A város túlsó végén jártunk

Nemrég (1-2 hete) átruccantunk a város másik felére.

 

Martin ovistársa, Márton (benn az oviban így hívják, nekünk inkább Marci) egy nagyon aranyos kissrác, nagyon hasonlítanak Martinnal egymásra, egymás mellett van a szekrényük is, két kis szöszi... :) Nagyon hamar összebarátkoztam az anyukájával, Annával, Gábor együtt dolgozik az apukájával, Péterrel a T-Systems-nél. Marcinak van egy kisöccse is, Ádám, ő is totál szőke... :) Márton kb. 1 évvel fiatalabb, mint Martin... Na, én is mindig Mártont írok, mindig így mondják az oviban, Martin is... Jájj, bele lehet zavarodni, nem? Márton, Martin... :)))

Már régóta tervezzük, hogy összejövünk egyszer egy délután, játszani, beszélgetni, most sikerült csak, eddig mindig vagy program volt, vagy beteg volt valaki. Mikor kiderült, hogy merre laknak, én mondtam, hogy megyünk mi arrafelé, mert a városnak azon a részén még nem nagyon jártunk. Ez a 18. kerület, Währing a neve. Itt van:

Ez a 3 kerület, a 17. a 18. és a 19.  tulajdonképpen Bécs legjobb kerületei, kb. olyan, mintha Pestről átmennénk Budára, a II. vagy a XII. kerületbe. Ég és föld a különbség, egész más házak, egész más arcok járnak az utcákon... Csak hát az árak is olyanok sajnos...

Annáék a Türkenschanzpark mellett laknak, ott találkoztunk. TÉRKÉP

 

Meglepődve tapasztaltuk, hogy ott még tiszta havas-sáros volt az egész park, jókat dagonyáztak benne a gyerekek. Feljebb van jóval a városnak ez a része, nálunk már semmi hó nem volt, itt meg egy csomó. A 3 nagy egész jól összemelegedett, kiderült, hogy Marci nem is nagyon tudta, hogy Martin beszél megyarul, persze, mert az oviban Martin már nem nagyon szólal meg, ő mindig németül beszél, és Marcihoz is úgy szokott szólni. De itt már nem volt gond, Roli meg irányítgatta a kicsiket. Spontán összejött egy kis magyar csapat is rögtön, Annáék ismerősei, jót beszélgettünk velük. Sokan laknak arrafelé magyarok...

 

Mikor kezdett hűvösebb lenni, megmutatták a parkban a vonatnéző helyet, ott megy át egy alagútban a park alatt az S-Bahn, és egy szakaszon nincs teteje az alagútnak, álomhely a vonat-mániás kissrácoknak! :)

 

Hamar eltelt a délután, hazajöttünk, és én azonnal bújtam, és bújom azóta is a lakáshirdetéseket azon a részen... Tisztára beleszerettem abba a környékbe! De jó is lenne oda átköltözni.... Talán sikerül majd...