Első nap az oviban!

Ma reggel nagy napra ébredtünk! Először mentek a fiúk itt Bécsben óvodába.
Sokat beszélgettünk velük erről, Roli várta is nagyon, fontos neki nagyon a társaság, Gábor is sokat próbája őket tanítgatni németül....

Reggel rendben felkeltünk, ahogy szoktunk, el is készültünk időben, a fiúk már toporogtak az ajtóban, hogy menjünk már! Kocsival mentünk négyesben, próbáltam vadul figyelni az útvonalat, Gábor szerint tök egyszerű.... ja.... majd ha én is végigmentem rajta egyedül minimum kétszer, akkor tök egyszerű lesz biztosan... :)

Odaértünk, megint elámultam, hogy ez a T-Center, ahol Gábor dolgozik, milyen hatalmas egy épület!

Az épület egyik sarkának az aljában van az ovi, ilyen a kertje (nem túl nagy):

Bementünk (csengetni kellett). Mindenki mosolyogva, kedvesen köszönt nekünk. Az ovi belül is szép új, modern, hangulatos. Találkoztunk az vezetőnénivel, nagyon szimpatikus volt, rögtön vitt minket a csopothoz, ahova a fiúk most járni fognak, az 1. csoportba. Érdekes, itt nincs úgy nevük a csoportoknak, mint otthon... Martin talált a folyosón egy fából készült babaházat, letelepedett elé, és játszani kezdett, Roli pedig vadul bújt, és kapaszkodott Gábor meg az én lábamba. :)

Így néz ki a folyosó a szekrénykékkel a csoport előtt, hátul az ajtón lehet kimenni az udvarra:

Megmutatták, hogy melyik lesz a szekrényük a fiúknak, jel még nem volt rajta. Kérdeztük, hogy Rolinak lehet-e megint perec a jele, de mondták, hogy sajnos nincs olyan jel, és a labda (Martiné) már ki volt adva. Ez van. :)

Helyesek az óvónénik is, két fiatal lány, amin meglepődtem, hogy csak az egyik óvónéni, a másik asszisztensnek volt kiírva, Daniela és Sandra. Sandra picit szigorúbbnak tűnik nekem....ő az asszisztens. De kedves volt ő is nagyon. Ami még tetszett, hogy:
- nincs török gyerek. Semmi bajom a törökökkel amúgy, de itt a környékünkön nagyon sok van.
- az óvónéni nagyon szépen beszél németül, nem azzal az őrület osztrák akcentussal, még én is 90%-ban értettem, hogy mit mond! Így van esély rá, hogy a srácok rendesen fognak megtanulni németül.
- nagyon szimpatikusak a gyerekek is!

Most csak 12-en voltak, megszámoltam a székeket a teremben, 22 volt belőlük.

Amúgy ez egy kis ovi, 4 csoport van ebben az oviban, kettő a picinek 3 éves korig, és kettő a nagyobbaknak, 3-6 éves korig.

Bementünk a csoportba. Nézegettük a játékokat, Gábor beszélgetett Danielával, hogy mi hogyan működik.... Martin ment duplózni, babakonyhában főzőcskézett, Roli meg bebújt a párnák közé, nem is láttuk. Van egy nagy matrac az egyik sarokban tele párnával, ott csinált magának kuckót. :)

Kiderült, hogy nem olyan szerves része az ovinak az alvás, mint otthon, de lehet aludniuk a gyerekeknek, ha igénylik, csak kell bevinni valami szivacsot (vagy polifoam-ot?), párnát, takarót, és van egy külön helység, ahol aludni lehet ebéd után. Nincsenek úgy kiságyak, mint otthon.
A reggeli ugyanúgy van, mint otthon, folyamatosan, 9-től, az ebéd együtt a csoportban.
Ami még érdekes volt, hogy a szomszédban egy olyan csoport van, ahol picik vannak. A két helységnek egy fürdőszobája van, de nem úgy, mint itthon, hogy mindenkinek saját törülközője van, hanem 3 kis wc, 2 egész pici, egy nagyobb, rendesen elválasztva, ajtóval, és 2 kismosdó, egy nagyon alacsony (bölcsis), és egy magasabb. Szappanadagoló, és papír kéztörlő, és mellette a kuka, ahova dobni lehet. Mint egy felnőtt wc mondjuk egy bevásárlóközpontban. :) Ja, és ott van a pelenkázó is a piciknek, meg a többi felszerelés.

Mikor eltelt egy óra, mondta Daniela, hogy üljünk körbe a szőnyegen, és elmesélte a gyerekeknek egy báb-malac segítségével, hogy vannak új gyerekek, és megismerkednek velük. Rosa, a malac mindenkit megkérdezett, hogy hogy hívják. Gábor ott ült a fiúkkal, és mondta nekik, hogy miről van szó. Amúgy a fiúk nem figyeltek nagyon, ami nem csoda, mert szerintem egy kukkot sem értettek az egészből. :)
A mese után választhattak maguknak jelet, Roli a dobot választotta (Trommel), Martin a búgócsigát (Brummkreisel, de ők csak simán Kreisel-nek mondták).
A végén kaptak egy medált, amire rá volt írva, hogy "Kedves Roland / Martin, Üdvözlünk a mi csoportunkban!" és mellé egy pici tasak gumicukrot. :) Ez volt a lényeg!

Mikor ennek a játéknak vége volt, elköszöntek a fiúktól, mára ennyi volt. Másfél órát voltunk ott, nagyon elfáradtak. Holnap folytatás. Mikor benn voltunk, Roli jött oda hozzám, hogy nem tetszik neki ez az ovi. Mikor kijöttünk, és majszolta a gumicukrot, mondta, hogy anya, jó ez az ovi... :))
Most még szép fokozatosan megyünk, mindig egy picit többet.

Még korán volt, hogy hazamenjünk, gondoltam egyet.... elsétáltunk a metróig, és elmentünk arra a hídra, amit Gábor is mondott, hogy onnan klasszul lehet látni a vonatokat....

Nagyon tetszett a fiúknak, de ezt a sétálást még gyakorolni kell.... Jó, meleg is volt, meg el is fáradtak az ovis délelőttben, hullák voltunk mindhárman, mire hazaértünk. Martin nagyon szereti fogni a kezem, és húzatni magát... huhh.... fárasztó volt így.
Holnap azt hiszem, jövünk egyenesen haza.