"Télapó itt van".... itt járt....

Nagy volt az izgalom tegnap este! Együtt vártuk a Mikulást, cipőt pucoltunk, lelkesen törölgették a fiúk a csizmájukat! Roli még a belsejét is ki akarta pucolni a nedves ronggyal, alig bírtam róla lebeszélni! :) Utána kitettük az ablakba, majd jöttek a találgatások, hogy hogyan is fogja beletenni a Télapó az ajándékot, ha a csizma benn van... Kinyitja majd az ajtót? Felmászik az erkélyre? Vagy hogy??? Végül abban maradtunk, hogy a Télapó nagyon ügyesen jön a szánjával, azzal meg tud állni akár a levegőben is! De csak akkor jön, és teszi a csizmába az ajándékot, ha mindenki alszik!

Gábor a képen a mécsesekkel bíbelődik, az erkélyen elégett mécsesekből kipiszkálja a maradék viaszt, és némi cérnával (az a kanóc) újragyártja őket. :) Szeret tüzezni!

Fürdés után télapós mesét olvastunk, elénekeltük a télapós slágereket, a "Hull a pelyhest", meg a "Télapó itt van"-t.... Martinnak még nem ment annyira, de Roli tökéletesen emlékszik rájuk! (Az oviban meg begyűjtöttem az itteni Nikolaus-dalokat...) Majd ágyba dugtam őket. Martin még kétszer kijött, hogy megnézze, jött-e már a Télapó. Nagyon izgultak! Drukkoltam, hogy kivételesen végigaludják az éjszakát!! :)

Reggel Roli nagy kiabálással rohant be hozzám, hogy "Anyaaa! Képzeld, mi történt!!"  Kicipelt az erkélyajtóhoz, és együtt csodáltuk meg az ajándékokat, csokikat... Martin nem nagyon akart felébredni, még a zajra sem, én is próbáltam ébresztgetni. Gábor később kihozta, odakuporodott az ölembe még egy 10 percig, simogattam a hátát, és akkor mondtam neki, hogy nézzen csak oda az ablakba! :) Na, akkor már neki is felcsillant a szeme! Nagyon örültek a csokiknak, a csengettyűs mikulásnak, a kis targoncának, úthengernek, gyurmának, váltónak.... És még egy fontos dolog: tanult a Mikulás a tavalyi elkeseredésből, ami amiatt volt, hogy véletlenül nem a csizmába tette az ajándékot, hanem mellé! :(( Így most a csizmából kandikált ki a csengettyűs csoki-mikulás! :)
Délután meg csoki-evészet lesz. Most szabad. :)

Síléc

Martin kapott egy sílécet meg egy sícipőt. Gábor vadászott rá, és talált is neki az e-bay nevezetű internetes aukciós oldalon. Már nagyon sokmindent vettünk itt, és időnként nagyon jó áron lehet megcsípni dolgokat! Ezt is most jóval olcsóbban szerezte meg, mintha újonnan vettük volna a boltban. Meg minek egy gyereknek új léc, mikor jövőre úgyis kinövi? Ráadásul, mintha összeválogattuk volna, színben is tökéletesen összeillenek, pedig nem együtt vettük, hanem külön-külön. Mintha ez számítana valamit az első csúszkálásoknál... :)

Martin nagyon menne már... Mindig mondogatja: "Anya! Én már AKAROK menni síelni, MOST!!" Édes.... Én meg mondom neki, hogy ahhoz hó is kéne... Erre ő: "Miért?" Akkor meg a Roli magyarázza neki, hogy az hogy működik. Ő is menne már, neki is vettünk amúgy saját felszerelést, csak az még nem érkezett meg.  Roli épp hogy elmúlt 3 éves, mikor először voltunk vele Grünau-ban... Megtaláltam a képeket... olyan nagyot nőttek azóta... :)

Beszéltünk róla, hogy béreljünk-e inkább, vagy vegyünk, aztán majd tovább adjuk, vagy eladjuk.... De ha itt közel vannak a hegyek, és szinte bármikor ki lehet ugrani egy napra is, akkor egyszerűbb, ha van saját.

