Svájc - második felvonás

Svájc.... egy nagy kaland volt...

Vonattal utaztunk Bécsből Zürich-ig, ez volt 8 óra, majd onnan egy másik vonannal a reptérre, az 15 perc. Ott béreltünk egy autót, és azzal autókáztunk utána, Schaffhausen, Konstanz, Stuttgart, Kreuzlingen....

A szállásunk egy szuper, óriási lakás volt, 2x 2 ágyas szoba, nagy konyha, tágas fürdő, terasz, minden volt... De ezt a képeken már úgyis láttátok. :) Egy baja volt: majd meg fagytam benne. Kinn is elég hűvös volt az idő, és mivel valószínűleg nem volt nagyon fűtve a lakás télen, ezért nem volt valami meleg. Az utolsó napra már Gábor is fázott, pedig ő nem szokott. Meg is fáztunk picit.

Május 9. csütörtök

A kaland ott kezdődött, hogy mikor Gábor telefonon megrendelte az autót, kiderült, hogy nagyon drága lenne hozzá plusz gyerekülést bérelni. Azért már vehettünk volna simán ott két újat, így úgy döntöttünk, hogy inkább elvisszük a sajátjainkat. No, de akkor hogy menjünk reggel? Muszáj volt időben menni, nehogy lekéssük a vonatot. Inkább hívtunk taxit, abba bele az üléseket, a srácok úgyis beleültek. Ott felpakoltuk a vonatra, azzal nem volt gond, volt helye neki. Odafelé Linz után álltunk majdnem egy órát, állítólag valami öngyilkosság volt előttünk (nem a mi vonatunk ütötte el!), és azt intézték, ezért kellett várni, végül csak egy fél órát késtünk. Nem csodálom, hogy behoztuk, nem semmi, ahogy ez a vonat száguld, mondjuk van is olyan pálya hozzá... Mikor kiértünk Bécsből, jött egy nagy alagút. Mutatják a fiúk, hogy nézzek a táblára: 220-at mutatott!! Izgalmas érzés volt, az biztos... Utána még sok-sok hely volt, ahol ennyivel repesztettünk.

Csodaszép helyeken mentünk, hegyek, erdők, cuki falvak a völgyekben, izgis folyók, még rafting-osokat is láttam... Békésen legelésző tehenek, lovak... Egyszer csak megálltunk egy Milka feliratú épület mellett is... :))

A fiúk egész jól bírták az utat, aludni nem akartak, mesét néztek a laptop-on, kártyáztunk, színeztek, jöttek-mentek, ettünk egyet az étkezőkocsiban is...

Amikor odaértünk, felpakoltunk, fogtuk a gyereküléseket is, és találkoztunk egy sráccal, aki a munkaközvetítő volt. Igen, Gábor miatt mentünk, két állásinterjúja is volt az 5 nap alatt... Nagyon szimpatikus volt a srác, a kávézó is klassz volt. Majd átcuccoltunk a másik vonatra, és 10 perc múlva már a reptéren voltunk. Körbejártuk a fél repteret, mire megtaláltuk a bérautós irodákat. Viccesen nézhettünk ki, hogy a csomagok mellett cipeljük a gyereküléseket is.... :) Megkaptuk az autót, egy fehér, új VW Golf volt... Befértek a csomagok is, és miután a repülőket is megnéztük, ahogy felszállnak, elindultunk Schaffhausen felé.

Itt nem messze, a határ túloldalán, Németországban volt a szállásunk, Bietingen-ben. Este lementünk a vendégháznak az éttermébe vacsorázni egyet, természetesen egy magyar pincérbe botlottunk, aki nagyon örült nekünk. :) A picér néni is jó fej volt, Roli beszélgetett is vele, majd a fülembe súgta: Anya, ennek a néninek elég nagy popója van, nem? :) Tény, hogy nem volt kis darab... Kaptunk tőle egy csomó prospektust, térképet a környékről, el is mesélte, hogy hova érdemes elmenni, hova nem annyira.. A vacsi is finom volt nagyon, utána óriásit aludtunk.

