Biciklis kaland

Nem voltam ott, csak a fiúk mesélték...

 

Tegnap (vasárnap), míg én főztem az ebédet, Gábor elvitte a srácokat a Wienerberg parkba bicajozni. Úgy tűnik, hogy Martin belenőtt a kék biciklibe, még gyakorolni kell az elindulást, épp hogy, de leér már a lába.

 

Jönnek haza, és mesélnek.... Gábor kérdezi Martint, hogy "Elmesélted, mi történt?" Én mondtam, ajjaj.... Martin meg csak mosolyog...

Erre Gábor elmesélte, hogy Martin elindult lefelé egy lejtőn, és nem csinált semmit, csak gurult, egyre gyorsabban.... Próbált fékezni a lábával (a földön), az még nem jön reflexből, hogy kontrás a bicikli, és a pedállal kéne fékezni, szerencsére van kézifék is rajta...
Gábor száguldott utána, és mondta Martinnak, hogy mit csináljon! Mesélte Gábor, hogy már néha berezonált Martin kormánya, annyira ment!! A parkban sétálók is ijedten nézték a jelenetet, hogy most mi fog történni, elkapni senki nem merte...
Gábor közben drukkolt, hogy majd az út vége lapos lesz, akkor talán megáll majd elesés nélkül! És igen! Megállt, nem esett el, és még meg sem ijedt!! Gábor utolérte, Martin meg ott vigyorgott rá... Vagány egy fiam van... Itthon csak annyit mondott: "Hú, Anya! Olyan gyorsan mentem, mint a szél!" :)

 

Még jó, hogy én nem voltam ott!!!!

 

Mivel fog még engem ez a Manóka frászban tartani???