Martin nagyon lelkesen próbálta fel a felszerelését, rögtön próbált vele jönni-menni... hát igen.... :) Nem is olyan egyszerű az!

Most már jöhet a hó is! :) Csak jönne már.... De nem akar. Azért a karácsony olyan jó lenne, ha fehér lenne!

Schönbrunn Julával és Zsoltival

Itt vendégeskednek nálunk a barátaink, Jula és Zsolti. Zsolti Gábor egyik régi barátja, még anno együtt jártak táncolni, egy évig együtt is laktak egy másik barátjukkal ToM-mal, hjaa... a régi szép idők...
Most vasárnap ünnepelték az első házassági évfordulójukat, többek között ezért is jöttek Bécsbe, meg hogy minket meglátogassanak, pihenjenek egy jót...

Pénteken érkeztek késő este, majd a szombaton nem csináltunk semmi különöset, játékkal, sütés-főzéssel telt az idő. Roli és Martin nagyon örültek nekik, persze a vendégeket könnyen rá lehetett venni a vég nélküli mesenézésre is...

Vasárnap elhatároztuk, hogy ebéd után elmegyünk, és megnézzük Schönbrunnt, meg a karácsonyi vásárt. Hát, ez már csak úgy sikerült, hogy sötét volt, mire odaértünk. Juláék megkeresték a szállodájukat, mert az évfordulójukat szerették volna kettesben ünnepelni. Sikerült parkolóhelyet is találnunk, ha mi nem a Fiattal megyünk, tuti nem találunk helyet, így viszont sikerült egy picike helyre bevarázsolnom az autót. Milyen jó, hogy van benne tolatóradar! Még így is, hogy ilyen picike!

A parkon keresztül mentünk be a kastélyhoz. Majdnem teljesen sötét volt már, Rolinak nem nagyon tetszett, azt mondta, fél egy picit, de azért a lökdösődés még sötétben is nagyon jól ment. Elmentünk a Pálmaház mellett, majd beértünk a park közepére a kastély előtt, húúú.... olyan gyönyörű volt a kastély az esti fényekkel, a másik oldalon pedig messze, fönn a dombon a kivilágított Gloriette! Majd előlről is megnéztük a kastélyt, ott áll előtte egy hatalmas karácsonyfa a vásár közepén. Nézzétek!

Én amúgy - őszintén szólva - a vásártól így annyira nem voltam elájulva... Szép, szép... bár az is igaz, hogy túl sokat nem láttunk a kínálatból.... a puncs sem ízlett itt annyira, a Rathaus-os jobb volt... :) Meg akkor lehet az igazi, ha esik a hó...
Ehhez képet tegnap (hétfőn) 10 fok volt! Meg szél, na, azt kihagynám szívesen, brrrr....... Elment a köd is, az jó nagyon! Gábornak olyan jó kedve lett tőle! :)

Bementünk a vásárba, kicsit sétáltunk, majd vettünk puncsot, és eliszogattuk egy kisasztalnál, beszélgettünk, és próbáltuk a fiúkat rávenni arra, hogy ne másszanak be az asztalka alá, mert fel fog borulni. Frászt kaptam, hogy a nyakukba ömlik a forró puncs! De nem hagyták abba.

Hamar elfáradtak, nem aludtak délután. Megpróbáltuk őket letenni kicsit ebéd után, de nem sikerült elaludniuk, így este már úgy támolyogtak vissza a kocsihoz némi cukorka kíséretében.

Este elköszöntünk Julától és Zsoltitól 2 napra, ők most ünnepelnek, meg elmentek kicsit Sopronba, majd ma, kedden jönnek vissza, mert még Zsoltinak valamilyen training-re kell mennie, csütörtökig maradnak még nálunk.