Május 10. péntek

Korán kellett kelni, mert 9-re Gábornak jelenése volt Schaffhausenben. A gyerekek nagyon ügyesek voltak, kaptunk reggelit is, nagyon tetszett nekik, hogy sokféle dolog van kipakolva, lehet válogatni... Gyorsan megszavazták, hogy otthon is ilyet kérnek minden nap. Na persze... :))

Átautóztunk Schaffhausenbe, kitettük Gábort a cégnél, mi pedig bementünk a belvárost megnézni, sétálni. Sajnos esett az eső, így másfél óra séta után inkább beültünk a Meki-be, ettünk egy sütit, megszáradtunk, és vártuk, hogy Gábor hívjon, hogy kész van... Nem hívott. Végül meguntam az ücsörgést, és miután mindenki megette a sütijét, volt wc-n is, visszamentünk. Gábor 3,5 órát beszélgetett, és nagyon lelkesen jött ki. :) Visszaautóztunk a szállásra, pihentünk picit, meg ettünk, majd elhatároztuk, hogy megnézzük a Rajna-vízesést. Újra be a városba, letettük az autót, majd a Rajna partján elsétáltunk a vízesésig. 3 km oda, 3 km vissza. Picit izgultam, hogy a fiúk bírják-e majd, de nem volt gond. Mindig volt valami érdekes látnivaló: zubogó folyó, érdekes bigyó a vízben kikötve, fészkelő, a tojásokon kotló hattyú, stb... Ezután 3 napig a kishattyúkról szóló mesét hallgattuk, a'la Roli... :)

Egyszer csak hangosabb lett a folyó, és egyre gyorsabb.... Felbukkant egy híd, és utána ott volt az a gyönyörű, hatalmas, lezúduló víztömeg, a habok, a pára, csodaszép volt! Körbe lehetett járni, majd az egyik partról áthajóztunk a másikra. Európa legnagyobb vízesése ez. Már nem magasságra, hanem vízátfolyásra. Nagyon széles is, és olyan hangja van!! Nekem nagyon tetszett... Roli azon morgott folyamatosan, hogy mi miért nem megyünk oda hajóval a vízesés közepén lévő kis szigethez.... Nagy nehezen elfogadta, hogy nem akarunk csurom vizesek lenni a 15 fokban...

Visszafelé már nem a parton sétáltunk, hanem legvágtunk egy egész nagy kanyart, és a folyó melletti kisvároson keresztül mentünk az autóhoz. Hát.... nem tudom... aranyos, érdekes, de nem laknék ott.

Az idő egész jó lett délutánra, kicsit sajnáltam, hogy nem akkor tudtuk megnézni a belvárost, meg Gábor azt nem is látta, de mindegy is... Azért az óragyárat megtaláltuk! :) Ez fontos volt, Apunak itt gyártják a kedvenc óramárkáját! Óra-bolond amúgy...

Május 11. szombat

Reggel tanakodtunk, hogy merre induljunk, végül Konstanz-ra esett a választás. Konstanz teljesen egybe van épülve Kreuzlingen-nel, az egyik Németország, a másik Svájc. A Bodeni-tó partján vannak, itt szélesedik ki a tó, és innen indul a Rajna is.

Konstanz egy nagyon cuki ksiváros, rengeteg színes zsalugáteres házzal. Ezek teljesen megfogtak engem, annyiféle szín volt!! Megnéztünk egy bevásárló központot (itt lehetett pisilni, ugye), megvolt a vonat pályaudvar is, majd lementünk a partra, néztük a kacsákat... Mivel lejárt a parkolójegy, siettünk vissza, és indultunk Stuttgart felé, Münchingenbe. Felmegyünk az autópályára, nézem: 170 km kb. a távolság... Na gondoltam, autózunk vagy 2 órát... Azt persze jól elfelejtettem, hogy Németországban nincs sebességkorlátozás, így mehettünk, ahogy akartunk. Érdekes volt, ahogy én nyomtam a gázt, és mentünk 160-170-nel, csak úgy suhantak el mellettünk a többiek... Viszont nyincs nyomulás, villogás, hogy menj már onnan.... Türelem van, és együttműködés. Ez nagyon tetszett. Az autópálya, mint a tükör, olyan sima! A környék elképesztően zöld, és gyönyörű, a Fekete Erdő vidékén autóztunk keresztül... Nem, a Klinikát nem néztük meg. :)

