Újra itt! :-))

Bevallom, mostanában valahogy nagyon nem volt kedvem írni, szánom-bánom, hogy ilyen sokáig elhanyagoltam ez az egészet...

Vagy nem voltunk itthon, vagy rossz kedvem volt, vagy csak szimplán volt fontosabb is, mint hogy írkáljak, vagy egyszerűen nem történt semmi olyan különös dolog, hogy mindenáron úgy éreztem volna: ezt meg kell írnom!

Meg utálom ezt a nyálkás, ködös időt is, totál lehangol, semmihez sincs kedvem tőle...

 

Őszi szünetben otthon voltunk Budakeszin, egy napra átmentünk Anyuékhoz is, ott volt tök-faragás a'la Gábor, keksz-sütés, beszélgetés, Roli-hiszti, amitől mindenki frászt kapott (nem csodálom)....

Keszin szülinapot is ünnepeltünk, ott is találkotunk a családdal, meg még egy-két baráttal is abban a pár napban... Roli és Alida még mindig imádják egymást! :-) Mentünk temetőkbe, meglátogattuk a dédimamák-papák sírjait, gyertyát gyújtottunk...

Majd itthon teltek-múltak a napok... És tényleg nem történt semmi különös! Fiúk szépen járnak oviba, suliba, Roli minden reggel úgy megy iskolába, hogy szeret menni nagyon! Egyre ügyesebben ír, olvas, bár most az olvasással nyúzni kell picit, mert azt vettem észre, hogy sokszor a képről tudja, hogy mit kell mondani, ha letakarom, már nem megy olyan pofonegyszerűen... :-) Akkor írok neki csak szavakat, azokat egyre ügyesebben bogarássza ki, németül is (amit tud, és ért), magyarul sincs gond vele. Az írás szerintem hozzá képest csodaszép! Ahhoz képest, hogy sosem volt ügyes a keze, nem szeretett (tudott) rajzolni sem... Most már rajzol is, sokat, és ennek én nagyon örülök!!! Megjelentek a felismerhető képek is, fák, házak, napocska, emberek... És egész sok részletet lerajzol. Ha elrontja, kiakad, mérges, de folytatja, amíg kész nem lesz...

Martin mostanában nagyon virgonc, hangoskodik, kiabál, rohangál, lövöldözik, hisztizik... Vettem egy könyvet, az a címe: Hogyan neveljük a fiúkat? Érdekes dolgok vannak benne, pedig még csak az elején vagyok... Tudom ajánlani más fiús anyukáknak, nekem mondott újdonságot! :-) Szóval Martin... egyre többet szövegel németül, tanulja a dalokat, most már én is hallottam a saját fülemmel az oviban, hogy beszél, hát el vagyok tőle ájulva... meg Rolitól is.... Olyan ügyesek!

Csak hát Rolival néha nehéz.... Elképedek sokszor, hogy milyen intenzíven él meg mindent ez a kisfiú... Ha örül: hangos, kiabál, néha nagyon lökötten tud nevetni is, még engem is idegesít... Ha szomorú: akkor 2 percenként elsírja magát.... Ha mérges:  akkor jobb, ha vigyázunk vele, és nem hagyjuk magára.... Nehéz néha elviselni, még nekem is, pedig az anyukája vagyok, és imádom őt!! És hogy milyen nyomás alatt van most az ő kis élete, azt talán fel sem tudjuk fogni.... Új helyzet a suli, ahol teljesíteni kell a sok ovis játék után, egy idegen országban, idegen nyelven... Egész nap próbál helyt állni, koncentrálni, érteni... Nem lehet könnyű, én szerintem már belehülyültem volna... Semmi, de semmi probléma nincs vele a suliban!! És akkor időnként itthon robban a bomba.... Vagy nem csak itthon, hanem máshol is... Nehéz őt ilyenkor kezelni, megérteni, megnyugtatni, megértem, hogy más szó szerint megijed ilyenkor tőle.... Még egy felnőttnek is nehéz lehet egy ilyen helyzet, és sokszor a felnőttek sem bírják visszafogni magukat, hát még egy gyerek! Néha elgondolkozom azon, hogy biztos, hogy jó az, hogy ez történik vele? Sok szempontból biztosan... Bírja ő ezt majd később is? Az idegei, a lelke...? Nem öszántából történik vele mindez... Belecsöppent egy neki kőkemény helyzetbe, alkalmazkodásból 5-ös!! Nekünk sem sikerül mindig elérni, hogy beszélni tudjunk vele, ha zűr van.... Ő mindig küzd, másokkal, velünk, harcol azért, mert őrülten nagy igazságérzete van, nem hagyja magát senkivel szemben.... Öntörvényű is nagyon, ezzel is tisztában vagyok.... És nagyon elfárad (amúgy is fáradékony), akkor meg már nem bírja visszafogni magát, dühös, kiabál, sír, csúnyákat mond.... elhiszem, hogy néha ijesztő.... De ilyenkor tényleg csak annyi kell neki, hogy megértsék, és utána megöleljék, megsimogassák, bújhasson egy picit.... Elismerem, hogy néha én is megijedek tőle, pedig nem lenne szabad.... Nála nem működik az, hogy otthagyjuk, de az sem, hogy mindenáron próbáljuk rávenni valami másra, ő már nem 2 éves...  Ilyenkor tombol... Nagyon ritkán működik ez a fajta megoldás nála. Biztos ilyenkor mindenkinek van sok-sok ötlete, hogy mit és hogyan kéne csinálni... És nem biztos, hogy az a jó megoldás...
Aztán néha nekünk sem jön be semmi, néha a kezünk is eljár, nem szép dolog, tudom.... Meg kell próbálni beszélni vele, aztán békén kell hagyni egy ideig, megnyugszik, és el is felejti az egészet.
Na, mindegy is, ezt most csak úgy leírtam, mert volt az elmúlt pár hétben néhány olyan mozzanat, ami miatt nagyon sokat örlődtem magamban.... Mindig bízom benne, ha legközelebb megyük valahova, nem jön ez elő, meg majd jobb lesz... Roli is egyre nagyobb lesz, egyre okossabb, érettebb, de hát még gyerek... Nem kisfelnőtt (bár ő a legnagyobb), nem kisGábor (bár nagyon hasonlít rá)... Annyira imádja Apát!! Csüng rajta, és közben harcol vele. Mindig. Hozzám meg bújik, puszilgat, bókol... Igazi Pasi.... Vagy velem is kiabál, mérges, ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja, aztán vagy tudunk rá hatni, vagy nem. Nagy rejtély ez a gyerek nekem... Biztos nekem sem kéne ezen aggódni előre, de borzasztó érzés néha azt látni, érezni, hogy másoknak elege van a gyerekemből..... Ezerrel próbálunk neki segíteni, hogy feldolgozza azt, ami most vele történik. Remélem továbbra is menni fog! Ehhez inkább ne is szóljatok hozzá, csak akit értint a dolog, látta már Rolit ilyen helyzetben, az esetleg filózzon el ezeken...  

Itthon is próbáltam picit alkotni, hiányzik a család, na.... :-) Csináltam egy csomó fotót, és kipakoltam a gyerekszobában a falra, meg a nappaliban a szekrényajtóba. Olyan jó rájuk nézni, bár még nincs teljesen kész, és variálható is.... A srácok is nagyon élvezték, mikor tettem fel őket a falra az ágyuk fölé, közben meg csodákat építettek legóból, olyan jó volt... Jókat nevettek, hogy milyen picik voltak, és milyen mások...

A múlt hétvégén csak úgy spontán hazamentünk, Rolit el akartam vinni otthon orvoshoz, mert nagyon enm vagyok kibékülve az itteni doki nénivel, a múltkor olyat csinált, hogy többet oda nem megyek a fiúkkal, az biztos! Vért akart tőle venni (ujjbegyből 2 cseppet), Roli megijedt, hisztizett, meg nem bírja a saját vérének a látványát sem, de ez az egész nem ok arra, hogy kiabáljon a gyerekkel, és lökdösse a fejét... Jól kiakadtam megint, rá is szóltam (mármint az orvosra).

Itthon aztán elmentünk Kati nénihez, eredmény: arcüreggyulladás (erre kapott gyógyszert), a tüdeje tiszta. Kapott vasat meg D-vitamint is, meg adnom kell a fiúknak majd havi egyszer egy kúra probiotikumot is... Talán megerősödnek tőle majd.... Most már Roli rendben van, ma Martin kezdett krahácsolni reggel, inhaláltunk is rögtön, meg megy neki is az orrcsepp.... Megőrülök ettől, hogy hol az egyik beteg, hol a másik, és mindig felváltva! Kicsik még, az oviban Martin is összeszedhet mindent a piciktől (délutánonként együtt vannak velük is)....

