Roli táborba ment

(Frissítés a végén!) :)

Hétfő reggel, szakadó eső, 16 fok.... Itthon meg egy totál pörgős, izguló  6 éves kissrác, aki odajön hozzám reggel, hogy: "Anya! Én most egy hétig nem fogok mesét nézni, nézhetek?" Most erre mit lehet mondani? :)
Izgult nagyon, láttam rajta. Elment táborozni, életében először, egyedül. 5 napig nem lesz itthon, pénteken jönnek haza. Egy panzióban lesznek, közel a hegyekhez, biztos nagyon klassz lesz, sok kaland, játék, móka, kacagás...

Volt már sítáborban a Mamával, de az nem ugyanaz. Most egyedül lesz, barátokkal, óvónénikkel, teljesen németül. Nem lesz senki ott, aki tud magyarul. De talán ez már neki nem gond, és ez nagyon jó érzés, nekem. :)

Tegnap este pakoltam a bőröndjét, minden egyes darabba bele / ráírtam a nevét, majd együtt átnéztük. Végül belefért minden a kisbőröndbe, ma reggel mindenáron ő akarta húzni. Érthető. Épp hogy elbírta.

Beértünk az oviba, már gyülekezett a sok csomag az előtérben, a gyerekek benn játszottak a többiekkel, kinn meg az izgatott anyukák, apukák... Megállapítottam, hogy ügyes voltam, mert volt olyan gyerek, akinek 2x akkora böröndje volt, mint Rolinak :) Csak azt pakoltam, ami a tételes listán rajta volt. Martin nagyon bújt, nem akart bemenni, végül a saját csoportjába hajlandó volt, rábeszéltem, hogy menjünk be, nehogy lemaradjon a reggeliről. Mikor megjött a busz, Roli még átszaladt tőle elköszönni. Megölelték egymást, puszi, és Roli már rohant is, Martin meg ment festeni, ha jól láttam... Én kaptam egy pá-pá-t, és kész. :)

Majd versenyt rohantak a gyerekek a buszhoz a bőröndökkel. Beszálltak, Roli a barátja mellé ült, mosolyogva integetett, puszit dobott, kacsintott... Én úgyszintén, némi gombóccal a gyomromban. Amikor elindult a busz, és befordult a sarkon, azért elkezdtek gyűlni a könnycseppek... Izgulok érte, de tudom, hogy stramm kissrác, feltalálja magát, és imádni fogja az egészet! Súgta nekem még az oviban, hogy "szerintem lesz tábortűz is!" :))

Kérték, hogy küldjünk nekik egy kis levelet a táborba. Ezt a képet tettem bele neki:

Érdekes megélni és végigizgulni ezeket a pillanatokat... Az jut eszembe erről, hogy én is sokat voltam táborokban, és mindegyik szuperjó volt, imádtam menni, anyuék meg tuti szétizgulták magukat... Vagy nem? :) Múltkor Anyu azt is elmesélte nekem, hogy hogyan lesett meg a sulinál a bokor mögül, mikor először mentem egyedül haza, és át kellett menni egy zebrán a buszmegállóhoz. :) Tök vicces volt hallani, de most már kezdem érteni, mit is jelent ez az egész... Kell ez a gyerekeknek, még ha nehéz is elengedni őket így... Voltak már külön tőlünk, de akkor csak a nagymamákkal, nagypapákkal, ez most új dolog. Neki is, nekünk is.

(Közben kaptam délután sms-t az óvónéniktől, rendben megérkeztek, kicsomagoltak, és nagyon jól érzik magukat!) :)))
Martin hiányolta nagyon Rolit az oviban, de most jól elvan itthon velem kettesben. :)