Haus des Meeres a Kamuthy családdal

Itt voltak Andiék, csak keveset... Nagyon jó volt, hogy jöttek, örültünk nekik nagyon, a gyerekek olyan jól eljátszanak együtt, és Máté baba is jött-ment, láthatóan jól érezte magát!

Pénteken estefelé érkeztek, vacsi, játék, beszélgetés, Andival péntek este éjjel fél2-ig traccsoltunk... Érdekesen néztünk ki másnap reggel... :-)

A gyerekek jól aludtak, a két nagylány együtt aludt a fiúkkal, Máté pedig Andiékkal.

 

 

 

Vasárnap a komótos reggeli után arra készültünk, hogy szép idő lesz egész nap (ezt írták a neten), kimegyünk a Prater-be, és majd elmegy a nap. Ehhez képest vasárnap egész nap köd volt, ködszitálás, és 12-13 fok, még délután is! No de nem baj, nem ültünk otthon emiatt, viszont muszáj volt valamilyen fedett programot kitalálni... A szavazás nyertese a Tenger Háza volt, Haus des Meeres. Úgy döntöttünk, hogy villamossal megyünk, meg sétálunk, mert benn van a Mariahilferstrasse mellett, és ott aztán lehetetlen megállni. Máté kicsit megijedt a villamostól, de szerencsésen odaértünk, már ment a nyafogás, hogy fáj a lábam, éhes vagyok... stb...

De amint beértünk, megszűnt az összes nyűg, baj, gond, mert amit ott benn láttunk, az nagyon érdekes volt! :-))

 

Útban a helyszín felé... Felmentünk rögtön a legtetejére (9 emelet volt), onnan nagyon klassz a kilátás (lett volna, ha nincs köd)... De sebaj, bekukkoltunk 1-2 tetőteraszra, nagyon klassz lakások lehetnek ezeknek a belvárosi házaknak a tetején...

 

 

Hugi, ami most jön, azt te ne nézd meg, mert rosszat fogsz álmodni!!!

Ő volt a kedvencem! :-)

Ők is nagyon cukik voltak! :-))

Aztán voltak még érdekes látnivalók... 

 

A fiúk kedvence: a Krokodil!

Csodaszép medúzák...

Korallok...

És ez volt még egy nagyon érdekes dolog, ilyet nem nagyon lát élőben az ember... Martin érdeklődéssel figyelte, hogy hogyan eszik az óriáskígyó, de azért sajnálta azt a patkányt, vagy egeret, ami az ebéd volt... (Szerencsére már nem éltek).

Mikor már nem bírták tovább a gyerekek, célba vettünk Maja kedvenc pizzázóját, a Vapiano-t. Nem volt messze, és Roli már elég hiszits volt az éhségtől. Ez egy nagyon jópofa hely, mindent ott csinálnak meg az ember orra előtt, és a pizzasütés úgy működik, hogy megrendelem amit szeretnék, kapok egy ilyen csipogót, azzal visszamegyek az asztalhoz, és az berreg, csipog, világít, ha kész van a pizza. Rendelni úgy kell, hogy belépéskor kapunk egy kártyát, a rendelésnél (egy hosszú pultnál) azt kell egy ilyen leolvasóra rátenni, arra rámennek az adatok, és a végén a kijáratnál ezt a kártyát kell odaadni a fizetéshez. Jópofa. A hely hatalmas és hangulatos, igényes, nagy asztalokkal.. Jó, hogy megmutatták Andiék, mi még nem ismertük.

 

A csipet csapat. :-))

 

Mikor tele lett mindenkinek a hasa, és kipihentük magunkat, hazaindultunk. Otthon még játszottak a gyerekek picit, mi még kávéztunk, sütiztünk (Én csináltam anyu-féle ínyenctálat, Andi meg hozott egy fincsi almatortát), majd este 3/4 7-kor elindultak haza. Roli megsiratta őket, fáradt is volt már, meg szomorú, szereti Andiékat nagyon! Mi is, jó velük együtt lenni! Reméljük, hamarosan megint eljönnek hozzánk! :-)