asztalokkal.. Jó, hogy megmutatták Andiék, mi még nem ismertük.

 

A csipet csapat. :-))

 

Mikor tele lett mindenkinek a hasa, és kipihentük magunkat, hazaindultunk. Otthon még játszottak a gyerekek picit, mi még kávéztunk, sütiztünk (Én csináltam anyu-féle ínyenctálat, Andi meg hozott egy fincsi almatortát), majd este 3/4 7-kor elindultak haza. Roli megsiratta őket, fáradt is volt már, meg szomorú, szereti Andiékat nagyon! Mi is, jó velük együtt lenni! Reméljük, hamarosan megint eljönnek hozzánk! :-)

Roli első felmérője

Pár napja volt egy cetli az Elternheft-ben, szavak voltak rajta, és az volt odaírva mellé, hogy ezeket gyakoroljuk sokat, mert nemsokára lesz az első felmérés / dolgozat (vagy mi) a gyerekeknek.

 

Na most ez pénteken volt, mi meg jól elfelejtettük. No, a gyakorlást nem, mindig elolvastuk őket, nagyon jól ment. De aznap, amikor ez volt, totál kiment a fejemből az egész, így nem is mondtunk Rolinak semmit. Talán jobb is...

 

Délután mentem Roliért, ácsorogtam a folyosón, miközben Roli pakolta a teremben a cuccát.... Egyszer csak megjelenik Isabell, és széles mosollyal üdvözöl, és kérdez engem, hogy van-e egy kis időm, várjak egy picit, mindjárt jön! Én csak néztem, hogy most mi van... Visszajött egy füzettel, és lelkendezve mesélte, hogy Roli mennyire ügyes, és hogy milyen szép felmérőt írt ma! Na, puff... Ekkor leesett, hogy tényleg! Ma volt az első dolgozat! Jól elfelejtettük, hú, de ciki... Megnéztem a füzetet, tényleg nagyon ügyesen és szépen körmölte le Roli a szavakat! Mint kiderült, tollbamondás volt, hallás után kellett leírni szavakat, Rolinak 11-ből 9 hibátlanul sikerült, és ez nagyon jó! Nem volt szabad radírozni közben!! Olyan büszke voltam!! :-)) Meg az, hogy Isabell ennyire megdícsérte! Jó volt hallani nagyon... :-)) Szereti Rolit, a gyerekek is szeretik, bár itt is, inkább a lányok vannak oda érte... :-)) Kérdeztem tőle, hogy a fiúkkal nem barátkozik? Erre azt mondta, hogy nem, mert olyan rosszak, meg verekedősek, és ez neki nem tetszik.

 

Már azt is mondta Roli, hogy kapott piros pontot, meg matricát is... Az bántja, hogy nevetnek a többiek, hogy nem ír szépen, pedig ez nem igaz! Mondta is, hogy majd visz be nyomdát, és majd ő odapecsétel a füzetébe, hogy elhiggyék a többiek, hogy ő igenis szépen tud írni!

Fiú létére, és úgy, hogy nagyon keveset rajzolt ovisként (nem valami ügyes a keze), szerintem nagyon szépen kanyarítja a betűket!

 

 

A múltkor megpróbáltunk magyarul olvasni. Előtte megbeszéltünk egy-két betűt, amit már tanultak, de a magyarban picit máshogy mondják (A-á, S, i-í, e-é), és én írtam, Roli meg próbálta elolvasni. Az összeolvasás még elég nehezen megy, de mikor sikerült, és rájött, hogy érti, hogy mi van odaírva, az nagyon tetszett neki! Nekem is! :-))

 

Pénteken megint nagyon jóban voltak Alissa-val, pár napja azzal jöttünk haza, hogy örök harag, mert Alissa nem engedte meg Rolinak, hogy rajzoljon a színes filctollaival! (Édesek...) Pénteken már szent volt a béke, együtt jöttünk ki a suliból, és megnéztük azt is, hogy hol laknak, kiderült, hogy egy utcában lakunk, én váltottam pár szót Alissa anyukájával, aztán elköszöntünk, jöttünk haza dudorászva. :-))

 

Ma érkezik a Kamuthy család, már várjuk őket nagyon, megint sűrű lesz a hétvége! :-)

Szánom-bánom...