 

1 óra altt voltunk Stuttgartban. Münchingen-be mentünk, Gábor rokonaihoz. Gábor nagymamájának az unokatestvéréék élnek ott már rég, őket még a háború miatt telepítették ki, nagyon ritkán jönnek már haza, Magyarországra. Gábor, amikor kisfiú volt, ott nyaralt sokat, meg később is, amikor egy félévet Stuttgart-ban járt egyetemre. Nagyon szeretett ott lenni.
Körbejártuk Szepi bácsival a várost, majd vacsora után nagy csacsogás volt, a fiúk olyan szinten beszéltek németül, hogy öröm volt hallgatni! Aztán, amikor ők már lefeküdtek, és lenn mi még beszélgettünk (inkább ők és Gábor), hááát... kapaszkodtam rendesen... Szepi bácsi akkor már nagyon svábul beszélt, alig értettem valamit.

Május 12. vasárnap

Még délelőtt tovább indultunk, nagyon pocsék idő volt megint, fújt nagyon a szél, és hideg volt, 12 fok. Volt még egy látogatásunk egy régi osztálytársamnál, de azt délutánra szerveztem, addig meg volt még idő... Megnéztük a Porsche múzumot addig, érdekes volt, még a fiúkat is lekötötte. :-) Majd kora délután megérkeztünk Böblingenbe, Szabó Gáborékhoz. Gábor a Konziban volt az osztálytársam, jóban voltunk, egy bandában játunk sokat bulizni régen... Ő még érettségi után ment ki Németországba, azóta ott él, most már családja van, két tünemény kislány, a felesége is német. Azóta nem találkoztunk. Grillezéssel, rengeteg finomsággal vártak, degeszre ettük magunkat, és jót beszélgettünk, a gyerekek meg játszottak... Izgalmas érzés volt utána visszavezetni a szállásra némi likőr meg egy pohár bor után... Mondjuk semmi bajom nem volt tőle, és Gáborék azt mondták, hogy ott ezt szabad... Na jó... Húú, az az őszibaracklikőr milyen finom volt!!

Ugyanarra a szállásra mentünk vissza, még este összepakoltunk, és korán lefeküdtünk, mert az utolsó nap is nagyon be volt osztva minden óra...

Május 13. hétfő

Reggel sikerült időben felkelni, és időben megreggelizni, majd elindultunk Kreuzlingen-be, ott várta Gábort még egy interjú. Megtaláltuk könnyen a helyet, és az volt a jó, hogy nagyon közel voltunk a tóhoz (ez is a Bódeni-tó partján van), 1-2 utcányira. Amíg Gábor beszélgetett, mi elmentünk boltot keresni, hogy vegyünk némi ennivalót a hazútra, majd visszamentünk, és kisétáltunk a partra, megnéztünk, hogy hogyan szednek ki egy vitorláshajót a vízből a hajódaruval, na ez nagyon érdekes volt.. Találtunk még hattyúkat, aztán mentünk is vissza. Gábor is kész volt, irány Zürich. Megtaláltuk a repteret, visszaadtuk az autót, majd átvonatoztunk a pályaudvarra, és simán elértünk a vonatot Bécs felé. Ügyik voltunk!!! :-)

 

Hazafelé is jól bírták a fiúk, inkább Gábor unta már az egészet, mindig kérdezte, hogy mennyi van még hátra... :D Hullafáradtan értünk haza este fél 10-re, de szép volt jó volt, érdekes volt. A fiúk kis hősök voltak végig!!