Szörf, Ausztria és betegség

A tegnapi nap érdekes, és nagyon fárasztó volt.

Az idő még mindig vacak, bár már néha kibújik a napocska, de csak nagyon néha.... :((

Gábor vett egy szörföt. Régóta szeretett volna, így, most a szülinapjára (Isten éltessen itt is Kicsim!) beújított egyet az e-bay licitálós internetes oldalon. A szörf viszont München mellett volt, el kellett menni érte. Nemrég, mikor itt volt nálunk egy napot, akkor kellett volna észnél lennünk, mert már akkor autót cserélhettünk volna. Így most azért, hogy el tudja hozni a nyaralásra a Balatonhoz, az Alfával kellett elmenni érte, a kis Fiattal nem sok esély volt rá.... bár voltak ötletei Gábornak, hogy majd nyitott tetőnél beállítja a szörfdeszkát.... hehe..... persze...... mondtam neki, hogy mi van akkor, ha elkapja egy nagy eső??
Ráadásul ezen a héten nem is Bécsben dolgozott, hanem Amstetten-ben (Igen, ott, ahol a Rém lakott, mindenkinek ez jut eszébe róla), ami még 120 km-re van Bécstől. Kitalálta, hogy én elmehetnék Bécsig, vagy akár Amstettenig az Alfával, ott találkozunk, kocsit cserélünk, ő megy Münchenbe, én meg jövök vissza még aznap Balcsira. Huhhh..... utánanéztem, 300 akárhány km, 4 óra utazás oda, meg 4 vissza..... de nem baj, fiatalok vagyunk, és bevállalósok, nem igaz?
Így péntek reggel elmentem a maradék gyógyszeremért (még mindig kell a fogamra), meg kenyérért, és utána nekiindultam. Szépen, nyugisan, pont 4 óra alatt oda is értem, morogtam is, mert amint elhagytam a Balaton partját, 10 km után végig sütött a nap!! Hogy a csuda vinné el ezeket a felhőket innen!!

Megérkeztem, találkoztunk, gyors papír csere-bebe, Gábor indult is tovább, jól tette, mert szegénykém egy óriási dugóba került München felé, sikerült lemennie a pályáról, és kikerülnie, de így is este volt, mire odaért.

Én is egy órácska pihenő után elindultam visszafelé, volt minden, dugó, felhőszakadás, és az osztrákok meg a németek olyan tempót diktálnak a pályákon, hogy észnél kellett lennem nagyon, fáradt is voltam, a fogam is nyűglődött.... Fel is hívtam Cynthiát, és traccsoltunk egy nagyot, legalább nem izgultam, hanem a szám járt menet közben..... Köszi Cyn, jól esett! :)

Mindehhez a kis kiruccanáshoz plusz hab a tortán, hogy a két kissrácomnak mikor kell belázasodnia?? Persze, hogy pont ilyenkor, mikor nem vagyok otthon!! Reggel, mikor elindultam, néztem Martint, és már akkor gyanús volt, mondtam Apunak, hogy figyelje.... Nem sokkal később hívtak, hogy lázasak, mindketten. Na, szegény Apu távirányítással próbált itthon lázat csillapítani, én meg visszafelé hazaugrottam Bécsbe, elhoztam otthonról minden lázcsillapítót, ami volt még, bepakoltam némi ruhát Gábornak, és kerestem Sopronban is egy gyógyszertárat, hogy szerezzek más hatóanyagú gyógyszert, mert a Nurofen nem nagyon akart hatni.... Sikerült, csak egy kicsit később értem vissza, este 9 óra volt már....

Miután lefektettük a fiúkat, és azon izgultunk, hogy vajon milyen lesz az éjszaka, hívott a Gábor, hogy ő meg nem bírt magával, elindult késő este visszafelé a szörffel. Kicsit kiakadtam, hogy miért vezet éjjel, tök fáradtan 700 km-t egyedül, de megígérte nekem, hogy alszik egyet valahol. Végül az éjszaka is egész nyugisan telt, és Gábor is egyben elautózott a Balatonig, reggel 7-re már itt is volt.

A boldog szörftulajdonos már össze is szerelte a szerzeményét, épp indul a tóhoz, hogy kipróbálja.... :))

Megérkeztek a délutáni alvás után a beteges segítő kezecskék...

 

Majd az első próbálkozásokról is jövök a képes beszámolóval! :)