Rosszullét

Ma már jobb volt a helyzet itthon,  az idő sem volt vészes, és megígértem Cynthiának, hogy elszaladunk a Hofer-be, venni Lillának overált, épp akciós volt.

Össze is hoztuk a fiúkkal, direkt jól esett egy kicsit kiszellőzni, már egy hete nem voltak kinn a levegőn.

Mikor hazaértünk, hirtelen éhes lettem (keveset reggeliztem, az az igazság, az én hülyeségem), és bekaptam pár csokis kekeszet, meg ittam is... majd kb. fél óra múlva olyan hányinger tört rám, hogy azt hittem, kinyúlok! Amúgy is ezt viselem a legrosszabbul, de ez nagyon vacak volt... Végül kikötöttem a WC-n, barátkoztam egy kicsit vele, majd bedőltem az ágyba, és alig bírtam megmozdulni, égett a gyomrom, mint a csuda, de foglalmam nincs, hogy mitől!

Jöttek a gyerekek, hogy anya, mi a baj?? Mondtam nekik, hogy anya rosszul érzi magát, szeretne pihenni, és hagytam őket TV-zni, meg játszani a laptopon... De vészesen jött az ebédidő, én meg egyszerűen nem bírtam felállni, és a gondolattól is rosszul voltam, hogy a konyha közelébe menjek. Az volt a szerencse, hogy kész volt az ebéd, gyulyásleves volt, marad egy csomó tegnapról. Odahívtam Rolit, és megkérdeztem tőle, hogy tud-e segíteni, meg tudja-e csinálni nélkülem? Bíztam benne nagyon!! Ő meg vadul bólogatott, hogy persze, Anya!
Lépésenként mondtam neki, hogy mit csináljon: hozza be az erkélyről a lábast, hova tegye, keressen tálkát, merőkanalat, ki is merte mindkettőjüknek, megmelegítették a mikróban, majd odatették, és ügyesen megettek mindent!! Minden lépés után szaladt hozzám Roli, és kérdezte, hogy anya, most mi jön? Martin meg próbált neki segíteni, ahol tudott, édesek voltak, ahogy megbeszélték a dolgokat... Én csak hallottam, hogy mit csinálnak, és drukkoltam nekik, hogy sikerüljön. Olyan büszke voltam rájuk!!!

Utána kb. délután 4-ig feküdtem, hol elbóbiskoltam, hol nem... nem nagyon mertem, mert végig azt füleltem, hogy mit csinálnak... Érdekes volt, hogy amíg én próbáltam magamhoz térni, addig egy szemernyit sem veszekedtek!! Mindent megbeszéltek normálisan, semmi vita, nyafogás, hiszti, én akarom, stb..... Kész nagyfiúk voltak mindketten!! :)

Aztán kezdtem jobban lenni, már bírtam enni egy szelet pirítóst is, estére egész jó lett a helyzet, de nagyon vártuk Gábort haza, szegénynek nagyon hosszúra sikerült a napja, este 7-kor jött meg. És mivel miattam a gyerekek nem aludtak semmit délután, hamar ágyba dugtuk őket. El is aludtak gyorsan.