Tyűűű..... ilyen sokat talán még sohasem hagytam ki az írásban... Bocsánatot kérek mindenkitől, de már megint annyi minden volt, hogy egyszerűen nem volt energiám, hogy leüljek ide, gondolkozzak, és a gondolataimat értelmes formában le is írjam....

 

Mi is történt az elmúlt időszakban? Jájjj..... Elő kell szedjem a naptáramat....

 

Ringató... Elkezdtem én is Ringató foglalkozást tartni, itt Bécsben. Van már régóta, de az a lány, aki tartja, most nyáron szülte meg a kisfiát, és keresett még valakit, aki be tud ugrani helyette. Nem lesz ez fix dolog, vagyunk rá többen is, így be tudjuk osztani, hogy ki mikor megy megtartani azt a fél órácskát... Nagyon jópofa amúgy, nem is gondolná az ember, hogy mennyire végig kell koncentrálni azt a 30 percet. Sok pozitív visszajelzést kaptam, úgy tűnik, jobban tetszik az anyukáknak az, amit én csinálok, mint amit a régiek.... Hm.... :-))) Örültem neki, jól esett :-) Reméljük, még sokáig lesz folytatás!

 

Szept 29-30:
Hazautaztunk megint Magyarországra, szülinapozni. Nagypapám most volt 87 éves, Máté unokatesómnak volt névnapja, és az én szülinapom. Azt nem írom, hogy mennyi... :-)) Szombaton délelőtt elrobogtam fodrászhoz, Gábor pedig Dunaújvárosba ment levizsgáztatni a repülőt. Délután Mátééknál csődült össze a család, nagyon sokan voltunk, az idő is klassz volt, kinn lehettünk végig a kertben, beszélgettünk, ettünk egy csudafinom marhapörköltet, jól éreztük magunkat. A fotók ITT megnézhetők, le is lehet egyesével tölteni, vagy akár az egészet, most nem nagyon volt kedvem válogatni valahogy... Örültem, hogy ezzel megvagyok, a képek ki vannak válogatva, és a helyére vannak mentve! Huhh.....
Vasárnap Kamuthy Andiékhoz mentünk, Majának volt nemrég a 10. szülinapja, felköszöntöttük, jót játszottak a gyerekek, mi meg beszélgettünk egy nagyot... Délután pedig indulás vissza Bécsbe, Roli szerencsére Tomi papával megcsinálta a leckét még szombat délelőtt.

 

Az ezt követő héten két szülői is volt, egyik a suliban, másik az oviban. Az iskolában a délutáni elfoglaltságokról volt szó, meg a leckeírásról... Nem vagyok ezzel kibékülve, de ez van. Nem értem, hogy miért kell olyan dolgokat másolni a gyerekeknek, amiket még nem tanultak, és össze-vissza csinálják... Egyet biztos megtanultam a sokéves zongoratanulás alatt: ha valamit elsőre rosszul csinálunk, és többször rosszul, azt később borzasztó nehéz kijavítani. Egy rosszul berögződött mozdulat nagyon nehezen javítható ki, sokkal több meló, mint rögtön, még ha segítséggel, meg több koncentrálással, de JÓL csináljuk! Ez szerintem az írás tanulásnál nagyon fontos.... A múltkor 5-6 mondatot másfél óráig írtunk Rolival, mert közben vagy 6 ismeretlen betűt kellett megmutatnom neki. Meg is van az eredmény! :) Tegnap néztem a füzetét, ott a csillag, és mellette: "sehr schön!" :-))

 

Az ovis szülői jópofa volt, játék volt a gyerekekkel kapcsolatban, majd beszélgetés, egy-két info (túl sok újat nekünk nem mondtak), majd eszem-iszom, köztük az a süti, amit a gyerekek sütöttek aznap! :-) Nagyon finom volt!
Azért elképedtem, hogy az iskolás szülők és az ovis szülők között mekkora szakadék van... Két külön világ! Sajnos... :((

 

Rolival minden rendben a suliban. A múltkor behívott minket a tanító néni, mert volt valami komolyabb vita az egyik kislánnyal. Saida, egy fekete kislány, akit Roli nagyon nem bír. A múltkor összevesztek, Roli szerint Saida lökdöste őt, miközben írni próbált. Egy idő után begurult, és nem hagyta magát, visszaadta, és elkezdtek verekedni. Tanító néni megijedt, aztán sokat beszélgettünk Roliról (pontosabban Gábor, én meg vadul bólogattam hozzá). Gábor foggal-körömmel védte Rolit, meg sok újdonságot is elmondtunk Roliról, úgy tűnt... Isabell nagyon megértő volt, mi is mondtuk, hogy próbálunk Rolival majd beszélgetni. Saida mellől elültették, azóta nincs gond vele. Eddig sem volt, szeretik őt a gyerekek is. Állítólag nagyon ügyes, és azt is mondták, hogy ahhoz képest, hogy csak egy éve él Bécsben, nagyon jól tud németül, nem jellemző Roli teljesítménye ennyi idő után... Hiába, tudjuk mi, hogy nagyon jó feje van! Gábor mondta a beszélgetés után, hogy ő annyira meg tudja érteni Rolit, mert ő ugyan ilyen volt kiskorában...  Most már Martin is beszél az oviban, neki még a kiejtése is szebb, mint Rolié... Fog ez menni, remélem... :-) Büszke voltam rájuk nagyon! Az óvodavezető néni is azt mondta, hogy igazi nyelvi tehetség mindkettő! Martint beírtattuk az oviban délután zenére, mert az is segíti a nyelvtanulást. Most már reggelente egyedül kell bemenni az iskolába is, úgyhogy Roli kipattan a kocsiból, integet, és megy be... Ma reggel néztem, olyan pici még a többiek között, és olyan bátor!

Nincs most teljesen jól, hétvégén nagyon csúnyán kezdett köhögni, úgy döntöttem, hogy hétfőn nem megy suliba. Mentünk a dokinénihez, eredmény: bronchitis, hörgőgyulladás. Izgultam, hogy nehogy tüdőgyulladás legyen, de ez sem múlik könnyen sajnos. Kapott gyógyszert, orrcseppet, meg ilyen inhalálós gyógyszert, amiről azt mondta a dokinéni, hogy ha már ilyen kora ősszel összeszedte, lehet, hogy egész télen át csinálni kell majd... Nem vészes, reggel meg este 2-3 perc az egész, csak el ne felejtsük, meg vinni kell majd magunkkal mindenhova. Iskolába mehet ezzel (csak akkor nem, ha lázas), meg beírtuk a füzetbe (elternheft), hogy tesi órán figyeljenek rá jobban...

 

Martin sem volt oviban a múlt héten két napot, meg hétfőn sem, ő is nagyon köhögött, de neki el tudtam kapni köptetővel, neki már szinte teljesen el is múlt. :-)

 

Okt 5-7:
Megint mehettem énekelni a kórussal! Cegléden volt kórushétvége. Gábor szülei kijöttek vigyázni a gyerekekre, én Ceglédre mentem pénteken, Gábor Pozsonyba capoeirázni szombaton. Nagyon fársztó volt, jól meg is fáztam (már előtte sem voltam teljesen rendben), de nagyon jól éreztem magam!! Nagyokat beszélgettünk, ettünk-ittunk, sokat énekeltünk, babáztunk, cukrászdáztunk.... ITT vannak erről is képek... Vasárnap pedig ítéletidőben kellett este hazavezetnem, és úgy kipurcantam, mint még soha! Másnapra a hangom is totál elment, úgyhogy a következő hét arról szólt, hogy kúráltam magam ezerrel itthon, mert.....

