Nagy volt az öröm, a fiúk nem is bírtak magukkal, Roli teljesen kifordult megint magából, néha hülyéskedett, aranyos volt, néha meg teljesen agresszív volt, kedves olvasók, akinek van egy kis pszichológus vénája, írjon nekem, hogy hogyan tudok ennek a tündér érzékeny kissrácnak segíteni, hogy átvészelje ezt az időszakot, mert most valami nagyon nem OK nála. Semmit nem lehet neki mondani, mindenen duzzog, dühöng, csúnyán beszél, kiabál.... Próbálunk rá maximálisan odafigyelni, de nagyon nehéz vele most, én úgy érzem, hogy szeretne otthon lenni, de ez még nem az. Itt még ők nincsenek otthon, most majd megint sokat leszünk Magyarországon, nincsenek barátok, Martint is piszkálja, mint játszana vele.... és leginkább a tv előtt ülne egész nap.
Estére a fiúk (meg mi is) kidőltek, mi meg megígértük Rolinak, hogy másnap teszünk egy nagy túrát a városban, villamossal, metróval, játszótérrel. Végül úgy alakult, hogy csak a fiúk mentek a papáékkal, elsétáltak a Belvedere-ig, játszótereztek, szaladgáltak, szökőkutat néztek, majd hazavillamosoztak.
Mivel mi nem voltunk velük, képeket tudok mutatni, nagyon jól érezték magukat! :)
Mi pedig Gáborral elmentünk az IKEA-ba visszacserélni a szétesett szekrényt, még kedvezményt is kaptunk! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése