Kirándulás

A tegnapi nap katasztrófa volt. Nem is írtam, mert nagyon rossz kedvem volt. Nem bírtam a srácokkal. Semmi nem volt nekik jó, főleg Roli tud kiakasztani nagyon, tegnap már velem is úgy viselkedett, hogy az már mindenen túltett. Napközben nem történt semmi különös, este, mikor Gábor hazajött, elmentünk az IKEA-ba előszobaszekrényért, mert ingyen el lehetett hozni utánfutót, és így meg tudtuk oldani a szállítást úgy is , hogy négyen ültünk az autóban. Itt már jobb volt a helyzet, miután sikeresen hazaértünk, és Gábor vissza is vitte az utánfutót, este Gábor elkezdte összeszerelni a vázat, és mikor megpróbáltuk felállítani, szétesett az egész, kiszakadtak a csavarok..... na, az ideiglenes jókedvnek annyi volt.

Ezek után ma úgy döntöttem, nincs mese, menni kell valamerre, mert különben megbuggyan mindenki.
Nyakunkba vettük a várost, és meg sem álltunk Schönbrunn-ig. Ez már tetszett a fiúknak! Mivel nem volt jegyem, elvillamosoztunk egy metrómegállóig (bocsánat, nem is metró, hanem U-Bahn), ott vettem jegyet magamnak. Már a villamosozás is hatalmas sikert aratott!

Majd mikor a jegy is megvolt, megkérdeztem a fiúkat, hogy menjünk-e vissza a játszótérhez (eredetileg ez volt a terv), vagy inkább metrózzunk... A metró nyert. :)

De akkor merre? Gondoltam egyet: irány Schönbrunn! Egy átszállással ott voltunk, a metró is izgalmas volt, mert hol az alagútban ment, hol pedig kibukkant a felszínre, ez új volt a fiúknak. Mire odaértünk elkezdtem picit aggódni, mert elég későn értünk oda, de aztán bementünk a parkhoz körülnézni picit. Ez a kastély ilyenkor valami álomszép! Elmeséltem Rolinak hogy itt az az Erzsébet királyné lakott, akinek a János-hegyi kilátót is építették, amit Kesziről mi mindig láttunk. :)

Megtaláltuk a park bejáratát, hatalmas terek vannak, jó sokat kell sétálni, a fiúk láthatóan fáradtak, imádnak rohangálni, de ha gyalogolni kell, azt már nem nagyon szeretik. Mikor meglátták a nagy Szökőkutat a park közepén, azonnal mondták, hogy azt meg kell nézni közelről! Volt 1-2 aranyos beszólás is... Martin: "Anya, nézd azt a vízesést, milyen jól lehetne ott zuhanyozni!"  Odaértünk, megnéztük a kacsákat, picit üldögéltünk a szélén....



Roli csinált rólam is egy képet, így én is meg vagyok örökítve:

Elindultunk visszafelé, találtunk egy kisebb szökőkutat is, ahol a vízben gyönyörű tavirózsák úszkáltak, erre Roli megszólal: "Anya, ez a szökőkút tök unalmas, a másik sokkal nagyobb volt, ez olyan pici..."  :))

Visszafelé a metrón Martin majdnem elaludt, Roli csak karattyolt, mondta, mondta...... És ami még fontos: Martin egész hazáig kibírta pisilés nélkül! Kétszer mondta, hogy próbáljuk meg, de nem sikerült, hazáig tartott vissza mindent. :)

Ügyesek voltak, a városi közlekedést még tanulni kell, előrenézni, nem tolakodni, nem hasra esni, miközben hátrafelé bámuljuk, hogy "ott egy busz!!"..... Majd megszokjuk, ők is, én is.
Roli ma tanult valami újat is németül: "Einsteigen, bitte!" :)