2011. július 25., hétfő

Balatonon vagyunk

Eltelt egy hét Budakeszin. Gábor szüleinél laktunk, itt is köszönöm szépen Balázs papáéknak a sok-sok segítséget, finomságot, mindent, nélkülük nem tudtam volna így összehozni azt a sok mindent, ami belefért ebbe a hétbe.
Voltunk a fiúkkal mindenféle orvosnál, vittem az autót szervízbe, találkozott a mi Keszis kis csapatunk, hatalmasat játszottak a gyerekek együtt, nagyon jól esett egy jót traccsolni a lányokkal Lilla, Andi, köszi még egyszer, hogy bevállaltátok a csapatot!! Egy fogamat is ki kellett húzni, azóta is nyűglődök vele, mert még fáj, mehetek holnap gyógyszerért... :(( Szóval rohangáltunk eleget, de nagyon jó volt otthon lenni picit..... Hiába van minden cuccunk Bécsben, nekem még Budakeszin van az otthon.... Megszerettem az elmúlt 10 év alatt, ott vannak a barátok, a gyerekeknek is ott vannak a barátaik... jó, tudom, majd lesz Bécsben is... már van is pár! :) (Majd mindjárt erről is írok....)

Szóval Budakeszin voltunk még, mikor bejött a zimankó... Nagyon hideg lett, esett az eső, és nem akart elállni... Indultunk volna csütörtökön, de napközben anyu hívott, hogy minek megyünk, menjünk át hozzájuk 1-2 napra, hátha javul a dolog....Keszin nagyon jó volt, de Gábor szülei is pakolásztak már, ők is indultak 2 hétre nyaralni. Így 1 napra átmentünk Kőbányára, és úgy tűnt, hogy itt tényleg jobb idő van, így pénteken beültünk a kocsiba, és lejöttünk. 1 délután erejéig jobb is volt, aztán vissztért a tél.... Valamit ki kellett találni, mert itt bezárva ülni a tv előtt a 2 örökmozgó kisráccal nem egy leányálom!

Találtam egy jó kis múzeumot Keszthelyen, egy hatalmas terepasztal a kiállítás egyik része, jönnek-mennek a pici vonatok, nagyon nagy sikere volt a fiúknál! És hogyan talál az ember bécsi ismerősöket? Tök véletlenül összefutottunk Roli egyik ovis csoporttársával pont itt, és az anyuka mesélte (picit ritkán láttam őket, most megtudtam, miért), hogy ők is Bécsben élnek, most már nem is fognak az ovi miatt hazajárni, és Bécsben nem is laknak tőlünk messze!! Ott 3 kisfiú van, apuka osztrák, és láthatóan a srácok is örültek egymásnak, együtt nézték a vonatokat. Remélem, Bécsben is tudunk majd találkozni! :)

A hét végén Apa is a Balatonnál táborozott. Gábor capoeirázik még régóta, és az itthoni csapat épp ekkor táborozott Balatongyörökön, így ő is meglátogatta a barátait, el tudott jönni szabira 2 napra. De vasárnap átjött inkább hozzánk, nagyon hiányzott már nekünk, mi is neki... Így 1 napot együtt töltöttünk, majd ő este visszament Bécsbe, még egy hét munka, aztán jön vissza hozzánk, csak lenne már jobb idő! Bár... hogy mikor, és hogyan jön, még nem tudom, mert közben egy szörf boldog tulajdonosa lett, és mindenképp magával akarja hozni, csak egy bibi van, hogy előbb el kéne menni érte Münchenbe.... Ajjaj!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése