Wasserspielplatz Donauinsel

... azaz: Vizi játszótér a Duna szigeten!

Ez valami állati jó volt!!

Korábban írtam, hogy lehet, hogy találok játszópajtást Rolinak.... Sikerült! Van itt Bécsben egy levelezőlista a magyar kisgyerekes anyukáknak, oda írtam, hátha ír valaki.... Szilvi írt, az ő kisfia, Noah pont annyi idős, mint Roli. Megbeszéltünk mára egy találkát, Szilvi mesélt erről a helyről, én meg írtam neki, hogy szívesen kipróbálnánk, úgyis nagyon meleg lesz.
Miután kibográsztam az internet segítségével (mi lenne velem net nélkül???) hogy merre van ez, hogyan jutunk oda, akkor láttam, hogy ha nálunk felülünk a villamosra, és elmegyünk az U-Bahn hozzánk közeli végállomásához, akkor az pont oda visz! Hurrá - gondoltam - , nem kell autózni.

Reggel felpakoltam, fürdőcucc, némi enni-inni való, aztán elindultunk. Mikor leszálltunk, akkor láttam csak, hogy jópofán van megoldva a metró, az a híd, ahol átmegy, két szintes, a tetején mennek az autók, és a híd alá van megépítve a metrópálya, zártan. Nem kellett alagutat fúrni hozzá...

Megérkeztünk, rögtön találtunk egy térképet, ami megmutatta, hogy merre van ez a játszótér a szigeten. Hatalmas ez a sziget, hosszú és keskeny, igazából ide biciklizni, vagy görkörizni jó kijönni, mert ezek nélkül elég sokat kell sétálni amúgy. De nagyon szép! Sokan voltak kinn csak úgy feküdni a fűben...

Megtaláltuk a játszóteret... csúcs jó!! Mutatom! :)

Mindenhol olyan pici a víz, hogy a gyerekeknek is bokáig, térdig, max. combig ér. Valahol aprókavicsos (támadás a lúdtalp ellen!), van, ahol homokos, van külön egy hatalmas homokozó is, ahol van víz, ott hivatalosan is lehet sarazni, van egy tutaj, amit kötéllel húznak a gyerekek, az volt a sláger, mindenki arra akart felmászni. Elég sokan voltak, kitört a kánikula, itt hétfő óta van szünet, és mindenféle gyerekcsoportok érkeztek, így már 10-kor dugig volt az egész. Szilvivel felváltva próbáltuk szemmel tartani a 3 gyereket, nem volt egyszerű!
Egy hely volt picit veszélyes, az is inkább Martinnak, a tutaj "kikötője". Ott mélyebb volt a víz picit, de a srácok mindenáron ott akartak bemászni, hiába mondtam, hogy ott nem szabad, mutattam nekik, hogy hol lehet arra a részre bemenni.... a vége az lett, hogy Martin csak megpróbálta, megcsúszott a lába, és beleesett a vízbe, elmerült. Frászt kaptam, majdnem ugrottam utána, de hátamon volt a táskám, nyakamban a fényképezőgép..... szerencsére, mivel nem volt mély a víz, amit leért a lába, kirúgta magát, de nagyon megijedt szegény.... mikor kimászott, csak akkor kezdett sírni, de nagyon. Hamar sikerült megvígasztalnom, utána ment inkább homokozni. :)

Voltak még érdekes vizes játékok:

A fiúk borzasztóan élvezték a pancsolást! Nekem is tetszett, bár a víz elég hideg volt....

Martin, miután beborult a vízbe :)

Telt az idő, és Szilvi mondta, hogy van itt pár méterre egy "rendes" játszótér is, jó tágas, menjünk át oda, hátha ott nyugisabb (tényleg nagyon sokan voltak itt).... Elindultunk, és a fiúk elkezdtek beszélgetni, Roli nagyon örült, hogy végre egyenrangúan játszhat valakivel!

Ez a játszótér is szuper volt, nagy kedvenc volt a toronyból a csőszúszda, meg az a csúszka, vagy a mi a szösz, nem tudom, hogy hívják.... Roli és Noah együtt rohantak mindenhova, Martin kicsit kiszorult, de őt nem kell félteni, ment mindenhova egyedül...

 Ez olyan körhinta volt, amit pedállal lehetett hajtani, mint a bicilkit!

Páros csúszás :)



A fiúk megint elképesztően elfáradtak, alig bírtak visszasétálni a metróig, igaz, nagyon nagy hőség is volt! De hősiesen hazagyalogoltak!

Most egy kis időre ennyi volt Bécsből, holnap délután hazautazunk, és Magyarországon leszünk egy hónapig, Bóly, Budakeszi, Balaton..... csupa B betű... :))

Majd otthon is írok, egész belejöttem! :) Auf Wiedersehen!