Érdekes volt ez a hétvége...
Úgy volt, hogy megyünk Cynthiáékkal villamosozni, sétálni, de Cyn beteg lett, és még mindig nincs jól. Holnap megint megy orvoshoz, vigyázok Lillára, míg átmegy ide a szomszédba. Pont a szemközti házban rendel egy magyarul tudó orvos.
Szóval ugrott a megbeszélt program, így itthon maradtunk. Főzőcskéztem, játszottunk, időnként összevesztem a fiúkkal, lassan nem tudok mást tenni, mint elfogadni, hogy most éppen ilyenek. Soha semmi nem jó. Kezdek kikészülni tőle, én mindent megpróbálok, de valamin mindig kiborul a bili, de nagyon. Már nem is emlékszem miken morgott Roli, vagy kiabált Martin, ők ketten néha nagyon jól elvannak, aztán egyik pillanatról a másikra kitör a balhé. Este a fürdésnél akadtam ki, de mindegy is.... próbálom túltenni magam rajta, de nagyon rosszul esik, hogy sokszor semmibe vesznek, mintha ott sem lennék. De nekik minden azonnal kell, ha meg bekeményítek, és bünti van, akkor az sem számít, olyanokat mondanak rám, meg nekem, hogy megijedek néha.... ilyenkor jön a teljes tanácstalanság.
Ma délelőtt még nyugi volt, beígértem egy vonatnézést, de megint olyanokat műveltek, hogy visszavontam. Na, akkor az volt a baj. Akkor jött az ötlet: csináljunk szilvásgombócot! Nagyon régen ettem már, direkt vettem szilvát, hogy majd kipróbálom, mindenki mondta, hogy nagyon egyszerű.... még életemben nem csináltam. Szeretek próbálkozni, a fiúknak is tetszett, hogy gyurmázhatnak a tésztával.
Jelentem: sikerült! Tényleg nem nehéz, és nagyon finom lett! Rolinak és Martinnak addig volt érdekes, míg gombócoztunk, mikor elkészültek a gombócok, nem bírták kivárni, míg megfőnek, akkor azért kezdtek el velem üvöltözni, hogy miért nincs már kész??? Én meg csak néztem, és akárhogy próbáltam elmagyarázni, hogy mi a helyzet, nem és nem. Üvöltés, ajtócsapkodás.... most ez a divat újabban.
Kész lett, finom lett, megettük.
Utána pici alvás, Martin kitolt velem, mert nem aludt semmit, de olyan csöndben volt, hogy későn vettem észre, akkor meg már nem volt értelme ágyba dugni. Kibírta estig, picit nyafisan. Terveztem megint, hogy elmegyünk mászkálni, de Martin az össze-vissza evéstől háromszor is bekakilt, nem ment a hasa, csak szerintem meghajtotta a szilva, imádja, alig bírtam visszafogni. Ő meg nem bírta vissztartani, úgyhogy tele van a fürdő száradó kisnadrágokkal.
Délután előszedtem pár füzetet Rolinak. Elhatároztam, hogy csinálunk mindenféle feladatokat majd, színezünk, rajzolunk, megtanuljuk az órát, talán olvasni is elkezdünk szép lassan.... Annyira nem tud koncentrálni, végig csinálni kisebb feladatokat, muszáj fejlődnie ebben picit, nem tudom, hogy itt mennyire foglalkoznak ilyenekkel az oviban, és jövőre iskola! Nemrég szembesültünk vele, hogy jó lesz körülnézni, mert itt már januárban jelentkezni kell az iskolákba! Van egy kiadvány az összes bécsi iskoláról, lehet igényelni, abban minden iskoláról van pár mondat, mikor vannak a nyílt napok, stb.... Már csak pár hónap van, nem szeretném ide vinni a közelbe, ha nem muszáj.
Este már nem volt nagyobb cirkusz, fürdésnél is minden OK volt, segítettek mindenben. Beszéltünk Gáborral is, jól érzi magát nagyon, 2 napig sétáltak, nézelődtek, ettek-ittak... sikerült átbillennie az ottani időszámításra is. Nagyon hiányzik nekünk most...
Holnap újra ovi. Megint esik és hideg van, de hát "Itt van az ősz, itt van újra..." Szeretem, szép évszak, hangulata van. Most kb. olyan, mint nekem.... borús, picit szomorú.... de majd jönnek a színes levelek, a tiszta, hűvös napsütés a színekkel.... Azt imádom.... Amúgy is jó minden itt nagyon, csak most így egyedül a fiúkkal, a sok hisztivel nem az igazi....
Nagyon-nagyon finom lett a gombóc!!!! :)
VálaszTörlés