Egy-két apróság a lakásban

Kicsit szépítgettünk ezt-azt a hétvégén.... Még mindig akadt 1-2 doboz, ami a költözés óta ott árválkodott a hálószobában az ajtó mögött. Amellett, hogy ronda volt, és poros, nem is fért el a tartalma a meglévő kockapolcon. Meg mindig mindent azoknak a tetejére dobáltunk rá, utáltam az egészet... Piszkáltam már Gábort egy ideje ezzel, most neki is volt kedve elmenni, és körülnézni. Gondolkoztunk valami komolyabb polcon is, de végül arra jutottam (amiről sikerült Gábort is meggyőzni), hogy inkább vegyünk olyat, ami a már meglévőkhöz passzol, hozzáépíthető, stb... hátha egyszer megint költözni kell, és ott majd másképp kell variálni a bútorokat...

Így elzarándokoltunk az IKEA-ba, és vettünk egy sima polcot az ajtó mögé. Ahhoz a sorozathoz tartozik, ami a nappaliban is van. Végre megszűnt az ajtó mögötti kupi, és így a sok-sok kottámnak, varrógépnek, berimbau-nak is helye van! :) Ha meg szükség lesz még többre, max. veszünk mellé még egy ugyanilyet... Most még nem kell. A fiúk lelkesen segítettek szerelni Apának! :) Megint papírdoboz-hegyek voltak a nappaliban, de nem bántam... :)

 

Nemrég vettünk pár falra való matricát is, csak eddig valahogy nagyon elbújtak a papírok között, most végre feltettük azokat is. :)

 WC (csak hogy könnyebb legyen eligazodni)

 

 Előszoba

 

Gyerekszoba

 

 

Majd vasárnap délután egyszer csak Gábor kipakolta az asztalra a varrógépet, én meg csak néztem.... Közölte, hogy akkor most varrjam meg a függönyt, ami már hónapok óra ott lóg betűzve a vasalós szobában, hogy majd, egyszer megvarrom.... Most már hiper-szuper varrógépem is van, csak olyan lüke vagyok, hogy azért nem mertem egyedül nekiállni, mert féltem, hogy mi van akkor, ha elrontom... Meg abban sem voltam biztos, hogy be tudom-e rendesen fűzni a gépet.... Ja, és hát baromi lusta tudok lenni, ez tény....

 

Amikor az IKEA-ban vettük a polcot, már beszéltünk róla, hogy meg kéne csinálni.... Gábor bement a varrodába, és elkért egy csomó szemétnek való függönyanyag maradékot nekem, hogy akkor előbb ezen gyakoroljak.... Otthon már nem volt mese, muszáj volt megpróbálni, egyfolytában Julcsi mondata volt a fülemben: Mindent vissza lehet bontani, akár 100x is, ha nem sikerül..... na neeeee..... Nem lehetek ennyire béna... (gondoltam magamban).... Elszántam magam, de azért nehéz volt először belevágni az anyagba! Az első stressz a befűzés volt, szerintem több ideig tartott, mint az összes többi. De sikerült!! Miközben varrtam, arra gondoltam, hogy de jó, hogy olyan sokat láttam a drága bólyi Mamát varrni, mikor kislány voltam... Hogy milyen sokat álltam mellette, és néztem, ahogy varrja nekem a csudaszép kis ruhákat.... Azért a mozdulatok ott voltak, néha mosolyognom kellett.... :) Végül sikerült, életem első "varrománya": a kisszobában egy tök egyszerű, ráncolás nélküli függöny! Végre! Igazából csak be kellett szegni az anyag szélét.... Jó érzés ránézni nagyon! :))) Gábor rendbe tette a zsinórt is, amin lóg, így talán nem fog leereszteni, meg némi fölös anyag is lekerült róla, kisebb is a súlya sokkal így.... :)

 

 

Megint haladtunk egy picikét... Muszáj volt, mert sűrű hetek jönnek, vendégek, utazás, stb...

 

A suliba kezdünk belerázódni, úgy tűnik, Martinnak is könnyeb az ovi... Bár ma is kissé morcosan ment be, megint festeni akart... Úgy tűnik, most ebbe próbál kapaszkodni, hogy van valami, amit nagyon szeret csinálni, és akkor könnyebb bemenni egyedül... Délután már más baja volt: szülinapot tartottak az oviban, és azért reklamált, hogy ő miért nem lehetett király (mindig az a király, akinek a szülinapja van), és hogy neki miért nem holnap lesz a szülinapja... :)

 

Rolival ma volt az első tényleges foglalkozás a magyar suliban. Kissé sokáig tartott, mire összeszedtem a srácokat, és eljutottunk az iskoláig. Fél 3-kor elindultam kocsival Martinért. Hazajöttünk letenni a autót, majd elsétáltunk Roliért. Ott felültünk a villamosra, és bementünk a belvárosba. Még jó, hogy az a villamos, ami a sulinál áll meg, az pont a Magyar iskola előtt tesz le, igaz, hogy 35 percig tart az út, de legalább nem kell átszállni. Ott Martinnak már kezdett nagyon elege lenni, gondoltam, hogy majd elmegyünk sétálni, vagy valami... Erre jött a megmentőm!! Cyn, kösziiii!!! Cynthiáék épp akkor voltak Lillával Cinimuzsikán, pici átfedés van a két alkalom között. Cyn egyszer csak felajánlotta, hogy elviszi Martint szívesen haza, náluk lehet, míg én hazaérek Rolival... Hát nem tiltakoztam, Martin meg boldogan ment velük! :) Én picit bóklásztam a környéken, majd visszamentem Rolihoz. Figyeltem kintről az utolsó fél órát, mást sem hallottam, mint Roli hangját, végigcsacsogta az egészet!! Édesem, élvezte, hogy végre nincs akadály, és mondta, mondta, mondta.... Nagyon fel volt dobva az egésztől, Szilvi néni is aranyos, meg a gyerekek is. :) Sok játék, játékos feladat, körjáték, éneklés, szaladgálás...

 

Siettünk haza, mert még volt pici házi feladat, nem sikerült megcsinálni mindent délután.... Nagyon rendesen nekiült, és csinálta, amíg Martin megfürdött, hamar kész lettünk. Nem is értem, hogy miért nem lesznek kész a suliban... De ez így nem lesz jó, erősen gondolkozom azon, hogy hétfőn nem fog benn maradni délutánra, hazahozom, és itthon együtt megcsináljuk a leckét, hogy ne maradjon estére. Nagyon elfáradt.

 

Ha Gábornak is (talán) vége lesz, hogy minden héten vidékre szaladgáljon, akkor örülni fogok nagyon! Akkor menni fognak a dolgok, azt hiszem... :)