 

Okt. 13-ára megígértem, hogy megyek énekelni egy koncertre, Pestre! Sikerült! El tudtam menni, a hangom is visszajött nagyjából... Most már úgy tűnik, minden OK! :-))

 

Most is van mit csinálni: hétvégén a Kamuthy család látogat meg minket! :-) Mosok, takarítok, próbálok úrrá lenni a lakáson, meg rákészülni, hogy 2 napig 9-en leszünk a lakásban. De Andiék menni akarnak sokfelé, úgy tűnik az idő is szép lesz, úgyhogy várom nagyon, hogy milyen izgis dolgokat fogunk majd csinálni! :-))

 

 

Roli, a rendkívüli

:-)))

Roli tényleg az... Nekünk biztosan, mint ahogyan mindenkinek a sajátja.

 

De ő itt, most, a suliban a rendkívüli gyerek kategóriába került, hivatalosan is. No, nem kell megijedni, ez csak a nyelvtudása miatt van.

 

Ez az egész azt jelenti, hogy részt vesz a fejlesztő órán, ami hetente 1x van, és később, ami nem megy olyan jól neki pusztán amiatt, hogy nem a német az anyanyelve, nem fog kapni osztályzatot sem. Szerintünk ez jó dolog. Hagyják fejlődni a saját tempójában, és nem stresszelik vele a gyerekeket, hogy egy olyan hátrány miatt, amiről nem tehet, esetleg rosszabb jegyeket kapjon.

 

Amúgy Roli jól elvan a suliban, van egy kis barátnője (már megint egy lány!), Alissa, nagyon helyes, ő talán osztrák, de nem vagyok benne még biztos.... Apukája jött érte a múltkor, elég szép osztrákul beszéltek egymással... Lehet, hogy a gyerekek is ráéreznek vajon arra, hogy hasonló kultúrából jönnek? Vajon miért nem a török gyerekekkel barátkozik...? Együtt színeznek, egymás mellett ülnek, és Alissa is benn van délután. Picit talán hasonlít Alidára is, ugyanolyan hosszú, barna haja van... :))

 

Martin jókedvű, de továbbra is hisztis nagyon. Visszafejlődött picit a kuki-téma sajnos... Potyognak ki neki szépen a varratok, talán már csak kettő lehet benn, most egy hét alatt több is kiesett... De nem hajlandó magának visszahúzni, sem szárazon, sem vizesen... néha pisilésnél, de mindig megy a cirkusz. Amikor tök sebes volt neki, nem volt ekkora balhé, mint most... Csak muszáj ezt is csinálni, mert már most picit visszatapadt neki, nem akarom előlről kezdeni az egészet... Tegnap is kiesett egy este, láttam a bőrén, simán lemosta volna a víz neki a kádban, de nem, nem, és nem.... Viszont ha ott hagyom neki, akkor még éjjel szúrhatta volna, így kénytelen voltam lefogni, és leszedni neki, üvöltés mellett... Roli meg azt hitte, hogy bántom, erre ő is el kezdett üvölteni, meg csúnyákat mondani rám... Utána próbáltam neki megmagyarázni, hogy mi a helyzet, végül ő is próbált beszélni az öccsével, hogy ne csinálja ezt. Nem egyszerű... Csak tudnám, miért nem jó, ha a vízben, saját magának elintézni...??

 

Vendégeink vannak / voltak, Gábor öccse, Tamás van itt nálunk, Bécsben egy hétig (még 2 napig pontosabban), és csütörtöktől itt volt a családja is, Ági, Balázs és Borika. A gyerekek jól elvoltak, én már kevésbbé élveztem azt, ami 7 emberrel (Gábor nem volt itthon), és az őket körülvevő kupival járt... Nagyon szanaszét volt a lakás, lesz mit elpakolni a hétvége után... Sajnos az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, szombat délután kimentünk picit a Wienerberg-re, de csöpögött az eső, nem tudtunk sokat maradni.

 

 A villamoson hazafelé...

 

 

 szombati játszóterezés...

 

Vasárnap meg elmentünk délelőtt a Schönbrunn-i állatkertbe, na, az tök jó volt, láttunk fókaetetést, meg végre igazi panda macikat is! Martint alig tudtam elcibálni tőlük, egyfolytában mondogatta azon a vékony kis hangján, ahogy ilyenkor szokta, hogy: Anya, ugye milyen édesek??" :))

 



 Pandamaci hátat fordított a fiúknak... :)

 

 

 Ez egy másik, végre felébredt... :)

 

 

 ... aztán visszafeküdt, rátette a mancsát a fejére, és szunyált tovább. :)

 

 





Roli, és a flamingók...

