Játszótér kicsit másképp

Tegnap nem volt elég a fatorony programnak, délután is mentünk. Találtam egy még tutibb vonatnéző helyet, el is indultunk a délutáni alvás után, de hol esett az eső, hol nem, ráadául összefutottunk Lilláékkal az utcán, mert ők is visszaindultak a sétából az eső miatt.
Ott hirtelen megbeszéltük, hogy akkor menjünk, próbáljuk ki azt a fedett játszóteret, amit találtunk a neten.

Óóó, gondoltuk, mi sem egyszerűbb ennél, csak felpattanunk a ház előtt a buszra, az pont oda vissz.... Igen, csak nem bírtuk pontosan kideríteni, hogy mi van a megállóban a táblára írva, pedig nem ártott volna! Jött a busz, felszálltunk, lesz, ami lesz. Egyszer csak, egy business park kellős közepén megálltunk. Odamentem a sofőrhöz, hogy tovább megy-e addig, amíg mi szerettünk volna... Széttárta a kezét, hogy sajnos nem. A csudába.... próbáltunk keríteni valakit, aki tud angolul, mert ezzel a témával nem boldogultam a kissé szegényes német tudásommal. Végül egy lány segítségével (ő gagyogott angolul, Cynthia meg jól tud) és a sofőrrel megbeszélték, hogy hogyan is kéne értelmezni azt a táblát... kiderült, hogy a játszótér felé óránként csak 1 busz megy, megmutatták a megállót is, hogy honnan, mázlink volt, mert pár perc múlva arra ment a következő. Közben megint csöpögni kezdett az eső.... Sebaj, Lilla jól elvolt a babakocsiban, a fiúk meg nem szóltak semmit, csak mi röhögtünk saját magunkon. :) Jött a busz, erre mi elfelejtettünk jelezni a megállónál, így továbbmentünk. Na puff. És akkor hol van a park? Persze tábla sehol.... egy felüljáró tövében voltunk (alatta az autópálya), erőteljesen kertvárosi részben, ahol alig jár ember az utcán. Végre arra jött valaki, és lám, tudta, hol a park!!! Ja, Bogiparknak hívják a játszóteret.

Megtaláltuk!!! Annyit vacakoltuk az utazással, hogy így már csak a délutános jegyet kellett megvennünk.

Azt hiszem, ez a hely sokszor lesz gyerek-fárasztó program... :) Hatalmas csarnok, ami tele van mindenféle csúszdával, mászókával, trambulinnal, kismotorokkal, még gyerek-disco is van! Bár ott nem nagyon voltak.... :) És szerencsére nem voltak ezren, a fiúk másfél órán keresztül rohantak, másztak, csúsztak, folyt róluk a víz... nagyon boldogok voltak, Martint sosem láttam még ennyire pirosnak! És zárás előtt hiszti nélkül el tudtunk jönni, mert el kellett érnünk a buszt, különben várhattunk volna egy órát. Nagyon jó volt, azt hiszem, megveszem az éves bérletet. :)

A fiúkról nem bírtam rendes képeket csinálni, erre a sebességre alkalmatlan a telefonos fotózás... :(

Roli evészetén még mindig ki vagyunk akadva, szinte semmit nem eszik. Nem tudom, miből él!! Olyan vékony, hogy őrület (jó, én sem vagyok valami vastag, sosem voltam, de akkor is!!). Hús, felvágott, üres kenyér, és azt is olyan lassan, hogy egy óráig tartott neki ma reggel egy fél zsömle, azt is úgy, hogy közben 50szer mondjuk neki felváltva, hogy Rolika, egyéééél...... Kész. Na meg persze az édesség (amit próbálok visszafogni), gyümölcs: maximum alma.

Valahogy muszáj belediktálni némi vitamin forrást, így újítottam. A tésztát általában szereti, de nem lehet mindig paradicsomos szószt csinálni. Vettem csirkecombot (kifiléztem!), zöldségkeveréket, összepároltam, fűszer, rázuttyantottam egy adag tejszínt, és az egészet leturmixoltam, tiszta babakaja lett belőle. Ez lett a tésztaszósz. Egy halványsárgás massza volt, nem látszott, hogy mi van benne. Ma próbálkoztam vele, kérdezte is, hogy mi ez... ? Mondtam, hogy tejszínes tésztaszósz. A tejszínt is szereti. Megkóstolta, és megette!! Még azt is mondta, hogy finom!! :) Én nyertem, és Roli pocakjában ott pihen némi borsó, paprika, kukorica, zöldbab, hagyma, husi..... Tényleg finom lett!