 

Az erkélyen kipucoltam a virágládákat, jövő tavasszal majd megint teleültetem.... Bent meg virágzik minden, az összes orchideám, a törperózsa is hajt, a karácsonyi kaktusz is virágzik... :-) Tök jó!

Lassan elő is kell szedni a karácsonyi dekorációkat, meg az erkélyt is megcsinálni.... tavaly jó hideg volt, majd szétfagyott a kezem közben, jó lenne ezt idén jobban kitalálni...

Ringatók is mennek, most megint én tartom majd, olyan jó érzés, hogy már több anyuka is odajött hozzám, hogy az a legjobb, amikor én vagyok, mert az tetszik nekik a legjobban (felváltva csináljuk most egy másik lánnyal)...

Lehet, hogy alakulóban van egy másik kórus is... Egy magyar fiú szeretné csinálni, nagyon jó helyeken tanult (Magyarországon), és kifejezetten tanult (zeneértő, kottaolvasó) embereket keres... A múltkor elmentem egy próbára, és nagyon jól éreztem magam! Palestrinát blattoltunk kapásból 4 szólamban, Schütz-öt... itt mindenki kottaolvasó, jó helyekről jöttek, több közös ismerős is akadt... Talán bejön, mert nekem ez most nagyon tetszik!! :-)

Kaptunk anyuéktól egy párátlanító masinát... Nagyon zavart már, hogy iszonyat dunsztos a levegő,  állandóan 70% körül mozog a pártartalom, csurom vizesek az ablakok, ha kinn hidegebb van... Rolinak van egy nagyon enyhe por/poratka allergiája, kezdtem aggódni, hogy ez is okozhatja az állandó orr nyavalyákat... Én is megállás nélkül fújom az orrom amúgy... Ezt a masinát otthon rendeltem meg, ki is hozták most a hétvégén! Itthon beüzemeltük, és nagyon jól működik, simán le lehet nyomni 55-60% közöttire a párát, így a ruhák is gyorsabban száradnak, meg a levegő is jobb... Alattunk 2-vel már tavaly penészes lett a lakás, és máshol is probléma ez itt a házban sajnos... Elképesztő, hogy mennyit vizet szed össze a levegőből ezt a kütyü!! Bízom benne, hogy jobb lesz a helyzet így télen, muszáj ezzel kezdeni valamit...

Rolinak kiesett az első foga felül!!! :-))

Olyan cuki így, kis csálé fogú... Nagyon büszke volt rá, elsírta magát ekkor is... :-)

Martinról kész lett az idei ovis kép, szerintem nagyon jó lett! :-)) Rolinak most lesz a héten fotózás a suliban, remélem, az is jó lesz majd! Ha nem, akkor megint viszem Szilvihez őket majd... :-)

Megvolt idén is a Laternenfest, Gábor volt ott Martinnal, idén ilyen lámpást csináltak... Martin nem volt túl lelkes, pedig előtte nagyon menni akart! Emiatt vaciláltam, hogy menjünk-e haza vagy sem...

Amikor most otthon voltunk, és az orvos után mászkáltunk picit Rolival a városban, az is olyan jó volt... :-) Jó volt vele kettesben lenni, és nagyokat beszélgetni, sütiztünk is egyet... :-) Ja, meg vonattal (railjet-tel) mentünk haza Pestre, hogy ne két autóval furikázzunk, hát hogy azt hogy élvezte! Pedig akkor már reggel óra mentünk, vonatjegyért, játékért, amit hazahoztunk... Hősies volt nagyon!

Most így kb. ez a helyzet nálunk, legközelebb Karácsonykor megyünk majd haza Magyarországra, addig itt sem fogunk unatkozni. :-) Mindig van program, jönnek majd vendégek, Gábor is időnként utazik, bár inkább hétvégén (capoeira, céges karácsony)... Közeledik az Advent, Mikulás, Roli szülinapja, Karácsony.... Mindig sűrű a december, és még mindig nem bírtam megszokni... :-)