 

 

 

 



Ráadásul meg is fáztam, vagy elkaptam a fiúktól egy kis náthát, és nem is ez a rossz, hogy fújom az orrom, hanem hogy nem kapok rendesen levegőt, tisztára légszomjam van. Most, hogy ez a náthától, vagy a 3 napig tartó stressztől, nem-eleget-alvástól van, nem tudom... de remélem, hamar elmúlik!! Jó lenne, mert a hétvégén megyünk haza szülinapi bulizni, nem bánnám, ha megint formában lennék!

Egy-két apróság a lakásban

Kicsit szépítgettünk ezt-azt a hétvégén.... Még mindig akadt 1-2 doboz, ami a költözés óta ott árválkodott a hálószobában az ajtó mögött. Amellett, hogy ronda volt, és poros, nem is fért el a tartalma a meglévő kockapolcon. Meg mindig mindent azoknak a tetejére dobáltunk rá, utáltam az egészet... Piszkáltam már Gábort egy ideje ezzel, most neki is volt kedve elmenni, és körülnézni. Gondolkoztunk valami komolyabb polcon is, de végül arra jutottam (amiről sikerült Gábort is meggyőzni), hogy inkább vegyünk olyat, ami a már meglévőkhöz passzol, hozzáépíthető, stb... hátha egyszer megint költözni kell, és ott majd másképp kell variálni a bútorokat...

Így elzarándokoltunk az IKEA-ba, és vettünk egy sima polcot az ajtó mögé. Ahhoz a sorozathoz tartozik, ami a nappaliban is van. Végre megszűnt az ajtó mögötti kupi, és így a sok-sok kottámnak, varrógépnek, berimbau-nak is helye van! :) Ha meg szükség lesz még többre, max. veszünk mellé még egy ugyanilyet... Most még nem kell. A fiúk lelkesen segítettek szerelni Apának! :) Megint papírdoboz-hegyek voltak a nappaliban, de nem bántam... :)

 

Nemrég vettünk pár falra való matricát is, csak eddig valahogy nagyon elbújtak a papírok között, most végre feltettük azokat is. :)

 WC (csak hogy könnyebb legyen eligazodni)

 

 Előszoba

 

Gyerekszoba

 

 

Majd vasárnap délután egyszer csak Gábor kipakolta az asztalra a varrógépet, én meg csak néztem.... Közölte, hogy akkor most varrjam meg a függönyt, ami már hónapok óra ott lóg betűzve a vasalós szobában, hogy majd, egyszer megvarrom.... Most már hiper-szuper varrógépem is van, csak olyan lüke vagyok, hogy azért nem mertem egyedül nekiállni, mert féltem, hogy mi van akkor, ha elrontom... Meg abban sem voltam biztos, hogy be tudom-e rendesen fűzni a gépet.... Ja, és hát baromi lusta tudok lenni, ez tény....

 

Amikor az IKEA-ban vettük a polcot, már beszéltünk róla, hogy meg kéne csinálni.... Gábor bement a varrodába, és elkért egy csomó szemétnek való függönyanyag maradékot nekem, hogy akkor előbb ezen gyakoroljak.... Otthon már nem volt mese, muszáj volt megpróbálni, egyfolytában Julcsi mondata volt a fülemben: Mindent vissza lehet bontani, akár 100x is, ha nem sikerül..... na neeeee..... Nem lehetek ennyire béna... (gondoltam magamban).... Elszántam magam, de azért nehéz volt először belevágni az anyagba! Az első stressz a befűzés volt, szerintem több ideig tartott, mint az összes többi. De sikerült!! Miközben varrtam, arra gondoltam, hogy de jó, hogy olyan sokat láttam a drága bólyi Mamát varrni, mikor kislány voltam... Hogy milyen sokat álltam mellette, és néztem, ahogy varrja nekem a csudaszép kis ruhákat.... Azért a mozdulatok ott voltak, néha mosolyognom kellett.... :) Végül sikerült, életem első "varrománya": a kisszobában egy tök egyszerű, ráncolás nélküli függöny! Végre! Igazából csak be kellett szegni az anyag szélét.... Jó érzés ránézni nagyon! :))) Gábor rendbe tette a zsinórt is, amin lóg, így talán nem fog leereszteni, meg némi fölös anyag is lekerült róla, kisebb is a súlya sokkal így.... :)

 

 

Megint haladtunk egy picikét... Muszáj volt, mert sűrű hetek jönnek, vendégek, utazás, stb...

 

A suliba kezdünk belerázódni, úgy tűnik, Martinnak is könnyeb az ovi... Bár ma is kissé morcosan ment be, megint festeni akart... Úgy tűnik, most ebbe próbál kapaszkodni, hogy van valami, amit nagyon szeret csinálni, és akkor könnyebb bemenni egyedül... Délután már más baja volt: szülinapot tartottak az oviban, és azért reklamált, hogy ő miért nem lehetett király (mindig az a király, akinek a szülinapja van), és hogy neki miért nem holnap lesz a szülinapja... :)

 

Rolival ma volt az első tényleges foglalkozás a magyar suliban. Kissé sokáig tartott, mire összeszedtem a srácokat, és eljutottunk az iskoláig. Fél 3-kor elindultam kocsival Martinért. Hazajöttünk letenni a autót, majd elsétáltunk Roliért. Ott felültünk a villamosra, és bementünk a belvárosba. Még jó, hogy az a villamos, ami a sulinál áll meg, az pont a Magyar iskola előtt tesz le, igaz, hogy 35 percig tart az út, de legalább nem kell átszállni. Ott Martinnak már kezdett nagyon elege lenni, gondoltam, hogy majd elmegyünk sétálni, vagy valami... Erre jött a megmentőm!! Cyn, kösziiii!!! Cynthiáék épp akkor voltak Lillával Cinimuzsikán, pici átfedés van a két alkalom között. Cyn egyszer csak felajánlotta, hogy elviszi Martint szívesen haza, náluk lehet, míg én hazaérek Rolival... Hát nem tiltakoztam, Martin meg boldogan ment velük! :) Én picit bóklásztam a környéken, majd visszamentem Rolihoz. Figyeltem kintről az utolsó fél órát, mást sem hallottam, mint Roli hangját, végigcsacsogta az egészet!! Édesem, élvezte, hogy végre nincs akadály, és mondta, mondta, mondta.... Nagyon fel volt dobva az egésztől, Szilvi néni is aranyos, meg a gyerekek is. :) Sok játék, játékos feladat, körjáték, éneklés, szaladgálás...

 

Siettünk haza, mert még volt pici házi feladat, nem sikerült megcsinálni mindent délután.... Nagyon rendesen nekiült, és csinálta, amíg Martin megfürdött, hamar kész lettünk. Nem is értem, hogy miért nem lesznek kész a suliban... De ez így nem lesz jó, erősen gondolkozom azon, hogy hétfőn nem fog benn maradni délutánra, hazahozom, és itthon együtt megcsináljuk a leckét, hogy ne maradjon estére. Nagyon elfáradt.

 

Ha Gábornak is (talán) vége lesz, hogy minden héten vidékre szaladgáljon, akkor örülni fogok nagyon! Akkor menni fognak a dolgok, azt hiszem... :)

Produkcióóó!

Roli nagyon boldogan jött haza pénteken a suliból... :)

 

Tanultak énekeket, és az egyik nagyon tetszett neki, nagy lelkesen el is énekelte nekem a kocsiban!

Majd mikor hazaértünk, közölte a családdal, hogy: "Ti most oda leültök hárman a kanapéra, én meg eléneklem nektek!"

Majd fél perc szünet jött, néhány kacsintással kísérve (édesem, hát hirtelen lámpalázas lett!), majd elszánta magát, és előadta a dalt. Nagy taps volt a végén! :)) Eddig sosem volt hajlandó semmit így "közönség előtt" előadni!  

Volt még több dalocska is, csak azoknak nem emlékezett annyira a szövegére, és volt egy, ami már az oviból is ismerős volt, annak is nagyon örült, hogy ezt már korábban tanulta ott. :)

Lecke kész volt délutánra, csak egy kis színezni-való maradt a hétvégére, meg egy kis gyakorlás, hogy szebbek legyenek az "m" betűk... :) És ez csak szorgalmi feladat! De akarja csinálni, mert mondta, hogy szerinte még nem elég szép... Beszélgettünk picit arról, hogy miért fontos, hogy sokat gyakoroljon, hogy szépek, olvashatóak legyenek a betűk... Kicsit eldicsekedtem vele, hogy én, elsős koromban az egyik legszebben író voltam az osztályban... :)
Anyu, Apu!! Egyszer megtaláltuk az én régi, elsős füzeteimet a pincében.... Meg lehet azokat keresni?? Úgy megmutatnám Rolinak.... :) Van rá még 2 hét... ;))

Alakul az élet... ? :))

Úgy tűnik, kezdenek belejönni a srácok....

 

Most, ha Gábor is itthon van, új menetrend van reggel. Kelünk fél 7-kor (én, ők néha picit hamarabb), majd beülünk a kocsiba együtt, 4-en kb. 7:40-kor. 5 perc alatt (néha 2 is elég) ott vagyunk a sulinál, megállunk valahol. Gábor kipattan Rolival és beviszi a suliba. Majd visszajön, elfuvarozom magunkat az ovihoz. Ott Gábor szalad dolgozni, így legalább korábban szabadulhat, én meg beviszem Martint az oviba, és így volt, hogy már 9 előtt hazaértem. Ez azért mégsem 2 órás menet! :)

 

Tegnap reggel Gábor jön vissza az autóhoz, kérdezem, mondtak-e valamit Roliról? Nagy büszkén újságolta, hogy a tanító néni szerint Roli mindent tökéletesen ért, és hogy "túl jó a nyelvi fejlesztéshez." ??? Hogy ez pontosan mit jelenthet? Passz... De jól hangzik, és nagyon örültünk neki!

Délután mindig megkapom, hogy miért nem jövök később? Szeretne még játszani a többiekkel, de a szemén látszik, hogy nagyon elfárad ilyenkorra már... A suliból kocsival mentünk Martinért is, próbáltam beszélgetni vele, de leállított, hogy most ne, mert olyan fáradt, hogy nem tud megszólalni, hagyjam most picit békén... :) Aztán az oviban nagyon örül, hogy láthatja a többieket! :) Tegnap délután a suliban, a leckeírás közben elaludt a padra dőlve. A délutános tanító néni meglepődve mesélte, és kérdezte, hogy miért ilyen fáradt... Hát hogy a csudába ne lenne az???

 

Martin is egyre ügyesebb... Még mindig hiányzik neki Roli az oviban, de már 2 napja nyafi nélkül ment be. Amikor Roli megy a suliba, elég bánatosan szokott utánanézni a kocsiból. Mikor megérkezünk az oviba, bebújik a hátam mögé. Most azt csináljuk, hogy ilyen korán ott vagyunk, hogy le szoktunk ülni a kis padra még egy picit beszélgetni, akkor hagyom, hogy bújjon, puszilgasson, megöleljen... 2 napja ezt csinálta 15 percig. :) Megbeszéltük, hogy milyen jó neki, mert Apa itt ül valahol a feje fölött az épületben, ha bármi történik, gyorsan ideér. Aztán kitaláltuk, hogy rajzoljon vagy fessen valami szépet Rolinak. Megbeszéltük, hogy hogyan kell ezt németül mondani, majd odamentünk az óvónénihez (Irene volt akkor reggel épp, Roli vele volt táborban), és megbeszéltük ezt a fontos dolgot. Kis taszigálás még kellett, de bement, elköszönt, és nem volt sírás.
Ma ugyanígy, és büszkén mutatta Daninak az új pólóját. Roli odaadta Martinnak a kedvenc, piros dínós pólóját (kinőtte), és ez most Martinnál nagyon fontos esemény volt! Majd, miután mondták neki, hogy ma is festhet már reggel, el is szaladt. :)

 

Itthon kicsit kevesebb a harc, a hiszti, szépen eljátszanak fürdés közben is. Most már fürdeni is lehet, a kuki-gondon túlvagyunk, még azért a varratok ott vannak Martinnál, remélem azok is hamar kipottyannak már végre. Most inkább Martin a hisztisebb, apróságokért hatalmas kiabálásokat tud rendezni, Roli meg azt mondogatja, hogy ő most már inkább jógyerek akar lenni, nem pedig olyan, aki mindig rosszalkodik. :)

 

Változik a helyzet, ők is nőnek, próbálnak alkalmazkodni az új dolgokhoz, hol jobban sikerül, hol rosszabbul... Ez az őszi idő most nem esett jól, ma reggel, 9 fok volt kinn! :(( Brrrrr.....

Beiratkoztunk a Magyar Iskolába

Múlt héten szombaton volt az évnyitó, akkor már kitöltöttük a jelentkezési lapot....

 

Tegnap (hétfőn) nagyon vártam a délutánt, hogy Roli mit fog szólni, milyen volt, meg amiatt is izgultam, hogy odaérünk-e fél 5-re a magyar iskolába. Minden héten hétfőn lesz a foglalkozás, délután fél 5-től. Jó is, hogy hétfő, akkor még nem olyan fáradtak... Majdnem összekavarodott ez is, mert felmerült 1-2 szülőnél, hogy lehetne-e máskor, de szerencsére maradt az eredeti verzió.

 

3/4 4-kor ott voltam a sulinál, épp az udvaron voltak kinn, Roli rollerezett.... Nagy mosollyal rohant oda hozzám, megint minden tök jó volt! :) Csak a leckéjét nem tudta befejezni délután... pufff.... megint csinálhatjuk este, gondoltam... Nem is értettem, hogy miért... Nem azért vannak ott délután, hogy ott legyen kész??

Mesélte, hogy az ebéd is furcsa volt, és milyen más, mint az oviban! Itt nem eléjük teszik, hanem nekik kell odamenni a tányérral, elkérni, és odamenni az asztalhoz. Azt nem tudta pontosan megmondani, hogy mit evett.... Ez is érdekes lesz, nem nagyon láttam sehol kiírva, hogy mi a héten az ebéd (az oviban mindig kiírják), amilyen válogatós Roli, félek tőle, hogy nem nagyon fog rendes meleg ételt enni! Bízom benne, hogy jól főznek azért...

 

Felültünk a villamosra, és szépen odaértünk fél 5-re. Kicsit bután volt ez az alkalom kitalálva, mert igazából egy rövid szülői értekezlet volt, a gyerekek nem csináltak semmit, csak ott unatkoztak velünk. Egyszerűbb lett volna, ha ezt rögtön mondják, hogy ez lesz, és akkor nem cipeljük oda a gyerekeket... Na mindegy. A suli vezetője, Szilvi néni fogja vinni az elsősöket, egész sokan vannak, 15-en biztos!

 

Amúgy mindenki nagyon kedves, szimpatikus volt, sokmindent megbeszéltünk: mi kell majd, milyen könyvet használnak, hogyan megy a tanulás, módszerek, stb.... Nagyon felkészült, jó szakembernek tűnik Szilvi néni, és aranyos is!

Összeismerkedtem egy anyukával még az évnyitó ünnepségen, ők most is itt voltak, egy aranyos szőke kislánya van, aki szintén ide fog járni, Hannának hívják. Utána még beszélgettünk, fagyiztunk egyet a Schwedenplatz-on (ott van a suli), majd indultunk haza. Otthon Gábor várt Martinnal, most kivételesen nem kellett Amstettenbe mennie. Azt még nem tudom, hogyan fogom ezt a hétfőt megoldani a két gyerekkel, ha Gábor nem lesz itthon, de majd lesz valahogy...